Periyaar

A program szafari egy hires vadvedelmi teruleten. Eloszor dzsippekkel, majd gyalog, majd evezessel, kozben ebed, dozsoles. Marha jol hangzik, izgatottan varjuk, hogy vegre kozelrol lathassunk vadon elo elefantokat es tigriseket.
Ugyan szolnak, hogy ne szamitsunk azert mindenkepp elefant ful rancigalos, tigrisekkel birkozos jopofaskodasra (akinek ebben resze van, az ugysem tud utolag beszamolni rola), de a mi lelkesedesunket nehez letorni. Kiveve Andikaet, o bekapott valamit, de rendesen, ugyhogy lazasan fetreng otthon szegenyke. (Megjegyeznem, hogy emiatt, mivel hogy csak negyen maradtunk egy dzsippre, mindannyiunknak jelentosen, tobb mint ketszaz forinttal dragult a tura. Elhatarozzuk, hogy be is fogjuk rajta hajtani.)

Az, hogy ne szamitsunk tigrisek pofozasara jelentos eufemizmusnak bizonyul. Megtudjuk, hogy a park heteves mukodese alatt egyetlen ketfos csoport kerult olyan kivetelezett helyzetbe, hogy tigrist lasson. Na sebaj, a nap remekul telik, a kornyezet gyonyoru, a trekking elefantcsapasokon halad, a to szep, a kaja kivalo, mi meg szetrohogjuk az agyunkat.
Kulonosen Pittikevel. Tobbszor majdnem leborolunk a dzsipprol, amikor peldaul elkepzeljuk, hogy a park alkalmazottai az elso turistak erkezese elott suttyomban, meg hajnalban elhelyezik a vendegcsalogato mu-elefantszarokat az uton es a csapasokon, mintha itt egyfolytaban elefantok rohangalnanak. Kesobb, kozelebbrol megvizsgalva nagyon eletszerunek bizonyulnak a szarkupacok! Nocsak-nocsak.

A soforunk neha nagy titokzatossaggal lekapcsolja a motort es teljes siri csendben gurulunk a predara varva. Vauuuu! Verbeli lopakodo vadaszok vagyunk!Ez azert rohejes, mert a kozben szemben kozlekedo parki alkalmazottak bogo motorral, es a balesetek elkerulese vegett, harsany dudaszoval suhannak el mellettunk. Nem baj, gondoljuk, amelyik tigris esetleg elsomfordal az ektelen zajra, biztosan 15 masodperc mulva, mire mi odaerunk, visszatenfereg.

Szerencsere az elottunk halado dzsipp vezetoje eleg szemfules, igy neha mi is lathatunk egy-ket majmot, mert a mi soforunk szerintem otthon felejthette szodasuveg szemuveget, meg azt sem venne eszre, ha nekihajtanank egy elafant seggenek!
A szemfules vezeto ismet megallt elottunk ugy szaz meterre... gyorsan lekapcsoljuk a motort, ugy suhanunk mellejuk, s a mar kocsijukbol gyorsan kiugralt, cserkeszo szerencseseket faggatjuk: Mit lattok?
Meresztgetik a szemuket, majd felhangzik az egtelen rohoges: Egy csirket!
Csirkeszafari... ez aztan az izgalmak tetofoka!

A kovetkezo kanyarban beelozunk, s most mi latunk meg egy tavoli ugrandozo majmot, de amikor a tobbiek mellenk ernek es erdeklodnek, nem birom ki, igy felelek:
A! Csak egy galamb!-nesze nektek csirke ostobak, gondolom magamban.

A nap remekul telt, de az allatok merlege hervaszto:
-2 db szarvas a tavolban (lehet, hogy ki voltak tomve, mert nem mozdultak)
-1 db erdoben eltuno bivaly segg
-szamtalan majom (azert ez is valami)
-1 db gyik (igaz ez ket allatnak szamit, mert beka volt a szajaban)
-es temerdek elefant szar

Azert hajnal ottol delutan hatig trekkinggel es evezessel egyutt jol kitikkadunk. Meg kell jegyeznem, hogy vegig en eveztem, ezek a lusta dogok meg csak meresztgettek a hatsojukat a csonakban. Igaz, hogy neha elismero szavakkal illettek a Malacot!