Meg ep az elmem

Nem, nem bolondultam meg teljesen, nem kell aggodni, nem szukseges a gyamsag ala helyezesemrol gondoskodni, bar tobben ugy gondoljak a multkori James Bondos tortenetem ota. A Kukac is meg van gyozodve rola, hogy mindenki erre gondol, o viszont csak azt hiszi, hogy tul nagy lehetett a lazam.

En amugy csak egy jopofa jelenseget akartam bemutatni, csak elfelejtettem errol elore szolni, most meg mar utolag hiaba magyarazom a bizonyitvanyomat, elkonyveltek hibbantnak. Az emlitett jelenseg szakirodalmi feljegyzeseivel meg nem talalkoztam, igy akar az is megeshet, hogy jo oreg Csaba baratommal egyutt, mi fedeztuk fel azt. He-he-he...

Egesz pontosan tulzas lenne azt allitani, hogy egyutt fedeztuk fel, inkabb valos, hogy egymastol fuggetlenul, mindkettonkkel megtortent, es jot szoktunk rohogni, mikor ilyen torteneteket meselunk egymasnak. Biztos massal is megesik, csak nem tulajdonit neki jelentoseget, vagy nem beszel rola. Na jo! Fejtsem mar ki vegre, hogy mit makogok itt ossze-vissza, ugye?

A jelenseg neve: "a sajat sztori", avagy a "sajat film"!

Akkor tortenik meg az emberrel, amikor valami nagyon tavoli helyen, a vilag valmely nagyon egzotikus pontjan, teljesen mas kulturkornyezetben utazgat, koborol es fokozottan jelentkezik, ha az adott helyen esetleg valami konkret dolga is van az utazgatason kivul. Csaba baratom kinai nyelvfilozofus, tobb kung-fu iranyzat mestere, kivalo harcmuvesz, fotos, perfekt kinai nyelvtudassal. Rengeteget utazik del-kelet azsiaban, volt, hogy a Klelet Azsiai Muzeum megbizasabol kutatott, sokszor csak sajat oromere koborol kolostorrol kolostorra. Neha uj mestereket keresett fel, vagy a vilagtol teljesen elzart taoista kolostorakban bukkant fel. Elkepeszto eletet el a szarhazi! He-he.

A lenyeg az, hogy ilyen helyeken jarva az ember egszercsak elkezdi elni a sajat kis tortenetet, elkezdi forgatni a sajat belso filmjet onmaga foszereplesevel. Mondok egy peldat. Amikor elinditottuk az indonez butorok kereskedelmet, akkor Java szigetenek hihetetlen tajain jarva, elkepeszto korulmenyek kozott mesebe illo emberekkel uzletelve, nekem is beindult a filmem a kereskedorol, aki a kozepkori europabol elindulva athajozott a nagy ismeretlen vizeken. Egy tavoli szigetorszagra bukkanva uj kereskedelmi utakat, sosem volt kacsolatokat alakitott ki es meses vagyont felhalmozva valt koranak megbecsult utazojava, hires kereskedojeve, aki Velence dozseinak baljaibn forog es egzotikus orszagok uralkodoival parolazik. Csaba is volt mar sajat filmjeiben del-kelet azsiai opium baro, maganyos farkaskent koborlo zsoldos harcmuvesz, stb.

(Majd kapok a fejemre, hogy ilyeneket irok rola.)

Lehet, hogy most mar az is, aki eddig meg hitt szellemi epsegemben, meggyozodott rola, hogy nalam "elmentek hazulrol" as kezeltetni kellene magam, de ilyen esetekben csak arrol a kis jatekossagrol van szo, hogy az utazo elmeje, amelynek alapjaban veve is teljesen szokatlan, extrem helyzeteket es torteneseket kell feldolgoznia, ezekhez meg hozza keveri regeny es filmelmenyeit, gyermekkori almait, izgalmasabb tortenelemorak anyagat, messzirol jott emberek igaz-sem-volt meseit es ezekbol osszegyur egy uj meset, mely aztan folyamatos filmkent poroghet.

Ezek a jatekok segitenek abban, hogy neg melyebben, meg atszellemultebben megeljuk az adott utazast, meg tobbelmenyt meritsunk belole. Sosem baj, ha tudunk jatszani, ha egy kicsit megint gyermekek lehetunk, ha engedunk csapongo kepzeletunknek, szabadjara engedjuk fantazia vilagunkat. Ez pszichenk szamara sem elhanyagolhato haszonnal bir, amellett pedig segit megelni a jelent, segit a legjobbat kihozni belole, ami pedig nem is olyan egyszeru feladat. Nem mindeg o;yan konnyu jelen lenni, szaz szazalekig a jelenben elni pedig ign nagy muveszet. Gondoljunk csak bele, hanyan vannak, akik csak a hon ahitott, sokaig tervezgetett utazasrol hazaerve, a fenykepeket es videot nezegetve, baratoknak meselve elik csak at igazan amit lattak, ami megesett veluk. Csak az otthon megszokott vilagabol tudjak ertekelni az elmenyek sorozatat. Persze tudom, mindeg van egy bosszanto utitars, egy lehuzos taxisofor, figyelni kell a penztarcara, meg hogy ne egyuk le magunkat fagyival, sokszor meleg van, esetleg tul hideg, nagy a por, de ezek mind-mind megolik a pillanat befogadasat, azt, hogy eggye valjunk a jelennel. Otthon a nagypapatol orokolt baratsagos, kenyelmes karosszekbol mar latszik az is, hogy nicsak, milyen szep volt az az oltar, de az akkori pillanat mar elveszett. Orokre banhatjuk, hogy nem tancoltunk a dervissel, nem ragadtuk meg azt a kezet, nem vagtunk bele abba a kalandba valami miatt. Ez sajnos nem csak az utazasokra ervenyes, hanem egesz eletunkre. Ebbol adodik, hogy a legtobb dolgot mar csak akkor tudjuk igazan ertekelni, amikor elvesztettuk. A jelen, a meglevo ertekek es kapcsolatok sokszor elsiklanak mellettunk, ami az orrunk elott van az termeszetesse valik, pedig ha neha "eroszakkal" megprobalnank magunkat a jelenbe kenyszeriteni, akkor hihetetlen eletoromot szabadithatnank fel, kitarulna a vilag. A legtobbszor a multat eljuk nosztalgiazva (amikor annak lett volna az ideje hagytuk elsiklani), vagy a jovot varjuk megvalto messiaskent. Nem egyszeru ezt maskepp csinalni, sok gyakorlassal is csak keveseknek sikerul teljes egeszeben, eletuk minden pillanataban. Furcsa szerzet ez az idot hajszolo, de idosikok kozott elveszett eloleny, az ember.