Bucsu Del Indiatol

Egy ujabb ketnapos hodolat az oceannak Colva Beachen, azutan nehezen ugyan, de vegleg bucsut veszunk del Indiatol.

Isten veled ocean, bye-bye kokusz bungallok, tengerbe-logo-labu-vacsorak, lakohajok, teaultetvenyek, fuszerligetek, folyoparti kiralysagok... nem orokre bucsuzunk.

Pittike! Koszonjuk az sms-eket Palolemmel es az indiai emlekeiddel kapcsolatban! Boldog vagyok, hogy igy erzel es igen, nagyon-nagyon-nagyon egyetertek, jo nagy marha az, aki egyszer eljut ide es megis kepes maga mogott hagyni ezt a foldet...

Szerencsere nekunk meg nem jott el az ido...

Regebben irtam ket meglehetosen buta haikut Colva es Vagator beach tiszteletere, jobb hijan alljanak itt most bucsuzoul:

(haiku: 3 soros 5-7-5 szotagos japan versforma. a szerk.)

Halaszok izma,

nedves kelmek halmaza,

Baratunk Colva.

Sziklak harapjak,

ragjak, a tenger sikolt!

Tehenek esznek...

Goabol irany Jaipur a hon szeretett Kingfisher Airlines-al. Ott van nehany elutni valo orank a vonat indulasaig, egy szalloda igen "exkluziv" barjaban varjuk a megszeretett elterulos, kucorgos, szunyokalos vonat utazast, ezuttal a sivatag fele.

Barmilyen hihetetlen, de tenyleg megszerettuk az indiai vonatokat. Kierve a jaipuri palyaudvarra azonban egy kicsit elbizonytalanodunk. Az elocsarnokban, a "varotermekben", a peronokon nincs egy talpalatnyi hely, szinte lehetetlen kozlekedni a foldon fekvo, meghatarozhatatlan szinu es allapotu rongyokba csavart emberektol. A sotetben sotet arcokbol sotet szemek merednek rank, probalunk nem ralepni senkire, kulonos tekintettel a csecsemokre.

Atkuzdjuk magunkat a negyes vaganyhoz, itt jo lesz. Lepillantunk a sinekre es szemunk elidozik a bajosan szaladgalo, turkalo, sietosen taplalkozo patkany hadseregen. Nem egy, nem tiz, nem husz...

Kukac meg is jegyzi:

-Nahat, meg sohasem lattam eloben igazi patkanyokat!

Andi valamiert nem akar reszt venni ennek a kis allatkerti latvanyossagnak a megtekinteseben, ki tudja miert, de furcsan eltorzult abrazataval epp a masik iranyba nezve valt sobalvannya.

Itt a palyaudvaron nekem nagyon jo dolgom van, igazan erezhetem a lanyok szeretetet es ragaszkodasat, egy masodpercet sem szeretnenek nelkulem tolteni. Olyan meghato! Akar vecere mennek, akar vizet vennenek, mindenkeppen ragaszkodnak tarsasagomhoz, kizarolag engem atolelve, kezemet fogva hajlandoak kozlekedni. Hat nem edesek?!

Befut vonatunk. A megszokott osztaly most egeszen mas kepet mutat, a 72 fos sleeper vagonban vagyunk vagy szazharmincan, ugy kell elhessegetni mindenkit az "agyainktol". Fekszenek a foldon is, a fojosokon, a vagonok kozti treppniken, sot meg nehany wc is foglalt, nehanyan jobb hijan ott talaltak maguknak kellemes ejszakai nyughelyet. Erdekes gondolat, de hat izlesek es pofonok, ugye.

Vegre elhelyezkedtunk, lekapcsolom az osszes korulottunk letezo villanyt, utastarsaink ellenkezese most hidegen hagy. Suhanunk az ejszakaban. Aludni csak akkor tudunk, amikor a szerelveny mozgasban van es duborgese, robaja elnyomja embertarsaink hangjait. Ugy tunik, mintha az utasok nagy tobbseget ellenseges torzsek harcosai zongorahurral folytogatnak, iszonyu horgesek es zajok. Nem lennek meglepve, ha reggelre mindenkit holtan talalnank. Szegeny Kukac! O a legisebb neszben, a horkolas leghalvanyabb elojeleiben sem tud aludni, kepzelem, hogy mit elhet at annak ellenere, hogy bevett nehany altatot es a fuleit degeszre tomte a fuldugo keszletevel...