Palolemi raadas

Ismet csendes napok Palolemen, nem birtuk ki, hogy ne lassuk viszont a paradicsomot.

Most azonban a szokasos ejtozesbe rengeteg aktivitast keverunk.
Reggel 6 ora 45-re, meg napfelkelte elott, kint vagyunk az obol eszaki vegenel szetszorodott hatalmas sziklatombok kozott. Egy igazi avatott, szikar, dobbenetesen hajlekony mester vezetesevel harom oras jogaval es meditacioval koszontjuk a felkelo napot. Hihetetlen elmeny...
mogotted a tropusi erdo, elotted az ocean, korulotted a kovek, madarak enekukkel, majmok rikoltasaikkal udvozlik az uj hajnalt.
A joga tokeletesen kilazitott, s most meditacio kozben igazan nem nehez kovetni a mester nagy ritkan elhangzo sugalmazasait... erezd a szelet... erezd a napot...
Azt hiszem, hogy egy nyolcadik keruleti pincehelyisegben nehezebb dolgunk lenne, de meg a kedvelt wellness kozpontok emleke sem tolt el nosztalgikus vagyakozassal.

Kitalalom, hogy menjunk ki kajakozni es a csajok kapnak az otleten. Azon sajnalkozom csak, hogy eppen alig vannak hullamok, de ok nem osztjak velemenyemet. En a hazai tavakon is csak viharban szeretek kajakozni (tudom, nem mindeg okos dolog), igy most duzzogok egy kicsit. Az obolbol kierve, a kis sziget mogott azonban semmi nem allja utjat a szel vagtajanak es izgalmasnak tunnek a felkorbacsolt hullamok.
A Kukac termeszetesen eloszor hatarozottan betiltja minden egyes tervemet, de tiz percre ra, legnagyobb megdobbenesemre, mar mindharman egyutt feszulunk neki a hegyeknek-volgyeknek. Olyan az egesz, mint egy vizi hullamvasut. Sikoltozunk, huhogunk, oriasi elmeny ez, szemben a vegtelen nyilt vizzel.
En szoltam elore, hogy hullamokkal lenne az igazi hepaj!

Remekul eveznek a lanyok, igazi hosok, le a kalappal elottuk!
Visszaterve biztositanak, hogy masnapra mozdulni sem birnak majd az izomlaztol!