Hampi elhagyasa, avagy 007 ujabb kalandja

Bond tudta, hogy nincs vesztegetni valo ideje. Legkesobb hajnalban at kell jutniuk az ellenseges vonalakon, a fogyo hold az ejszaka leplebe burkolva elrejti oket az orjaratok pasztazo szemei elol. Gondolnia kell a tarsaira is, ket no!

Leginkabb egyedul szeretett dolgozni, meg elenken el az emlekezeteben az M-el folytatott beszelgetes az MI6 fohadiszallasan:

-Ket no?! Szo sem lehet rola, egyedul sokkal jobban el tudom vegezni a feladatot!

-Jol figyeljen Bond! Nincs abban a helyzetben, hogy megvalogassa a partnereit! A kuldetesek nem az on kenye-kedve szerint alakulnak es ennyi tapasztalattal a hata mogott igazan ideje lenne kinonie ebbol a gyerekes, ferfisoviniszta, al-macso szerepbol!

-Ez a kirohanas ugye meg veletlenul sincs osszefuggesben azzal, hogy on is no, kedves M?

-Tunjon a szemem elol Bond!

Eddig nem lehet oka panaszra- gondolta. A ket partner meglepoen jol vegezte a feladatat. Otthnosan mozogtak a terepen, felkutattak az osszekotoket, gondoskodtak az utanpotlasrol, kivaloan megfeleltek a logisztikai kihivasoknak.

Tulajdonkeppen, neha egeszen kenyelmes, ha nem egyedul dolgozik az ember es meg akar egeszen szemrevalonak is nevezhetnem oket!- gondolkodott tovabb.

Eleg ebbol James! Koncentralj a feladatra!- rotta meg magat.

Le kell szervezni egy reveszt hajnalra, mielott meg beindulna az elet a folyon. Mar lent is volt a Ghat-nal. Oltozeke es a nem csak hanyagsagbol novesztett arcszorzete remek elvegyulest tett lehetove a helyiek forgatagaban. Megbizhato embert keresett. Az evtizedek Ofelsege Titkosszolgalataban remek emberismerettel ruhaztak fel. Szamara nem volt nehezebb kivalasztani a tokeletes alanyt, mint kiteriteni a Royal Flush-t a pokerasztalra, az pedig sosem okozott gondot. Rogton megakadt a szeme egy fiatal, nyilt tekintetu hajoson. Melle keveredven, mintha csak a folyot bamulna odavetette:

-kell egy hajo reggel 5:30-ra, bosegesen megfizetlek!

-Itt leszek uram- valaszolt a fiu.

Rovid es eber volt az ejszaka, eber es sietos harmojuk lepte, a sotetseg meg jotekony leplet borit rajuk. Pontosnak kell lenniuk, a revesz nem varhat sokaig, eletevel fizethet, ha felfedezik. A parton teljes a sotetseg, siri a csend, sehol egy lelek...

Ez csak ket dolgot jelenthet-gondolja Bond-, vagy csapdaba kerultunk,vagy szegeny revesz itt fekszik valahol atvagott torokkal. Ha meg el, legkozelebb en magam vegzek vele ezert az arulasert. Mindenkeppen el kell tunnunk innen.

Nincs ido a tetovazasra, azonnal donteni kell. A sodras vad, a folyo szeles, a zsakokban lapulo thermonuklearis robbanofejekkel az uszas nem johet szamitasba. Nincs mas a parton, csak a helyi halaszok altal hasznalt kerek, leginkabb kenyereskosarra emlekezteto, nadbol keszult lelekveszto.

-Gyerunk, nincs mas lehetosegunk, keressunk evezoket!-harsan fel Bond.

Termeszetesen evezo nincs sehol.

-Barcsak Q felszerelt volna egy osszecsukhato, teleszkopos, vagy onmagatol felfujodo evezovel is!- dormog magaban Bond.

- Mit kezdjek most a sok robbano mukutyaszarral es a rontgenes kontaktlencsevel?!-meltatlankodik tovabb.

Nincs semmi mas, mint egy rovid bambusz bot es az egyik parti arus cegtablaja, de jobb hijan ezek is megteszik. A veszelyes es egyben felbecsulhetetlen erteku rakomany a kis tekno kozeppontjaba kerul, ok pedig a szeleken helyezkednek el. A tulparton felvillan az osszekoto rovid fenyjelzese.

-Legalabb o itt van!-sohajt fel Bond.

Bond a cegtablaval kezeben feszul a hullamoknak, a ket no felvaltva hasznalja a bambuszbotot. Nem konnyu a navigacio egy kerek tepsiben a vad folyon.

-Emlekszem a jo kis Cambridge - Oxford evezos osszecsapasokra! Ott kicsit konnyebben boldogultam!-probalja oldani a feszultseget Bond.

A tulpartbol semmi nem latszik, csak a vegkimerules hataran talaljak meg a kis helyet, mely alkalmas a kikotesre a sziklak kozott.

-Kestek!- fogadja oket az osszekoto.

-Volt egy kis gond a tulparton. Induljunk, nincs vesztegetni valo idonk!- valaszoljak.

Lopakodva haladnak a riksanak alcazott jarmu fele. A sotetben egy tehen korvonalai bontakoznak ki. Kozelebb erve Bond jobban szemugyre veszi... itt valami nem stimmel... a tehen szemeben ismeros feny csillog.

-Nem lehet igaz!- harsan fel magaban Bond- ez biztos, hogy az atkozott arulo 008-as, aki kettos ugynokkent a KGB-nek is dolgozik! Szep kis alruha!

-Kurva anyad 008!- gondolta Bond.

-Kurva anyad James!- gondolta a tehen.

A riksa orulten szaguld a meg szunnyado falvakon keresztul, el kell erniuk a hajnali Margao Expresszt, nincs mas lehetoseg, hogy eleg messzire jussanak mire Dr. NO emberei eszreveszik a thermonuklearis robbanofejek hianyat.

Vegre az allomas fenyei! Itt valami buzlik, tul keves az ember... es ez nem lehet... sehol egy vonat! Megint egy csapda! De tul nagy a nyugalom, senki nem erdeklodik irantuk. Bond egyik partnere elkezd kutatni az iratok kozott.

-Mit keresel?- kerdi Bond.

- A vonatjegyet.-hangzik a valasz.

- Azt hiszem odatettuk a "License to kill" melle a tarcaba!

-Megvan! Beszelek az allomasfonokkel!

-Namaszte! A 6:35-os Margao Expresszt keressuk, itt a jegyunk!

-Tommorrow Madame!

- Az nem lehet, 16-ara szol a jegy!

-Yes, de ma lenni 15!

Meg egy atveszelendo nap az ellenseges vonalak mogott!

- James, megkerhetnem, hogy errol a kis baklovesrol ne tegyen emlitest a jelenteseben?- kerleli partnere.

- Meglatom, mit tehetek...