Thar sivatag

Ulunk a sivatag kozepen. A dzsipp, ami kihozott bennunket, mar eltunt az afszaltcsik hullamai mogott. Egyelore akut tevehianyban szenvedunk, 12 ujdonsult kalandor, 6-8 hajto es osszesen negy teve nez egymassal farkasszemet, allitolag nemsokara erkezik a csorda nagyobbik resze.
A meglevo negy allattal baratkozgatunk, bekesen heveresznek mi meg korulottuk tenfergunk, meregetjuk, simogatjuk oket, talalgatjuk vajon kinek milyen joszag jut majd. Ketnapos ellatmanyunk a homokban, nagy palack vizek, rengeteg zoldseg a vega kajakhoz es ketto palack jofele Kingfisher. Ezeknek mi vagyunk buszke tulajdonosai, mi rendeltuk oket (expediciot szervezni tudni kell), es allitolag a tabortuznel sivatagi modon fogjuk lehuteni oket!

Befut a csorda, egy igazi cserzett boru, harcedzett turbanos tevegel az elen, de az o "menje" szamit a legkevesbe buszkenek, nem o vagyaink targya. Mint kesobb kiderul, ez a teve egy igazi matuzsalem a maga harminc evevel, de meg most is eppen kanos szegeny, ezert aztan gusztusosnak legkevesbe sem nevezheto dolgokat muvel. Egyfolytaban horog, bofog, nyalaval gurgulazik, ettol tiszta habos tajtek az egesz feje. Neha felfujja es pofajabol oldalra kilottyenti irdatlan meretu, puffedt, lila nyelvet. Nem is nyelvnek tunik ez a rettento kepzodmeny, inkabb olyan, mintha a fel bele kilogna a szajan!
Szerencsere egy spanyol utitarsunk nyeri meg ot, a mi allataink teljesen jo fejek. A legszebb teve Eranak jutott, aranyos fiatal joszag, boldog is vele a Kukac!

Miutan minden cuccot a nyergekre erositunk, vegre indulhatunk. Ha valaki latott mar tevet felallni, akkor tudja, hogy ez az a jopofa "jajj, elore esek le- nem, inkabb hatra- illetve megis elore" jellegu jatek. Remekul abszolvaljuk a kerdest, indulnank eppen, amikor oriasi puffanas hallatszik. Andi hatizsakja a porban, szerencsere o maga meg a nyeregben. Nekilodulunk...

Kiderul, hogy a tevemet is Kingfishernek hivjak! Nem hiszem el! Azt iszom, azzal repulok, azon tevegelek. A mi kis expedicionk hat tevebol all. Eloszor a negyedik helyrol indulok, sorban baktatunk, aztan Kingfisher gondol egyet es alozesbe kezdunk. Kesobb a spanyol eldugult lefolyokent bugyborekolo tevejen meglazul a nyereg, megallni kenyszerul egy kis szerelveny igazitasra, mi pedig buszken az elre torunk! A hajcsarok hatra maradnak a spanyolnal, igy en vezetem a mezonyt. Meg is lodulunk, s amikor mar kelloen eltavolodtunk jovok ra, hogy senki sem mondta el, hogy mit is kell csinalni egy tevevel, azon kivul, hogy probalunk rajta maradni. Hol a kormany, hol a fek? Meg a legkondi kapcsolojat sem talalom sehol!
Ugy latszik, hogy vezetoink is rajottek erre, mert az egyikuk rohan utanunk es valamit kiabal. Ranezek joszagomra, de az ugy tunik nem hallja, mert csak szaporazza tovabb. Mintha a kantarrol kiabalna valamit emberunk, ez egybe is vagnalovas emlekeimmel, csak az a baj, hogy mindket kantarszar a teve bal orrlyuka feletti szegecshez van erositve, ugyanazon az oldalon. Szerintem a lovaknal ez ket kulon oldalon kapott helyet- okoskodom-, bar tulajdonkeppen marha kepzett cowboy vagyok, eddig mar haromszor ultem lovon! Igaz, ebbol az egyik egy szeker ele volt befogva es allt...
Sebaj! Lovas nemzet vagyunk, az en ereimben is csorgedezik lovas ijasz elodeink vere, hunok buszke sarja vagyok, Attilanak, az Isten Ostoranak utodja, sot apai oldalrol van egy nagy adag lovas-szpahi tamogatas is! Megragadom a ket kantarszarat es egyszerre jo erosen hatra huzom...
Nocsak... megalltunk!
Nana, meg jo hogy! En ne tudnek tevet naviglni?! He...he...he

Ujra indulunk es Kingfisher meg en vezetjuk az egesz karavant. Nem semmi, ujra porog a filmem itt az Indiat Pakisztantol elvalaszto Thar Sivatagban. Utonallok, kereskedo karavanok, delceg Rajput harcosok, reg letunt hosi idok elevenednek meg.

Ugy tunik, nem csak a kutyakra, de a tevekre is igaz, hogy mindegyik pontosan olyan, mint a gazdaja. Kingfisher eppen olyan haspok zabagep, mint en a malac. Minden masodik bokornal megall kajalni. Nem tudom hogyan kepes ezeket a tuskes-tovises szaraz szarokat ilyen elvezettel ropogtatni.

Kellemes arnyekban ebedelunk, majd ismet kaktuszok es dunek. Kis falvakat latogatunk meg, szaladoznak jottunkre a kis purdek, ostromolnak minket a csokiert es kekszert. Hamar vegere erunk teljes keszletunknek.

Keso delutan vegleg letaborozunk, alig varjuk elso igazi sivatagi naplementenket. Mindannyian nagyon szerencsesnek mondhatjuk magunkat, a vilag oceanjainak es tengereinek tobbsegebe mar lattuk lebukni az izzo korongot, de a dunek tengere eddig meg kimaradt. Regota varunk ra, de ugy tunik, hogy megerte a varakozast, az elmeny gyakorlatilag leirhatatlan. A lenyugvo nap voros barsonnyal boritja be a duneket. Kozelunkben pihennek pupos joszagaink, indiai barataink mar a tabortuznel szorgoskodnak.
Most Leonard Cohen szol, ugy tunik, illik o ide. A dunek finom szelnyirta barazdai, mint megannyi ranc egy sokat latott arcon, mintha lassu tancba kezdenenek a zene ritmusara.

Vacsora utan meg egyutt maradunk kicsit a tuz korul. Nemzetkozi a felhozatal a dalok teren, egy indiai, egy kulfoldi, egy indiai, egy kulfoldi. Mi a "Neked irom a dalt"-al szereplunk, kivalo enekesek leven egy kis IPod tamogatassal. Lassan elhamvad a tuz, eltesszuk magunkat holnapra. Miota lement a nap folyamatosan zuhan a homerseklet, most mar oltari hideg van. Rajtam egy ujjatlan polo, ket darab hosszu ujju polo, a halozsakom es egy ket centimeter vastag lopokroc, bar itt helyesebb lenne tevepokrocnak hivni. Igy eppen nem fazom, csak a fulem es orrom fagy le jo utemben. Fel a halozsak kapucnijat, ki sem latszom!

Hanyatt fekszem es az egre meredek, latoteremben semmi mas csak a csillagok, szedito mennyisegben, szikrazo elesseggel. Nincs para, nincs szmog, nincsenek varosi fenyek. Semmi, csak a kapraztatoan tiszta ejszakai egbolt. Ugy erzem, mintha fellazulna a ter-ido szovedek, mar nincs mult, nincs jovo, csak a most van, nincs lent es nincs fent, csak az itt. Ha megmoccanok leszakadok a bolygorol es halozsakostul uszom bele a vegtelen terbe...