Indiaaaaaaa!!!

Nahaaat! Vahuuuuu! Yahoooo! es nemi “Look at that”, valamint “Kraszivaja”, es Kakoje csudo!” hangzik fel, amikor az utasok szinte egyszerre pillantjak meg a repulogep ablakaibol Uj Delhi fenyeit.

Nagy…nagyon nagy…

Elkepeszto ideig repulunk felette leszallashoz keszulodve, s kozben mig a szem ellat, csak a varos… betolti a latohatart. Fenyek, fenyek es fenyek. 13 millio ember otthona 1500 negyzetkilometeren, Magyarorszag 1/60-ad resze.

Lacival megbeszeljuk, hogy amennyiben anyagi nehezsegeink tamadnak, felcsapunk taxisnak.

Hihetetlen, de elkepeszto merteku a kivilagitas. Eppen dobbenten csodalkozom ezen, amikor hirtelen egy budapestnyi kerulet vaksotetbe borul, majd a kovetkezo is Mellette, hmmm… remeljuk a leszallopalya fenyei meg egnek.

Leszallunk. Felkapaszkodunk a buszra, nem is olyan egyszeru feladat, mert a lepcso korulbelul egy meter magasan helyezkedik el. Mi meg csakk-csak abszolvaljuk, de egy idos indiai holgy kozvetlenul utanunk mar kevesbe. Elerkezett a pillanat az elso karitativ tettre. Lacival rogvest kezet nyujtunk es igen… az elso erintes…, megerintettunk egy igazi indiai holgyet! Vaaaaaa! Igaz, hogy szegenyke legalabb nyolcvan eves, de megiscsak egy indiai no! Csoda, hogy elfogadta egy idegen ferfi kezet.

A repuloteri “jarmuvek” eppugy mint a legtobb indiai jargany, ugy neznek ki, mintha a Discovery Channel ket orult bangladesi autoszereloje porolykalapaccsal esett volna nekik.

Immigracio… nahat…. Egy mosoly es mar mehetunk is. Amerika sorban allhatna egy kis leckeert, pedig nem erre keszultunk. Budapesten elrontottak a vizumunkat es csekely harom honappal rovidebb idore adtak meg. Amikor reklamalunk a konzulhoz iranyitanak, aki kedelyes eszmecsere utan tiz perc turelmet ker, melyek leteltevel vissza is kapjuk az utleveleket. Rapillantunk a gondosan nyomtatott, beragasztott vizum lapra es lass csodat, a konzul ur kezzel athuzta, majd ujra irta a lejarati datumot. Szerencsere ala is irta, de Eraval igy is jot rohogunk, hogy meg jo , hogy nem az Egyesult Allamokba kell igy bebocsatast nyernunk. Itt Indiaban azonban semi fennakadas.

Varunk a csomagra es kozben korbe pillantok a csarnokban. Az oly sokaig cask a Travel Channel-en csodalt Incredible India reklamok megelevenednek a plakatokon. Van humora a marketingeseiknek. Az egyik plakat orult raftingot mutat, rajta a felirat: “Ne panikolj, mindeg van egy ujabb megtestesules!” Lam a hindu eszmerendszer tenyleg mindenhol beivodott a mindennapi eletbe, gondolkodasba.

Nezem a kovetkezo plakatot. Remek foto, gyonyoru szines leplek kavalkadja kozott tevekenykedo alakok. A felirat: “A mosogepek tenyleg remekul mosnak, de lehet-e roluk ilyen jo fotot kesziteni?”

A csomagok is rogton megerkeznek, itt tenyleg minden flottul mukodik. Kozben Andi is befut a maga kis Miami-Zurich-Delhi utvonalarol. Az idozites remek, minden tokeletesen osszehangolt, az orom nagy! Rogton sort kell vasarolnunk! Meg ki sem leptunk a hallba, ott rogton nyitom ki a poggyaszkocsin. Apropo, utaztam mar eppen eleget, de nem emlekszem, hogy a csomagra varva valaha is tudtam volna sort vasarolni.

Kijovet kicsit elbizonytalanodunk. A kifele vezeto, korulbelul 100 meter hosszu folyoso ket oldalan legalabb 2000 indiai arc tart tablakat a vilag osszes nemzetisegere utalo nevekkel. Hogy a f…ba fogjuk megtalalni a mi emberunket. A jobboldali 1000 fos sorban a harmadik tabla oriasi betukkel: “Mrs. Erika Karmazsin”. Ez is tokeletes. Nyomulunk a kocsink fele es kozben mar jonnek is kikapni a kezunkbol csomagjainkat, viszont itt elkovettuk az elso ordas hibat. A tiz ember aki a csomagjainkat pakolja –harom jut minden egyes hatizsakra- nem a kiseronk es nem is a soforunk. A pakolas vegeztevel el is hangzik az “Euro Sir” kifejezes. “No euros my friend, just Rupees!” valaszolom, mire meg is hatarozzak az osszeget: “500 Rupees Sir!” Ez kb. 2500 forint, ami itt egy tisztesseges heti fizetes. Eloveszek egy otvenest (boseges jatt) es megtoldom egy “namaszte”-val.

Ejjel ket ora van, igy viszonylag elviselheto a forgalom. Az egy utra eso eletveszelyes helyzetek szama harom alatt marad.

Mindenki dudal, gyakorlatilag egyfolytaban. A duda a jarmuvek elso szamu alkatresze! Lehet, hogy nincs fek, kaszni, vagy valto, nem szamit, szerintem csak akkor cserelnek autot, ha a duda megadja magat.

Minden taharauto hatuljan ott a felirat: “Horn Please!”.

Mar csak az a kerdes, hogy a minden iranybol folyamatosan hangzo kurtszonak van-e meg hasznalhato informacio erteke.

A kaosz teljes, talan az egyetlen szabaly a tonna-szabaly, vagyis a nagyobb gyoz! A harom savban legalabb hat teherauto probalja elozni egymast, koztuk menovereznek a motorosok, illetve nevezzuk cask oket az orosz rulett vakmero jatekosainak.

Egy dolgot ismet tanulhatunk. Nem latni szitkozodo, okluket razo, anyazo embereket a 13 millio lakos es az eletveszelyes helyzetek ellenere sem. Mindenki turelemmel fogadja a totalis kaoszt, ez az elet termeszetes rendje itt. Minek lazadni a megvaltoztathatalan ellen, minek masszunk egymas idegeire. Itt a kozlekedes szereploi nem ellensegek, hanem tarsak a bajban.

Szallasunk a helyi viszonyokhoz kepest a Four Seasons.

Viva Kingfisher!

Harom orank van aludni, utana irany a helyi terminal.

A taxibol kiszallva azonnal a csomagunkert nyulnak es amikor eroteljesen tiltakozunk a sracok az egyenruhajukon virito “Kingfisher” feliratra mutatnak, ok a legitarsasag emberei.

Muszaly nehany szot ejtenem errol a markarol, mert remekul peldazza azt a gazdasagi potencialt, amely a most kezdodo kinai hatalom utan atveszi majd a vezeto szerepet a vilagban.

A vilag harom vezeto legitarsasaga a Malaysian Airlines, az Emirates es a Singapore Airlines melle ez a “kis” belfoldi tarsasag boven odafer.

Egyenruhas embereik mar a taxinal varnak, viszik az osszes csomagodat, elkisernek az ellenorzesekhez, majd a becsekkolashoz. Mindenhol udvariasan segitenek.

A gep vadonatuj Airbus es mindenkinek sajat TV-je van valaszthato programokkal, amit eddig cask a tengerentuli 777-es gepeken lattam. Ez pedig egy belfoldi, amolyan Budapest-Debrecen jarat. A stewardes-ek szama az utasokeval vetekszik es a Kingfisher tulajdonosa videos nyitobeszedeben elmondja, hogy minden alkalmazottjat szemelyesen valogatta. A ven kujon! Jo neki, mert a lanyok gyonyoruek, es mint hallottuk, “arra neveltek oket, hogy Mr. Kingfisher otthonaban vendegkent kezeljenek minket”. Tapasztaljuk is. Andi okosan kihuzatott bolcsessegfogai okan hidegvizes palackot tart allkapcsahoz, mire egy masodpercen belul odaugranak, hogy “Madam” hozhatunk-e egy fajdalomcsillapitot, esetleg egy jeges tomlot? Utobbit valsztjuk, majd hoznak kb. 200 szalvetat, hogy Andi kezet ne fagyassza a jeg.

Egyebkent is birom az Oreg tulajt, a Kingfisher alapvetoen egy sormarka, ezzel alapozta meg vagyonat, a legitarsasag talan csak szenvedely, mukodik is gyonyoruen, a sor pedig talan India legjobb sore. Mi is minden nap dolgozunk az oregfiu gazdagodasaert. Tamogassuk a feltorekvo gazdasagokat es a szegeny India egyik leggazdagabb emberet.

Colva Beach

Most bajban vagyok… Amikor ezt irom, mar eltelt egy evszazad, azaz negy teljes nap, en pedig az elso reggelnel tartok. Mi lesz igy velem? Hogyan fogok a tortenesekkel, erzelmekkel lepest tartani? Belatom, hogy sehogy…

Szelektalnom kell, mert kulonben teleirok egy konyvtarat.

A Kukac mellettem fekszik, szinten irogat (nem is rosszul), Laci a delutani busszal indul Margao-ba fotozni, Andi pedig a fejemre rakja az iPod-ot.

Ennio Morricone…

Nezem a vegtelen oceant es a 34 fokban libaboros leszek

Ha tudtam volna, hogy egy karitativ, jotekony celu zarandoklat ilyen kellemes, mar reg nekivagtam volna. Soha nem fogy elolem a Vodka, sem a sor, mindeg akad egy kis Tandoori Vajhal, Dahl Makhani, Rogan Josh.

Eljenek a zarandokok!