4200 meter

Nem hagy bennunket nyugodni a gondolat, hogy megiscsak sielni kellene valahogyan. A kolcsonzonek alcazott ocskasoknal nem probalkozunk, inkabb korbenezunk egy-ket extrem sportra is specializalodott utazasi irodanal. Valahogy nem gyoz meg egyikuk sem. A felszerelesek ugyan itt mar nagysagrendekkel jobbak, de mindenki ellent mond egymasnak. Az egyik allitja, hogy fel tudnak vinni terepjaroval egy helyre, ahonnan csuszhatunk, majd ismet felvisznek minket lentrol, s igy tovabb. Masok viszont arrol gyozkodnek, hogy ez lehetetlen, mert a katonasag lezarja az utakat, ok viszont elvisznek minket valahova, ahol kedvunkre hancurozhatunk, csak minden kornel fel kell kapaszkodnunk a domboldalon. Nem, nem, nem...

Nem ezt keressuk!

Tudjuk, hogy ultra-felszerelt europai siparadicsomokhoz igazitott elkepzeleseinket itt nyilvanvaloan nem elhetjuk ki, de jo lenne kitalalni valamit, mar csak azert is, hogy egy sielos kalanddal is buszkelkedhessunk Indiabol.

Aki igazan keres, az talal is, es sokszor a "veletlenek" sorozata vezet el a helyes utra. Mig a lanyok ruhafelesegeket probalgatnak egy eldugott kis uzletben, en felfigyelek egy ajtot festegeto europai lanyra. Az uzlet teljesen ures, csak a foldon hever egy kis tabla siturakat hirdetve. Beszedbe elegyedunk vele es kiderul, hogy o csak eppen az ujonnan nyilo irodajukat csinositgatja, de a folyo tulpartjan megtalaljuk ferjet a fohadiszallasukon, ami, mint kesobb kiderul, a helyi extrem sport elet mekkaja. A fiatal, szimpatikus francia hazaspar evek ota foglalkozik a Himalayaban uzheto sportok minden egyes valfajaval. Minden kerdesunkre kielegito valaszt kapunk, az uzlet hangulatos es izlessel berendezett, a kepek a falon lenyugozoek, a felszereles europai szinvonalu.

Ketto percen belul mar a sicipok, dzsekik, sapkak es lecek kozott valogatunk, teljes menetfelszerelesunk osszeallitasra kerul, kitoltjuk a papirokat, befizetjuk az eloleget, kilepunk a boltbol es egymasra meredunk:

Jelentkeztunk egy haromnapos siszafarira, ahol a Himalaya hofodte sipkai kozott ejszakazunk majd, a havas lejtokon felvert satrainkban meghuzodva, az Everest-et ostromlo hegymaszok modjara!

Vauuuuuuu! Alig hisszuk el!

Elvarasaink hatalmasak, de meg igy sem ernek fel a rank varo elmenyekkel! Valogatni sem tudtunk volna jobb csapatot, utitarsaink egytol-egyig hatalmas arcok, ket ir srac, egy irani szarmazasu amerikai lany, egy angliaban elo kanadai tengeresz, egy lengyel fiu es mi harman. Nyolcunkra az elso nap 13 kisero jut! Szukseg is van rajuk, hogy a 3200 meteren fekvo taborunkba felcipeljuk az osszes felszerelest, satrat, konyhai berendezest, etelt-italt es persze sajat magunkat, ami szinten nem egy egyszeru feladat. Alighogy tabort verunk, mar csatolunk is fel es nekiveselkedunk a tabor alatti lejtoknek. Kit erdekel, hogy nincs felvono, hogy alig elunk, hogy nem kapunk levegot?! Itt sielunk a Himalayaban, erintetlen lejtokbe karcolva bele az elso nyomokat.

Delutan nekivagunk es mar 3700 meter magasbol szantjuk a hegyoldalt lefele. A tarsasagbol mindenki remekul siel, vagy bordozik, meg a legkevesbe gyakorlott Andikank is kitesz magaert. Hihetetlen erzes a vilagtol teljesen elzart, erintetlen homezokon siklani. Egyikunk arcarol sem lehet levakarni a folyamatos vigyort, a csapat minden egyes tagja szinte folyamatosan ordit es sikoltozik onkivuleteben, a "Yahoooooo" kialtas rogton himnuszunkka valik. Este az ebedlo satorban osszegyulve elokerulnek a felszereles legertekesebb darabjai a whiskey-s es rumos uvegek. A hangulatot mar egyebkent is nehez fokozni, de a hegyi levego, valamint az oxigenhiany es az alkohol kombinacioja hamar megteszi hatasat. Perceken belul mindenki magan kivul enekel es tancol, fuldokolunk a rohogestol, olyan mintha mind egyutt nottunk volna fel.

A hangulat leirhatatlan, az ejszaka szintugy...

3200 meter magasan a homezon, ejszaka nem tombol a kanikula. A szel szetrazza a satrat es kozted, valamint a jegpancel kozott csak a halofulke alja es egy polifoam matrac talalhato. Erre a kovetkezokeppen tudsz rafekudni. Eloszor is, ejszakara ruhazatod egyetlen darabjatol szabadulsz csak meg, ez a sidzseki. (Volt, aki meg ezt sem vette le.) Rajtad marad a sinadrag, a jegeralso, a zoknik, a polok, a puloverek tomkelege, neha a sal es a sapka is. Igy megprobalod belepreselni magad egy hegymaszoknak keszult halozsakba, majd ezzel egyutt tuszkolod be magad meg egy, teli taborozasra alkalmas halozsakba. Egy kicsit is meretesebb ferfi ember ettol kezdve egyszeruen nem tud megmozdulni, olyan erzes, mintha feltekertek es belekotoztek volna egy szonyegbe. Probalj meg igy aludni!

A legrosszabb dolog, ami veled tortenhet, hogy esetleg ejszaka szolit a szukseg!

Reggel forro teaval ebresztenek es mar erkeznek az elso napsugarak. O, Napocska!!! Hogyan feledhetjuk el allandoan, hogy mivel tartozunk neked, hogy nelkuled nem lenne elet a foldon! Most nyomban erezzuk aldasod minden egyes pillanatat, ahogy fagyott es elgemberedett tagjainkba visszater az elet. Eljen az uj nap, eljen az elet maga!

Reggeli utan nekivagunk, hogy ma igazan magasra mereszkedjunk. Mindig is amulattal vegyes ertetlenkedessel figyeltem a hegymaszokat. Vajon mi veszi oket ra arra, hogy hoban, fagyban, embertelen korulmenyek kozott, eletuket kockaztatva masszanak fel egy hegyre, hogy aztan az oxigenhianyos "aramszunet" kovetkezteben szinte fel se fogjak, hogy hol vannak. Hat most mar tudom...

Igaz, hogy en nem kockaztattam az eletemet, a korulmenyek nem igazan voltak embertelenek, es foldunk legmagasabb pontjanak a feleig sem jutottam el, de azt hiszem, hogy tudom a valaszt.

A valasz: Ket arc!

...sajnos ezt mar csak a folytatasban fejtem ki, mert indul a buszunk...