Midnight Express

Az indiai vonatokon elmeletben harom osztaly van, viszont a masodosztaly negy, egymastol jelentosen kulonbozo reszre oszlik, igy a gyakorlatban hat osztalyt kulonboztetunk meg.
Mi szerettunk volna a sorban a masodikra foglalni, de ugyesen a negyedikre sikerult.

Belepunk a vagonba...
Nezek ki a fejembol... felmerem a helyzetet. A kocsiban, egy legterben, a falakrol harom szinten lehajtogathato priccseken 80 ember fekszik, a legkulonbozobb fizikai allapotban. Itt toltunk majd el egy kellemes, tizenhat oras kejutazast. A hangulat ket emleket idez fel bennem, mindenkitol elore elnezest kerve. Az egyik az Auschwitz-ban latott barakkok, a masodik pedig annak a masodik vilaghaborus tengaralattjaronak a legenysegi szallasa, amelyet San Francisco kikotojeben latogattunk meg. Megkeressuk a rank kiosztott kinpadokat, de termeszetesen foglaltak. Nem nagyon kell hessegetni a delikvenseket, mar maguktol is kaszalodnak es szepen elsunnyognak. Itt vannak az agyaink! A hatizsakokat bicikli lakatokkal erositjuk a priccsekhez, Eraek meg egy vecere menetellel is probalkoznak, majd lefekszunk. Era a plafonon, en kozepen, Andi pedig az ablak feletti kalaptarto szerusegen.

Es megszokjuk, es feloldodunk, es elekezdunk otthonosan mozogni, es szoba elegyedunk az utasokkal, es imet jol erezzuk magunkat.
Nem viccelek, ezt is meg lehet szokni, ennek is megvan a maga sajatos hangulata. Mint mindig, itt is tul kell lepni az eloiteleteken, az elso kultursokk utan minden mas szinben latszik. A masik hetvenhet halotarsunk nem utonallo, nem kivannak minket tuszul ejteni, kedvesek, mint az indiai emberek altalaban, orulnek, ha szot valthatnak velunk, keszseggel segitenek barmiben, ha tudnak.

Csevereszunk, hevereszunk, olvasgatunk, reggelit vasarolunk, ebedet rendelunk, eljuk a vonatok mindennapi eletet es az elsuhano tajat nezve igazi utazonak erezhetjuk magunkat. Itt nincs idegenvezeto, legkondicionalt autobusz, elore rendelt soforos limuzin, ez az igazi hamisitatlan del indiai "railroad movie" valosag. Jahuuuuuuuu!

Kipihentuk magunkat. Andi es Era annyit aludt a plafonhoz szogezve, mint meg egyetlen ejszakan sem. Szova is teszem ezt, mire kozlik, hogy az elso sokk hatasara benyelt altatok szerepe sem volt elhanyagolhato.

Ernakulam Junction, leszallas, riksa, irany Fort Kochi. A sofor termeszetesen nem ismeri a megadott cimet, igy en menet kozben vele egyutt bongeszem a terkepet a riksaban, amely egy kicsit talan biztonsagos kozlekedesunk rovasara megy, de megerkezunk. Leulunk a szalloda hatso viziutakra nyilo taraszan es egyszercsak megerkeznek Pittikeek! Nyakba ugras, hurra-hurra, puszi-muszi, nem semmi erzes tavoli tajakon osszefutni az otthoni baratokkal!
Egymas szavaba vagva ecseteljuk az elmult napok esemenyeit, ok is itt vannak mar egy ideje.