4200 meter (folytatas)

...az elozo bejegyzes folytatasa...
---

Tehat a valasz: Ket arc.

Az egyiket egy tukorben latod, a masikat pedig szinrol szinre.
Az arc a tukorben te magad vagy. Onmagad, akit el kell fogadnod es le kell gyoznod egyszerre. A tukorben elesen latszik a fizikai es egeszsegi allapotod, az allokepesseged, a kitartasod es elszantsagod merteke. A kep bizonyosan arra osztonoz, hogy feljebb tornaszd a mutatokat.
A masik arc, akit szinrol szinre latsz, az a termeszet, vagy ha ugy tetszik a Fold Anya arca. Egesz kozelrol bamulsz bele ebbe az ismeros, de mindig ujat mutatni kepes szemparba. Tudod, erzed, hogy egyetlen pillantasaval elsoporhet, megsemmisithet, de erzed azt is, hogy egy oldalon alltok, hogy egyutt dobban a szivetek, hogy szeretettel es melegseggel fogad, ha eltalalsz hozza, hogy ov es vedelmez, hogy mindent megad, amire csak valaha is szukseged lehet, ha hozza fordulsz.

Korulbelul 3900 meteren voltam, messze volt meg a csucs, csoportunk szetszakadozott, igy egyedul lehettem es megalltam, hogy jobban szemugyre vehessem ezt a ket arcot. Felvaltva neztem oket es egyszercsak konnyes szemmel adtam halat azert, hogy elek, hogy itt lehetek, es mindazert, ami osztalyreszemul jutott, amit kaptam eletem soran, es volt mit megkoszonni.
Elementaris erovel ontott el az elet maga. Egy pillanatra atfutott rajtem az erzes, hogy 2002-ben majdnem kiestem a nagy pikszisbol, de most itt vagyok, nagyon is itt, es mindent elsopro erovel erzem, hogy elek!

Sokaig nem mozdultam, csak furodtem az eletoromben. Aztan ujra nekiveselkedtem es minden egyes lepes uteme, a kalapalo sziv minden egyes dobbanasa es a zihalo tudo minden lelegzete egyetlen szot harsogott fulembe: Elsz! Elsz! Elsz!
Amig felkapaszkodtam a 4200 meteres magaslatra vegig ez zugott a fulemben, es a kimerultsegtol es oxigenhianytol kisse tompabb agy meg egy szocskat hozzatett: Most! Most! Most!
Most Elsz!...

...

Nem voltam biztos benne, hogy megirjam-e ezt az elmenyt. Az biztos, hogy talan tul szentimentalisra es erzelgosre sikeredett, de a ket Arccal valo talalkozas nyomot hagy az emberben, es a csoport minden egyes tagjanak szeme ugyanezt az eletoromot es boldogsagot sugarozta akar tudatosan, akar tudattalanul.

A Draga Kukac is, aki eddig nem volt a kimerito turak leglelkesebb hive, most hihetetlen oromrol es lelkesedesrol szamolt be, valamint kijelentette, hogy minden szempontbol keszen all es alig varja a 21 napos Annapurna trekkinget.
Bizony, keszen all!
Megtalalta sajat ritmusat lelegzetvetelben es lepesben egyarant, mentalisan is felkeszult, es rakapott a dolog izere.
Nagyon buszke vagyok ra, ahogy megallithatatlanul kaptat a csucsok fele, majd jatekos konnyedseggel karcolja leceivel a sokszor jeges, sokszor buckas meredelyeket.
Andi kondiciojara sem lehet panaszunk, vezetoink neha csak hatulrol szemlelhetik ot, ahogy elsokent eleri a csucsot, azutan visszafogottabb situdasa ellenere is batran es hatarozottan vag neki az ismeretlen, embertprobalo lejtoknek.

Talan meg emlekeztek, hogy Annapurna Durga-nak, Shiva felesegenek egyik megnyilvanulasi formaja, a kegyes, az etelt oszto. Nem sokaig varatjuk mar az istennot. Bar ot meghoditani nem tudjuk, mert csucsa 8000 meternel is magasabbra tor, de labainal 5400 meter fole szokkenunk majd. Most mar tudjuk, hogy kepesek leszunk ra!
Jovuuuuuuuunk!!!