Eppen itt vagyok!

Ma kicsit kenyeztetjuk magunkat a sivatag pora utan. Egy exkluziv szalloda gyonyoru kertjeben a medence partjan koktelozgatunk. Neha 12 masodpercre meg is martozunk, a viz kb. 16 fokos, egy piciket husit.

Nyolcadik napja vagyunk Jaisalmer-ben a sivatag kozepen es minden percet elveztuk. Szokas szerint ez is egy masik idoszamitas, neha jo volt csak ugy kiulni a szobank ablakaba, szaz meterrel a varos felett, es csak nezni kifele, irogatni , beszelgetni. A kecskenyaj jon hazafele a sivatagbol, szepen oszlanak szet a kis mellekutcakban, minden kecske okosan hazatalal es a kapu elott -ahol van ilyen- alldogal amig be nem engedik. Gyerekek kriketteznek, a kutyak pedig hol ide fekszenek, hol oda szaglasznak egy kicsit. Latszik innen egy affele ki tudja, hogy mi is, de "mindent megszerelunk, barkacsolunk" jellegu boltocska. Ott sem kapkodo idegbetegek dolgoznak. Begordult egy traktor egy utanfutoval,valami ketyeret meg kellett hegeszteni az utanfuto ajtajan. Ot perces melo, de mar ket oraja ott vannak, tereferelnek, fekszenek a traktoron,mindenki boldogan elvan. Megerdemelt a pihenes a jol vegzett munka utan.

Neha elmentunk varost nezni, azaz setalni az erodben. Megneztuk az osszes Jain templomot, igyekezven olyan idopontokat valasztani, amikor kevesebb a turista, de ez eleg nehez feladat, tekintve, hogy ezek a szent helyek csak bizonyos idopontokban latogathatoak az idgenek altal, es sajnos mi is annak szamitunk, barmennyire nem erzunk kozosseget a varost nehany orara elozonlo csoportos, buszos bameszkodokkal. Foto jobbrol, foto balrol, pipa behuzva, kovetkezo muemlek, stb. Persze senkit sem szeretnek kifigurazni, csak boldogok vagyunk, hogy nekunk mindenre van idonk. Ugyan eddig sem vettunk reszt csoportos utazason, de most meg tavolabbinak erezzuk ezt a dolgot. Lehet persze, hogy nyugdijas fejjel ott fogunk baktatni vezetonk esernyoje utan es boldogan megnezzuk a folklore show-t a vcsi mellet, de most meg nem ezt teriti az elet.

Nehez belegondolni ebbe a szabadsagba, ami most nekunk kijutott. Koszonet mindannyiotoknak, akik most otthon helyettunk is dolgoztok es vigyaztok a nyomokra, melyet a "civilizalt" vilagban magunk mogott hagytunk.

Tudom, hogy paraszt vagyok, amikor azt irom, hogy neha zavaro a sok turista,hiszen en is az vagyok, en is csak vendeg vagyok itt, de olyan jo elmenni egy tavoli templomhoz, ahol csak harman vagyunk. Ulunk a szentelyben es nezzuk a madarakat, orakig tapogatjuk a faragott oszlopokat, simogatjuk a fenyesre kopott buddhakat.

Sokat beszelunk arrol, hogy az embernek a legtobbszor mar nincsenek "nagy gondolatai", nem porges, nem agyvihar az ami bennunk van, sokkal inkabb megnyugvas, lassulas, kiuresedes... igen uresseg...

Ez termeszetesen a jo ertelemben vett uresseg, a filozofiak kivanatos, elerendo uressege, mint egy lassu meditacio. Az uresseg, mely tartalomra var, a vakum, mely mindeg bevonz valamit, az uresseg, melyben mindeg minden megtortenhet. Jol magyarazzak a Zen mesterek, a korsot fardtsagos munkava, agyagbol keszitjuk el, a lenyege megis az ures belso ter, melybe barmit beletolthetunk. Igy vagyunk mi most.

Meg egy remek gyakorlat a jelen megelesere. A medence tulso partjan eppen elhalad egy jomodu idosekbol allo csoport. Nehanyan rank pillantanak. Gondolatban atszaguldok a medence felett es most egyikojuk szemevel nezem magamat:

"Oh, de jo is volt ... emlekszem...

Micsoda utazas volt az! Fiatalok voltunk, elottunk a fel elettel, tokeletes szabadsagban es egeszsegben. Csak ugy utazgattunk, ahogy kedvunk tartotta. India felfedezese csodalatos tarsasagban! De reg is volt! Barcsak ott lehetnek megint, csak ot percre!"

Vrauuuuuuuuummmmm..... huzas at a medence felett, ismet en vagyok. Micsoda utazas, igen, es eppen itt vagyok!!!