Hampi - Vijayanagar

Hampi, Hampi, Hampi ... majdnem kimaradtal az utbol, de hala istennek nem kovettunk el ekkora hibat . A legmelyebb tisztelettel adozunk emlekednek.

Egyszer volt, hol nem volt, hajdanan, az operencias tengeren is tul, ott, ahol a kurta farku malac tur, elt ket testver, ket herceg.

Egyszercsak egy gyonyoru napra ebredtek es mivel nem volt eppen semmi surgos dolguk, nem talalvan maguknak jobb elfoglaltsagot, arra gondoltak, hogy miert ne alapitananak egy uj birodalmat. 1336-ot irtunk, a kiralysagot Vijayanagar-nak kereszteltek. Eloszor a Kazincbarcika nev mellett dontottek, de lagnagyobb sajnalatukra kiderult, hogy ez mar foglalt.

Az otlet jonak bizonyult, Vijayanagar lett a tortenelem addigi legnagyobb es legerosebb hindu birodalma, csak a fovaros falai kozott 500.000 ember elt. Ez a XIV. szazadban elkepeszto meretet jelentett. Tobb szaz evig tartott az aranykor, megvedve a kozos almot mindenkivel szemben, egyszercsak a Deccan szultanatus vezetoi nagyobbat almodtak, vagy csak eppen jobban hittek magukban es a Vijayanagar birodalom osszeomlott, elneptelenedett. A tortenelem roja a maga vegtelen koreit, soha semmi nem maradhat valtozatlan, de minden ismetli onmagat.

Allunk a hegy tetejen. Nem is hegy, inkabb olyan, mintha egy orias csecsemo hatalmas piramist epitett volna gombolyded kovekbol. Tobbszaz, tobbezer tonnas kavicsok egyensulyoznak egymas tetejen, sokszor csak egy negyzetmeternyi felulet surlodasi egyutthatoja akadalyozza meg oket, hogy vegleg alahulljanak, engedelmeskedve a gonosz Newton bacsi torvenyeinek.

A tajkep monumentalitasa a Grand Canyonnal vetekszik, minden hegy csucsan egy-egy templom, osi szent helyek, birodalmi epuletek romjai es hihetetlen epsegben megmaradt egyuttesei mindenhol az ut menten. A hajnal kozeledtevel, meg sotetben indulunk el a misztikus majom templom felfedezesere. Era, Andi, ket izraeli lany, Josh Chicagobol es jomagam. Egyikunk sem aludt valami fenyesen a "kokuszbungalonak" keresztelt szunyog metropoliszokban, igy mar mindenki kint toporog bamban, ideje nekivagni. Persze egyikunk sem jart meg arra, csak korulbelul sejtjuk, hogy mely iranyba induljunk. Hogy, viccesebb legyen a dolog es ne maradjunk kihivasok nelkul, elhatarozzuk, hogy megprobalunk atvagni a sziklak kozott. Zseb- es fejlampaink imbolygo fenykoreit kovetjuk, es korulbelul 15 meterenkent kell uj dontest hoznunk az utirannyal kapcsolatban, mert hol az orias sziklak, hol az athatolhatatlan kaktusz bozot bizonyulnak erosebb ellenfelnek. Valahogy mindeg elorebb jutunk, bar fogalmunk sincs, hogy ez egy objektiv eloret is jelent-e. A fenyben egyszercsak megcsillan egy tabla. Vegre egy utjelzo! Olvassuk: "Este hat ora utan, ne mereszkedjunk ide egyedul, ne hozzunk magunkkal penzt es ertekeket, mert a sziklak kozul utonallok tamadhatnak rank!" Hat ez remek hir, de meg most sem tudjuk, hol jarhatunk. Szerencsere vilagosodik, igy ratalalunk egy osveny szerusegre, melyet a sziklakat felvalto bananultetvenyeken at kovetve eljutnk egy "ki-tudja-hogy-letezik-e-egyaltalan" falucskaba. Reggel van, indul az elet, mindenki a helyi Tea Hotel elott ucsorog. A Hotel szo senkit ne tevesszen meg, a legtobbszor az utszeli kunyhokban megbuvo etkezdeket nevezik igy, a tea hotelekben pedig a legtobbszor egyetlen rotyogo ustot es egy darab termoszt talalsz, de a tejes, vagy masala-s, fuszeres tea mindenhol kivalo.

Leulunk a helyiek koze, es legnagyobb megdobbenesunkre meg egy sor is elokerul az alig 35 fok belso homersekletu hutoladabol. Eletem egyik legdragabb reggelijet fogyasztom el, de semmi nem szamit, ha egyszer egy malac ehes lesz! A gozolt rizslepenyem zold csilis kokuszmartassal nem kevesebb mint 9 forintot kostal. Igaza volt a tablanak a rablokkal kapcsolatban!

Elerjuk a hegy labat a majom templomnal, mar csak 580 lepcsofok valaszt el minket Hanuman majomistentol. A helyi epiteszetben tolunk eltero szabvanyt hasznalnak a lepcsofokok ergonomiai tervezesenel, nem az unalmas 15-17 centimeter a fokmagassag, hanem a sokkalta izgalmasabb, valtozatosabb 30-50 centimeter! Fent az elenk tarulo latvany mindenert karpotol, a folyo lustan kanyarog a palmaerdok es bananultetvenyek kozott, a sziklahegyek szigetei agaskodnak ki a zold tengerbol, barmerre nezel osi templomokon, kegyhelyeken akad meg a szemed. Labunkat logatjuk a tobbszaz meteres melyseg felett es kozben hallgatjuk a Hanuman tiszteletere rendezett szertartas kantalasat a szentely belsejebol. Kesobb be is juthatunk, s noha lathatoan nem vagyunk hindu zarandokok, homlokunkra kerul az aldas. Koszonjuk majom isten, lefele haladvan jol teletomjuk banannal az alattvaloidat. Itt bezzeg nem csak a szafaribol ismert ketszaz meteres tavolsagbol latszanak, hanem a kezedbol veszik el a felkinalt falatokat, vigyazunk is, hogy egyesevel adagoljuk a gyumolcsot, meg ne lassak a furtot, mert kitorhet a balhe.

A reggeli trekking nem volt eleg, delutan a Kukaccal nyeregbe pattanunk, hogy vegigkerekezzuk a meg altalunk fel nem fedezett fobb latvanyossagokat. Az epuletek es muemlekek allitolag 650 negyzetkilometeren terulnek el, de szerencsere a fobb szakralis es kiralyi kozpontok egy-ket nap alatt korbebringazhatoak. Barmerre jarunk erzni lehet a multat, vilagosan latjuk ahogy a kiralyno ovatosan lepdelve merul furdojenek hatalmas medencejebe, ahogy az elefantokat csutakoljak az istalloban, a papok celebraljak az aldozati szertartasokat, a kofaragok vesoje pedig szikrat vet a granit tombokon.

Imadom megerinteni az osi faragasokat, ilyenkor megprobalom magam ele idezni a muveszt, ahogy az utolso utessel befejezi az oroszlan farkanak bojtjat es elegedetten elmosolyodik. A bojt pedig itt all, mikozben korulotte zajlik az elet, forog a szamszara, porog a tortenelem kereke. Mint egy gyorsitott felvetelen, ugy suhannak el a szazadok, europaban sotetlik a kozepkor, uralkodok es birodalmak valtjak egymast, nalunk jon a mohacsi vesz, a torok hodoltsag, a szabadsagharcok, a monarchia, a vilaghaboruk, a kommunista diktatura, a XXI szazad hajnala es a bojt csak all... meg mindeg ott van... a granit csillogo szemcsei meg orzik az alkoto mosolyat.

Borzongato erzes belegondolni, hogy a regi mesterek ugy vagtak bele piramisok, katedralisok, templom egyuttesek epitesebe, hogy biztosan tudhattak, soha nem fogjak latni a vegeredmenyt. Sokszor a soron kovetkezo generacio is igy jart, apak, fiuk, unokak adtak egymasnak a mesterseget es munkat, mely annak a megbizasnak az eredmenye, melyet meg az opapa kapott az akkori uralkodotol. Az ennek, az egonak olyan merteku behodolasa ez a kozos cel erdekeben, melyet ma nehezen erezhetunk at. Europaban is vannak szekesegyhazak, melyek epiteset 8-10 generacio vitte vegig, egy muvesz (bar emlekeznek a nevere) egesz eletet es munkassagat szentelte egyetlen szoszeknek Pisaban.

Amulunk, bamulunk es kozben eszrevetlenul ronggya bicikliztuk a hatso fertalyainkat, ideje hazaterni a revesszel a tulpartra, messzirol kiabal kedvenc fetrengos ettermunk, mar nagyon var minket...