Kardomba dolok

Kardomba dolok, de elvezem a helyzetet. Hogy miert? Szonokolok itt allandoan, hogy en csak nyugdijas koromban fogok turistacsoporttal folklore showt nezni a vacsi mellol. Erre tessek, itt ulok!
Na jo, azert nem egeszen igy kell elkepzelni! Az ember masfel honapnyi indiai koszt utan, megha az megoly kivalo is es mindannyian imadjuk, elkepeszto vagyat erez egy kis hazai, de lagalabbis az europai izek utan. Ez nem egyszeru eset, mert ugye sok etterem kinal olasz, izraeli, kontinentalis fogasokat is, de a legtobb esetben ezeknek annyi koze van a vart erdetei izvilaghoz, mint tevepasztornak a kibernetikahoz. Mar az etlapok is viccesek, nem nagy bizalmat kelt egy nemzetkozi konyha, ha meg az etelek nevet sem tudjak helyesen leirni. Allitolag a sok vendeglos neha pusztan lemasolja egymas etlapjat, igy a tobbszoros atirasok elkepeszto eredmenyeket szulnek:
Bruschetta: Bruce Kheta / Bruscieta
Aglio Olio: ALo Olo / Agly Oylo
Tagliatelle: Taghli Teller / Thal Thele
Gombas pizza: Pizza con Mushroomo / Pizza 'n' fungi
Stroganoff: Strong 'O Noff / Strogenaf
Tomato: Tomate / Tomet
Potato: Potetoo

Szoval erdekes a moka, de most a Lonely-ban talalunk egy ettermet, amely allitolag kivalo kontinentalis konyhaval is hivogat. A riksas kivisz minket a halal f...ra, mar kezdunk megbizonyosodni, hogy eltevedtunk, de egyszer csak egy remek kornyeken megyunk at, jo szallodak es meg mintha egy ejszakai klub elegans bajarta is latszana. Nocsak... Kesobb egy autout melletti epitkezesnel fekezunk, ahol csak egy ejjeli or vigyazza a vashalmokat. Mondom emberunknek, hogy elmehet melegebb egtajakra, egy fillert sem fog kapni. Mutogat, hogy itt van az eterem, csak kicsit vissza kell setalni.
-Persze baratom, tudod kivel szorakozz!
A jarokelok is bekapcsolodnak a beszelgetesbe es meggyoznek, hogy setaljunk vissza 50 metert, az ottani kapuhoz. Megtesszuk, es lam egy luxus szalloda tunik fel a fak kozul. Kiderul, hogy a keresett ettermunk ennek a kertjeben all. Papucsban, es este leven, melegito felsoben slattyogunk be a hajlongo turbanok es munderosok sorfala kozott. A kertben makulatlan pazsit, palmafak es szokokutak, az asztalokon himzett selyem teritocskek, mecsesek, hibatlan teritek, a szekek feher textillel boritott fotelek. Az egyik szinpadon egy kioltozott zenekar, kicsit arrebb babjatekosok, odebb buveszek szorakoztatjak a nagyerdemut. Kerdezik, hogy melyik csoporttal vagyunk, de sajnos elbaltazzuk az ingyen svedasztal lehetoseget, mert bevalljuk, hogy mi a' la carte etkeznenk. Asztalunkhoz vezetnek a maharadzsa jelmezes felszolgalok es mi rohogunk, hogy jol kioltoztunk ma estere. Itt mas a merce! Feher emberek leven akar kurvanak oltozve, vagy medve jelmezben is a legnagyobb tisztelettel szolgalnanak ki.
Az izek vegre tenyleg nagyreszt europaiak es bar bosszankodunk, hogy ma kicsit akaratlanul is elvetettuk a sulykot anyagilag, de a jelentos mennyisegu gin tonic mellett is harman korulbelul 7400 forintot koltunk. Keretik nem rohogni, ez itt egy kisebb vagyonnak szamit, sot meg a mi othonapos budzsenknek sem kedvez!
Azon filozunk, hogy talan holnap is idejovunk... he...he...he

Jodhpur, Mehrangarh erod

Itt vagyunk Jodhpurban, tulajdonkeppen ket nap alatt megneztuk, amit terveztunk, holnap tovabb is allunk. Szo sincs arrol, hogy nem jott be, szerintem itt van a vilag leglenyugozobb erodje a varos felett, a Mehrangarh. Nem akarom ismetelni a jo nehanyszor leirt "hihetetlen, csodalatos, amulatba ejto" jelzoket, majd megnezitek a kepeket Era Kukac blogjaban es itelkeztek tenmagatok. A szikla maga 45 meterrel magasabb, mint Jaisalmerben az Arany Erodnel, es maga az erod, a falak is olyan elkepeszto magassagokba szoknek, amely igen fejlett statikai tudast kovetelhetett meg a XV. szazadban. Az erodot a kornyeket akkoriban uralo Rajput torzsek feje kezdte el epittetni 1459-ben. Ezek a fickok nem voltak eppen sirva pisilos anyamasszony katonai. A tajat Marwar-nak hivtak akkor, ami annyit tesz "A Halal Foldje".

Nem nagyon szerettek veszteni es ez nem is volt szokasuk. A legendak is arrol szolnak, hogy amikor az iszonyatos Moghul tulero egyetlen egyszer legyurte egyik sereguket, a hirmondonak hazaerkezok zarva talaltak az erod kapuit. Kepletesen egy cetli allt rajta: "Inkabb a halal, mint a becsulet elvesztese"!

Az erodot magat soha nem sikerult bevennie senkinek, nem is csoda, egy startegiai fonyeremeny. Az egyik oldalon kepzett es felszerelt sziklamaszoknak is trofeat jelento termeszetes falak, a masik oldal sem sokkal kecsegtetobb, az egyetlen bejarat pedig egy tobbszoros kapu rendszer. Itt az ostromlok abban a megtiszteltetesben reszesultek, hogy amig az egyik kapuval bajlodtak, addig a falakrol es bastyakrol a szelrozsa minden iranyabol hullott rajuk az "aldas". Ha ket kapuval vegeztek valahogy es kezukat dorzsolgattek, hogy mar csak egy van hatra, akkor jott az igazi fekete leves. (Ez a kifejezes eppen ezekben az idokben szuletett Pannoniaban.) A harmadik kapu gyakorlatilag bevehetetlen. Meredek ut vezet fel hozza, amely az utolso ot meteren 90 fokban jobbra fordul. Itt a kapu-toro harci elefantok vagy a szemkozti falnak rohantak, vagy bevetttek a fordulot, de lenduletuk teljesen megtort, raadasul szembe talaltak magukat az elefant kobak magassagban elhelyezett felmeteres vastuskekkel. Barmely mas faltoro kossal az emberek beszorultak a kanyarban es a kaput ovezo falak olyan magasak, hogy fentrol eleg volt egy hanyag mozdulattal kikopni az ablakon a csapasmeres erdekeben.

Bent meglepo szervezettseg uralkodik. A belepodij fejeben tiz-tizenot nyelvbol valaszthatod ki a neked megfelelo audio kommentart a turadhoz. Megkapod a kis ketyeret es a fulest, aztan ott hallgatozol erdekessegeket, ahol eppen kedved szottyan. A jelenlegi, -mar csak formalis- maharadzsa szemelyesen felugyeli a turizmust is vezenylo es az epuletegyuttest ovo, felujito alapitvanyt. Megnezzuk az uralkodok belso palotait is, gyongy termek, virag palotak, lelegzetallito reszletessegu miniaturakkal boritott falak, aranyozott hordszekek, a kezmuvesseg csodainak szamito fegyverarzenal koveti egymast. Meg kell jegyeznem, hogy a buszke harcosok sokaig ellenalltak a lofegyverek kisertesenek, csak az ember-ember elleni harcot tartottak elfogadhatonak, a ferfiassag megkovetelte, hogy ellenfeluk szemebe nezzenek mielott lesujtott a feltve orzott technikaval keszult acel penge. Sajnos a Moghulok golyoi kesobb jobb belatasra birtak oket, de ma igencsak meglepodnenek a szinte teljesen a virtualis ter es mesterseges intelligencia uralta haborukon.

Termeszetesen tavol all tolem, hogy barmifele haboru mellett lobbyzzak, de akkoriban meg a harcosok tudtak, hogy ki ellen, miert es hol szallnak harcba, sajat erdekeik legalabb neha megegyeztek a parncsnokok es uralkodok erdekeivel, es lattak az arcokat a csatamezon. Tudom, hogy ez csak a ferfiassag es a lovagi eszmek mitoszanak kergetese, de a "sotet" kozepkor allatiassagaban volt valami sokkal emberibb, mint korunk "al-humanizmusaban".

A palota nok szamara kialakitott termei es folyosoi a legbajosabbak. Az osszes fal homokkobol faragott, attort csipke fuggony, mely beengedi a fenyt, cirkulalhat a hus szello es ami a legfontosabb, hogy bar lehetetlen belatni, az asszonynep bentrol mindent kifurkeszhetett es jot kuncoghatott a kint zajlo esemenyek kapcsan. Az egyik kapu mellett kis pirosra festett kezlenyomatok tucatjai boritjak a falat. Az egyik maharadzsa megozvegyult asszonyai hagytak itt kezjegyuket mielott hon szeretett urok halotti maglyajara leptek volna szotlanul. Romantika a javabol, de motoszkal bennem a gonosz kerdes, hogy vajon az ujra megtestesules, vagy a mennyorszag lebegett-e a szemuk elott.

A falak oldalan libego, egyensulyozo balkonokrol es a bastyakrol lelegzetelallito kilatas nyilik a Kek Varosra. Allitolag ez a szin nemcsak hus hatast kelt, de meg remek rovarriaszto hatasa is van. Mindenesetre esztetikai erteke sem elhanyagolhato.

Csodalatos elmeny ez a tura, de itt sajnos nem tehetjuk meg azt, ami Jaisalmer igazi bajat adta, hogy ott az erodben magaban elhettunk, ablakunk a varos fole nyilt, az utcakat otthonunkkent jarva visszacsoppenhettunk sok-sok evszazaddal ezelotti idokbe. Igaz, hogy egy kicsit felemas az ezzel kapcsolatos hurra-hurra. Kesobb tudtuk meg, hogy az ottani erod letet fenyegeti a tulterhelt szennyviz halozat miatti eroziobol fakado omlas veszely. A Lonely Planet meg is ker, hogy ne lakjunk az erodben. Elgondolkodtam es meg most sem tudtam eldonteni, hogy mit is gondoljak errol. Azt hiszem, hogy talan nem a turistak feladata megoldani olyan problemakat, amelyek csak allamilag, hatosagilag tamogatott muemlekvedelemmel kezelhetoek. A latogatok penzebol boven futna a csatornarendszer korszerusitesere, az allagmegovasra es a legrosszabb esetben -eppugy mint a Mehrangarh eseteben- az Arany Erodot is at lehet alakitani belepos, korbejaros, aztan eltakarodos rendszeruve. Nyilvan ez felhaborodast keltene a falakon beluli szallodasok es vendeglosok koreben, de akkor nekik is nyilvan szivesebben nyilna meg a zsebuk a helyeallitasi es fenntartasi budzse dagasztasara. Meg is, felemasak az erzeseim...

Eppen itt vagyok!

Ma kicsit kenyeztetjuk magunkat a sivatag pora utan. Egy exkluziv szalloda gyonyoru kertjeben a medence partjan koktelozgatunk. Neha 12 masodpercre meg is martozunk, a viz kb. 16 fokos, egy piciket husit.

Nyolcadik napja vagyunk Jaisalmer-ben a sivatag kozepen es minden percet elveztuk. Szokas szerint ez is egy masik idoszamitas, neha jo volt csak ugy kiulni a szobank ablakaba, szaz meterrel a varos felett, es csak nezni kifele, irogatni , beszelgetni. A kecskenyaj jon hazafele a sivatagbol, szepen oszlanak szet a kis mellekutcakban, minden kecske okosan hazatalal es a kapu elott -ahol van ilyen- alldogal amig be nem engedik. Gyerekek kriketteznek, a kutyak pedig hol ide fekszenek, hol oda szaglasznak egy kicsit. Latszik innen egy affele ki tudja, hogy mi is, de "mindent megszerelunk, barkacsolunk" jellegu boltocska. Ott sem kapkodo idegbetegek dolgoznak. Begordult egy traktor egy utanfutoval,valami ketyeret meg kellett hegeszteni az utanfuto ajtajan. Ot perces melo, de mar ket oraja ott vannak, tereferelnek, fekszenek a traktoron,mindenki boldogan elvan. Megerdemelt a pihenes a jol vegzett munka utan.

Neha elmentunk varost nezni, azaz setalni az erodben. Megneztuk az osszes Jain templomot, igyekezven olyan idopontokat valasztani, amikor kevesebb a turista, de ez eleg nehez feladat, tekintve, hogy ezek a szent helyek csak bizonyos idopontokban latogathatoak az idgenek altal, es sajnos mi is annak szamitunk, barmennyire nem erzunk kozosseget a varost nehany orara elozonlo csoportos, buszos bameszkodokkal. Foto jobbrol, foto balrol, pipa behuzva, kovetkezo muemlek, stb. Persze senkit sem szeretnek kifigurazni, csak boldogok vagyunk, hogy nekunk mindenre van idonk. Ugyan eddig sem vettunk reszt csoportos utazason, de most meg tavolabbinak erezzuk ezt a dolgot. Lehet persze, hogy nyugdijas fejjel ott fogunk baktatni vezetonk esernyoje utan es boldogan megnezzuk a folklore show-t a vcsi mellet, de most meg nem ezt teriti az elet.

Nehez belegondolni ebbe a szabadsagba, ami most nekunk kijutott. Koszonet mindannyiotoknak, akik most otthon helyettunk is dolgoztok es vigyaztok a nyomokra, melyet a "civilizalt" vilagban magunk mogott hagytunk.

Tudom, hogy paraszt vagyok, amikor azt irom, hogy neha zavaro a sok turista,hiszen en is az vagyok, en is csak vendeg vagyok itt, de olyan jo elmenni egy tavoli templomhoz, ahol csak harman vagyunk. Ulunk a szentelyben es nezzuk a madarakat, orakig tapogatjuk a faragott oszlopokat, simogatjuk a fenyesre kopott buddhakat.

Sokat beszelunk arrol, hogy az embernek a legtobbszor mar nincsenek "nagy gondolatai", nem porges, nem agyvihar az ami bennunk van, sokkal inkabb megnyugvas, lassulas, kiuresedes... igen uresseg...

Ez termeszetesen a jo ertelemben vett uresseg, a filozofiak kivanatos, elerendo uressege, mint egy lassu meditacio. Az uresseg, mely tartalomra var, a vakum, mely mindeg bevonz valamit, az uresseg, melyben mindeg minden megtortenhet. Jol magyarazzak a Zen mesterek, a korsot fardtsagos munkava, agyagbol keszitjuk el, a lenyege megis az ures belso ter, melybe barmit beletolthetunk. Igy vagyunk mi most.

Meg egy remek gyakorlat a jelen megelesere. A medence tulso partjan eppen elhalad egy jomodu idosekbol allo csoport. Nehanyan rank pillantanak. Gondolatban atszaguldok a medence felett es most egyikojuk szemevel nezem magamat:

"Oh, de jo is volt ... emlekszem...

Micsoda utazas volt az! Fiatalok voltunk, elottunk a fel elettel, tokeletes szabadsagban es egeszsegben. Csak ugy utazgattunk, ahogy kedvunk tartotta. India felfedezese csodalatos tarsasagban! De reg is volt! Barcsak ott lehetnek megint, csak ot percre!"

Vrauuuuuuuuummmmm..... huzas at a medence felett, ismet en vagyok. Micsoda utazas, igen, es eppen itt vagyok!!!

Thar sivatag

Ulunk a sivatag kozepen. A dzsipp, ami kihozott bennunket, mar eltunt az afszaltcsik hullamai mogott. Egyelore akut tevehianyban szenvedunk, 12 ujdonsult kalandor, 6-8 hajto es osszesen negy teve nez egymassal farkasszemet, allitolag nemsokara erkezik a csorda nagyobbik resze.
A meglevo negy allattal baratkozgatunk, bekesen heveresznek mi meg korulottuk tenfergunk, meregetjuk, simogatjuk oket, talalgatjuk vajon kinek milyen joszag jut majd. Ketnapos ellatmanyunk a homokban, nagy palack vizek, rengeteg zoldseg a vega kajakhoz es ketto palack jofele Kingfisher. Ezeknek mi vagyunk buszke tulajdonosai, mi rendeltuk oket (expediciot szervezni tudni kell), es allitolag a tabortuznel sivatagi modon fogjuk lehuteni oket!

Befut a csorda, egy igazi cserzett boru, harcedzett turbanos tevegel az elen, de az o "menje" szamit a legkevesbe buszkenek, nem o vagyaink targya. Mint kesobb kiderul, ez a teve egy igazi matuzsalem a maga harminc evevel, de meg most is eppen kanos szegeny, ezert aztan gusztusosnak legkevesbe sem nevezheto dolgokat muvel. Egyfolytaban horog, bofog, nyalaval gurgulazik, ettol tiszta habos tajtek az egesz feje. Neha felfujja es pofajabol oldalra kilottyenti irdatlan meretu, puffedt, lila nyelvet. Nem is nyelvnek tunik ez a rettento kepzodmeny, inkabb olyan, mintha a fel bele kilogna a szajan!
Szerencsere egy spanyol utitarsunk nyeri meg ot, a mi allataink teljesen jo fejek. A legszebb teve Eranak jutott, aranyos fiatal joszag, boldog is vele a Kukac!

Miutan minden cuccot a nyergekre erositunk, vegre indulhatunk. Ha valaki latott mar tevet felallni, akkor tudja, hogy ez az a jopofa "jajj, elore esek le- nem, inkabb hatra- illetve megis elore" jellegu jatek. Remekul abszolvaljuk a kerdest, indulnank eppen, amikor oriasi puffanas hallatszik. Andi hatizsakja a porban, szerencsere o maga meg a nyeregben. Nekilodulunk...

Kiderul, hogy a tevemet is Kingfishernek hivjak! Nem hiszem el! Azt iszom, azzal repulok, azon tevegelek. A mi kis expedicionk hat tevebol all. Eloszor a negyedik helyrol indulok, sorban baktatunk, aztan Kingfisher gondol egyet es alozesbe kezdunk. Kesobb a spanyol eldugult lefolyokent bugyborekolo tevejen meglazul a nyereg, megallni kenyszerul egy kis szerelveny igazitasra, mi pedig buszken az elre torunk! A hajcsarok hatra maradnak a spanyolnal, igy en vezetem a mezonyt. Meg is lodulunk, s amikor mar kelloen eltavolodtunk jovok ra, hogy senki sem mondta el, hogy mit is kell csinalni egy tevevel, azon kivul, hogy probalunk rajta maradni. Hol a kormany, hol a fek? Meg a legkondi kapcsolojat sem talalom sehol!
Ugy latszik, hogy vezetoink is rajottek erre, mert az egyikuk rohan utanunk es valamit kiabal. Ranezek joszagomra, de az ugy tunik nem hallja, mert csak szaporazza tovabb. Mintha a kantarrol kiabalna valamit emberunk, ez egybe is vagnalovas emlekeimmel, csak az a baj, hogy mindket kantarszar a teve bal orrlyuka feletti szegecshez van erositve, ugyanazon az oldalon. Szerintem a lovaknal ez ket kulon oldalon kapott helyet- okoskodom-, bar tulajdonkeppen marha kepzett cowboy vagyok, eddig mar haromszor ultem lovon! Igaz, ebbol az egyik egy szeker ele volt befogva es allt...
Sebaj! Lovas nemzet vagyunk, az en ereimben is csorgedezik lovas ijasz elodeink vere, hunok buszke sarja vagyok, Attilanak, az Isten Ostoranak utodja, sot apai oldalrol van egy nagy adag lovas-szpahi tamogatas is! Megragadom a ket kantarszarat es egyszerre jo erosen hatra huzom...
Nocsak... megalltunk!
Nana, meg jo hogy! En ne tudnek tevet naviglni?! He...he...he

Ujra indulunk es Kingfisher meg en vezetjuk az egesz karavant. Nem semmi, ujra porog a filmem itt az Indiat Pakisztantol elvalaszto Thar Sivatagban. Utonallok, kereskedo karavanok, delceg Rajput harcosok, reg letunt hosi idok elevenednek meg.

Ugy tunik, nem csak a kutyakra, de a tevekre is igaz, hogy mindegyik pontosan olyan, mint a gazdaja. Kingfisher eppen olyan haspok zabagep, mint en a malac. Minden masodik bokornal megall kajalni. Nem tudom hogyan kepes ezeket a tuskes-tovises szaraz szarokat ilyen elvezettel ropogtatni.

Kellemes arnyekban ebedelunk, majd ismet kaktuszok es dunek. Kis falvakat latogatunk meg, szaladoznak jottunkre a kis purdek, ostromolnak minket a csokiert es kekszert. Hamar vegere erunk teljes keszletunknek.

Keso delutan vegleg letaborozunk, alig varjuk elso igazi sivatagi naplementenket. Mindannyian nagyon szerencsesnek mondhatjuk magunkat, a vilag oceanjainak es tengereinek tobbsegebe mar lattuk lebukni az izzo korongot, de a dunek tengere eddig meg kimaradt. Regota varunk ra, de ugy tunik, hogy megerte a varakozast, az elmeny gyakorlatilag leirhatatlan. A lenyugvo nap voros barsonnyal boritja be a duneket. Kozelunkben pihennek pupos joszagaink, indiai barataink mar a tabortuznel szorgoskodnak.
Most Leonard Cohen szol, ugy tunik, illik o ide. A dunek finom szelnyirta barazdai, mint megannyi ranc egy sokat latott arcon, mintha lassu tancba kezdenenek a zene ritmusara.

Vacsora utan meg egyutt maradunk kicsit a tuz korul. Nemzetkozi a felhozatal a dalok teren, egy indiai, egy kulfoldi, egy indiai, egy kulfoldi. Mi a "Neked irom a dalt"-al szereplunk, kivalo enekesek leven egy kis IPod tamogatassal. Lassan elhamvad a tuz, eltesszuk magunkat holnapra. Miota lement a nap folyamatosan zuhan a homerseklet, most mar oltari hideg van. Rajtam egy ujjatlan polo, ket darab hosszu ujju polo, a halozsakom es egy ket centimeter vastag lopokroc, bar itt helyesebb lenne tevepokrocnak hivni. Igy eppen nem fazom, csak a fulem es orrom fagy le jo utemben. Fel a halozsak kapucnijat, ki sem latszom!

Hanyatt fekszem es az egre meredek, latoteremben semmi mas csak a csillagok, szedito mennyisegben, szikrazo elesseggel. Nincs para, nincs szmog, nincsenek varosi fenyek. Semmi, csak a kapraztatoan tiszta ejszakai egbolt. Ugy erzem, mintha fellazulna a ter-ido szovedek, mar nincs mult, nincs jovo, csak a most van, nincs lent es nincs fent, csak az itt. Ha megmoccanok leszakadok a bolygorol es halozsakostul uszom bele a vegtelen terbe...

Egy kis kozjatek, Halihooooooo

Draga Kedves Barataink!

Ismet a megjegyzesektol meghatottan kell itt kuporognom a gep elott! Olyan hihetetlenul jo a reakcioitokat olvasni, de nem akarom ezt tul sokat ismetelgetni, mert a vegen meg elbizzatok magatokat! He..he...he :@)

Ande es Zsani!
Koszonom a kitartast es remelem, hogy nem okoztam tul sok kart a kilotykolt kavek reven.
Azon gondolkodom, hogy felcsapok gyongytyuknak en is, hogy forumozhassak veletek!

Mama!
Te ugy is tudod...

Sanyi!
Remelem, hogy jar mar buszke utodotok Samu! A kovetkezo uton mar szeretnem magam mellet tudni! Mondjatok meg Gerieknek, hogy csak az eskuvo miatt jovunk haza egyaltalan!

Kriszta!
A munka mellett tessek olvasni is! Ez parancs az ugyvezetotol!

Gergo!
Nagyon orulok, hogy egy ilyen kedves regi barat is idekeveredett! Utolag is elnezest kerek a regi macskakaparasokert, igy geppel kicsit konnyebben megy! Nem tehetek rola, hogy kisse retardalt gyermek voltam he-he...
Orulok, hogy egyutt dolgoztunk, hogy sokat utaztunk is egyutt, mindegyik szep emlek!
Az irigyseggel kapcsolatban csak annyit, hogy neha, amikor komolyabban belegondolok, en is marhara irigylem magamat! Piszok szerencses egy balfasz vagyok!

Agoston Papa!
Hol vagytok????!!!!! Remelem, van egy kis idotok egymasra es neha gondoltok rank!

Mindenki Masnak Is Millio Puszi es Oleles!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!11

Meg ep az elmem

Nem, nem bolondultam meg teljesen, nem kell aggodni, nem szukseges a gyamsag ala helyezesemrol gondoskodni, bar tobben ugy gondoljak a multkori James Bondos tortenetem ota. A Kukac is meg van gyozodve rola, hogy mindenki erre gondol, o viszont csak azt hiszi, hogy tul nagy lehetett a lazam.

En amugy csak egy jopofa jelenseget akartam bemutatni, csak elfelejtettem errol elore szolni, most meg mar utolag hiaba magyarazom a bizonyitvanyomat, elkonyveltek hibbantnak. Az emlitett jelenseg szakirodalmi feljegyzeseivel meg nem talalkoztam, igy akar az is megeshet, hogy jo oreg Csaba baratommal egyutt, mi fedeztuk fel azt. He-he-he...

Egesz pontosan tulzas lenne azt allitani, hogy egyutt fedeztuk fel, inkabb valos, hogy egymastol fuggetlenul, mindkettonkkel megtortent, es jot szoktunk rohogni, mikor ilyen torteneteket meselunk egymasnak. Biztos massal is megesik, csak nem tulajdonit neki jelentoseget, vagy nem beszel rola. Na jo! Fejtsem mar ki vegre, hogy mit makogok itt ossze-vissza, ugye?

A jelenseg neve: "a sajat sztori", avagy a "sajat film"!

Akkor tortenik meg az emberrel, amikor valami nagyon tavoli helyen, a vilag valmely nagyon egzotikus pontjan, teljesen mas kulturkornyezetben utazgat, koborol es fokozottan jelentkezik, ha az adott helyen esetleg valami konkret dolga is van az utazgatason kivul. Csaba baratom kinai nyelvfilozofus, tobb kung-fu iranyzat mestere, kivalo harcmuvesz, fotos, perfekt kinai nyelvtudassal. Rengeteget utazik del-kelet azsiaban, volt, hogy a Klelet Azsiai Muzeum megbizasabol kutatott, sokszor csak sajat oromere koborol kolostorrol kolostorra. Neha uj mestereket keresett fel, vagy a vilagtol teljesen elzart taoista kolostorakban bukkant fel. Elkepeszto eletet el a szarhazi! He-he.

A lenyeg az, hogy ilyen helyeken jarva az ember egszercsak elkezdi elni a sajat kis tortenetet, elkezdi forgatni a sajat belso filmjet onmaga foszereplesevel. Mondok egy peldat. Amikor elinditottuk az indonez butorok kereskedelmet, akkor Java szigetenek hihetetlen tajain jarva, elkepeszto korulmenyek kozott mesebe illo emberekkel uzletelve, nekem is beindult a filmem a kereskedorol, aki a kozepkori europabol elindulva athajozott a nagy ismeretlen vizeken. Egy tavoli szigetorszagra bukkanva uj kereskedelmi utakat, sosem volt kacsolatokat alakitott ki es meses vagyont felhalmozva valt koranak megbecsult utazojava, hires kereskedojeve, aki Velence dozseinak baljaibn forog es egzotikus orszagok uralkodoival parolazik. Csaba is volt mar sajat filmjeiben del-kelet azsiai opium baro, maganyos farkaskent koborlo zsoldos harcmuvesz, stb.

(Majd kapok a fejemre, hogy ilyeneket irok rola.)

Lehet, hogy most mar az is, aki eddig meg hitt szellemi epsegemben, meggyozodott rola, hogy nalam "elmentek hazulrol" as kezeltetni kellene magam, de ilyen esetekben csak arrol a kis jatekossagrol van szo, hogy az utazo elmeje, amelynek alapjaban veve is teljesen szokatlan, extrem helyzeteket es torteneseket kell feldolgoznia, ezekhez meg hozza keveri regeny es filmelmenyeit, gyermekkori almait, izgalmasabb tortenelemorak anyagat, messzirol jott emberek igaz-sem-volt meseit es ezekbol osszegyur egy uj meset, mely aztan folyamatos filmkent poroghet.

Ezek a jatekok segitenek abban, hogy neg melyebben, meg atszellemultebben megeljuk az adott utazast, meg tobbelmenyt meritsunk belole. Sosem baj, ha tudunk jatszani, ha egy kicsit megint gyermekek lehetunk, ha engedunk csapongo kepzeletunknek, szabadjara engedjuk fantazia vilagunkat. Ez pszichenk szamara sem elhanyagolhato haszonnal bir, amellett pedig segit megelni a jelent, segit a legjobbat kihozni belole, ami pedig nem is olyan egyszeru feladat. Nem mindeg o;yan konnyu jelen lenni, szaz szazalekig a jelenben elni pedig ign nagy muveszet. Gondoljunk csak bele, hanyan vannak, akik csak a hon ahitott, sokaig tervezgetett utazasrol hazaerve, a fenykepeket es videot nezegetve, baratoknak meselve elik csak at igazan amit lattak, ami megesett veluk. Csak az otthon megszokott vilagabol tudjak ertekelni az elmenyek sorozatat. Persze tudom, mindeg van egy bosszanto utitars, egy lehuzos taxisofor, figyelni kell a penztarcara, meg hogy ne egyuk le magunkat fagyival, sokszor meleg van, esetleg tul hideg, nagy a por, de ezek mind-mind megolik a pillanat befogadasat, azt, hogy eggye valjunk a jelennel. Otthon a nagypapatol orokolt baratsagos, kenyelmes karosszekbol mar latszik az is, hogy nicsak, milyen szep volt az az oltar, de az akkori pillanat mar elveszett. Orokre banhatjuk, hogy nem tancoltunk a dervissel, nem ragadtuk meg azt a kezet, nem vagtunk bele abba a kalandba valami miatt. Ez sajnos nem csak az utazasokra ervenyes, hanem egesz eletunkre. Ebbol adodik, hogy a legtobb dolgot mar csak akkor tudjuk igazan ertekelni, amikor elvesztettuk. A jelen, a meglevo ertekek es kapcsolatok sokszor elsiklanak mellettunk, ami az orrunk elott van az termeszetesse valik, pedig ha neha "eroszakkal" megprobalnank magunkat a jelenbe kenyszeriteni, akkor hihetetlen eletoromot szabadithatnank fel, kitarulna a vilag. A legtobbszor a multat eljuk nosztalgiazva (amikor annak lett volna az ideje hagytuk elsiklani), vagy a jovot varjuk megvalto messiaskent. Nem egyszeru ezt maskepp csinalni, sok gyakorlassal is csak keveseknek sikerul teljes egeszeben, eletuk minden pillanataban. Furcsa szerzet ez az idot hajszolo, de idosikok kozott elveszett eloleny, az ember.

Jaisalmer, az arany erod

Kepzeljetek el a kovetkezot: fogjuk Dubrovnik, Cortona, Assisi egy-egy darabjat, meghintjuk egy csipet aranysarga homokkal, a hindu es a muszlim epiteszet otszaz eves jegyeivel es elhelyezzuk a Thar sivatag kellos kozepen, a fellelheto egyetlen nagyobbacska dombon. Igy allithatjuk elo az arany erodot, Jaisalmer-t.
A hely minden Aladdinnal, Kis Mukkal, Ezeregy Ejszakaval kapcsolatos almunknak megfelel. Lenyugozve barangolunk a szuk sikatorokban, a csipkefaragasu balkonok alatt, templomok es palotak valtjak egymast az erod tekintelyt parancsolo falai kozott. Olyannyira belefeledkezunk a latvanyba es a varazslatos hangulatba, hogy az elso ot perc alatt sikerul vegleg elkeverednunk Anditol. Semmi baj, majd osszefutunk.

A szallas meger egy miset. Nappalinkbol az erkelyen at lelatunk a szaz meterrel alattunk elterulo varosra, helyisegeinket sokszazeves faragott fa ajtok valazstjak el egymastol, melyek kikovetelik a tiszteletet minden belepotol, csak mely fohajtassal lehet kozlekedni. Nyitott szalonunktol csak a szelben lagyan lebbeno fuggonyok kulonitenek el. A vastag festett-faragott falak megvedik az ejszaka huvoset meg a tamadasba lendulo sivatagi naptol is. Biztos menedek ez, melyet surun latogatunk koborlasaink kozben. Nincs jobb hely a visszahuzodasra, ha mar egyszer mindannyian kozdunk valamilyen nyavalyaval, Era nathas, torka faj, szeme konnyezik, Andi meg nem jutott tul a hasmenesen, amivel most en is baratkozom. De itt vagyunk! A kolto szavait kicsit atformalva azt is mondhatnank, hogy "Megfogyva bar, de torve is" vegul megiscsak bevettuk az erodot! Jopofa, hogy "furdoszobank" egy az erod falabol a varos fole nyulo kis kiszogelles, igy minden itt keletkezo hangot, mint egy minaretbol eneklo muezzint csodalhatnak meg a varoslakok.

A tetorol nezzuk a sivatagi dunek moge lebuko napot, fenye vorosre festi a Jain templom sztupa szeru tornyait. A nappal eppen szemkozt a hold tundokol. Hallagtajuk a sivatagi fesztival zenei programjat a tavolbol es azon elmelkedunk, hogy ha egy kicsit tovabb varunk es megforditjuk szekeineket, akkor egyulto helyunkben megnezhetjuk a napfelkeltet is. Igen vacak ez a tetoterasz...

Bucsu Del Indiatol

Egy ujabb ketnapos hodolat az oceannak Colva Beachen, azutan nehezen ugyan, de vegleg bucsut veszunk del Indiatol.

Isten veled ocean, bye-bye kokusz bungallok, tengerbe-logo-labu-vacsorak, lakohajok, teaultetvenyek, fuszerligetek, folyoparti kiralysagok... nem orokre bucsuzunk.

Pittike! Koszonjuk az sms-eket Palolemmel es az indiai emlekeiddel kapcsolatban! Boldog vagyok, hogy igy erzel es igen, nagyon-nagyon-nagyon egyetertek, jo nagy marha az, aki egyszer eljut ide es megis kepes maga mogott hagyni ezt a foldet...

Szerencsere nekunk meg nem jott el az ido...

Regebben irtam ket meglehetosen buta haikut Colva es Vagator beach tiszteletere, jobb hijan alljanak itt most bucsuzoul:

(haiku: 3 soros 5-7-5 szotagos japan versforma. a szerk.)

Halaszok izma,

nedves kelmek halmaza,

Baratunk Colva.

Sziklak harapjak,

ragjak, a tenger sikolt!

Tehenek esznek...

Goabol irany Jaipur a hon szeretett Kingfisher Airlines-al. Ott van nehany elutni valo orank a vonat indulasaig, egy szalloda igen "exkluziv" barjaban varjuk a megszeretett elterulos, kucorgos, szunyokalos vonat utazast, ezuttal a sivatag fele.

Barmilyen hihetetlen, de tenyleg megszerettuk az indiai vonatokat. Kierve a jaipuri palyaudvarra azonban egy kicsit elbizonytalanodunk. Az elocsarnokban, a "varotermekben", a peronokon nincs egy talpalatnyi hely, szinte lehetetlen kozlekedni a foldon fekvo, meghatarozhatatlan szinu es allapotu rongyokba csavart emberektol. A sotetben sotet arcokbol sotet szemek merednek rank, probalunk nem ralepni senkire, kulonos tekintettel a csecsemokre.

Atkuzdjuk magunkat a negyes vaganyhoz, itt jo lesz. Lepillantunk a sinekre es szemunk elidozik a bajosan szaladgalo, turkalo, sietosen taplalkozo patkany hadseregen. Nem egy, nem tiz, nem husz...

Kukac meg is jegyzi:

-Nahat, meg sohasem lattam eloben igazi patkanyokat!

Andi valamiert nem akar reszt venni ennek a kis allatkerti latvanyossagnak a megtekinteseben, ki tudja miert, de furcsan eltorzult abrazataval epp a masik iranyba nezve valt sobalvannya.

Itt a palyaudvaron nekem nagyon jo dolgom van, igazan erezhetem a lanyok szeretetet es ragaszkodasat, egy masodpercet sem szeretnenek nelkulem tolteni. Olyan meghato! Akar vecere mennek, akar vizet vennenek, mindenkeppen ragaszkodnak tarsasagomhoz, kizarolag engem atolelve, kezemet fogva hajlandoak kozlekedni. Hat nem edesek?!

Befut vonatunk. A megszokott osztaly most egeszen mas kepet mutat, a 72 fos sleeper vagonban vagyunk vagy szazharmincan, ugy kell elhessegetni mindenkit az "agyainktol". Fekszenek a foldon is, a fojosokon, a vagonok kozti treppniken, sot meg nehany wc is foglalt, nehanyan jobb hijan ott talaltak maguknak kellemes ejszakai nyughelyet. Erdekes gondolat, de hat izlesek es pofonok, ugye.

Vegre elhelyezkedtunk, lekapcsolom az osszes korulottunk letezo villanyt, utastarsaink ellenkezese most hidegen hagy. Suhanunk az ejszakaban. Aludni csak akkor tudunk, amikor a szerelveny mozgasban van es duborgese, robaja elnyomja embertarsaink hangjait. Ugy tunik, mintha az utasok nagy tobbseget ellenseges torzsek harcosai zongorahurral folytogatnak, iszonyu horgesek es zajok. Nem lennek meglepve, ha reggelre mindenkit holtan talalnank. Szegeny Kukac! O a legisebb neszben, a horkolas leghalvanyabb elojeleiben sem tud aludni, kepzelem, hogy mit elhet at annak ellenere, hogy bevett nehany altatot es a fuleit degeszre tomte a fuldugo keszletevel...

Hampi elhagyasa, avagy 007 ujabb kalandja

Bond tudta, hogy nincs vesztegetni valo ideje. Legkesobb hajnalban at kell jutniuk az ellenseges vonalakon, a fogyo hold az ejszaka leplebe burkolva elrejti oket az orjaratok pasztazo szemei elol. Gondolnia kell a tarsaira is, ket no!

Leginkabb egyedul szeretett dolgozni, meg elenken el az emlekezeteben az M-el folytatott beszelgetes az MI6 fohadiszallasan:

-Ket no?! Szo sem lehet rola, egyedul sokkal jobban el tudom vegezni a feladatot!

-Jol figyeljen Bond! Nincs abban a helyzetben, hogy megvalogassa a partnereit! A kuldetesek nem az on kenye-kedve szerint alakulnak es ennyi tapasztalattal a hata mogott igazan ideje lenne kinonie ebbol a gyerekes, ferfisoviniszta, al-macso szerepbol!

-Ez a kirohanas ugye meg veletlenul sincs osszefuggesben azzal, hogy on is no, kedves M?

-Tunjon a szemem elol Bond!

Eddig nem lehet oka panaszra- gondolta. A ket partner meglepoen jol vegezte a feladatat. Otthnosan mozogtak a terepen, felkutattak az osszekotoket, gondoskodtak az utanpotlasrol, kivaloan megfeleltek a logisztikai kihivasoknak.

Tulajdonkeppen, neha egeszen kenyelmes, ha nem egyedul dolgozik az ember es meg akar egeszen szemrevalonak is nevezhetnem oket!- gondolkodott tovabb.

Eleg ebbol James! Koncentralj a feladatra!- rotta meg magat.

Le kell szervezni egy reveszt hajnalra, mielott meg beindulna az elet a folyon. Mar lent is volt a Ghat-nal. Oltozeke es a nem csak hanyagsagbol novesztett arcszorzete remek elvegyulest tett lehetove a helyiek forgatagaban. Megbizhato embert keresett. Az evtizedek Ofelsege Titkosszolgalataban remek emberismerettel ruhaztak fel. Szamara nem volt nehezebb kivalasztani a tokeletes alanyt, mint kiteriteni a Royal Flush-t a pokerasztalra, az pedig sosem okozott gondot. Rogton megakadt a szeme egy fiatal, nyilt tekintetu hajoson. Melle keveredven, mintha csak a folyot bamulna odavetette:

-kell egy hajo reggel 5:30-ra, bosegesen megfizetlek!

-Itt leszek uram- valaszolt a fiu.

Rovid es eber volt az ejszaka, eber es sietos harmojuk lepte, a sotetseg meg jotekony leplet borit rajuk. Pontosnak kell lenniuk, a revesz nem varhat sokaig, eletevel fizethet, ha felfedezik. A parton teljes a sotetseg, siri a csend, sehol egy lelek...

Ez csak ket dolgot jelenthet-gondolja Bond-, vagy csapdaba kerultunk,vagy szegeny revesz itt fekszik valahol atvagott torokkal. Ha meg el, legkozelebb en magam vegzek vele ezert az arulasert. Mindenkeppen el kell tunnunk innen.

Nincs ido a tetovazasra, azonnal donteni kell. A sodras vad, a folyo szeles, a zsakokban lapulo thermonuklearis robbanofejekkel az uszas nem johet szamitasba. Nincs mas a parton, csak a helyi halaszok altal hasznalt kerek, leginkabb kenyereskosarra emlekezteto, nadbol keszult lelekveszto.

-Gyerunk, nincs mas lehetosegunk, keressunk evezoket!-harsan fel Bond.

Termeszetesen evezo nincs sehol.

-Barcsak Q felszerelt volna egy osszecsukhato, teleszkopos, vagy onmagatol felfujodo evezovel is!- dormog magaban Bond.

- Mit kezdjek most a sok robbano mukutyaszarral es a rontgenes kontaktlencsevel?!-meltatlankodik tovabb.

Nincs semmi mas, mint egy rovid bambusz bot es az egyik parti arus cegtablaja, de jobb hijan ezek is megteszik. A veszelyes es egyben felbecsulhetetlen erteku rakomany a kis tekno kozeppontjaba kerul, ok pedig a szeleken helyezkednek el. A tulparton felvillan az osszekoto rovid fenyjelzese.

-Legalabb o itt van!-sohajt fel Bond.

Bond a cegtablaval kezeben feszul a hullamoknak, a ket no felvaltva hasznalja a bambuszbotot. Nem konnyu a navigacio egy kerek tepsiben a vad folyon.

-Emlekszem a jo kis Cambridge - Oxford evezos osszecsapasokra! Ott kicsit konnyebben boldogultam!-probalja oldani a feszultseget Bond.

A tulpartbol semmi nem latszik, csak a vegkimerules hataran talaljak meg a kis helyet, mely alkalmas a kikotesre a sziklak kozott.

-Kestek!- fogadja oket az osszekoto.

-Volt egy kis gond a tulparton. Induljunk, nincs vesztegetni valo idonk!- valaszoljak.

Lopakodva haladnak a riksanak alcazott jarmu fele. A sotetben egy tehen korvonalai bontakoznak ki. Kozelebb erve Bond jobban szemugyre veszi... itt valami nem stimmel... a tehen szemeben ismeros feny csillog.

-Nem lehet igaz!- harsan fel magaban Bond- ez biztos, hogy az atkozott arulo 008-as, aki kettos ugynokkent a KGB-nek is dolgozik! Szep kis alruha!

-Kurva anyad 008!- gondolta Bond.

-Kurva anyad James!- gondolta a tehen.

A riksa orulten szaguld a meg szunnyado falvakon keresztul, el kell erniuk a hajnali Margao Expresszt, nincs mas lehetoseg, hogy eleg messzire jussanak mire Dr. NO emberei eszreveszik a thermonuklearis robbanofejek hianyat.

Vegre az allomas fenyei! Itt valami buzlik, tul keves az ember... es ez nem lehet... sehol egy vonat! Megint egy csapda! De tul nagy a nyugalom, senki nem erdeklodik irantuk. Bond egyik partnere elkezd kutatni az iratok kozott.

-Mit keresel?- kerdi Bond.

- A vonatjegyet.-hangzik a valasz.

- Azt hiszem odatettuk a "License to kill" melle a tarcaba!

-Megvan! Beszelek az allomasfonokkel!

-Namaszte! A 6:35-os Margao Expresszt keressuk, itt a jegyunk!

-Tommorrow Madame!

- Az nem lehet, 16-ara szol a jegy!

-Yes, de ma lenni 15!

Meg egy atveszelendo nap az ellenseges vonalak mogott!

- James, megkerhetnem, hogy errol a kis baklovesrol ne tegyen emlitest a jelenteseben?- kerleli partnere.

- Meglatom, mit tehetek...

Hampi - Vijayanagar

Hampi, Hampi, Hampi ... majdnem kimaradtal az utbol, de hala istennek nem kovettunk el ekkora hibat . A legmelyebb tisztelettel adozunk emlekednek.

Egyszer volt, hol nem volt, hajdanan, az operencias tengeren is tul, ott, ahol a kurta farku malac tur, elt ket testver, ket herceg.

Egyszercsak egy gyonyoru napra ebredtek es mivel nem volt eppen semmi surgos dolguk, nem talalvan maguknak jobb elfoglaltsagot, arra gondoltak, hogy miert ne alapitananak egy uj birodalmat. 1336-ot irtunk, a kiralysagot Vijayanagar-nak kereszteltek. Eloszor a Kazincbarcika nev mellett dontottek, de lagnagyobb sajnalatukra kiderult, hogy ez mar foglalt.

Az otlet jonak bizonyult, Vijayanagar lett a tortenelem addigi legnagyobb es legerosebb hindu birodalma, csak a fovaros falai kozott 500.000 ember elt. Ez a XIV. szazadban elkepeszto meretet jelentett. Tobb szaz evig tartott az aranykor, megvedve a kozos almot mindenkivel szemben, egyszercsak a Deccan szultanatus vezetoi nagyobbat almodtak, vagy csak eppen jobban hittek magukban es a Vijayanagar birodalom osszeomlott, elneptelenedett. A tortenelem roja a maga vegtelen koreit, soha semmi nem maradhat valtozatlan, de minden ismetli onmagat.

Allunk a hegy tetejen. Nem is hegy, inkabb olyan, mintha egy orias csecsemo hatalmas piramist epitett volna gombolyded kovekbol. Tobbszaz, tobbezer tonnas kavicsok egyensulyoznak egymas tetejen, sokszor csak egy negyzetmeternyi felulet surlodasi egyutthatoja akadalyozza meg oket, hogy vegleg alahulljanak, engedelmeskedve a gonosz Newton bacsi torvenyeinek.

A tajkep monumentalitasa a Grand Canyonnal vetekszik, minden hegy csucsan egy-egy templom, osi szent helyek, birodalmi epuletek romjai es hihetetlen epsegben megmaradt egyuttesei mindenhol az ut menten. A hajnal kozeledtevel, meg sotetben indulunk el a misztikus majom templom felfedezesere. Era, Andi, ket izraeli lany, Josh Chicagobol es jomagam. Egyikunk sem aludt valami fenyesen a "kokuszbungalonak" keresztelt szunyog metropoliszokban, igy mar mindenki kint toporog bamban, ideje nekivagni. Persze egyikunk sem jart meg arra, csak korulbelul sejtjuk, hogy mely iranyba induljunk. Hogy, viccesebb legyen a dolog es ne maradjunk kihivasok nelkul, elhatarozzuk, hogy megprobalunk atvagni a sziklak kozott. Zseb- es fejlampaink imbolygo fenykoreit kovetjuk, es korulbelul 15 meterenkent kell uj dontest hoznunk az utirannyal kapcsolatban, mert hol az orias sziklak, hol az athatolhatatlan kaktusz bozot bizonyulnak erosebb ellenfelnek. Valahogy mindeg elorebb jutunk, bar fogalmunk sincs, hogy ez egy objektiv eloret is jelent-e. A fenyben egyszercsak megcsillan egy tabla. Vegre egy utjelzo! Olvassuk: "Este hat ora utan, ne mereszkedjunk ide egyedul, ne hozzunk magunkkal penzt es ertekeket, mert a sziklak kozul utonallok tamadhatnak rank!" Hat ez remek hir, de meg most sem tudjuk, hol jarhatunk. Szerencsere vilagosodik, igy ratalalunk egy osveny szerusegre, melyet a sziklakat felvalto bananultetvenyeken at kovetve eljutnk egy "ki-tudja-hogy-letezik-e-egyaltalan" falucskaba. Reggel van, indul az elet, mindenki a helyi Tea Hotel elott ucsorog. A Hotel szo senkit ne tevesszen meg, a legtobbszor az utszeli kunyhokban megbuvo etkezdeket nevezik igy, a tea hotelekben pedig a legtobbszor egyetlen rotyogo ustot es egy darab termoszt talalsz, de a tejes, vagy masala-s, fuszeres tea mindenhol kivalo.

Leulunk a helyiek koze, es legnagyobb megdobbenesunkre meg egy sor is elokerul az alig 35 fok belso homersekletu hutoladabol. Eletem egyik legdragabb reggelijet fogyasztom el, de semmi nem szamit, ha egyszer egy malac ehes lesz! A gozolt rizslepenyem zold csilis kokuszmartassal nem kevesebb mint 9 forintot kostal. Igaza volt a tablanak a rablokkal kapcsolatban!

Elerjuk a hegy labat a majom templomnal, mar csak 580 lepcsofok valaszt el minket Hanuman majomistentol. A helyi epiteszetben tolunk eltero szabvanyt hasznalnak a lepcsofokok ergonomiai tervezesenel, nem az unalmas 15-17 centimeter a fokmagassag, hanem a sokkalta izgalmasabb, valtozatosabb 30-50 centimeter! Fent az elenk tarulo latvany mindenert karpotol, a folyo lustan kanyarog a palmaerdok es bananultetvenyek kozott, a sziklahegyek szigetei agaskodnak ki a zold tengerbol, barmerre nezel osi templomokon, kegyhelyeken akad meg a szemed. Labunkat logatjuk a tobbszaz meteres melyseg felett es kozben hallgatjuk a Hanuman tiszteletere rendezett szertartas kantalasat a szentely belsejebol. Kesobb be is juthatunk, s noha lathatoan nem vagyunk hindu zarandokok, homlokunkra kerul az aldas. Koszonjuk majom isten, lefele haladvan jol teletomjuk banannal az alattvaloidat. Itt bezzeg nem csak a szafaribol ismert ketszaz meteres tavolsagbol latszanak, hanem a kezedbol veszik el a felkinalt falatokat, vigyazunk is, hogy egyesevel adagoljuk a gyumolcsot, meg ne lassak a furtot, mert kitorhet a balhe.

A reggeli trekking nem volt eleg, delutan a Kukaccal nyeregbe pattanunk, hogy vegigkerekezzuk a meg altalunk fel nem fedezett fobb latvanyossagokat. Az epuletek es muemlekek allitolag 650 negyzetkilometeren terulnek el, de szerencsere a fobb szakralis es kiralyi kozpontok egy-ket nap alatt korbebringazhatoak. Barmerre jarunk erzni lehet a multat, vilagosan latjuk ahogy a kiralyno ovatosan lepdelve merul furdojenek hatalmas medencejebe, ahogy az elefantokat csutakoljak az istalloban, a papok celebraljak az aldozati szertartasokat, a kofaragok vesoje pedig szikrat vet a granit tombokon.

Imadom megerinteni az osi faragasokat, ilyenkor megprobalom magam ele idezni a muveszt, ahogy az utolso utessel befejezi az oroszlan farkanak bojtjat es elegedetten elmosolyodik. A bojt pedig itt all, mikozben korulotte zajlik az elet, forog a szamszara, porog a tortenelem kereke. Mint egy gyorsitott felvetelen, ugy suhannak el a szazadok, europaban sotetlik a kozepkor, uralkodok es birodalmak valtjak egymast, nalunk jon a mohacsi vesz, a torok hodoltsag, a szabadsagharcok, a monarchia, a vilaghaboruk, a kommunista diktatura, a XXI szazad hajnala es a bojt csak all... meg mindeg ott van... a granit csillogo szemcsei meg orzik az alkoto mosolyat.

Borzongato erzes belegondolni, hogy a regi mesterek ugy vagtak bele piramisok, katedralisok, templom egyuttesek epitesebe, hogy biztosan tudhattak, soha nem fogjak latni a vegeredmenyt. Sokszor a soron kovetkezo generacio is igy jart, apak, fiuk, unokak adtak egymasnak a mesterseget es munkat, mely annak a megbizasnak az eredmenye, melyet meg az opapa kapott az akkori uralkodotol. Az ennek, az egonak olyan merteku behodolasa ez a kozos cel erdekeben, melyet ma nehezen erezhetunk at. Europaban is vannak szekesegyhazak, melyek epiteset 8-10 generacio vitte vegig, egy muvesz (bar emlekeznek a nevere) egesz eletet es munkassagat szentelte egyetlen szoszeknek Pisaban.

Amulunk, bamulunk es kozben eszrevetlenul ronggya bicikliztuk a hatso fertalyainkat, ideje hazaterni a revesszel a tulpartra, messzirol kiabal kedvenc fetrengos ettermunk, mar nagyon var minket...

Harc az allomason

A vonat befut Hospet-be, keszulunk leszallni, elindulunk, egyszercsak elkezd minket a vagon belseje fele sodorni a felszallok tomege. Indiaiak nyomulnak, tulekednek elore, mi meg a kocsiban ragadtunk, se elore, se hatra. Megunom a dolgot es nekiindulok, jobbra-balra pattannak le az emberek. Kierek az ajtohoz, de ott olyan erovel nyomulnak felfele, hogy a puszta tulekedesem nem segit, kenytelen vagyok szabalyosan lerugni valakit vissza a peronra, zsakomat atlenditem nehany fejen es allkapcson es mart lent is vagyok, Era mogottem szinten ide-oda rugdosodik. Dobbenettel allunk, ilyet meg sehol sem tapasztaltunk, indiai arcok tomegei olyan elkeseredett, mindenkit eltaposo tomeghiszteriaval igyekeznek felfele a vagonba, mintha csak egne a peron, vagy tigrisek garazdalkodnanak elragadva a leghatsokat. Ebben a vagonban elvileg helyjegyek vannak, a hatrahagyott targyakra vadaszo gyujtogetoket kiveve, kinek lenne ilyen sietos?
Hirtelen belenk nyilall, hogy Andi meg fent van a vonaton!
Atkuzdom magam az embertomegen es latom, hogy a kocsi bejarataban megrekedve a szembol nyomuloknak feszul egy nagydarab mackos sved a felesegevel, mogottuk Andi probalja kitamasztani magat. Patthelyzet, a fejuk felett dobaljak be a csomagokat es a gyerekeket!
Elkezdek kiabalni, hogy ennek semmi ertelme, hagyjak mar elobb leszallni a fent levoket. Nehanyan ram pillantanak, de a helyzet valtozatlan, mindenki mindenkit tapos tovabb.
Indiai tartozkodasom kezdete ota eloszor emelem fel a hangomat, meg is lepodok, mar reg nem hallottam magam uvolteni:
-Hagyjatok mar abba allatok! Engedjetek le oket!
Nem sok haszna van a dolognak, igy dontenem kell, vege a szentembernek, jon a harci malac!
Hatulrol megfogom es egyenkent hatrahajitom az ajto korul tulekedoket, a lepcsohoz erve felnyulok az eppen felkapaszkodott harom figuraert es visszarantom oket a tomegbe. Most kitamasztom magam es kitakarom az ajtot, kozben uvoltok, hogy eleg legyen mar ebbol! Egy pillanatra megdobbennek, a beallo egy masodpercnyi nyugalom eleg arra, hogy sved baratunk ot embert maga elott tolva lejusson hata megett aszzonyaval es Andival.

Gyorsan megalkuszunk egy riksassal, huzzunk errol a kibaszott palyaudvarrol...

Szemetkupacok es angyalkak

Ismet vonat, ismet a negyedik osztaly felulrol, a harmadik alulrol. Itt mar a ket vagon kozt sincs szemetes, az csak a felsobb osztalyok fenyuzo luxusanak tavoli emleke. Ha nem akarod a helyi szokasoknak megfeleloen, egy laza csuklomozdulattal az ablakon kihajitani a hulladekot, akkor kenytelen vagy valahova a foldre lepakolni. Es lam , ebben is ott van a potencialis uzlet, egy szegeny Omprakas mar le is csapott ra. Mindket laba eltorzult, ossze-vissza bekotozott csonkokban vegzodik, nem is igen tud allni rajtuk. A foldon csuszva kozlekedik es mindenki laba alol kisopri a szemetet, aztan atlokdosi a kovetkezo ulessor ele. Ott ulsz, es hamar belatod, hogy inkabb adsz neki egy-ket rupiat, mert nem annyira szeretned, hogy az egesz szarkupac, mely mar egy vagonnyi ember hulladekatol duzzad, ott a labad alatt nyerje el vegso poziciojat.

A szemet (melynek latvanyat egyebkent meg lehet szokni, mar eszre sem veszed), egesz india szerte gondot jelent az utazoknak. Eloszor mindent cipelsz magaddal, mert nem visz ra a lelek a szemetelesre, hulladekgyujtokrol, kukakrol pedig csak almodni lehet. Miutan lassan egy mozgo szemetesvodorre hasonlitasz, eldontod, hogy koveted a helyi modit. A szerves hulladekot siman barhol el lehet hajitani, a kobor kutyak, tehenek, kecskek, malacok pedig elvegzik az ujrahasznositast. A nem lebomlo anyagokat elvileg az itt-ott felbukkano nagyobb szemetkupacokra dobhatod. Ezeket elvileg neha elszallitjak erdekes teherautokon, neha pedig felgyujtjak oket, igen kellemes illatok kozott szabadulvan meg toluk. A helyiek nem ennyire valogatosak, mindent mindenhol "ottfelejtenek", mely nagyon hangulatossa tudja varazsolni az utcakat, sikatorokat es a romantikus folyopartokat. Az uzlete elott azonban mindenki szorgalmasan takarit, sepreget, letorolgeti a portekait es fellocsol a por ellen. Az mokas, mikor az utcai arusnal varsz az omlettes szendvicsedre es a mellette levo boltos soprogetni kezd, te pedig figyeled a porfellegen at, hogy milyen cuccok libegnek, ereszkednek ra a felig kesz tojasaidra.

Tehat ismet a vonat...
Folyik rolunk a viz, eszegetunk, iszogatunk, lehajtjuk az "agyakat" nemi fetrenges remenyeben.
Velunk szemben, a folyoso melletti ket hely egyiken egy valoszerutlenul kek szemu kisfiu szoke hajfurtokkel, pufi pofival. Olyan, mint egy kis reneszansz angyalka, egy igazi kis putto. A mamanak is hihetetlenul kek a szeme, volt kitol orokolni. Anyuka a felso priccsen szunyokal, mig az angyalborbe bujt kis ordog osztja az eszt a lent uloknek. Tokeletesen fesztelenul okoskodik mindenkivel korra, nemre es borszinre valo tekintet nelkul.
Hancurozik, dumalgat, neha bokszol valakivel es kozben ki-be rohangaszik a kocsi belseje es az eloter kozott. Ilyenkor mindenkiben megfagy egy kicsit a ver, mert a vagon ajtajai tarva-nyitva lebegnek, nem valasztva el senkit az elsuhano tajtol. A kisfiu fesztelen es a mama sem tunik az aggodalom szobranak, bar lehet, hogy csak megprobal minden lopott masodpercet kihasznalni egy kis pihenesre.

Eraval talalgatjuk, vajon kik lehetnek, el is kezdunk egy kis tortenetet szovogetni a gazdag, elokelo csaladbol szarmazo urilanyrol, akinek kedveset szigoruan elutasitja a konzervativ apa. O mast szan a lanynak, egy idosebb, biztos egzisztenciaval rendelkezo, politikusi baberokra is toro befutott ugyvedet. A szerelemnek viszont nehez megalljt parancsolni, igy beesik a baba. A lany felvallalja, es a csalad elleni dacbol nekivag a nagyvilagnak. Mar csak o letezik es a kisfia, orok szerelmenek emleke kiseri meg oket...

Kesobb szoba elegyedunk, kiderul, hogy ket honapot utazgat a kisfiaval. Egyedul Indiaban, nokent, egy negyeves gyermekkel... nem semmi. Meg mi tartjuk magunkat kalandornak?
Nem csoda, hogy el van egy kicsit gyotorve, nem ugy, mint a kis orokmozgo. Neki is hamar elindult az elet, mire oteves lesz, mar fel azsiat bejarja. Nem hiszem, hogy valaha is beilleszkedesi gondokkal kuzkodo tinedzser, vagy begyoposodott felnott valna belole. Hacsak nem lesz 18 eves korara kiegett muvesz, akkor szep elet allhat elotte. Annal is inkabb, mert legalabb 120 evig fog elni, olyan edzest kap az immunrendszere, ahogy az indiai vonatok dzsuvajaban csuszva-maszva, mindent megtapogatva konyekig turkal a kis pofijaban.

Palolemi raadas

Ismet csendes napok Palolemen, nem birtuk ki, hogy ne lassuk viszont a paradicsomot.

Most azonban a szokasos ejtozesbe rengeteg aktivitast keverunk.
Reggel 6 ora 45-re, meg napfelkelte elott, kint vagyunk az obol eszaki vegenel szetszorodott hatalmas sziklatombok kozott. Egy igazi avatott, szikar, dobbenetesen hajlekony mester vezetesevel harom oras jogaval es meditacioval koszontjuk a felkelo napot. Hihetetlen elmeny...
mogotted a tropusi erdo, elotted az ocean, korulotted a kovek, madarak enekukkel, majmok rikoltasaikkal udvozlik az uj hajnalt.
A joga tokeletesen kilazitott, s most meditacio kozben igazan nem nehez kovetni a mester nagy ritkan elhangzo sugalmazasait... erezd a szelet... erezd a napot...
Azt hiszem, hogy egy nyolcadik keruleti pincehelyisegben nehezebb dolgunk lenne, de meg a kedvelt wellness kozpontok emleke sem tolt el nosztalgikus vagyakozassal.

Kitalalom, hogy menjunk ki kajakozni es a csajok kapnak az otleten. Azon sajnalkozom csak, hogy eppen alig vannak hullamok, de ok nem osztjak velemenyemet. En a hazai tavakon is csak viharban szeretek kajakozni (tudom, nem mindeg okos dolog), igy most duzzogok egy kicsit. Az obolbol kierve, a kis sziget mogott azonban semmi nem allja utjat a szel vagtajanak es izgalmasnak tunnek a felkorbacsolt hullamok.
A Kukac termeszetesen eloszor hatarozottan betiltja minden egyes tervemet, de tiz percre ra, legnagyobb megdobbenesemre, mar mindharman egyutt feszulunk neki a hegyeknek-volgyeknek. Olyan az egesz, mint egy vizi hullamvasut. Sikoltozunk, huhogunk, oriasi elmeny ez, szemben a vegtelen nyilt vizzel.
En szoltam elore, hogy hullamokkal lenne az igazi hepaj!

Remekul eveznek a lanyok, igazi hosok, le a kalappal elottuk!
Visszaterve biztositanak, hogy masnapra mozdulni sem birnak majd az izomlaztol!

Keralan backwaters

Arrol beszelgetunk, hogy mennyire stresszes az elet, de azert most viszonylag jol vagyunk. Hogy ezt leellenorizzem, Pittike pulzusat vizsgalgatom...
Oooo, Pittike... nadon stesszes szegenke, majd Kittianka segit nekije:
Hunyd le a szemed, lelegezz melyeket, lazulj el... Gondolj valami szepre, vlami kellemesre..., varj segitek... kepzeld el a kovetkezot, koncentralj arra, amit hallasz:

Lagy szello lebben at a latohatart betolto rizsfoldek felett, nem allja utjat mas, csak a vegtelenbe nyulo, szelesen terpeszkedo csatornak partjan teblabolo kokuszpalmak sora. Zizzennek a palmalevelek, erett kokuszdiok lognak a lakohajo fole, finom hullamok ringatjak gyengeden. A tat fedett, szalon kenyelmu teraszan terpeszkedsz egy oblos nadfotelben, labad az asztalon...
Szemed elidozik a ringatozo vizijacintokon es orias lotuszleveleken lustalkodo madarak sokfelesegen...
Bal kezedben egy pohar sor, a hus uveg paras oldalan barazdat huz a legordulo vizcsepp...
Jobb kezedben indonez dohany... a szegfuszeges fust tancot jarva keveredik a hatso fedelzet felol szallo fokhagymas tigrisrak illataval.
Buddha Bar szol a hatterben, korulotted barataid, oledbe szerelmed ebenfekete haja terul...
Ez az, most mar ellazultal.

Ebredj fel, megnyugodhatsz... ez a valosag! Remelem, minden almod valora valt!

Hat igen, ez a keralai lakohajos utazas mindenkeppen nagy kihivasokat tamaszt elenk!

Masnap egy kisebb hajocskat berelunk, hogy bejarhassuk az egeszen szuk kis csatornak halozatat is. Egeszen masfajta elmeny, a lelekvesztonk alig tud utan vagni maganak a vizijacintok, lotuszok altal teljesen befedett vizfeluleten. Testkozelbol latjuk az itt eloket mindennapi tevekenysegeik kozben. Van aki eppen gondosan furdik, fogat mos a vizben, masok edenyeket tisztitanak, vagy eppen ruhakat dongolnek, gyerekek hancuroznak, az iskolasok makulatlan egyenruhaban igyekeznk haza a kis toltesek tetejen. Szinte az osszes haz, visko, kunyho tarva-nyitva all, sok helyen nincs is ajto, igy akaratlanul is belatunk mindenhova. Kicsit olyan, mintha mindenhol vendegeskednenk egy par masodpercre. Elvarazsol az allandoan valtozo elokepek/eletkepek sora.

Masnap el kell valnunk Ildikotol es Pittiketol, ok eszak fele veszik az iranyt, varj rajuk Rajasthan tartomany, minket is var, de meg turelmesnek kell lennie egy kicsit.
Gyors a bucsu, rohannak a repterre. Megint elmegy valaki. Ugy telt el egy ujabb het, hogy szinte eszre sem vettuk a tortenesek kozepette. Hihetetlen jo ilyenkor belegondolni, hogy meg boven van hatra!

Periyaar

A program szafari egy hires vadvedelmi teruleten. Eloszor dzsippekkel, majd gyalog, majd evezessel, kozben ebed, dozsoles. Marha jol hangzik, izgatottan varjuk, hogy vegre kozelrol lathassunk vadon elo elefantokat es tigriseket.
Ugyan szolnak, hogy ne szamitsunk azert mindenkepp elefant ful rancigalos, tigrisekkel birkozos jopofaskodasra (akinek ebben resze van, az ugysem tud utolag beszamolni rola), de a mi lelkesedesunket nehez letorni. Kiveve Andikaet, o bekapott valamit, de rendesen, ugyhogy lazasan fetreng otthon szegenyke. (Megjegyeznem, hogy emiatt, mivel hogy csak negyen maradtunk egy dzsippre, mindannyiunknak jelentosen, tobb mint ketszaz forinttal dragult a tura. Elhatarozzuk, hogy be is fogjuk rajta hajtani.)

Az, hogy ne szamitsunk tigrisek pofozasara jelentos eufemizmusnak bizonyul. Megtudjuk, hogy a park heteves mukodese alatt egyetlen ketfos csoport kerult olyan kivetelezett helyzetbe, hogy tigrist lasson. Na sebaj, a nap remekul telik, a kornyezet gyonyoru, a trekking elefantcsapasokon halad, a to szep, a kaja kivalo, mi meg szetrohogjuk az agyunkat.
Kulonosen Pittikevel. Tobbszor majdnem leborolunk a dzsipprol, amikor peldaul elkepzeljuk, hogy a park alkalmazottai az elso turistak erkezese elott suttyomban, meg hajnalban elhelyezik a vendegcsalogato mu-elefantszarokat az uton es a csapasokon, mintha itt egyfolytaban elefantok rohangalnanak. Kesobb, kozelebbrol megvizsgalva nagyon eletszerunek bizonyulnak a szarkupacok! Nocsak-nocsak.

A soforunk neha nagy titokzatossaggal lekapcsolja a motort es teljes siri csendben gurulunk a predara varva. Vauuuu! Verbeli lopakodo vadaszok vagyunk!Ez azert rohejes, mert a kozben szemben kozlekedo parki alkalmazottak bogo motorral, es a balesetek elkerulese vegett, harsany dudaszoval suhannak el mellettunk. Nem baj, gondoljuk, amelyik tigris esetleg elsomfordal az ektelen zajra, biztosan 15 masodperc mulva, mire mi odaerunk, visszatenfereg.

Szerencsere az elottunk halado dzsipp vezetoje eleg szemfules, igy neha mi is lathatunk egy-ket majmot, mert a mi soforunk szerintem otthon felejthette szodasuveg szemuveget, meg azt sem venne eszre, ha nekihajtanank egy elafant seggenek!
A szemfules vezeto ismet megallt elottunk ugy szaz meterre... gyorsan lekapcsoljuk a motort, ugy suhanunk mellejuk, s a mar kocsijukbol gyorsan kiugralt, cserkeszo szerencseseket faggatjuk: Mit lattok?
Meresztgetik a szemuket, majd felhangzik az egtelen rohoges: Egy csirket!
Csirkeszafari... ez aztan az izgalmak tetofoka!

A kovetkezo kanyarban beelozunk, s most mi latunk meg egy tavoli ugrandozo majmot, de amikor a tobbiek mellenk ernek es erdeklodnek, nem birom ki, igy felelek:
A! Csak egy galamb!-nesze nektek csirke ostobak, gondolom magamban.

A nap remekul telt, de az allatok merlege hervaszto:
-2 db szarvas a tavolban (lehet, hogy ki voltak tomve, mert nem mozdultak)
-1 db erdoben eltuno bivaly segg
-szamtalan majom (azert ez is valami)
-1 db gyik (igaz ez ket allatnak szamit, mert beka volt a szajaban)
-es temerdek elefant szar

Azert hajnal ottol delutan hatig trekkinggel es evezessel egyutt jol kitikkadunk. Meg kell jegyeznem, hogy vegig en eveztem, ezek a lusta dogok meg csak meresztgettek a hatsojukat a csonakban. Igaz, hogy neha elismero szavakkal illettek a Malacot!

Bucsu Munnartol

Este nagy zabalast csapunk, de most maskepp. Elkezdtunk ettermeket keresni, de ossze-vissza tenferegtunk, nem talaltunk igazan kedvunkre valot, az is lehet, hogy rank tort az utazokat is neha-neha hatalmaba kerito toketlenkedes, a teljes donteskeptelenseg idoszaka.

Amig kovalygunk, mint annak a bizonyos nagytestu koltozomadarnak a hatrahagyott termekei az atmoszferaban, eszreveszunk nehany utcai arust. Nem is annyira latjuk oket, mint inkabb messzirol erezzuk, az ehseg altal felturbozott, medveket meghazudtolo szaglasunk reven. (Megjegyzes: a medvek szaglasa atlagban 2000-szer jobb az emberenel. Megjegyzes a megjegyzesen belul: a kutyak szaglasa 100-szor, a verebek (nem a madar, tehat ekezettel ertelmezendo), vadszkopok szaglasa pedig 300-szor elesebb a mienknel. /A szerk. he-he-he/)

A lenyeg, hogy elhataroztuk, hogy "addig is" bekapunk valamit, aztan majd csak tortenik valami.
Eloszor vettunk sult zoldseges lepenyeket, majd sult hagymas gombocokat, majd vettunk egybesult halacskakat lilahagymaval, utana egy kis csilis csirket egyazon talicska-konyhas baratunktol. Ot perc mulva kezdtuk elolrol az egeszet, tizenot perc mulva ujra ismeteltunk, harminc perc mulva pedig elhatarozasra jutottunk, felvasaroltuk a ket taliga majdnem teljes arukeszletet es diadalittasan hazavonultunk baratsagos kis family-home-stay teraszunkra.
Ezen az esten otunk vacsoraja, ugy, hogy a maradekokra mar ra sem birtunk nezni, kevesebb, mint ezer forintba kerult. Tudom, meggondolatlansag igy szorni a penzt...

Koviloor

A tura vegeztevel mar csak az altalunk kialkudott ketoras extra trekking vart rank, de mar nem annyira fulott hozza a fogunk az egesz napos kutyagolas, okoskodas es hancurozas utan. Vegkepp megvetoztuk a dolgot, amikor kiderult, hogy a tervezett utvonal az lenne, hogy a jeep elvisz bennunket egy kis faluba, majd onnan, ugyanazon az aszfaltuton visszafele "trekkingelunk".

Felejto... sebaj... kiderult, hogy az emlitett falucskat igy is erdemes neglatogatni, mert bar Szakalyhogyesz Also hozza kepest metropolisz, de megis rendelkezik Brandy Shoppal. Semmi masra nem tudtunk gondolni a tikkaszto hosegben, mint nehany jeghideg sorre! A jeghideg bukta, mert huto az ugye nem letezik, de a szokasos dealeres-szajres vasarlo jelent utan vegre kezunkben a meleg lore. A baj csak az, hogy itt ugyan meg nem ihatjuk.
Nosza, irany az erdo, ahol leparkolva, fak koze osonva, edes kis tanarneni elol bujkalos, fak moge rejtozos, kisiskolas, rosszcsont nebulos jelenet kozepette toltekeztunk.

A kis falucska bubaja azonban nem eresztett bennunket, igy ravettuk a sofort, hogy terjunk vissza megegyszer egy seta erejeig. A kis aszfaltutat eppen javitottak, akarhanyszor elhajtottunk rajta oda-vissza, a munkasok mindeg lelkesen integettek, koszongettek, bar egyre kevesbe ertettek, hogy ez a sok orult feher ember mi a raknak szaguldozik fel-ala a falu es a tok kihalt erdo kozott. Gondolom erdekes europai szertartasnak veltek ezt a dolgot, meg is lehetnek gyozodve rola, hogy a feherek az erdo fait valami fetiskent tisztelik, esetleg animalista szeanszokat ulunk ott gyors egymasutanban.

Korbe setalunk a faluban, elkepeszto elmeny, tele lovoldozunk egy egesz memoria kartyat, mert a latvany es a hangulat elkepeszto! Valoszinuleg szinte soha nem vetodik ide feher turista, igazi csodabogarnak szamitunk. Elkepeszto a szegenyseg es a nyomor, megsem ez tunik fel elsore, hanem a helybeliek hatartalan kedvessege, nyugodt kiegyensulyozottsaga. Mint a legtobb azsiai nyomortanyan, vagy isten hata megetti kis faluban, az emberek valahogy bekesnek es boldognak latszanak. Sokan kerdezik otthon, hogy miert vagyunk latni a szegenyseget, a koszt, a szerencsetlen embereket.
A valaszom az, hogy tanulni szeretnenk toluk, okulni a sorsukbol, eletukbol, nekem mar egyaltalan nem is tunnek szerencsetlennek. Nem azok, mert a sorsuk ugyan nem kenyeztette el oket, de megtalaltak benne megis mindazt, amire szukseguk van, elfogadjak es halasak mindenert amit elerhetnek, megha nem is tul szeles ez a skala.
Soha nem kapkodnak, nem idegeskednek, nem latod oket haborogni, buszke tartassal,
allhatatos kitartassal neznek szembe a vilaggal, nyiltan es szeretettel viszonyulnak a szajtati, bamban bameszkodo turistakhoz, sot a legtobbjuk kifejezetten boldog, hogy o erdekes lehet a szamunkra, o maga ker fel a fotozasra, rogton rendbe is szedi magat, a korulmenyekhez kepest szeretne a legjobb formajat hozni, rendezett hajjal, kisimitott ruhaval, egyenes tekintettel es delceg tartassal allni a kamera ele.

Ilyenek ok, tanulhatunk toluk! Persze, ha megforditom a dolgot, akkor "konnyu nekik"!
A remenytelen szegenyseg, eppugy, mint a kasztrendszer, a legjobb pszichoanalizis! Ha semmire nincs lehetoseged, nem valtoztathatsz, akkor nem hibaztatod magad, hogy nem jutsz sehova. Nem frusztral, hogy meg tobb anyagi javat halmozz fel, meg tobb fokozattal buszkelkedhess, sikeresebb, ugyesebb, es trendybb legyel mindenki masnal.
Nem baj, ha a szomszednak fel kiloval koverebb a kecskeje, mert ezek nem eklatans kulonbsegek.
Nem neznek at a villak kozotti gondozott tujasoron, hogy a szomszed vajon hazahozta-e mar a legujabb Mercedes terepjarot.
Orulnek, hogy masnap is elnek, minden ujabb nap maga a kivivott siker, a szeretet, a csalad pedig barmilyen korulmenyek kozott boldogsagot adhat nekik.
Tudomanyosan igazolt teny, hogy haboruban, vagy katasztrofa helyzetben az emberek egeszsegesebbek fizikailag es lelkileg egyarant. A szelsoseges helyzetek, a menekulesi es tulelesi oszton a legjobb vitamin es dopping a testnek es leleknek. Lehet, hogy nem is ok a szerencsetlenek, hanem mi! Frusztralt, onmagunkat ostorozo, a vilagot korholo, telhetetlen, elegedetlen, soha nem nyugvo amokfutasunkban gyogyszerekt kapkodunk be, terapiara jarunk, onismereti, onfejleszto tanfolyamokra esunk be, kiprobaljuk a hippokrateszi, a tavolkeleti es az osszes okkult gyogymodot megsem segit semmi, valami mindeg hianyzik. "Valami nincs sehol", ahogy a kolto mondja, pedig mindenbol tobb van mint az ittenieknek, csak meg kellene allni egy pillanatra, hogy ezt eszre is vegyuk, esetleg talan ertekeljuk is.

Az utat epitik, nem ugy, ahogy otthon kepzelnenk, minden kezzel tortenik. A regi, feltoredezett, elkoszolodott aszfaltot asszonyok hada a porban guggolva, terdelve, centirol-centire, drotkefevel tisztitja meg. Utanok jon a kompresszoros-legfuvos ember, hogy a felkapart dzsuvat elfujja. Elkepzelhetetlen a por, ok meg ott guggolnak benne egesz allo nap, nelkulozve minden maszkot, szemuveget...
Egyszer csak ot perc szunet... es nem kiabrandult arcokat latsz!
Vidaman integetnek, fotozkodnak es kapaszkodjatok meg... kavera akarnak meghivni minket!
Ok... ott... minket.

Ehhez, azt hiszem, minden tovabbi okoskodas meltatlan lenne.

Munnar

Masnap ismet nekivagunk, irany fel a hegyekbe!
Most megtapasztalhatjuk a kicsit hosszabb tavu buszutazas gyonyoreit is. Mindenkeppen erdemes jo elore, a vegallomason felszallni, ha csak nem akar az ember ot-hat orat allva tolteni kulonbozo testekhez es csomagokhoz preselodve. Az uleseket a nalunk atlagban fele akkora uleppel rendelkezo indiai uatsokra mereteztek, viszont szamszakilag minden ulest ki kell hasznalni. Ennek kovetkezteben akkor is melled ul valaki, ha szegenynek mar csak ot centi jut melletted. Legkondi ugyan nincs, viszont ablak sem, igy a levego igazan kellemesen atjarja a buszt, ez csak a nagyvarosi szmogban jelent nemi hatranyt, amikor kilometerenkent ket kilo olmot nyelsz.

A soforok igen bevallalosak, mindenkit letolnak az utrol, igy eleg jol haladunk, viszont a remek felepitesu jarmuvek legalabb 45 fokban bedolnek a kanyarokban. Fogalmam sincs, hogy maradunk az uton, mindenestre a szakadekok mellett haladvan erdemes inkabb a masik iranyba nezelodni, vagy elbobiskolni, mar ha az ember kepes erre egy hullamvasuton.

A kozuti forgalomrol ejtettem mar nehany szot korabban, nem akarom magam ismetelni, de mindeg lenyugoz. Nincsenek szabalyok az elsobbsegre, nincsenek tablak es nincsenek forgalomiranyito lampak, csak a legnagyobb varosok legnagyobb keresztezodeseiben. Ennek ellenere, vagy inkabb pont ezert, minden remekul mukodik. Talan nem is lehetne szabalyokat eroltetni tobb mint egymilliard ember allando helyvaltoztatasara. A forgalom magatol alakul, szervezodik, es mint az elet maga, megtalalja utjat es utat tor maganak. Miutan nincsenek betartando szabalyok, nincs mit egymas szemere hanyni, mindenki tolerans, nincs szitkozodas. Kicsit meglepodsz mikor kinezel a riksabol es szemben teherautok es buszok harmas elozesbe fognak, nincs hely az uton...csak jonnek szembe, mint egy fal, becsukod a szemed... es megint megoldodot valahogy, eletben maradtal. Dudak harsannak mindenfelol, azt hiszem, hogy vakoknak itt gond nelkul adnak jogositvanyt, de suketeknek semmikepp!

Munnarban nem volt egyszeru szallast talalni, de vegul bevackolodunk egy kedves csaladhoz, szinte mienk az egesz haz leszamitva ket angol holgyet, akik viszont eleg lazak ahhoz, hogy este mar egyutt vodkazzunk a teraszon. Termeszetesen a soforjuk is odaolalkodik.

Masnap teaultetvenyek, gatak, tavak, motorcsonakazas, setak, rohogesek, felhok feletti kilatok, kodbe burkolozo szirtek. Ismet egy szar nap. A nap fenypontja azonban csak a tura vegen kovetkezik.

Kochin

Megnezzuk Pittike es Ildiko szallodajat, hatha itt ragadunk mi is ejszakara, de az arat nem az othonapos tartozkodasra berendezett penztarcakhoz szabtak, hiaba alkudjuk le az eredeti osszeg felere. A szoba gyonyoru, Tv, legkondi, nagy vetett agy, egyenruhas szemelyzet, egy kicsit mar idegenkent mozgunk ebben a kornyezetben, elszoktunk tole, most meg mar nem is ezt keressuk, talan kicsit tul steril. Talalunk masikat. Szinten tul jo, de elkepesztoen jolesik egy igazi furdoszoba!

Pittike remek munkat vegzett az alatt a harom nap alatt, amit meg kettesben toltottek itt erkezesunk elott! Le a kalappal! Lehet ra szamitani! Nem hiaba vettem be, a meg Ceski Krumlovban, egy szamos kocsman ativelo esten megalakitott Foldalatti Ellenallasi Mozgalmunkba!
Jut eszembe, ezuton is gratulalok masik ket alapito tagunk, Hajni es Viktor, nemreg erkezett babajahoz! Szepen gyarapodik a mozgalom!

Visszaterve Pittikehez, minden alkohol lelohelyet ugyesen felterkepezett, naprakesz az arakban, otthonosan mozog barrol-barra, sok helyen mar regi kedves ismeroskent koszontik. Szep munka! Jelentosen meg is konnyiti a helyzetunket, hiszen Goaval ellentetben Kerala allamban nem olyan konnyu uzemanyaghoz jutni. Csak kijelolt Brandy Shop-ok arusitjak, valamint a nagyobb szallodak barjai. Ez azert vicces, mert itt alakitanak ki a helyi szesztarsak szamara is elkulonitett itato helyeket. Ezt ugy kell elkepzelni, mintha a Roosevelt teri Four Seasons Grasham Palace aljaban lenne egy eldugott, nyockeres, kopkodos-kesdobalos kocsma is, mely szinten a szallodahoz tartozik. Sokszor mi is itt fogyasztunk. Vegyuljunk a helybeliekkel, mint ahogy azt irtam mar korabban!
Edes dolog, hogy bizonyos napokon meg itt sem szolgalhatnanak fel alkoholt, ilyen peldaul Mahatma Gandhi halalanak evforduloja, illteve isten tudja miert, minden honap elseje. Ilyenkor sem kell, hogy szomjazzunk, de az egesz logisztika leginkabb egy gengszter film szajre atado jelenetere emlekeztet. Odasomfordalsz a szalloda keritesehez es kulonbozo hangjelzesekkel felhivod magadra a zart kapuk es ajtok mogott varakozo "barosok" figyelmet. Mintha csak az idojarasrol csevegnetek, o felveszi a rendelest, te pedig a kerites racsan at eszrevetlenul bejuttatod az osszeget. Utana mindenki percekre eltunik, 
te setalgatsz, majd egyszercsak megjelennek az ujsagpapirba es zacskokba csomagolt cuccal,
mar csak ugyesen le kell lepned a helyszinrol.

Setalunk Fort Kochi rakpartjan, ahol oriasi hajitogepekre emlekezteto szerkezetekkel logatnak be teniszpalya meretu meritohalokat, hogy a szorosban elhalado gigantikus aruszallitok, tankerek es udulohajok elol a part fele menekulo elolenyeket zsakmanyul ejtsek. A parton azon frissiben alkudhatsz az arura, meg minden el, mozog, mindenki kiabal, igazi nagyker halarveresek zajlanak, mi is beszallunk egy kiskereskedelmi arharcba. Meg is van az eredmeny, ket kilo tigris- es kiralyrak, valamint egy meretes voros suger tarsasagaban andalgunk a legkozelebbi etterem konyhaja fele. Letargyaljuk az elkeszites modjat es mar dolunk is hatra a teraszon, ez sem olyan kiabrandito hely...

Midnight Express

Az indiai vonatokon elmeletben harom osztaly van, viszont a masodosztaly negy, egymastol jelentosen kulonbozo reszre oszlik, igy a gyakorlatban hat osztalyt kulonboztetunk meg.
Mi szerettunk volna a sorban a masodikra foglalni, de ugyesen a negyedikre sikerult.

Belepunk a vagonba...
Nezek ki a fejembol... felmerem a helyzetet. A kocsiban, egy legterben, a falakrol harom szinten lehajtogathato priccseken 80 ember fekszik, a legkulonbozobb fizikai allapotban. Itt toltunk majd el egy kellemes, tizenhat oras kejutazast. A hangulat ket emleket idez fel bennem, mindenkitol elore elnezest kerve. Az egyik az Auschwitz-ban latott barakkok, a masodik pedig annak a masodik vilaghaborus tengaralattjaronak a legenysegi szallasa, amelyet San Francisco kikotojeben latogattunk meg. Megkeressuk a rank kiosztott kinpadokat, de termeszetesen foglaltak. Nem nagyon kell hessegetni a delikvenseket, mar maguktol is kaszalodnak es szepen elsunnyognak. Itt vannak az agyaink! A hatizsakokat bicikli lakatokkal erositjuk a priccsekhez, Eraek meg egy vecere menetellel is probalkoznak, majd lefekszunk. Era a plafonon, en kozepen, Andi pedig az ablak feletti kalaptarto szerusegen.

Es megszokjuk, es feloldodunk, es elekezdunk otthonosan mozogni, es szoba elegyedunk az utasokkal, es imet jol erezzuk magunkat.
Nem viccelek, ezt is meg lehet szokni, ennek is megvan a maga sajatos hangulata. Mint mindig, itt is tul kell lepni az eloiteleteken, az elso kultursokk utan minden mas szinben latszik. A masik hetvenhet halotarsunk nem utonallo, nem kivannak minket tuszul ejteni, kedvesek, mint az indiai emberek altalaban, orulnek, ha szot valthatnak velunk, keszseggel segitenek barmiben, ha tudnak.

Csevereszunk, hevereszunk, olvasgatunk, reggelit vasarolunk, ebedet rendelunk, eljuk a vonatok mindennapi eletet es az elsuhano tajat nezve igazi utazonak erezhetjuk magunkat. Itt nincs idegenvezeto, legkondicionalt autobusz, elore rendelt soforos limuzin, ez az igazi hamisitatlan del indiai "railroad movie" valosag. Jahuuuuuuuu!

Kipihentuk magunkat. Andi es Era annyit aludt a plafonhoz szogezve, mint meg egyetlen ejszakan sem. Szova is teszem ezt, mire kozlik, hogy az elso sokk hatasara benyelt altatok szerepe sem volt elhanyagolhato.

Ernakulam Junction, leszallas, riksa, irany Fort Kochi. A sofor termeszetesen nem ismeri a megadott cimet, igy en menet kozben vele egyutt bongeszem a terkepet a riksaban, amely egy kicsit talan biztonsagos kozlekedesunk rovasara megy, de megerkezunk. Leulunk a szalloda hatso viziutakra nyilo taraszan es egyszercsak megerkeznek Pittikeek! Nyakba ugras, hurra-hurra, puszi-muszi, nem semmi erzes tavoli tajakon osszefutni az otthoni baratokkal!
Egymas szavaba vagva ecseteljuk az elmult napok esemenyeit, ok is itt vannak mar egy ideje.

Ismet a gep elott

Es igen... ismet gep ele kerultunk. Nem volt egyszeru, de a hely remek!
Egy kb. fel negyzetmeteres cellaban ulok, felettem egy ventillator probal nemi levegot atjuttatni az evszazados koszretegen. Megprobalok helyet csinalni az egernek a doglott legyek es egyeb -kepzett biologusokat is amulatba ejto- allatmaradvanyok kozott. A bejaratnal termeszetesen le kellett vetni a papucsot, igy most jol erzem talpam alatt a szemetkupacot, nemi ujsagpapir, egy kis etelmaradek, tovabb inkabb nem kutakodom. A billentyuzet az olembe hulott a kihuzhato fiokkal egyutt, a monitor pedig olyan mint egy kaleidoszkop kepe, egy perce nezem es mar potyognak a konnyeim.

Azert lathatjatok, hogy az elet itt sem mindeg habostorta (ugye Pelikan elvtars?), neha kuzdelmes a blogok folytatasa.

Mielott barmibe kezdenek, hadd mondjam el, mennyire jolesik a hozzaszolasokat olvasni, egeszen meghato, ilyenkor egy kicsit itt vagytok velunk. Nehez megallni, hogy az ember haza ne rohanjon az "iro-olvaso" talalkozora, hogy egy piciket mindenkit megolelhessen, de aztan nemi vodka es sor csak visszaterit minket ehhez az "oly faraszto kuldeteshez". Tudom... kapjam be...

Kulon koszontom Zsanit, Andit es Diat, akik alig ismernek, megis idetevedtek!

Na vagjunk bele...

Elerkezett az ido, hogy megvaljunk hon szeretett tengerpartunktol, nehez szivvel vagunk neki az ejszakai tuk-tuk utnak az allomas fele. Az elso indiai vonatozasra keszulunk!

A riksa egyszer egy hirtelen mozdulattal leter a foutrol es a szantofoldeken bukdacsolva nyomulunk tovabb. Hirtelen fekezunk egy teljesen kihalt epulet elott, nem latszik mas, csak ket zart garazsajto. Allitolag megjottunk...
Mondom emberunknek, hogy ne szorakozzon, nem vagyunk humorunknal, ha itthagynak a semmi kozpen ejszaka, mikor valahonnan (kizart, hogy innen, hisz sineket sem latok) hamarosan indul a Kochin-ba ropito vonatunk. Eroskodik, hogy marpedig ez az allomas, csak fel kell menni a masodik emeletre.
Teljesen hulyenek nezel baratom?-kerdezem.
Talan a vonatunk majd szepen felrepul a masodikra, hogy mi beszalhassunk?
A majom csak rohog tovabb es buzgon mutogat felfele. Odanezek es tenyleg latszik valami lepcso feleseg, a masodik emelet kornyeken pedig a feny is tobb valamivel. Vesztenivalonk nincs, probaljuk meg! Es tenyleg! A lepcsorol belepve ott a varoterem es mogotte a peron! A vaksotetben nem latszott, hogy az "allomas" egy ket emelet magas toltes melle epult.

Mindenki integet, a szokasos latvanyossag szerepben tetszelgunk, de meg ki sem mondjuk, hogy hurra-hurra, mar kapjuk is a hideg zuhanyt, miszerint a vonatunknak eszebe sm jut idoben megerkezni. Elore lathatolag -bar a korenk gyult nepes tarsasagban igencsak megoszlanak a velemenyek-, ugy ket orat kell meg eltoltenunk a mindenhol bekesen hortyogo helybeliek es a koztuk kedvesen szaladgalo csotanyok kozott, melyek kozul nehany vadasztrofeanak sem lenne megvetendo.

Sebaj, elokerul az iPod a hangfalakkal es az elengedhetetlen lapos uvegek. Minden ilyen alkalommal imaba foglaljuk Keresztanyam, valamint Dori es Agoston nevet, akik az expedicionk arany fokozatu tamogatoiva leptek elo a laposflaska adomanyaik reven!

A hangulat kezd emelkedni, dalra is fakadunk, megrohannak az emlekek a regmult taborairol, amikor 80-100 gyerekkel es egy tucat ifivel heverunk egy balatonfelvideki allomason, Locomotiv Gt-vel varva a lokomotivot.

A musor tetszik a helybelieknek, korenk gyulnek, mutogatnak, kuncognak, majd egyikuk megkerdezi, hogy europai muveszek, zeneszek vagyunk-e? Kitor belolunk a rohoges, ha valaki hallotta mar enekelni kis harmasunkat, velem az elen, akkor az erti, hogy itt eleg furcsa elkepzeleseket taplalhatnak az europai zene es muveszet iranyaban.

Kicsit csalodottak, hogy nem vagyunk tul hiresek, de miutan kiderul, hogy magyarorszagrol jottunk, maris elougrik egy lelkes futballrajongo Puskas Ocsi Bacsi nevet kiabalva. Rogton hozzam fordul, mint ferfihoz, szegenynek fogalma sincs arrol, hogy a focirol felolem akar hindi nyelven is kommunikalhatnank, akkor sem mondanek nagyobb baromsagokat, mint angolul. O viszont ontja magabol meg a kortars magyar futball hireit is, keni-vagja, hogy mely fiaink hova, mikor es mennyiert szerzodtek. Kesobb kiderul, hogy egy zenei lexikont is bemagolhatott, mert szinte minden europai es amerikai eloadot ismer, telhetetlenul keri Anditol az ujabb es ujabb szamokat, egyet sem tudunk vegighallgatni a nagy lelkes kapkodasban.

El is telt az ido, erkezik a vonatunk. Hozzaertok, a jegyeinket vizsgalgatvan, pontosan megmutatjak, hogy a peron melyik pontjara alljunk. A vagonunk ajtaja eppen az orrom elott all meg! Nem hiszem el, hogy az indiaiak ezt is kitalaltak elottunk, tokeletesen mukodik a vagonok es peronszakaszok kozotti szamozasi rendszer!

Most jon a meglepetes! Sejtettuk, hogy valami nincs rendben, tul olcso volt a jegy az altalunk valasztott osztalyhoz kepest!