Egykori vagyak usznak a folyoval

Megnezzuk az egeto ghat-okat is. Az ember nincs mindig rahangolodva temetkezesi szertartasok megfigyelesere, de erot kell vennunk magunkon, hiszen ez ugy hozzatartozik Varanasi eletehez, mint a szent folyo maga. Ugyan nem terveztuk ilyen koran, de egy konnyu setank alkalmaval a masodik szamu helyszin, a Harishchandra Ghat egyszercsak ott terul el elottunk a maga vissavonhatatlan es megkerdojelezhetetlen valojaban.

Hat itt vagyunk... ez az a hely, amelyet sokan lattak mar egy pillanatra a teveben, amelyet mindenki onkentelenul es csipobol Indiaval azonosit, a gyengebb idegzetuek eltakarjak a szemuket, de meghagyjak a kivancsisag ket ujj kozotti reszet, mint lefele a hullamvasut huuuujaban, vagy a horrorfilm csucsjeleneteben. Itt van. Nezzuk. Latjuk. Figyeljuk. Es...

Es nem tudom, valahogy termeszetesnek es konnyednek tunik az egesz ceremonia. Ulunk egy padon, vagy eppen atvetjuk a labunkat a korlaton bameszkodas kozben, de nem fog el az undor, nem kell elfordulnom es elmenekulnom. Miert? Mar kezdjuk azt gondolni, hogy szinte nem is vagyunk erzo emberi lenyek, hogy itt tatjuk a szankat, mikozben huszonot meterre tolunk negy maglyan emberi testek langolnak. Talan az iszonyat fasit el, az emberi psziche vedekezik igy? Ez lenne az az erzes amely lehetove teszi a koncentracios taborok rabjainak, hogy tovabb remeljenek, mikozben tarsaik hamvait kaparjak ki a krematoriumok torkabol? Az emberi lelek tagadhatatlanul a legjobb pajzzsal vedekezik, de most mintha nem errol lenne szo. Vizsgalom magamat, beszelgetunk, es tenyleg nem errol van szo! Itt valami mas mukodik. Az Era otthon egy katolikus temetest, de sokszor meg egy evangelikus gyaszszertartast sem tud vegigulni lelekkel es gyomorral, most pedig emberi faklyakat kemlel, az elegett leplek alol kivillannak az elszenesedett vegtagok es valahogy megis vegig birod nezni, fel tudod dolgozni.

Ugy tunik, hogy vegtelenul termeszetes az egesz. Nincsenek itt jelen siro, jajveszekelo asszonyok, csak a szuk csalad ferfi tagjai, akik kozul a hofeherbe oltozott legidosebb fiu gyujtja meg a langot, a szent tuzbol kiemelt nadkoteggel. Itt az elhunyt mar nincs jelen, a lelek mar messze jar, mar elindult a karmikus uton, hogy eggye valjon a vegtelennel. Itt mar csak egy test van, egy porhuvely, amelytol a leheto leghamarabb meg kell szabadulni a rothaszto hosegben. Persze szertartasilag megvannak a szabalyok, a csalad belemeriti a Gangaba a tetemet, majd mindannyian vizet locsolnak a leplekbe bugyolalt elhunyt szajaba, hogy meg egyszer megitassak, de mar nem siratjak, mar erzik, hogy o elerte az "elete" legfontosabb allomasat, hogy az eg es fold, az emberek es istenek talalkahelyen, Varanasiban adta at magat az orokkevalosagnak es ennel tobbet nem is kivanhatnanak. Shiva a pusztito es egyben teremto forgatja a nagy kereket, az elet halad a maga medreben, mint ahogyan a Nagy Anya,a szent Ganga is az oveben. Ide kerulnek a hamvak es jol van ez igy. Tulajdonkeppen talan materialis szempontbol is uditobb kep egy szent folyo hullamaival eluszni, mint egy az egyben a fold ala kerulni, bar, amennyiben jobban belegondolok, az is a Fold Anyaval valo ujraegyesulest jelenti. Vallasok es szokasok, eletek es szertartasok kulonboznek, de lenyegileg talan nem is annyira.

Itt mindenesetre nyugalom fogad. Siras nelkul, tagadas nelkul, vadaskodas nelkul, konyorges nelkul. Ez is egy olyan termeszetesseggel zajlo folyamat, mint a Ganganak bemutatott aldozat, a reggeli furdozesek, vagy a tehenek fejese. Ez is az elet resze, mint ahogy a halal is az elet resze, sot, a halal gyakorlatilag nem is letezik, csak egy absztrakt, elvont fogalom, egy eppoly megfoghatatlanul pontszeru pillanata az ido vegtelen folyamanak, mint a fogantatas, vagy egy erzelem kezdete. Egy szemvillanas ket elet kozott, egy villamszeru atmenet ket kulonbozo, megis egymast kiegeszito dimenzio es sik kozott, melyek mindig is ott voltak es mindig is ott lesznek. Es a tobbiek elete zajlik tovabb, a viz sodorja a hamvakat, es alig husz meterrel arrebb masok mar mosnak, sot fozoedenyeket mosogatnak egyazon vizben, furdoznek es fogat mosnak, mikozben szinte mellettuk halad el az "aranymoso ember", aki a hamvak kozul probalja kimosni az olvadt ekszer es fogtomes darabokat, hogy a ghat tulajdonosanak csaladja ertekesithesse, es felhasznalhassa a nincstelenek szertartasahoz szukseges fa finanszirozasahoz.

A Ganga es az Elet folyik tovabb, elmossa magaval a langokban furdo, het oraval ezelott meg elo emberek minden egykori almat, vagyat, gondolatat. Veluk usznak az erzelmek, a felelmek es a frusztraciok. Energia es anyag olvad szet a termeszetben, a vilagmindensegben. Es ez igy termeszetes, igy van rendjen, igy szep...