2008. február 12., kedd

Harc az allomason

A vonat befut Hospet-be, keszulunk leszallni, elindulunk, egyszercsak elkezd minket a vagon belseje fele sodorni a felszallok tomege. Indiaiak nyomulnak, tulekednek elore, mi meg a kocsiban ragadtunk, se elore, se hatra. Megunom a dolgot es nekiindulok, jobbra-balra pattannak le az emberek. Kierek az ajtohoz, de ott olyan erovel nyomulnak felfele, hogy a puszta tulekedesem nem segit, kenytelen vagyok szabalyosan lerugni valakit vissza a peronra, zsakomat atlenditem nehany fejen es allkapcson es mart lent is vagyok, Era mogottem szinten ide-oda rugdosodik. Dobbenettel allunk, ilyet meg sehol sem tapasztaltunk, indiai arcok tomegei olyan elkeseredett, mindenkit eltaposo tomeghiszteriaval igyekeznek felfele a vagonba, mintha csak egne a peron, vagy tigrisek garazdalkodnanak elragadva a leghatsokat. Ebben a vagonban elvileg helyjegyek vannak, a hatrahagyott targyakra vadaszo gyujtogetoket kiveve, kinek lenne ilyen sietos?
Hirtelen belenk nyilall, hogy Andi meg fent van a vonaton!
Atkuzdom magam az embertomegen es latom, hogy a kocsi bejarataban megrekedve a szembol nyomuloknak feszul egy nagydarab mackos sved a felesegevel, mogottuk Andi probalja kitamasztani magat. Patthelyzet, a fejuk felett dobaljak be a csomagokat es a gyerekeket!
Elkezdek kiabalni, hogy ennek semmi ertelme, hagyjak mar elobb leszallni a fent levoket. Nehanyan ram pillantanak, de a helyzet valtozatlan, mindenki mindenkit tapos tovabb.
Indiai tartozkodasom kezdete ota eloszor emelem fel a hangomat, meg is lepodok, mar reg nem hallottam magam uvolteni:
-Hagyjatok mar abba allatok! Engedjetek le oket!
Nem sok haszna van a dolognak, igy dontenem kell, vege a szentembernek, jon a harci malac!
Hatulrol megfogom es egyenkent hatrahajitom az ajto korul tulekedoket, a lepcsohoz erve felnyulok az eppen felkapaszkodott harom figuraert es visszarantom oket a tomegbe. Most kitamasztom magam es kitakarom az ajtot, kozben uvoltok, hogy eleg legyen mar ebbol! Egy pillanatra megdobbennek, a beallo egy masodpercnyi nyugalom eleg arra, hogy sved baratunk ot embert maga elott tolva lejusson hata megett aszzonyaval es Andival.

Gyorsan megalkuszunk egy riksassal, huzzunk errol a kibaszott palyaudvarrol...

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Ughhh...

Mire is volt jó az a sok edzés! Szerencse hogy jól sült el, átéreztem a helyzet "tragédiáját" (talán nem ez a legjobb szó, de több időm most nincs keresgélni).

Sziasztok
Sanyi

Évi írta...

Hát igen ez becsületedre válik,hogy kimentetted csibéidet a tömegből.Hajrá MalackaÍ

Névtelen írta...

Ügyesek voltatok, főleg te Chris!!! Puszi