2008. február 12., kedd

Szemetkupacok es angyalkak

Ismet vonat, ismet a negyedik osztaly felulrol, a harmadik alulrol. Itt mar a ket vagon kozt sincs szemetes, az csak a felsobb osztalyok fenyuzo luxusanak tavoli emleke. Ha nem akarod a helyi szokasoknak megfeleloen, egy laza csuklomozdulattal az ablakon kihajitani a hulladekot, akkor kenytelen vagy valahova a foldre lepakolni. Es lam , ebben is ott van a potencialis uzlet, egy szegeny Omprakas mar le is csapott ra. Mindket laba eltorzult, ossze-vissza bekotozott csonkokban vegzodik, nem is igen tud allni rajtuk. A foldon csuszva kozlekedik es mindenki laba alol kisopri a szemetet, aztan atlokdosi a kovetkezo ulessor ele. Ott ulsz, es hamar belatod, hogy inkabb adsz neki egy-ket rupiat, mert nem annyira szeretned, hogy az egesz szarkupac, mely mar egy vagonnyi ember hulladekatol duzzad, ott a labad alatt nyerje el vegso poziciojat.

A szemet (melynek latvanyat egyebkent meg lehet szokni, mar eszre sem veszed), egesz india szerte gondot jelent az utazoknak. Eloszor mindent cipelsz magaddal, mert nem visz ra a lelek a szemetelesre, hulladekgyujtokrol, kukakrol pedig csak almodni lehet. Miutan lassan egy mozgo szemetesvodorre hasonlitasz, eldontod, hogy koveted a helyi modit. A szerves hulladekot siman barhol el lehet hajitani, a kobor kutyak, tehenek, kecskek, malacok pedig elvegzik az ujrahasznositast. A nem lebomlo anyagokat elvileg az itt-ott felbukkano nagyobb szemetkupacokra dobhatod. Ezeket elvileg neha elszallitjak erdekes teherautokon, neha pedig felgyujtjak oket, igen kellemes illatok kozott szabadulvan meg toluk. A helyiek nem ennyire valogatosak, mindent mindenhol "ottfelejtenek", mely nagyon hangulatossa tudja varazsolni az utcakat, sikatorokat es a romantikus folyopartokat. Az uzlete elott azonban mindenki szorgalmasan takarit, sepreget, letorolgeti a portekait es fellocsol a por ellen. Az mokas, mikor az utcai arusnal varsz az omlettes szendvicsedre es a mellette levo boltos soprogetni kezd, te pedig figyeled a porfellegen at, hogy milyen cuccok libegnek, ereszkednek ra a felig kesz tojasaidra.

Tehat ismet a vonat...
Folyik rolunk a viz, eszegetunk, iszogatunk, lehajtjuk az "agyakat" nemi fetrenges remenyeben.
Velunk szemben, a folyoso melletti ket hely egyiken egy valoszerutlenul kek szemu kisfiu szoke hajfurtokkel, pufi pofival. Olyan, mint egy kis reneszansz angyalka, egy igazi kis putto. A mamanak is hihetetlenul kek a szeme, volt kitol orokolni. Anyuka a felso priccsen szunyokal, mig az angyalborbe bujt kis ordog osztja az eszt a lent uloknek. Tokeletesen fesztelenul okoskodik mindenkivel korra, nemre es borszinre valo tekintet nelkul.
Hancurozik, dumalgat, neha bokszol valakivel es kozben ki-be rohangaszik a kocsi belseje es az eloter kozott. Ilyenkor mindenkiben megfagy egy kicsit a ver, mert a vagon ajtajai tarva-nyitva lebegnek, nem valasztva el senkit az elsuhano tajtol. A kisfiu fesztelen es a mama sem tunik az aggodalom szobranak, bar lehet, hogy csak megprobal minden lopott masodpercet kihasznalni egy kis pihenesre.

Eraval talalgatjuk, vajon kik lehetnek, el is kezdunk egy kis tortenetet szovogetni a gazdag, elokelo csaladbol szarmazo urilanyrol, akinek kedveset szigoruan elutasitja a konzervativ apa. O mast szan a lanynak, egy idosebb, biztos egzisztenciaval rendelkezo, politikusi baberokra is toro befutott ugyvedet. A szerelemnek viszont nehez megalljt parancsolni, igy beesik a baba. A lany felvallalja, es a csalad elleni dacbol nekivag a nagyvilagnak. Mar csak o letezik es a kisfia, orok szerelmenek emleke kiseri meg oket...

Kesobb szoba elegyedunk, kiderul, hogy ket honapot utazgat a kisfiaval. Egyedul Indiaban, nokent, egy negyeves gyermekkel... nem semmi. Meg mi tartjuk magunkat kalandornak?
Nem csoda, hogy el van egy kicsit gyotorve, nem ugy, mint a kis orokmozgo. Neki is hamar elindult az elet, mire oteves lesz, mar fel azsiat bejarja. Nem hiszem, hogy valaha is beilleszkedesi gondokkal kuzkodo tinedzser, vagy begyoposodott felnott valna belole. Hacsak nem lesz 18 eves korara kiegett muvesz, akkor szep elet allhat elotte. Annal is inkabb, mert legalabb 120 evig fog elni, olyan edzest kap az immunrendszere, ahogy az indiai vonatok dzsuvajaban csuszva-maszva, mindent megtapogatva konyekig turkal a kis pofijaban.

1 megjegyzés:

Zsani írta...

...nagyon tetszett, szinte látom magam előtt a kisfút...