Ismet a gep elott

Es igen... ismet gep ele kerultunk. Nem volt egyszeru, de a hely remek!
Egy kb. fel negyzetmeteres cellaban ulok, felettem egy ventillator probal nemi levegot atjuttatni az evszazados koszretegen. Megprobalok helyet csinalni az egernek a doglott legyek es egyeb -kepzett biologusokat is amulatba ejto- allatmaradvanyok kozott. A bejaratnal termeszetesen le kellett vetni a papucsot, igy most jol erzem talpam alatt a szemetkupacot, nemi ujsagpapir, egy kis etelmaradek, tovabb inkabb nem kutakodom. A billentyuzet az olembe hulott a kihuzhato fiokkal egyutt, a monitor pedig olyan mint egy kaleidoszkop kepe, egy perce nezem es mar potyognak a konnyeim.

Azert lathatjatok, hogy az elet itt sem mindeg habostorta (ugye Pelikan elvtars?), neha kuzdelmes a blogok folytatasa.

Mielott barmibe kezdenek, hadd mondjam el, mennyire jolesik a hozzaszolasokat olvasni, egeszen meghato, ilyenkor egy kicsit itt vagytok velunk. Nehez megallni, hogy az ember haza ne rohanjon az "iro-olvaso" talalkozora, hogy egy piciket mindenkit megolelhessen, de aztan nemi vodka es sor csak visszaterit minket ehhez az "oly faraszto kuldeteshez". Tudom... kapjam be...

Kulon koszontom Zsanit, Andit es Diat, akik alig ismernek, megis idetevedtek!

Na vagjunk bele...

Elerkezett az ido, hogy megvaljunk hon szeretett tengerpartunktol, nehez szivvel vagunk neki az ejszakai tuk-tuk utnak az allomas fele. Az elso indiai vonatozasra keszulunk!

A riksa egyszer egy hirtelen mozdulattal leter a foutrol es a szantofoldeken bukdacsolva nyomulunk tovabb. Hirtelen fekezunk egy teljesen kihalt epulet elott, nem latszik mas, csak ket zart garazsajto. Allitolag megjottunk...
Mondom emberunknek, hogy ne szorakozzon, nem vagyunk humorunknal, ha itthagynak a semmi kozpen ejszaka, mikor valahonnan (kizart, hogy innen, hisz sineket sem latok) hamarosan indul a Kochin-ba ropito vonatunk. Eroskodik, hogy marpedig ez az allomas, csak fel kell menni a masodik emeletre.
Teljesen hulyenek nezel baratom?-kerdezem.
Talan a vonatunk majd szepen felrepul a masodikra, hogy mi beszalhassunk?
A majom csak rohog tovabb es buzgon mutogat felfele. Odanezek es tenyleg latszik valami lepcso feleseg, a masodik emelet kornyeken pedig a feny is tobb valamivel. Vesztenivalonk nincs, probaljuk meg! Es tenyleg! A lepcsorol belepve ott a varoterem es mogotte a peron! A vaksotetben nem latszott, hogy az "allomas" egy ket emelet magas toltes melle epult.

Mindenki integet, a szokasos latvanyossag szerepben tetszelgunk, de meg ki sem mondjuk, hogy hurra-hurra, mar kapjuk is a hideg zuhanyt, miszerint a vonatunknak eszebe sm jut idoben megerkezni. Elore lathatolag -bar a korenk gyult nepes tarsasagban igencsak megoszlanak a velemenyek-, ugy ket orat kell meg eltoltenunk a mindenhol bekesen hortyogo helybeliek es a koztuk kedvesen szaladgalo csotanyok kozott, melyek kozul nehany vadasztrofeanak sem lenne megvetendo.

Sebaj, elokerul az iPod a hangfalakkal es az elengedhetetlen lapos uvegek. Minden ilyen alkalommal imaba foglaljuk Keresztanyam, valamint Dori es Agoston nevet, akik az expedicionk arany fokozatu tamogatoiva leptek elo a laposflaska adomanyaik reven!

A hangulat kezd emelkedni, dalra is fakadunk, megrohannak az emlekek a regmult taborairol, amikor 80-100 gyerekkel es egy tucat ifivel heverunk egy balatonfelvideki allomason, Locomotiv Gt-vel varva a lokomotivot.

A musor tetszik a helybelieknek, korenk gyulnek, mutogatnak, kuncognak, majd egyikuk megkerdezi, hogy europai muveszek, zeneszek vagyunk-e? Kitor belolunk a rohoges, ha valaki hallotta mar enekelni kis harmasunkat, velem az elen, akkor az erti, hogy itt eleg furcsa elkepzeleseket taplalhatnak az europai zene es muveszet iranyaban.

Kicsit csalodottak, hogy nem vagyunk tul hiresek, de miutan kiderul, hogy magyarorszagrol jottunk, maris elougrik egy lelkes futballrajongo Puskas Ocsi Bacsi nevet kiabalva. Rogton hozzam fordul, mint ferfihoz, szegenynek fogalma sincs arrol, hogy a focirol felolem akar hindi nyelven is kommunikalhatnank, akkor sem mondanek nagyobb baromsagokat, mint angolul. O viszont ontja magabol meg a kortars magyar futball hireit is, keni-vagja, hogy mely fiaink hova, mikor es mennyiert szerzodtek. Kesobb kiderul, hogy egy zenei lexikont is bemagolhatott, mert szinte minden europai es amerikai eloadot ismer, telhetetlenul keri Anditol az ujabb es ujabb szamokat, egyet sem tudunk vegighallgatni a nagy lelkes kapkodasban.

El is telt az ido, erkezik a vonatunk. Hozzaertok, a jegyeinket vizsgalgatvan, pontosan megmutatjak, hogy a peron melyik pontjara alljunk. A vagonunk ajtaja eppen az orrom elott all meg! Nem hiszem el, hogy az indiaiak ezt is kitalaltak elottunk, tokeletesen mukodik a vagonok es peronszakaszok kozotti szamozasi rendszer!

Most jon a meglepetes! Sejtettuk, hogy valami nincs rendben, tul olcso volt a jegy az altalunk valasztott osztalyhoz kepest!