Vad vizek, lagy pillanatok

Itt allunk a folyo partjan. Mellettunk megdobbento mennyisegu holmi hever szanaszet. Ezt mind fel kene pakolni egy darab gumicsonakra es egy szinten felfujos katamaranra. Ez meg rendben is lenne, de tizenegy fonek is helyet kell szoritani. Heten vagyunk vallalkozo szellemu evezosok, valamint a negy fonyi szemelyzet. Hogy konnyebb legyen megoldani a logisztikai fejtorot es talan a csomagokon is konnyitsunk a testsulyunk rovasara, eloszor megebedelunk. Minden flottul zajlik, remek a hami is, biztato a kezdet!

Teli gyomorral tenyleg jobban megy a csomagolas es nemsokara utrakesz a ket lelekveszto. A katamaranon kozepen foglal helyet a konyhai felszereles, valamint az elelmiszer keszlet, ket vezeto lapatol majd rajta furcsa terdelo helyzetben. A gumicsonak, azaz a raft eleg viccesen fest. A kozepen van felhalmozva az osszes szemelyes holmink vizhatlan zsakokba tomkodve, valamint a satrak es matracok tomkelege. A kupac ember magassagu, a ket oldalon ulok at sem latnak felette. Szamomra nem ez a stabilitas mintapeldaja, de a vezetok megnyugtatnak, hogy franko lesz minden. Ok tudjak, legalabbis remelem, de kozben latom, hogy dolnek a rohogestol. Kerdes, hogy ez jo, vagy rossz jel-e?!

Rovid, de velos az eligazitas, atvesszuk az alapveto vezenyszavakat, a kieses es borulas eseten kovetendo viselkedesformakat, majd megtudjuk, hogy vizreszallas es nemi gyakorlatozas utan megallunk majd, hogy elore setalva szemrevetelezzuk a "Small Brother" nevu zugot, hogy hajozhato-e.

Miert ne lenne?-kerdezzuk szinte egyszerre.

Mert par hete egy indiai csapatot kotelekkel kellett menteni a "Kis Batyo" mosogepebol.- hangzik a megnyugtato valasz!

Hat ez remekul hangzik bemelegitesnek! Meg sem merjuk kerdezni, hogy milyen lesz a kovetkezo, a "Big Brother".

Igen, nem egy vizi vidamparkban vagyunk, nem is a Rakos Patak bekanyalaban kaparaszunk, ez itt a Kali Gandaki, a pusztitas istennojenek, Kalinak a folyoja! Nepal a vadvizi evezes mekkaja, a Himalayabol lezudulo folyok a vilag legjobb terepeit kinaljak, viszont nem mindenhol lehet konnyelmuen viccelodni. A Small Brother "csak" egy negyes zugo, viszont egy navigacios hibaval, vagy lusta evezessel a rossz oldalra kerulve konnyen eletveszelyesse valhat. A bal oldalon a meder es a sziklak egyuttese kivaltja az ugynevezett mosogep jelenseget, ahol a hullamok folyamatosan visszafordulnak onmagukba, az orvenyek fogva tartanak, es ha itt borul a raft, akkor innen nem nagyon jutsz ki a sajat erodbol. A lusta indiaiak, akik termeszetesen az evezesre is eppugy szartak, mint minden mas munka jellegu dologra, porul jartak. Persze lehet, hogy csak ugy gondoltak, ami naluk szinten elkepzelheto, hogy nehogy mar a nepali kis kocsog mondja meg nekik, hogy mit kell csinalni, nehogy mar evezniuk is kelljen, mikor ok fizetik az egesz turat. Ez nem a legcelravezetobb magatartas egy vadvizi turan, itt illik azt csinalni, amit a vezeto mond.

Mi meg is csinaljuk az elso kisebb zugonal, igy a vezetonk bevallalna velunk a Kis Batyot, ha mi is benne vagyunk. Elore evickelunk a sziklas parton es egy kisebb magaslatrol szemleljuk a "rokont". Hat, remeljuk joban leszunk igy csaladon belul, mert eleg komoly latvanyt nyujt a porgo-forgo, daralo szeru viztomeg. Kicsit messzebb latszik a kerulout, igy vegul rabolintunk. A kormanyos azt mondja, hogy esetleg lejohetunk csak mi ferfiak, de a lanyok, le a kalappal mindannyiuk elott, hevesen tiltakoznak. Azt mondjak, hogy vagy senki, vagy mindenki, igy egyutt helyezkedunk el a raftban ujra, es nekivagunk...

Ugy latszik, hogy a mosogep latvanya igen eros dopping hatast fejtett ki mindenkinel, mert amikor a valaszutnal felhangzik a "Harder!", azaz erosebben vezenyszo, akkor het ember egyszerre, egy utemben ugy feszul neki a lapatoknak, hogy azt orom nezni. Benne van apai, anyai, sziv es lelek, a csonak ugy lodul meg, mintha motort szereltunk volna ra, meg az is lehet, hogy ez a "Jaj Istenem, kedves az eletem!" evezes betolna minket egy olimpiai selejtezobe.

Az "elagazas" kozepen tronolo szikla egyre csak kozelit, mi haladunk, haladunk, de biztos, hogy eleg a tempo? Biztos, hogy aterunk a jo oldalra? Mar csak par masodperc van hatra, hogy megcsinaljuk, aztan vege, elbukunk.... de nem, megvan, atcsusszantunk!!!

Oriasi hullamok csapnak at a hajon, nyeljuk a vizet, de megint minden arcot atrajzol az a bizonyos levakarhatatlan vigyor, es ahogy elerjuk a csendesebb vizeket evezok lendulnek es koccintanak a magasban, elont minket a "Megcsinaltuk!" feeling, atestunk a tuz-, illetve inkabb vizkeresztsegen, es talan ujra beleneztunk abba a bizonyos ket arcba.

A kovetkezo a Big Brother, hogy ne unatkozzunk. Repulunk a hullamokon, meglovagoljuk a hullamvasutat, de most mar teljes biztonsagban, teljes ellazultsagban, es mindenki biztosan tudja, hogy egesz eletere rabjava valt a vadvizi evezesnek. Itt most negyesig jutottunk el a hatos skalan, de ez sem elhanyagolhato. A fokozatok hatvanyozottan erosodnek folfele haladvan, egyes-kettes a jo kis csaladi evezgetes, harmas a jelentosebb "white water", azaz vadvizi elmeny, a negyes mar nagyobb ugras, ezt csak tokeletes felszerelessel, tapasztalt vezetovel, es biztonsagi kajakosokkal ajanljak a jobb kondiban levo, viztol nem megriado delikvenseknek. Az otos mar teljesen mas teszta, ott mar csak a profik indulhatnak a legkorultekintobb szervezes mellett. Es hatra van meg a hatos. Ez mar a nem hajozhato kategoria. Illetve ez sem teljesen igaz, hiszen mindossze 95 szazalek az eselye, hogy vegleg ott maradsz, es az a maradek 5 szazalek azert eleg biztatoan hangzik.

A zugok kozotti pihenokben lassan csordogalva van idonk egy kicsit korbe kemlelni es ismet potyog lefele az allunk a latvanytol. A folyo hihetetlen melysegu kanyont vajt a hegyek koze, fuggoleges sziklafalak tornyosulnak folenk, mellettunk gyonyoru kek es piros tollazatu halaszmadarak (Kingfisher ismet) roppennek agrol agra. Mint mar annyiszor eddig is, csak nezunk ki a fejunkbol es probaljuk befogadni a latottakat. A taborozassal is sikerul megugrani a mar magasra tett mercet, gyonyoru homokpadokon verjuk fel a satrakat, vezetoink tunderiek, a tarsasag, mint mar oly sokszor, most is remek. Lassan hamvad el tabortuzunk fenye, hogy atadja helyet a turelmetlen holdnak, aki mar nagyon szeretne nekunk bevilagitani az egesz kanyont, szeretne kepmasat is viszontlatni a viztukorben, valamint megcsillogtatna ezust koronajat a zugok ejszaka sem piheno habjain. Nem kell altato... az egesz napos evezes, uszas, tabor allitas megteszi a hatasat es az erdok ezer hangja szovetsegre lep a zugok morajaval es ket kozeli vizeses duborgesevel, hogy alomba ringassanak minket.

Masnap a folyoparti reggelinel furdozve a nap elso sugaraiban az Era Kukac kozli, hogy sosem gondolta volna, hogy ennyire szeret evezni, hogy ennyire imad taborozni, es kesobb a vadvizi kajakot kiprobalvan hozzateszi, hogy ugy tunik bolondul a kajakozasert is. Ez a rovid es furcsa szerkezet egyebkent nagyon vicces egy lelekveszto, eppen csak arra gondolsz, hogy esetleg jobbra fordulnal egyet, es mar porogsz is ezerrel. Termeszetesen csak a zugok kozotti csordogalasnal probalhatjuk ki, de egyszer vissza kell ternunk ide, hogy egy "Kajak Klinikan" elsajatitsuk kezelesenek rejtelmeit, es vele is meghoditsuk a feher habokat.

Most van az elso alkalom, hogy azt kell mondanom, hogy az Era fele blogba felrakott kepek sem tudjak visszaadni azt a szepseget, amelyben reszunk volt. A vadvizi elmenyek legnagyobb resze pedig nem fotozhato, hiszen nehezen tudnad elokapni a fenykepezogepet a vizhatlan tartalybol mikozben a hullamvasuton lapatolsz, ha pedig megis eloszedned, akkor azzal az erovel akar a folyoba is dobhatod, ott sem lesz vizesebb mint a csonakban. Ennek ellenere nehany kisebb zugorol sikerult ugy fotot kesziteni, hogy miutan a csonakkal atjutottunk, a nyugodt vizen visszafordulva lekaphattuk a katamaranon zotykolodo tarsainkat. A tobbit kepzeljetek hozza...he...he....he

Emlitettem, hogy most sem nelkuloztuk a jo csapatot, de egyikukrol kulon szot kell ejtenem. John angliabol jott a nemet baratnojevel es szegeny Parkinson korban szenved, ebbol kovetkezoen alig tudja koordinalni a mozgasat, egy bottal a kezeben probalja navigalni vegtagjait, melyek nem feltetlenul az agyi parancsoknak engedelmeskednek, sokszor teljesen kulon eletet elnek. Ez termeszetesen kihat a hangkepzesnel hasznalatos izmokra is, igy beszede is csak nagy odafigyelessel megfejtheto, sokan emiatt nemanak, vagy ertelmi fogyatekosnak is gondoljak. Pedig egyaltalan nem az, hihetetlenul kedves, jo humoru ficko, aki mellesleg remek allassal rendelkezik, nagyteljesitmenyu szamitogep rendszerek szabad kapacitasat ertekesiti. Meseli, hogy nem tudtak vele mit kezdeni az amerikai bevandorlasi hivatal tisztviseloi, amikor a legitarsasag figyelmessegbol toloszekben tolta at a vizsgalatokon, mikozben o egy munkavallaloi vizumot lobogtatott. Minden fogyatekossaga ellenere teljes eletet el es boldog ember. Csinos baratnoje van, rengeteget utazik es mindenben benne van, legyen az hegyi trekking, vagy mint lattuk, vadvizi rafting. O meg evezni is szeretett volna, de a vezetoink errol lebeszeltek a negyes zugokra valo tekintettel, igy ket kotelbe kapaszkodva repulte at a hullamokat es sikoltozott a gyonyorusegtol. Mindig megtalalja a modjat, hogy erezze azt, hogy el!

Csodalattal es maghatottan figyelem, ahogy patakok felett egyensulyoz at a koveken lepdelve. Az embernek eloszor elakad a lelegzete es rogton ugrana oda, hogy segitsen, de o elharit a legtobb esetben. Elkepeszto, hogy akirol meg az aszfaltozott utcan is azt hiszed, hogy mindjart elvagodik, az ugyanezzel a mozgassal sziklakon es pallokon halad at. Nagy ritkan keri, hogy egy karba kapaszkodhasson, de csak a vegso esetben.

Meseli, hogy mar megszokta a bamulo tekinteteket, de az indiaiak aztan igazi csodabogarnak tartottak. Emlitettuk, hogy a szajtati trogerek milyen leplezetlenul bamulnak minden feher emberre, el tudom kepzelni, ahogy ot korbe alljak, nevetnek rajta, vagy husz centirol toljak szurkos kepuket az arcaba. Nem volt egyszeru dolga a rengeteg kobor kutyaval sem. Nem csak hogy bottal kozlekedik, de azt meg koordinalatlanul lobalja is, melyet minden bloki tamadasnak vel, ilyenkor menekulore kell fognia a dolgot. O azonban csak megy, utazik, eli az eletet, es ha valakinek segitsegre van szuksege egy sator felveresenel, vagy a raft felpumpalasanal, akkor biztos lehetsz, hogy o ugrik eloszor oda!

Masodik taborhelyunknel abban a megtiszteltetesben reszesulok, hogy en kiserhetem be egy otven meter magas vizeses ala a sikamlos koveken lepdelve, hogy utana egyutt sikoltozzunk a rank zudulo, hihetetlen ereju viztomeg alatt. A sugarak szinte atfurjak a vallunkat, hatunkat, koponyankat, de nem mozdulunk... csak o mozog, mint mindig allo helyzeteben is. Ranezek, es ugy latom, hogy nem csak kivulrol nedvesedik csillogo szeme es nekem is elhomalyosodik egy kicsit a tekintetem...