Hala es koszonet!!!!!

Nem tudom, hogy olvassatok-e a hozzaszolasokat is, igy itt a blogban is megkoszonom mindenkinek a roppant kedves es biztato kommentarjait!

Imadlak benneteket, nagyon edesek vagytok!

Csak azert nem varom az iro-olvaso talalkozot annyira, mert az mar a tura veget jelenti!

Mindannyian nagyon hianyoztok!

Millio puszi!

Ps:
Mindenkitol elnezest, ha egy ideig majd lustanak tununk, de a keralai belvizeken neha nehez lesz nethez jutni.

Egy ujabb expedicio

Palolem gyonyoru. A sziklak, a kis szigetecskek es a tropusi dzsungel oleli at a lustan, kelyesen elterulo, nyujtozkodo oblot. A palmafak olyan szoros sorfalat alkotnak a parton, hogy csak nagy duzzogva engedik be maguk koze a kis kokusz bungallokat.

A mi kis bungink teraszara is palmalevelek kozott bujkalva vezet az ut. Felkotjuk hintaagyainkat, huppanunk es kejesen szemleljuk a gyonyoru kis kertet, mogotte a vegtelen vizzel.

Ejjel a szunyoghalos baldahint lebegteti a kis ventillator, kivulrol pedig a hullamok ringato moraja. Az ember ilyenkor azt a hulyeseget gondolja, hogy ez pont olyan, mint a filmeken, vagy a paradicsomban. Ennek a kijelentesnek itt akkora az ertelme, mintha az Eiffel Torony elott allva igy kialtanank: "Ez pont olyan, mint Parizs!"

Az obol eszaki vegen autobusz nagysagu kerek kovek szetdobalt csoportjai, minyha egy orias szerzetesnek kibomlott volna az imafuzere. Andi es Laci itt jogazik reggel. A husz eve itt elo mester meg napfelkelte elott megkezdi az orat. Harom ora elteltevel kerulnek elo, fulig er a szajuk es ki vannak cserelve most mar fizikailag is, a lelkuk mar reg kicserelodott. Eraval nekivagunk es futunk egy kiadosat az obol korul oda-vissza. Na! Megy ez meg! Mondja is a Kukac, hogy ezentul a futogepen ez fog lebegni a szeme elott.

Expediciot szervezunk!!!

Velunk szemben van egy vonzo sziget, apalykor at lehet gazolni a kb. 50 meter szeles szoroson. Allitolag rengeteg , a kulonbozo etkekkel tomheto majom el rajta. Aterve megint a jo kis agrol-agra, korol-kore kapaszkodas felfele. Vegignezek magunkon es elfog a rohoges...
Oszinten szolva volt mar pelda nalunk jobban szervezett expediciora tortenelem folyaman!
Mindannyian papucsban klaffogunk, Andi mezitlab, nagyokat szisszenget. A bozot ellen is remek a vedofelszerelesunk, bikinik es furdogatyak araszolnak egymas utan.

Lehet, hogy a ruhazat hagy nemi kivannivalot maga utan, de az en felszerelesem peldaul tokeletes. Jobb kezemben egy ures sorosuveg, mar reg megittam, nem tudom, mi a szarnak cipelem. Bal kezemben egy madarlatta kesudios zacsko. Ezt szanom ujdonsult majom barataim kenyeztetesere. Andinal is van vagy egy kilo, a tura vegere a kesudio a fulunkon folyik ki, mert a majmok bizony pont szarnak a fejunkre. Egyet lattunk, volt vagy ketszaz meterre egy fa tetejen., illetve szegeny Kukac meg ezt sem latta.

A maradek cuccot otthagyjuk a sziget legmagasabb pontjan rogtonzott kis kooltaron. Rajta a felirat: "Adj, ha tudsz, vedd el, ha szukseget szenvedsz!" Szep gondolat. A ko vajuban van vagy tizenot rupia, mellette egy pohar, benne dohany, papir es ongyujto.

Atvagunk a sziget tulso oldalara es az egyre surubb dzsungel egyszercsak veget er. Es akkor bummm... ez az allunk volt. Ott allunk a tenger fole magasodo szazmeteres sziklaszirtek egyiken. Lemaszok egy kis teraszra... Kukackam uvoltozik velem. Barmilyen igeretes a naplemente innen, meghatralunk, mert a lejtos terasz peremekrol nagyon vonzz a melyseg.

Palolem

Egyebkent mar teljesen kizokkent az ido...

Neha csak ulunk mozdulatlanul, nezzuk az oceant es orakig meg sem szolalunk, fogalmunk sincs, hogy mit mutat a naptar, a vilag eppen melyik napjat gorgeti a hetnek. A hippi kultura es eleterzes melyen atitatta mar a strandok homokjat, a sziklak koveit, az arusok portekajat, a felszolgalok mozdulatait, a hennasok vonalvezeteset.

Persze nem volt nehez dolga a hippi kulturanak, a homok, a sziklak, a portekak es a mozdulatok a vilagnak ezen a reszen mar regota isszak magukba a vegtelen terre is idore oly lagyan, oly turelemmel, oly engedekenyseggel reflektalo vonalakat, mint a hinduizmus, vagy a budhizmus, meg akkor is ha Goaban a legnagyobb a kereszteny befolyas.

Palolemen minden lelassult. Az emberek csak ugy vannak. Kiegyensulyozott lassusaggal kovetik egymast a mozdulatok es a hullamok, a szavak es a palmak bologatasa, a gondolatok es a madarak lebegese, az erzelmek es a langnyelvek rebbenese. Este gyertyak, mecsesek es tuzek gyulnak a homokban, ide gyulnek az alkalmi zeneszek. Kozottunk ulunk es zenelunk, igen mi mindannyian egyutt zenelunk. Aki erre jar beszall egy gitarral, egy dobbal, szajharmonikaval. Az alkalmi bandak alkalmi kozonsegei pedig beszallnak az amugy is spontan fejlodo jammelesbe. Minden taps, minden labdobbanas, bekialtott refren, sot minden szemvillanas is alakitja a nagy kozos zenemuvet, melynek egyetlen vezerlo fonala az a nyugalom, beke, szabadsag es szeretet, amelyet mint egy kepzeletbeli bekepipat adunk korbe a tuz korul. Csakhogy ez a pipa sosem fogy el, sosem eg le. Minden egyes szippantas, minden lelegzetvetel es lehellet csak erositi.

Az energia jotekony vedoburka vesz minket korul, ide nem tud betorni a politika, a gazdasag, a mindennapi frusztraciok. Tiszta sallangmentes elet ez...

Felelotlen lenne? Talan igen, de aki most itt van, aki ezt ateli, aki kulturakon, teren, vallasokon, rasszokon ativelo kapcsolatokat alakit ki, az biztos, hogy nem art a vilagnak. Minden hur, minden egyes rezdulese javit valamit a globalis karman.

Enekelunk... rohogunk... zajlik az elet a maga termeszetes ritmusu zajlasaban.

Okoskodok egy kicsit...

Masnap doglunk a strandon...

Hihetetlen, hogy mennyien akarnak fotozkodni velunk! Igazan kellemes a hiressegek eletet elni, persze semmit sem tettunk erte, csak maskepp nezunk ki.

Viszont mi szoba elegyedunk barkivel, aki kozelit hozzank. Rengeteg baratra teszunk szert, meghivast kapunk csaladokhoz Keralaba, Chandigarh-ba es meg sorolhatnam. Azt hinnem, hogy ez mindenkinek kijar, de nehany melyebb beszelgetesbol kiderul, hogy barmilyen alazatos es magas szinvonalu a kiszolgalas, barmilyen kedvesek a helybeliek es az indiai turistak, a legtobb feher ember a szokasos hogy-vagy-mi-a-neved utan mosolyogva, de visszavonulot fuj. Cocini egyetemista barataink elmondjak, hogy meg soha egyetlen europaival sem sikrult elbeszelgetniuk, en vagyok az elso.

Mitol felnek az emberek?

Lehet, hogy kellemetlen, amig meg nem szokod, hogy a napagyadon relaxalva gyakorlatilag 15 masodpercenkent megprobalnak eladni neked valamit, a karkototol a kesudion at, egeszen a hajokazasig. Mindeg mondhatsz nemet, semmi sem kotelezo! Egy ido utan rajossz, hogy meg nemet sem kell mondanod, csak eled a sajat kis eletedet, olvasol, zenet hallgatsz, iszogatsz, ok meg bekesen elkullognak.

De mi a baj a szomszed nyugagyrol beszelgetest kezdemenyezo indiaiakkal? Az egvilagon semmi, nem akarnak eladni semmit, csak kommunikalni egy szamukra erdekes emberrel! De a helybeliek is! Kedvesek, aranyosak, mi pedig azert vagyunk itt, hogy megismerjuk oket.

Draga feher barataim! Nyissatok mar ki a szemeteket!

Nehanyan eljottok indiaba, mert otthon el lehet meselni, hogy milyen bevallalosak vagytok, kozben reszt vesztek egy otcsillagos, all inclusive utazason. Ezzel sincs baj, ha az ember kozben kommunikal. Masok mar maguk utaznak! Huuuu!

Vegignezik a templomokat es muzeumokat, majd elmondjak, hogy megismertek india igazi arcat, de meg veletlenul sem allnak szoba senkivel. Igy nem lehet megismerni egyetlen kulturat, vallast, nemzetet sem. Nem en irom le eloszor, hogy a helyi kocsmak es piacok tobbet mutatnak a vilag osszes muzeumanal es kiallitasanal. A kommunikacio, az interaktivitas a helybelikkel a megismeres kulcsa, ez az elet maga..

Az emberi kapcolataink jelentik az egyetlen fontos tenyezot az eletunkben. Ezt neha sejtjuk csaladunk, barataink koreben, de ott sem eljuk meg mindeg teljessegeben. Jo lenne felismerni, hogy az idegenekkel valtott nehany szo, egy mosoly, egy kezfogas, egy barati vallveregetes kulonlegesen fenyes pillanata az eletnek!

Vallasoktol, eszmerendszerektol es beallitottsagtol fuggetlenul mi lehet az ertelme ennek az ajandekba kapott egyszeri (esetleg sokszor ismetelt) 60-80 evnek, mint az adott es kapott erzelmek, a szertet maga. Hat nem ezt kapjuk vissza halalunk utan a Bardo Todal elso negyven akarhany napja soran? Szembesulven minden erzessel es erzelemmel, amelyet mas elolenyeknek okoztunk? Ez adja meg az indittatast a hibaink kijavitasara, az biztositja a motivaciot a karmikus kis csomagjaink elkeszitesehez, amelyek visszafele haladvan, az anyagi vilagba torteno ujboli lefuzodes utjan kiadjak majd eljovendo letunk vazat es helyzeteit.

De nem kell elmerulni a keleti filozofiaban ehhez. Georges Semprun nem errol beszel-e a "Nagy Utazasban"? Nem minden vallas etikaja innen indul ki? Az mberiseg legnagyobb muveszei es gondolkodoi nem erre a vegkovetkeztetesre jutottak mind? Az emberi let egyetlen igaz ertke, hogy ember es ember kozott letezhet erdekek nelkuli kapcsolat is, mely egy erdekes energian alapul, melynek neve szeretet. Az emberi letnek nincs ertlelme, csak celja lehet, az ertelemnek ehhez semmi koze. Itt egy melyebb, osibb dolog, egy erzelem dominal.

Nem az intelligencia emel ki minket, az csak egy nagyon is szuk bugyi a vilag feneken, nem kepes lefedni a vilag egeszet. Nekunk ugyan megadatott az onfelismeres es onreflexio kepessege (mely ketsegkivul csak az ember sajatja), de mit erunk vele, ha nem latjuk be, hogy a vilag jobba tetelenek egyetlen modja onmagunk megvaltasa. A politika, a mozgalmak, a kivulrol rank aggatott eszmek, dogmak erre nem kepesek. Ezek altalaban sajatos erdekeket szolgalnak, de meg a joszandek is elbukik igy hosszu tavon.

A megvaltas egyetlen eszkoze a szeretet lehet, melyet kifele sugarzunk. Milyen konnyen hangzik, pedig nem az. Ahhoz, hogy tenylegesen szeretni tudjunk masokat, ahhoz eloszor magunkat kellene szeretni es itt bukunk el a legtobben (ennek az onzeshez semmi koze). Onmagunk szeretete csak sajat magunk elfogadasa utan lehetseges, ehhez azonban a megismeres az elso lepes, amelynek elofeltetele az onfelismeres es onreflexio, melyet automatikusan megkaptunk emberi mivoltunkkal.

Tehat megismeres - elfogadas - onmagunk szeretete - masok szeretete.

Ez maskepp nem megy.

Viszont masok megismerese nelkul sem. Ha masokkal nem beszelunk, magunkkal sem talaljuk meg a hangot. Nekunk nyugatiaknak, akiknak megadatott az utazaslehetosege, kellene a legnyitottabbaknak, legtoleransabbnak lennunk. Megsem vagyunk. Miert?

Aki beszelget az baratkozik, aki baratokra tesz szert az talan nem itelkezik szemellenzo mogul. Csak egy pelda: aki jart mar arab orszagban es vannak muszlim baratai, annak eszebe sem jut, hogy altalanos teveszmeket puffogtasson politikarol, terrorizmusrol.

Aki arra is veszi a faradtsagot, hogy egy picit is elmelyedjen a kulturaban, rajon, hogy az iszlam egy vegtelnul tolerans vallas. Mit szolnank ha minket europai keresztenyeket Tomas de Torquemada-val, az inkvizicio osatyjaval, vagy Hitlerrel vennenek egy kalap ala?!

A szemellenzos, fanatikus itelkezes, a minden ismeretet nelkulozo velemeny alkotas teszi tonkre a vilagot. A legelvakultabb nacionalistak altalaban egy megveszekedett nyelvet sem beszelnek, soha el nem hagyjak orszaguk hatarait.

Pedig ha kommunikalnank egymassal, felfoghatnank az egyetemes kozhelyet, melyet megsem elunk at, hogy borszintol, kulturatol, nemzetektol es ideologiaktol fuggetlenul legbelul egyformak vagyunk. Mindenkinek megvannak a sajat vagyai, almai, de felelmei es frusztracioi is, ezeket segithetnenk feloldani beszelgeteseink altal.

Elnezest ezert az unalmas es bo lere eresztett bejegyzesert, mely a legtobb baratunk szamara nem is mond semmi ujat, egyszeruen csak le akartam irni, hogy: ismerkedjetek emberek!

Aki az emberek helyett a muzeumokban hisz, az nem a jelenben el, aki pedig nem probal meg kapcsolatokat teremteni utazasai soran, az eppen olyan ostoba, mint aki szkafanderben lat neki a szeretkezeshez!

Uff... en beszeltem... eppen eleget...

Mother Nature

Nyomunk egy kirandulast a szarazfold belseje fele.

Delelott fuszerultetveny, "A Day with Mother Nature" hirdeti a szlogen, es tenyleg, valahol a Joisten hata megett lehetunk, sehol egy lelek, tokeletes a nyugalom es a csend.
Oszinten szolva, mielott elindultunk nem talaltam vegzetesen vonzonak a programot. 40-50 angolszasz turistaval egyutt bamulni harom zold novenyt nem tunik valami eszeveszett hepajnak. Nagy marha vagyok...
Itt egy lelek sincs rajtunk kivul, a tulajdonos es felesege mint egy kis tunder par a dzsungel kozepen, edesek, intelligensek es vegtelenul szolgalatkeszek. Az ultetveny maga is lenyugozo, olzan mintha az erdoben jarnank, mert az alap a betel dio es kokuszpalmak hada, erre futtatjak az eloskodo fuszernovenyeket, mint a vanilia es a bors. Latunk meg fahej, kave, kakao, szerecsendio, chili, csillagalma fakat, cserjeket.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi erdekesseg van a fuszerek vilagaban, hazigazdank csak ugy ontja a humorral fuszerezett informacioit.
Kiderul peldaul, hogy vannak biszexualis szerecsendio fak, a termes pedig, amelyet mi csak reszelgetni szoktunk, nagyobb mennyisegben remek altato, tovabb novelve az adagot enyhe hasis szeru cucc, tuladagolva viszont vegleg bealtathat. Szep halal lehet orok alomba rohoreszni magunkat a kokuszpalmak arnyekaban!
Es most vegre egy az emberiseg szamara jelentos erteku tanaccsal szolgalhatok!
Felebarataim! Ne Vegyetek Piros Borsot!
Megosztom veletek az okat is. A bors, mint olyan, kis furtokben log ala az indakrol. Alapvetoen zold, leszedes utan arnyekban szaritva zold marad. Ugye ki nem talalnatok, hogy igy keszul a zold bors! Amennyiben napon szaritjuk, szepen befeketedik, ezt mindenki jol ismeri. Ha vizbe aztatjuk, majd dorzsoljuk, akkor eltavolithatjuk a kulso burkot, igy lesz selymes es feher a bors.
Es a piros? -kerdezhetitek joggal.
Hozzaadott szinezoanyag, semmi mas, csak egeszsegtelen kemiai trutyi.

Gazdank elvezet minket egy kis mesterseges tohoz, amelyben erdekes buborekok tornek a felszinre, mint kiderul, az oriasi fak to alatt meghuzudo gyokerei miatt. Tudosok evekig vizsgaltak a jelenseget, analizaltak a misztikus gazokat, majd kozzetettek az ujkori tudomanyt alapjaiban megrazo felfedezest: a buborekok tartalma kozonseges levego!
Meg furodhetunk is ebben a hatszaz eves viztarozoban. Bennunket persze nem kell sokaig biztatni es gatlasos, visszafogott Andikankank sem kell tobb, ket masodperc mulva egy szal cuniban all a szent tavacska es a partjan allo Lord Krisna templom kozott. Gazdankra pillantok, de hindu letere eleg toleransnak mutatkozik az ugyben.
Tisztara Indiana Jones-nak erezzuk magunkat. Egy templom a dzsungel kozepen, elotte kis to, benne epitett szikla sziget, rajta kulonbozo istenek szobrai. Meg is kerdezzuk vezetonket, hogy ha esetleg elmozditjuk a ket szobrot, vajon orokre elsullyed-e a kis to, es osszedol-e a templom, mint ahogy a filmekben szokas.

A delutani program aztan tenyleg Mother Nature-rol szol! Tura a dzsungelben egy vizeseshez.

Hihihi, hahaha...

Vezetonk kerdezi, hogy a konyebb, de kisebb, vagy a nehezebb, de nagyobb vizeseshez vezeto utat valasztjuk-e. Micsoda kerdes!

Nana, hogy a nagyobb vizeses kell! Ki kivancsi valami toporodott, fingi-lingi csobogora?!

Megbanjuk... tobbszorosen... Az eleje meg trallala, vicces jeep tura a Paris-Dakar veszelyesebb jeleneteivel tarkitva, utan light seta a dzsungelben, meg is jegyezzuk, hogy lam, ilyen meg olyan fasza kondiban vagyunk, de aztan belecsapunk a lecsoba rendesen!

Amikor mar minden lerohad rolunk, ahogy probaljuk a parduckent szokello baratunkat kovetni, akkor jon az utolso szakasz, mely effektiv sziklamaszas lefele, csak a biztosito kotelek hianyoznak egy kicsit. Kapaszkodo viszont akad boven az otcentimeteres tuskekkel rendelkezo kaktuszok szemelyeben. Era fel is haborodik: Ki volt az az allat, aki ezeket ide ultette?!

Aztan mindenert karpotlast nyerunk. A vizeses maga az alom! Allitolag india masodik legmagasabb zuhataga (nem biztos, a szerk.), alatta kis tavacska, mar merulunk is a hus habokba. Egyetlen arnyek vetul rank, a visszaut remkepe! Most banjuk igazan, hogy fel eve elmaradoztak edzeseink.

Szulinapom

Szulinapom volt!

Vaaaaaauuuuu......
A parton vacsorazunk, ott ul mellettem a draga Kukac, Andi es Laci. Az asztalunk felig az oceanban all, rajta mecsesek egnek...
Elottem a tenger, mogottem a zene, felettem a csillagok, alattam a homok, mellettem parom es barataink, s kozepen en, kezemben egy level... edesanyam levele...
Elolvasom...megegyszer... aztan megint...nem tudok szolni...leirni sem...ugyis csak nekem szol...de nagyon is szol hozzam...
Nem kell szebb szuletesnap soha...nincs is szebb...

A lanyok meg egy tortat is inteztetnek, csak a Joisten tudja, hogy honnan kerul elo a csokitorta macis gyertyaval az Arab Tenger partjan. Enekelnek, szol a happy birthday, mindenki integet a tobbi asztaltol is, ha jol latom persze, mert eppen a szemembe ment valami...

Goa

GOA

Goa tenyleg maga a paradicsom...
Bar az embernek neha elsore egy kicsit kuzdenie is kell ezert.
Az ocean fele vezeto uton atverekszed magad egy csatorna felett, melynek "vize" minden bizonnyal oldja az aranyat is, a szaga pedig nagy hatekonysaggal vegez orrunk nyalkahartyaival. Temerdek tehen eli szokasos mindennapi eletet es szamukra is letezik Beach Life! Hevernek a parton, vagy esetleg befeszkelik magukat a napernyod tovebe. Roppant edesek, de nekem egyelore nem sikerul azt ereznem, hogy egy istenseggel allok szemben...tudom, velem van a baj!

Azsiaban meg soha egyetlen tengerparton sem lattam ennyi helybeli furdozot. Goa belfoldi turistacelpont is. A nok hosszu szariban, tiz kilo ekszerrel allnak a vizben, a ferfiak pedig hovatartozasuk fuggvenyeben farmerban, vagy oltony nadragban. A tarsadalmi elet igencsak elenk a parton.

Vegre ratalalunk kesobbi kedvenc helyunkre (mindenhol kell egy bazis), egy nadkunyho jellegu beach etteremre, mely napagyakkal es ernyokkel is vadaszik a turistakra. Megint lottek az aszketa eletmodnak. Az elkovetkezo nehany napban mar egy kilometerrol a nevunket kiabaljak, rohannak es beallitjak agyainkat kedvenc helyunkre, kozvetlen a viz melle. Keres nelkul erkezik a frissen facsart paradicsomle, a vodka, a Kingfisher es az etlap. A frissen facsart szon talan megrokonyodnek az otthoniak, hiszen ettol mindenki ova inti az indiaba utazokat, de mi itt mar minden szabalyt megszegtunk. Kesobb ezen valtoztatunk majd, de goa egyelore biztonsagos a tesztjeink alapjan. Ettunk nyers gyumolcsot es zoldseget, salatakat is, poharbol iszunk, evoeszkozzel eszunk, sot most mar a helyi vizzel mosunk fogat! Kerem a kedves olvasokat, hogy ezt mindenki csak a sajat felelossegere probalja ki es Goan kivul meg ugy sem!!!

A tengerparton indiai ferfiak edes kis csoprtjai flangalnak fel, s ala. Nehanyan egymas kezet fogjak seta kozben. Ez itt termeszetes. A hosszu nelkulozese a noi nemnek egyfajta sajatos intimitast teremt a fiatal ferfiak barati viszonyaban. Nem melegek, csak baratok, onnan is latszik ez, hogy amint elhaladnak az Era vagy az Andi kozeleben ugy forgatjak a fejuket, hogy nehanyan el is taknyolnak a homokban. Szerintem a legtobbjuk csak bikinis feher noket nezni jott ki.

Halaszok tobboranyi megfeszitett munkaval rancigaljak lassan partra a sokszaz meter hosszu haloikat. Korulottuk tenfergunk, lassuk mi lesz ma az etlapon!
A kisebb halakat otven meterre a viztol kis kunyhok elott szaritjak a napon, csak ugy a foldre omlesztve. Az illatok itt nem csabitanak halfogyasztasra. A halak felett halo a madarak ellen, benne log egy doglott varju, Negy nap mulva is ugyanott log, persze hova is menne mar szegeny...

Einstein modositott gravitacios elmeletenek, mely a tomegvonzast is magyarazza, szep peldajat lathatjuk. Era es Andi belehemperegtek egy kisebb tengervizes pocsolyaba es lass csodat! Az osszes indiai ferfinak eppen arra akadt dolga, lassan a kereskedelmi utvonalak is ott keresztezik egymast, szerintem nemsokara fektetik a sineket is!

Elfelejtettem megemliteni, hogy az osszes napagy ingyenes, ez a barok, ettermek szolgaltatasa.
Felallok es gondolatban jol beintek eszaknyugat fele! Nesze neked Saint Tropez es Cannes!

Indiaaaaaaa!!!

Nahaaat! Vahuuuuu! Yahoooo! es nemi “Look at that”, valamint “Kraszivaja”, es Kakoje csudo!” hangzik fel, amikor az utasok szinte egyszerre pillantjak meg a repulogep ablakaibol Uj Delhi fenyeit.

Nagy…nagyon nagy…

Elkepeszto ideig repulunk felette leszallashoz keszulodve, s kozben mig a szem ellat, csak a varos… betolti a latohatart. Fenyek, fenyek es fenyek. 13 millio ember otthona 1500 negyzetkilometeren, Magyarorszag 1/60-ad resze.

Lacival megbeszeljuk, hogy amennyiben anyagi nehezsegeink tamadnak, felcsapunk taxisnak.

Hihetetlen, de elkepeszto merteku a kivilagitas. Eppen dobbenten csodalkozom ezen, amikor hirtelen egy budapestnyi kerulet vaksotetbe borul, majd a kovetkezo is Mellette, hmmm… remeljuk a leszallopalya fenyei meg egnek.

Leszallunk. Felkapaszkodunk a buszra, nem is olyan egyszeru feladat, mert a lepcso korulbelul egy meter magasan helyezkedik el. Mi meg csakk-csak abszolvaljuk, de egy idos indiai holgy kozvetlenul utanunk mar kevesbe. Elerkezett a pillanat az elso karitativ tettre. Lacival rogvest kezet nyujtunk es igen… az elso erintes…, megerintettunk egy igazi indiai holgyet! Vaaaaaa! Igaz, hogy szegenyke legalabb nyolcvan eves, de megiscsak egy indiai no! Csoda, hogy elfogadta egy idegen ferfi kezet.

A repuloteri “jarmuvek” eppugy mint a legtobb indiai jargany, ugy neznek ki, mintha a Discovery Channel ket orult bangladesi autoszereloje porolykalapaccsal esett volna nekik.

Immigracio… nahat…. Egy mosoly es mar mehetunk is. Amerika sorban allhatna egy kis leckeert, pedig nem erre keszultunk. Budapesten elrontottak a vizumunkat es csekely harom honappal rovidebb idore adtak meg. Amikor reklamalunk a konzulhoz iranyitanak, aki kedelyes eszmecsere utan tiz perc turelmet ker, melyek leteltevel vissza is kapjuk az utleveleket. Rapillantunk a gondosan nyomtatott, beragasztott vizum lapra es lass csodat, a konzul ur kezzel athuzta, majd ujra irta a lejarati datumot. Szerencsere ala is irta, de Eraval igy is jot rohogunk, hogy meg jo , hogy nem az Egyesult Allamokba kell igy bebocsatast nyernunk. Itt Indiaban azonban semi fennakadas.

Varunk a csomagra es kozben korbe pillantok a csarnokban. Az oly sokaig cask a Travel Channel-en csodalt Incredible India reklamok megelevenednek a plakatokon. Van humora a marketingeseiknek. Az egyik plakat orult raftingot mutat, rajta a felirat: “Ne panikolj, mindeg van egy ujabb megtestesules!” Lam a hindu eszmerendszer tenyleg mindenhol beivodott a mindennapi eletbe, gondolkodasba.

Nezem a kovetkezo plakatot. Remek foto, gyonyoru szines leplek kavalkadja kozott tevekenykedo alakok. A felirat: “A mosogepek tenyleg remekul mosnak, de lehet-e roluk ilyen jo fotot kesziteni?”

A csomagok is rogton megerkeznek, itt tenyleg minden flottul mukodik. Kozben Andi is befut a maga kis Miami-Zurich-Delhi utvonalarol. Az idozites remek, minden tokeletesen osszehangolt, az orom nagy! Rogton sort kell vasarolnunk! Meg ki sem leptunk a hallba, ott rogton nyitom ki a poggyaszkocsin. Apropo, utaztam mar eppen eleget, de nem emlekszem, hogy a csomagra varva valaha is tudtam volna sort vasarolni.

Kijovet kicsit elbizonytalanodunk. A kifele vezeto, korulbelul 100 meter hosszu folyoso ket oldalan legalabb 2000 indiai arc tart tablakat a vilag osszes nemzetisegere utalo nevekkel. Hogy a f…ba fogjuk megtalalni a mi emberunket. A jobboldali 1000 fos sorban a harmadik tabla oriasi betukkel: “Mrs. Erika Karmazsin”. Ez is tokeletes. Nyomulunk a kocsink fele es kozben mar jonnek is kikapni a kezunkbol csomagjainkat, viszont itt elkovettuk az elso ordas hibat. A tiz ember aki a csomagjainkat pakolja –harom jut minden egyes hatizsakra- nem a kiseronk es nem is a soforunk. A pakolas vegeztevel el is hangzik az “Euro Sir” kifejezes. “No euros my friend, just Rupees!” valaszolom, mire meg is hatarozzak az osszeget: “500 Rupees Sir!” Ez kb. 2500 forint, ami itt egy tisztesseges heti fizetes. Eloveszek egy otvenest (boseges jatt) es megtoldom egy “namaszte”-val.

Ejjel ket ora van, igy viszonylag elviselheto a forgalom. Az egy utra eso eletveszelyes helyzetek szama harom alatt marad.

Mindenki dudal, gyakorlatilag egyfolytaban. A duda a jarmuvek elso szamu alkatresze! Lehet, hogy nincs fek, kaszni, vagy valto, nem szamit, szerintem csak akkor cserelnek autot, ha a duda megadja magat.

Minden taharauto hatuljan ott a felirat: “Horn Please!”.

Mar csak az a kerdes, hogy a minden iranybol folyamatosan hangzo kurtszonak van-e meg hasznalhato informacio erteke.

A kaosz teljes, talan az egyetlen szabaly a tonna-szabaly, vagyis a nagyobb gyoz! A harom savban legalabb hat teherauto probalja elozni egymast, koztuk menovereznek a motorosok, illetve nevezzuk cask oket az orosz rulett vakmero jatekosainak.

Egy dolgot ismet tanulhatunk. Nem latni szitkozodo, okluket razo, anyazo embereket a 13 millio lakos es az eletveszelyes helyzetek ellenere sem. Mindenki turelemmel fogadja a totalis kaoszt, ez az elet termeszetes rendje itt. Minek lazadni a megvaltoztathatalan ellen, minek masszunk egymas idegeire. Itt a kozlekedes szereploi nem ellensegek, hanem tarsak a bajban.

Szallasunk a helyi viszonyokhoz kepest a Four Seasons.

Viva Kingfisher!

Harom orank van aludni, utana irany a helyi terminal.

A taxibol kiszallva azonnal a csomagunkert nyulnak es amikor eroteljesen tiltakozunk a sracok az egyenruhajukon virito “Kingfisher” feliratra mutatnak, ok a legitarsasag emberei.

Muszaly nehany szot ejtenem errol a markarol, mert remekul peldazza azt a gazdasagi potencialt, amely a most kezdodo kinai hatalom utan atveszi majd a vezeto szerepet a vilagban.

A vilag harom vezeto legitarsasaga a Malaysian Airlines, az Emirates es a Singapore Airlines melle ez a “kis” belfoldi tarsasag boven odafer.

Egyenruhas embereik mar a taxinal varnak, viszik az osszes csomagodat, elkisernek az ellenorzesekhez, majd a becsekkolashoz. Mindenhol udvariasan segitenek.

A gep vadonatuj Airbus es mindenkinek sajat TV-je van valaszthato programokkal, amit eddig cask a tengerentuli 777-es gepeken lattam. Ez pedig egy belfoldi, amolyan Budapest-Debrecen jarat. A stewardes-ek szama az utasokeval vetekszik es a Kingfisher tulajdonosa videos nyitobeszedeben elmondja, hogy minden alkalmazottjat szemelyesen valogatta. A ven kujon! Jo neki, mert a lanyok gyonyoruek, es mint hallottuk, “arra neveltek oket, hogy Mr. Kingfisher otthonaban vendegkent kezeljenek minket”. Tapasztaljuk is. Andi okosan kihuzatott bolcsessegfogai okan hidegvizes palackot tart allkapcsahoz, mire egy masodpercen belul odaugranak, hogy “Madam” hozhatunk-e egy fajdalomcsillapitot, esetleg egy jeges tomlot? Utobbit valsztjuk, majd hoznak kb. 200 szalvetat, hogy Andi kezet ne fagyassza a jeg.

Egyebkent is birom az Oreg tulajt, a Kingfisher alapvetoen egy sormarka, ezzel alapozta meg vagyonat, a legitarsasag talan csak szenvedely, mukodik is gyonyoruen, a sor pedig talan India legjobb sore. Mi is minden nap dolgozunk az oregfiu gazdagodasaert. Tamogassuk a feltorekvo gazdasagokat es a szegeny India egyik leggazdagabb emberet.

Colva Beach

Most bajban vagyok… Amikor ezt irom, mar eltelt egy evszazad, azaz negy teljes nap, en pedig az elso reggelnel tartok. Mi lesz igy velem? Hogyan fogok a tortenesekkel, erzelmekkel lepest tartani? Belatom, hogy sehogy…

Szelektalnom kell, mert kulonben teleirok egy konyvtarat.

A Kukac mellettem fekszik, szinten irogat (nem is rosszul), Laci a delutani busszal indul Margao-ba fotozni, Andi pedig a fejemre rakja az iPod-ot.

Ennio Morricone…

Nezem a vegtelen oceant es a 34 fokban libaboros leszek

Ha tudtam volna, hogy egy karitativ, jotekony celu zarandoklat ilyen kellemes, mar reg nekivagtam volna. Soha nem fogy elolem a Vodka, sem a sor, mindeg akad egy kis Tandoori Vajhal, Dahl Makhani, Rogan Josh.

Eljenek a zarandokok!