2008. április 19., szombat

Vad vizek, lagy pillanatok

Itt allunk a folyo partjan. Mellettunk megdobbento mennyisegu holmi hever szanaszet. Ezt mind fel kene pakolni egy darab gumicsonakra es egy szinten felfujos katamaranra. Ez meg rendben is lenne, de tizenegy fonek is helyet kell szoritani. Heten vagyunk vallalkozo szellemu evezosok, valamint a negy fonyi szemelyzet. Hogy konnyebb legyen megoldani a logisztikai fejtorot es talan a csomagokon is konnyitsunk a testsulyunk rovasara, eloszor megebedelunk. Minden flottul zajlik, remek a hami is, biztato a kezdet!


Teli gyomorral tenyleg jobban megy a csomagolas es nemsokara utrakesz a ket lelekveszto. A katamaranon kozepen foglal helyet a konyhai felszereles, valamint az elelmiszer keszlet, ket vezeto lapatol majd rajta furcsa terdelo helyzetben. A gumicsonak, azaz a raft eleg viccesen fest. A kozepen van felhalmozva az osszes szemelyes holmink vizhatlan zsakokba tomkodve, valamint a satrak es matracok tomkelege. A kupac ember magassagu, a ket oldalon ulok at sem latnak felette. Szamomra nem ez a stabilitas mintapeldaja, de a vezetok megnyugtatnak, hogy franko lesz minden. Ok tudjak, legalabbis remelem, de kozben latom, hogy dolnek a rohogestol. Kerdes, hogy ez jo, vagy rossz jel-e?!


Rovid, de velos az eligazitas, atvesszuk az alapveto vezenyszavakat, a kieses es borulas eseten kovetendo viselkedesformakat, majd megtudjuk, hogy vizreszallas es nemi gyakorlatozas utan megallunk majd, hogy elore setalva szemrevetelezzuk a "Small Brother" nevu zugot, hogy hajozhato-e.

Miert ne lenne?-kerdezzuk szinte egyszerre.

Mert par hete egy indiai csapatot kotelekkel kellett menteni a "Kis Batyo" mosogepebol.- hangzik a megnyugtato valasz!


Hat ez remekul hangzik bemelegitesnek! Meg sem merjuk kerdezni, hogy milyen lesz a kovetkezo, a "Big Brother".


Igen, nem egy vizi vidamparkban vagyunk, nem is a Rakos Patak bekanyalaban kaparaszunk, ez itt a Kali Gandaki, a pusztitas istennojenek, Kalinak a folyoja! Nepal a vadvizi evezes mekkaja, a Himalayabol lezudulo folyok a vilag legjobb terepeit kinaljak, viszont nem mindenhol lehet konnyelmuen viccelodni. A Small Brother "csak" egy negyes zugo, viszont egy navigacios hibaval, vagy lusta evezessel a rossz oldalra kerulve konnyen eletveszelyesse valhat. A bal oldalon a meder es a sziklak egyuttese kivaltja az ugynevezett mosogep jelenseget, ahol a hullamok folyamatosan visszafordulnak onmagukba, az orvenyek fogva tartanak, es ha itt borul a raft, akkor innen nem nagyon jutsz ki a sajat erodbol. A lusta indiaiak, akik termeszetesen az evezesre is eppugy szartak, mint minden mas munka jellegu dologra, porul jartak. Persze lehet, hogy csak ugy gondoltak, ami naluk szinten elkepzelheto, hogy nehogy mar a nepali kis kocsog mondja meg nekik, hogy mit kell csinalni, nehogy mar evezniuk is kelljen, mikor ok fizetik az egesz turat. Ez nem a legcelravezetobb magatartas egy vadvizi turan, itt illik azt csinalni, amit a vezeto mond.


Mi meg is csinaljuk az elso kisebb zugonal, igy a vezetonk bevallalna velunk a Kis Batyot, ha mi is benne vagyunk. Elore evickelunk a sziklas parton es egy kisebb magaslatrol szemleljuk a "rokont". Hat, remeljuk joban leszunk igy csaladon belul, mert eleg komoly latvanyt nyujt a porgo-forgo, daralo szeru viztomeg. Kicsit messzebb latszik a kerulout, igy vegul rabolintunk. A kormanyos azt mondja, hogy esetleg lejohetunk csak mi ferfiak, de a lanyok, le a kalappal mindannyiuk elott, hevesen tiltakoznak. Azt mondjak, hogy vagy senki, vagy mindenki, igy egyutt helyezkedunk el a raftban ujra, es nekivagunk...


Ugy latszik, hogy a mosogep latvanya igen eros dopping hatast fejtett ki mindenkinel, mert amikor a valaszutnal felhangzik a "Harder!", azaz erosebben vezenyszo, akkor het ember egyszerre, egy utemben ugy feszul neki a lapatoknak, hogy azt orom nezni. Benne van apai, anyai, sziv es lelek, a csonak ugy lodul meg, mintha motort szereltunk volna ra, meg az is lehet, hogy ez a "Jaj Istenem, kedves az eletem!" evezes betolna minket egy olimpiai selejtezobe.


Az "elagazas" kozepen tronolo szikla egyre csak kozelit, mi haladunk, haladunk, de biztos, hogy eleg a tempo? Biztos, hogy aterunk a jo oldalra? Mar csak par masodperc van hatra, hogy megcsinaljuk, aztan vege, elbukunk.... de nem, megvan, atcsusszantunk!!!

Oriasi hullamok csapnak at a hajon, nyeljuk a vizet, de megint minden arcot atrajzol az a bizonyos levakarhatatlan vigyor, es ahogy elerjuk a csendesebb vizeket evezok lendulnek es koccintanak a magasban, elont minket a "Megcsinaltuk!" feeling, atestunk a tuz-, illetve inkabb vizkeresztsegen, es talan ujra beleneztunk abba a bizonyos ket arcba.


A kovetkezo a Big Brother, hogy ne unatkozzunk. Repulunk a hullamokon, meglovagoljuk a hullamvasutat, de most mar teljes biztonsagban, teljes ellazultsagban, es mindenki biztosan tudja, hogy egesz eletere rabjava valt a vadvizi evezesnek. Itt most negyesig jutottunk el a hatos skalan, de ez sem elhanyagolhato. A fokozatok hatvanyozottan erosodnek folfele haladvan, egyes-kettes a jo kis csaladi evezgetes, harmas a jelentosebb "white water", azaz vadvizi elmeny, a negyes mar nagyobb ugras, ezt csak tokeletes felszerelessel, tapasztalt vezetovel, es biztonsagi kajakosokkal ajanljak a jobb kondiban levo, viztol nem megriado delikvenseknek. Az otos mar teljesen mas teszta, ott mar csak a profik indulhatnak a legkorultekintobb szervezes mellett. Es hatra van meg a hatos. Ez mar a nem hajozhato kategoria. Illetve ez sem teljesen igaz, hiszen mindossze 95 szazalek az eselye, hogy vegleg ott maradsz, es az a maradek 5 szazalek azert eleg biztatoan hangzik.

A zugok kozotti pihenokben lassan csordogalva van idonk egy kicsit korbe kemlelni es ismet potyog lefele az allunk a latvanytol. A folyo hihetetlen melysegu kanyont vajt a hegyek koze, fuggoleges sziklafalak tornyosulnak folenk, mellettunk gyonyoru kek es piros tollazatu halaszmadarak (Kingfisher ismet) roppennek agrol agra. Mint mar annyiszor eddig is, csak nezunk ki a fejunkbol es probaljuk befogadni a latottakat. A taborozassal is sikerul megugrani a mar magasra tett mercet, gyonyoru homokpadokon verjuk fel a satrakat, vezetoink tunderiek, a tarsasag, mint mar oly sokszor, most is remek. Lassan hamvad el tabortuzunk fenye, hogy atadja helyet a turelmetlen holdnak, aki mar nagyon szeretne nekunk bevilagitani az egesz kanyont, szeretne kepmasat is viszontlatni a viztukorben, valamint megcsillogtatna ezust koronajat a zugok ejszaka sem piheno habjain. Nem kell altato... az egesz napos evezes, uszas, tabor allitas megteszi a hatasat es az erdok ezer hangja szovetsegre lep a zugok morajaval es ket kozeli vizeses duborgesevel, hogy alomba ringassanak minket.

Masnap a folyoparti reggelinel furdozve a nap elso sugaraiban az Era Kukac kozli, hogy sosem gondolta volna, hogy ennyire szeret evezni, hogy ennyire imad taborozni, es kesobb a vadvizi kajakot kiprobalvan hozzateszi, hogy ugy tunik bolondul a kajakozasert is. Ez a rovid es furcsa szerkezet egyebkent nagyon vicces egy lelekveszto, eppen csak arra gondolsz, hogy esetleg jobbra fordulnal egyet, es mar porogsz is ezerrel. Termeszetesen csak a zugok kozotti csordogalasnal probalhatjuk ki, de egyszer vissza kell ternunk ide, hogy egy "Kajak Klinikan" elsajatitsuk kezelesenek rejtelmeit, es vele is meghoditsuk a feher habokat.

Most van az elso alkalom, hogy azt kell mondanom, hogy az Era fele blogba felrakott kepek sem tudjak visszaadni azt a szepseget, amelyben reszunk volt. A vadvizi elmenyek legnagyobb resze pedig nem fotozhato, hiszen nehezen tudnad elokapni a fenykepezogepet a vizhatlan tartalybol mikozben a hullamvasuton lapatolsz, ha pedig megis eloszedned, akkor azzal az erovel akar a folyoba is dobhatod, ott sem lesz vizesebb mint a csonakban. Ennek ellenere nehany kisebb zugorol sikerult ugy fotot kesziteni, hogy miutan a csonakkal atjutottunk, a nyugodt vizen visszafordulva lekaphattuk a katamaranon zotykolodo tarsainkat. A tobbit kepzeljetek hozza...he...he....he

Emlitettem, hogy most sem nelkuloztuk a jo csapatot, de egyikukrol kulon szot kell ejtenem. John angliabol jott a nemet baratnojevel es szegeny Parkinson korban szenved, ebbol kovetkezoen alig tudja koordinalni a mozgasat, egy bottal a kezeben probalja navigalni vegtagjait, melyek nem feltetlenul az agyi parancsoknak engedelmeskednek, sokszor teljesen kulon eletet elnek. Ez termeszetesen kihat a hangkepzesnel hasznalatos izmokra is, igy beszede is csak nagy odafigyelessel megfejtheto, sokan emiatt nemanak, vagy ertelmi fogyatekosnak is gondoljak. Pedig egyaltalan nem az, hihetetlenul kedves, jo humoru ficko, aki mellesleg remek allassal rendelkezik, nagyteljesitmenyu szamitogep rendszerek szabad kapacitasat ertekesiti. Meseli, hogy nem tudtak vele mit kezdeni az amerikai bevandorlasi hivatal tisztviseloi, amikor a legitarsasag figyelmessegbol toloszekben tolta at a vizsgalatokon, mikozben o egy munkavallaloi vizumot lobogtatott. Minden fogyatekossaga ellenere teljes eletet el es boldog ember. Csinos baratnoje van, rengeteget utazik es mindenben benne van, legyen az hegyi trekking, vagy mint lattuk, vadvizi rafting. O meg evezni is szeretett volna, de a vezetoink errol lebeszeltek a negyes zugokra valo tekintettel, igy ket kotelbe kapaszkodva repulte at a hullamokat es sikoltozott a gyonyorusegtol. Mindig megtalalja a modjat, hogy erezze azt, hogy el!

Csodalattal es maghatottan figyelem, ahogy patakok felett egyensulyoz at a koveken lepdelve. Az embernek eloszor elakad a lelegzete es rogton ugrana oda, hogy segitsen, de o elharit a legtobb esetben. Elkepeszto, hogy akirol meg az aszfaltozott utcan is azt hiszed, hogy mindjart elvagodik, az ugyanezzel a mozgassal sziklakon es pallokon halad at. Nagy ritkan keri, hogy egy karba kapaszkodhasson, de csak a vegso esetben.

Meseli, hogy mar megszokta a bamulo tekinteteket, de az indiaiak aztan igazi csodabogarnak tartottak. Emlitettuk, hogy a szajtati trogerek milyen leplezetlenul bamulnak minden feher emberre, el tudom kepzelni, ahogy ot korbe alljak, nevetnek rajta, vagy husz centirol toljak szurkos kepuket az arcaba. Nem volt egyszeru dolga a rengeteg kobor kutyaval sem. Nem csak hogy bottal kozlekedik, de azt meg koordinalatlanul lobalja is, melyet minden bloki tamadasnak vel, ilyenkor menekulore kell fognia a dolgot. O azonban csak megy, utazik, eli az eletet, es ha valakinek segitsegre van szuksege egy sator felveresenel, vagy a raft felpumpalasanal, akkor biztos lehetsz, hogy o ugrik eloszor oda!

Masodik taborhelyunknel abban a megtiszteltetesben reszesulok, hogy en kiserhetem be egy otven meter magas vizeses ala a sikamlos koveken lepdelve, hogy utana egyutt sikoltozzunk a rank zudulo, hihetetlen ereju viztomeg alatt. A sugarak szinte atfurjak a vallunkat, hatunkat, koponyankat, de nem mozdulunk... csak o mozog, mint mindig allo helyzeteben is. Ranezek, es ugy latom, hogy nem csak kivulrol nedvesedik csillogo szeme es nekem is elhomalyosodik egy kicsit a tekintetem...

Nepaaaaaaal!!!

Vegre elerkeztunk Nepalba is!
Udito a valtozasok tomkelege Indiahoz kepest. A Lonely Planet ugyan azt irja, hogy Kathmandu egy koszos, budos, szmogos nagyvaros, de ugy tunik, hogy a nepali kiadas szerzoi meg nem tettek be a labukat soha Indiaba, mert ahhoz kepest az ember ugy erzi, hogy svajcba erkezett. Rogton a hatar atlepese utan megvaltozik a kep. A falvak sokkal tisztabbak, a portalok rendezettebbek, a forgalom kisebb es nem allnak uton-utfelen a "roppant elfoglalt" szajtati trogerek, ahogy Era megfogalmazta. Az arcok, a szemek nagyobb ertelmet es kulturaltsagot tukroznek, es ha veletlenul felhangzik a jol ismert gyomorforgato harakolas, melyet altalaban egy gusztusos toccsanas kovet az aszfalton, akkor biztosak lehetunk benne, hogy egy muvelt indiaival hozott ossze a joszerencse.

Az utikonyv szerzoi oldalakon keresztul ontjak remtorteneteiket a nepali buszkozlekedes veszelyeirol es viszontagsagairol, mi azonban legkellemesebb utjainkon veszunk reszt, ahol a kalauz udvariasan felhivja az utasok figyelmet az elkovetkezo pihenokre, az ott eltoltendo idotartamra es az etkezesi lehetosegekre. Kedvesek es intelligensek, indiai kollegaik ugy erzik, hogy hatalmat kaptak a kezukbe ezzel a megtisztelo hivatassal, es ki is hasznaljak ezt sokszor minosithetetlenul paraszt stilusukkal. Nepalban joval kisebb a forgalom es talan ez is hozzajarul ahhoz, hogy a soforok keze tobbszor szakad le a dudarol, ami szinten emeli a hangulatot. Egyelore nem talalkozunk a megszokott negyes-otos elozesekkel sem, amikor busz eloz kamiont, szembol traktor eloz uthengert, kozottuk probalnak elferni a tobbiek es a kisebbek kenytelenek a padkan at a fak koze hajtani, hogy ne tiporjak el oket.

Kathmandu pedig nem tulzsufolt, nem koszos es nem budos. Legalabbis nekunk most egy picit sem tunik annak. Vajon mi tunhet annak Varanasi utan? El nem tudom kepzelni...
A legtobb etterem es bar europai szinvonalu, a szemelyzet kedves es ertelmes, legtobbszor a konnyunk csordul a meghatottsagtol, amikor a nivo, vagy egy-egy iz megkongatja az ismeros harangokat. Tokeletes masszazshoz is jutunk, talan a legjobb minden eddigi kozul, es kokteljainkat kortyolgatva, vagy Thomas Kilroy steak koltemenyei folott borozgatva megallapitjuk, hogy itt igen, itt tudnank elni, pedig meg semmit nem lattunk az orszagbol, meg varatjuk a nevezetessegeket, meg csak messzirol hallgatjuk a nyolcezres csucsok es vad folyok tavoli, de egyre erosodo hivoszavat.

Nem tetlenkedhetunk sokaig. Ki sem latszunk a bokros teendok halmai mogul. Oh, mi szegeny parak! Meg kell szerveznunk egy 21 napos Annapurna expediciot felszerelessel, hordarral, vezetovel egyutt, s hogy elotte se oljon meg minket az unalom, beiktatunk elotte egy harom napos rafting turat a vilag egyik legmelyebb folyovolgyeben futo Kali Gandaki-n. Rohangaszunk, targyalunk, szervezkedunk es vasarolunk. Elkepeszto mennyisegu es valtozatossagu ruhanemu es felszereles ment mar at a kezunkon, akar vasarlas, akar berles formajaban, megtolthetnenk veluk egy kisebb sportaruhazat. Persze voltunk a tengerben es a havas csucsokon, voltunk kemenceben es jegveremben, lovagoltunk es tevegeltunk, kajakoztunk es raftingoltunk, reszt vettunk szafarikon es hegymaszo turan, sieltunk ott, ahol a madar sem jar, es meg ki tudja, mi var rank!

Most eloszor is Pokhara var rank, innen indul a vadvizi turank. Edes kis varos egy gyonyoru to partjan, melynek viztukreben tetszelegnek maguknak a kornyek hegyoriasai. A Macchapucchre capauszony szeru csucsa uralja a latkepet, s bar a tavolban all, megis tekintelyt parancsoloan magasodik a taj fole. Itt Nepalban nem tartozhat a nehezsulyu bajnokok koze, ahol a vilag tiz legmagasabb csucsa kozul nyolc talalhato, ott a maga szereny 6997 meteres magassagaval szinte "torpe" szegeny. Azonban a topart, ahonnan szemleljuk 880 meteren helyezkedik el, es ez a 6117 meteres vertikalis kulonbseg nem is tunik oly elhanyagolhatonak. :-)

Nehez elhinni, hogy itt vagyunk. Minden "pillanat-megelo" kepessegunket ossze kell szednunk, hogy ateljuk azt, ami orokke oly tavolinak es elerhetetlennek tunt, amely borzongassal tolti el az utazot, s ugy hangzik: NEPAL.

2008. április 13., vasárnap

Kepzelt riport

Hat eljott ez a pillanat is! Bucsut mondunk Indianak!
Lehet, hogy junius elejen egy par napot meg Ladakhban toltunk majd, de az a resz sokkal inkabb Tibethez hasonlit a Himalaya vonulatai altal elzart volgyeivel, fennsikjaival es buddhista kozossegeivel, kolostoraival. Ez a terseg az ev atlag nyolc honapjaban kozuton megkozelithetetlen, a behavazott hagok jarhatatlanok. Mi repulunk majd egyet Leh-be, ez sem lesz egy utolso kaland, illetve az lesz, de csak idorendben.

Az igazi Indiatol azonban bucsut veszunk. Korai meg a szamadas, azt mar lehet, hogy otthon keszitjuk el, miutan elfogyasztottuk az elso paprikas csirket, vagy gardonyi bogracsos halaszlevet. Egy szakasz azonban lezarult, dobbenetes mennyisegu elmennyel gazdagodtunk, soha nem remelt kalandokat eltunk at, es hala a blogjainknak sikerult feldolgozni, megorizni ezeket a torteneseket es erzeseket. India kilenc allamaban jartunk, sorrendben: Goa, Kerala, Tamil Nadu, Karnataka, Rajasthan, Punjab es Haryana, Himachal Pradesh, Uttaranchal es Uttar Pradesh... szep sorozat. En igyekeztem foleg az igazi pozitiv elmenyeket megfogalmazni, kiemelni es felmagasztalni azt, ami erdekes, ami szeretheto, ami tanulhato, ami megmutatja azt, hogy miert is erdemes Indiaba ellatogatni. Termeszetesen rengeteg kellemetlen, vagy negativ tapasztalatrol is be tudnek szamolni, az "Elet nem habostorta, Pelikan elvtars!", plane Indiaban nem, foleg persze az atlag indiaiaknak. Azt hiszem azonban, hogy a neha fellobbano indulatok es nagativ erzelmek termeszetes velejaroi egy olyan utnak, mely egy teljesen ismeretlen, a mienktol meroben kulonbozo vilagba vezet. Az ebbol adodo kuzdelmek es esetleges megprobaltatasok csak novelik a kaland erteket, es ragyogobba teszik a pozitiv emlekeket. Egyebkent is, ugy gondolom, hogy a jorol es szeprol erdemesebb irni egy ilyen utinaploban, ezek a tapasztalatok tanitanak valamit, adnak valami maradandot, talan nem csak nekunk.

Nehany kerdes, azaz kepzelt interju magammal, hogy megis legyen valami ostoba osszegzes fele:
-Elnel Indiaban?
-Biztosan nem.
-Visszajonnel maskor is?
-Egyertelmuen igen, rengeteg helyet szeretnek meg meglatogatni, de sok helyre, amelyet mar bejartam, nem mennek vissza. Indianak nem minden resze az ugynevezett "minden evben visszanezek" celpont, bar sok ilyen is van.
-Ajanlanad masoknak?
-Igen, de mindenkinek mas tetszene. Lennenek szeretett es gyulolt reszek is.
-Megtalaltad onmagad?
-Hulye kerdes, nem is kerestem! Azt hiszem, hogy ehhez nem kell elutazni sehova. Nem kifele kell elindulni, hanem befele es elfogadni azt ami szembe jon. Az elso lepes a megismeres, a masodik a megertes, a harmadik az elfogadas, a negyedik a szeretet onmagunk iranyaban. En a harmadik es negyedik lepcsofok kozott ingazom, de ugy erzem, hogy tudom, mi a kovetkezo lepes.
-Ugy erzed, hogy a te utad "keleten" van eletvezetesi, filozofiai, vallasi szempontbol?
-Nem. Szerintem, es nalam merhetetlenul okosabb es muveltebb emberek szerint is, aki nem talalja meg az utjat a sajat kulturalis kornyezeteben, az nem fogja megtalalni mashol sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tanulhatnank, merithetnenk mas kulturakbol, sot!!! De a tapasztalatokat at kell engedni a sajat lelkunkon, pszichenken es integralni kell a sajat eletunkbe.
Egy keleti bolcselet szerint: "A boldogsagot nehez megtalalni onmagunkban, masutt pedig lehetetlen!". Ez szerintem feltetel nelkul igaz, es erdemes nagyon melyen elgondolkodni ezen a mondaton. A legtobb frusztraciot az okozza, hogy kifele indulunk el, kulso tenyezoktol, mas emberektol varjuk a remelt boldogsagot, amely pedig nem objektive, hanem szubjektive tud csak megvalosulni, ha mar elertuk a negyedik fokozatot es bekeben, szeretetben elunk sajat magunkkal.
-Megint okoskodsz te nagykepu majom?
-Nem tehetek rola, te kerdeztel baromsagokat!
-Nagy loszart! Teljesen egyszeru dolgokat kerdeztem, te meg jossz a vilagmegvalto ostobasagaiddal!
-Jo lenne, ha nem nyilvanosan veszekednenk, epp az elobb beszeltem arrol, hogy harmoniaban kell elni sajat magunkkal!
-Ki nem szarja le, ugyis mindenki tudja, hogy mekkora tusko paraszt vagy!
-Kuss!
...

2008. április 10., csütörtök

Egykori vagyak usznak a folyoval

Megnezzuk az egeto ghat-okat is. Az ember nincs mindig rahangolodva temetkezesi szertartasok megfigyelesere, de erot kell vennunk magunkon, hiszen ez ugy hozzatartozik Varanasi eletehez, mint a szent folyo maga. Ugyan nem terveztuk ilyen koran, de egy konnyu setank alkalmaval a masodik szamu helyszin, a Harishchandra Ghat egyszercsak ott terul el elottunk a maga vissavonhatatlan es megkerdojelezhetetlen valojaban.

Hat itt vagyunk... ez az a hely, amelyet sokan lattak mar egy pillanatra a teveben, amelyet mindenki onkentelenul es csipobol Indiaval azonosit, a gyengebb idegzetuek eltakarjak a szemuket, de meghagyjak a kivancsisag ket ujj kozotti reszet, mint lefele a hullamvasut huuuujaban, vagy a horrorfilm csucsjeleneteben. Itt van. Nezzuk. Latjuk. Figyeljuk. Es...

Es nem tudom, valahogy termeszetesnek es konnyednek tunik az egesz ceremonia. Ulunk egy padon, vagy eppen atvetjuk a labunkat a korlaton bameszkodas kozben, de nem fog el az undor, nem kell elfordulnom es elmenekulnom. Miert? Mar kezdjuk azt gondolni, hogy szinte nem is vagyunk erzo emberi lenyek, hogy itt tatjuk a szankat, mikozben huszonot meterre tolunk negy maglyan emberi testek langolnak. Talan az iszonyat fasit el, az emberi psziche vedekezik igy? Ez lenne az az erzes amely lehetove teszi a koncentracios taborok rabjainak, hogy tovabb remeljenek, mikozben tarsaik hamvait kaparjak ki a krematoriumok torkabol? Az emberi lelek tagadhatatlanul a legjobb pajzzsal vedekezik, de most mintha nem errol lenne szo. Vizsgalom magamat, beszelgetunk, es tenyleg nem errol van szo! Itt valami mas mukodik. Az Era otthon egy katolikus temetest, de sokszor meg egy evangelikus gyaszszertartast sem tud vegigulni lelekkel es gyomorral, most pedig emberi faklyakat kemlel, az elegett leplek alol kivillannak az elszenesedett vegtagok es valahogy megis vegig birod nezni, fel tudod dolgozni.

Ugy tunik, hogy vegtelenul termeszetes az egesz. Nincsenek itt jelen siro, jajveszekelo asszonyok, csak a szuk csalad ferfi tagjai, akik kozul a hofeherbe oltozott legidosebb fiu gyujtja meg a langot, a szent tuzbol kiemelt nadkoteggel. Itt az elhunyt mar nincs jelen, a lelek mar messze jar, mar elindult a karmikus uton, hogy eggye valjon a vegtelennel. Itt mar csak egy test van, egy porhuvely, amelytol a leheto leghamarabb meg kell szabadulni a rothaszto hosegben. Persze szertartasilag megvannak a szabalyok, a csalad belemeriti a Gangaba a tetemet, majd mindannyian vizet locsolnak a leplekbe bugyolalt elhunyt szajaba, hogy meg egyszer megitassak, de mar nem siratjak, mar erzik, hogy o elerte az "elete" legfontosabb allomasat, hogy az eg es fold, az emberek es istenek talalkahelyen, Varanasiban adta at magat az orokkevalosagnak es ennel tobbet nem is kivanhatnanak. Shiva a pusztito es egyben teremto forgatja a nagy kereket, az elet halad a maga medreben, mint ahogyan a Nagy Anya,a szent Ganga is az oveben. Ide kerulnek a hamvak es jol van ez igy. Tulajdonkeppen talan materialis szempontbol is uditobb kep egy szent folyo hullamaival eluszni, mint egy az egyben a fold ala kerulni, bar, amennyiben jobban belegondolok, az is a Fold Anyaval valo ujraegyesulest jelenti. Vallasok es szokasok, eletek es szertartasok kulonboznek, de lenyegileg talan nem is annyira.

Itt mindenesetre nyugalom fogad. Siras nelkul, tagadas nelkul, vadaskodas nelkul, konyorges nelkul. Ez is egy olyan termeszetesseggel zajlo folyamat, mint a Ganganak bemutatott aldozat, a reggeli furdozesek, vagy a tehenek fejese. Ez is az elet resze, mint ahogy a halal is az elet resze, sot, a halal gyakorlatilag nem is letezik, csak egy absztrakt, elvont fogalom, egy eppoly megfoghatatlanul pontszeru pillanata az ido vegtelen folyamanak, mint a fogantatas, vagy egy erzelem kezdete. Egy szemvillanas ket elet kozott, egy villamszeru atmenet ket kulonbozo, megis egymast kiegeszito dimenzio es sik kozott, melyek mindig is ott voltak es mindig is ott lesznek. Es a tobbiek elete zajlik tovabb, a viz sodorja a hamvakat, es alig husz meterrel arrebb masok mar mosnak, sot fozoedenyeket mosogatnak egyazon vizben, furdoznek es fogat mosnak, mikozben szinte mellettuk halad el az "aranymoso ember", aki a hamvak kozul probalja kimosni az olvadt ekszer es fogtomes darabokat, hogy a ghat tulajdonosanak csaladja ertekesithesse, es felhasznalhassa a nincstelenek szertartasahoz szukseges fa finanszirozasahoz.

A Ganga es az Elet folyik tovabb, elmossa magaval a langokban furdo, het oraval ezelott meg elo emberek minden egykori almat, vagyat, gondolatat. Veluk usznak az erzelmek, a felelmek es a frusztraciok. Energia es anyag olvad szet a termeszetben, a vilagmindensegben. Es ez igy termeszetes, igy van rendjen, igy szep...

2008. április 9., szerda

Benares, Kashi, Varanasi

Benares, avagy Kashi (az Elet Varosa), illetve a legismertebb neven Varanasi.
Igen Varanasi!
Aki hallott mar valamennyit Indiarol, az tudja, hogy mit jelent ez a nev... Varanasi... es az utazo libaboros lesz, hatan a hideg futkarozik az izgalomtol, a varakozassal vegyes idegessegtol... az egyszerre vegtelenul vonzo es hatborzongatoan taszito... a hely, amelyet latni kell... a kihagyhatatlan... az igazi megmerettetes!

Igen, vitathatatlanul a legkomolyabb celpont, az indiai utazas koronaja ez a varos, meg akkor is, ha sokan menekulnek az elso perc utan. Masok viszont alig tudnak innen elszabadulni es egy eletre szolo emlek marad az itt eltoltott ido.

Ahogy a helybeliek mondjak:
"Benares oregebb mint a tortenelem, oregebb mint a hagyomany maga!"
Nem sokat tuloznak, ez az egyik legoregebb ma is elo varos, idoszamitasunk elott 1500 evvel mar jelentosseggel birt. Nem is a politika, vagy a gazdasag tette naggya, hanem a hit. A Hindu vallas, a Hinduk hite, mely akarhogy is tekintunk ra, akarmilyen kritikaval is illtejuk, talalhatjuk gyermetegnek, babobna vallasnak, barminek, megis szinte valtozatlan evezredek ota, es jelenleg is a fold lakossaganak kozel egyhatoda igazitja hozza mindennapi eletet. Ez sehol nem lathato, tapinthato es erezheto jobban, mint Varanasiban.
Ez a varos a Hindu univerzum szive, itt foyik ossze harom foldi folyo es tobb menyei is, itt osszeer az emberek es az istenek vilaga, a termeszet es a termeszetfeletti, a racionalis es az erzekfeletti vilag. Itt nyitva vannak a kapuk, szabad az atjaras a vilagok kozott. Ezt ravaszan ki is hasznaljak a hivok, hogy egy kis szemfulesseggel levagjak az Utat! Azt az utat, mely inkarnaciok hosszu soran at vezet gyotrelmesen, rengeteg buktatoval, fel-le lepkedessel a karmikus letran, hogy vegre mindent kijavitva es rendbe teve, a megvilagosodassal leszakadjanak a let kerekerol es megszabaduljanak a kotelezo ujratestesulestol! Itt van egy kiskapu, csak hinduknak, csak itt. Ugyanis aki itt adja le testsulyabol azt a bizonyos 21 grammot, azaz itt leheli ki lelket, az levagja az utat "az isteni kertek alatt", es minden egyeb tenyezotol fuggetlenul szabadul meg a Samsaratol (a Let Kereke), hogy eggye olvadjon a vegtelennel, belesuppedjen a kozmikus kozos tudattalanba, ha szabad nem egeszen hindu megfogalmazast hasznalnom. Micsoda kiskapu, micsoda kibuvo, igaz?!
Igyekeznek is ezt kihasznalni, sokan kifejezetten azert erkeznek, hogy itt fejezzek be foldi palyafutasukat. Akkor miert is hivjak a helyet az Elet Varosanak (Kashi)? Nem inkabb a halal varosa ez? Megiteles kerdese, mindenesetre szinte az egesz varos Shivanak, a pusztitonak van szentelve, de nem a haragvo, verengzo formainak, hanem a megujitonak, az ujrateremtonek, akit a rengeteg Lingam (fallikus szobor) is jelkepez.

Kulonos hely ez. Egyedulallo es kulonleges, mashoz nem foghato. Utalni lehet es imadni, valamint a ketto kozott naprol napra vergodni. Egy biztos, ha itt vagy, ugy erzed, hogy nem is lettel volna Indiaban, ha ide nem josz el... Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki nem jart itt, az nem volt Indiaban, mert ez nem igaz.
De az feltetlenul igaz, hogy amikor a Dasaswamedh Ghat lepcsoin ulve elmerulsz a minden napnyugtakor megismetlodo Ganga aarti ceremoniaban, es a hangok, a latvany, az illatok, az emberek es a tortenesek magukkal ragadnak, akkor feltetlenul ugy erzed, hogy nem lettel volna Indiaban, ha nem latod Varanasit. De itt vagy es latod, es erzed. Ez India esszenciaja, ez az igazi "Incredible India", amit mindenki elkepzel!

A folyo nyugati partjat tobb mint 80 Ghat, azaz kiepitett vizparti lepcsosor szegelyezi. Ezek nemcsak a ritualis furdozesek helyszinei, hanem gyakorlatilag itt zajlik az egyen es a tarsadalom eletenek minden egyes mozzanata, legyen az hetkoznapi rutin, vagy kiemelt fontossagu esemeny. Ez a nehany kilometeres szakasz a legfontosabb eletter, itt naponta 60.000 hivo meritkezik meg a szent vizben, itt tisztalkodnak, itt mosnak, itt furdetik a bivalyokat es a teheneket, itt imadkoznak, itt mutatnak be aldozatot, itt korzoznak es lodorognek, itt meditalnak es jogaznak, es itt, igen itt... mar biztosan kerdezni akartatok... itt vannak a hamvaszto ghat-ok is! (Errol majd kesobb.)

A Dasaswamedh Ghat az elet kozeppontja, nevet arrol kapta, hogy Vishnu isten itt aldozott tiz lovat a folyonak, es azota is a Ganga aarti, azaz a Szent Folyo unnepe itt kerul megrendezesre. A hivek osszegyulnek, hogy imadkozzanak es aldozatokat mutassanak be a Nagy Anya tiszteletere. Hangszorokbol bombol a szent zene, es kozben folyamatosan konganak a templomok harangjai, hogy a hivek enekevel es az eloben megszolalo hangszerekkel keveredve egy furcsa, de magaval ragado szimfoniava alljanak ossze, mely elbodit es felelenkit egyszerre, de mindenkeppen elindulsz a hullamain. A latvany hasonlo hatast kelt. Szemed elott kavarognak a szinek es a kepek... szentemberek festett arca, koldusok torz vegtagjai, voros betel kopetek, viragcsokrok, aldozati mecsesek, himzett ernyok, szivarvany ruhak, tarka tehenek, fekete bivalyok, narancs langnyelvek, barna hullamok, kek csonakok, arusok es csonakosok, tancosok es keritok, szemek es szemek... Aztan az illatok, ego szemet, tehenlepeny, csatornak nyilt torka, aldozati tomjen es fustolok, hintett parfumok, viragok es kenetek... belebodulsz, megis olyan termeszetes ez itt, olyan nyilvanvalo, es olyan, de olyan nagyon India! Itt minden egyutt van, minden ami szep es szeretnivalo, minden ami undorito es elborzaszto. Te csak tevelyegsz, te csak ucsorogsz, te csak bamulsz, es tudod, hogy most igen, most mar lattad, most mar megtalaltad, amit kerestel!

2008. április 5., szombat

Chandigarhi kitero

Chandigarh egy igen erdekes es egyben furcsa indiai varos. Teljesen ujonnan epult a XX. szazad kozepen, India elso miniszterelnokenek Nehru-nak a megbizasabol, igy lehetoseg nyilt teljes egeszeben kibontakoztatni a varostervezest. Ket amerikai epitesz kezdte tervekbe onteni az uj indiai almot, de egyikuk repulogep balesetben elszenvedett halala utan a kor egyik leghiresebb epitesz guruja, a svajci szarmazasu Le Corbusier vette at az iranyitast es fejezte be a kivitelezest. Le Corbusier foleg az Egyesult Allamokban vegzett munkai altal valt igazi hiressegge, o teremtette meg a modern felhokarcolo epites uj iranyvonalait is. Hogy kinek tetszik, kinek nem az o munkassaga az reszben izles kerdese is, de akkoriban igazi modern uttoronek szamitott.


Chandigarh tehat azon keves varosok egyike a vilagon, mely teljesen tervek alapjan letesult. Ennek szamtalan elonye teszi igazan elhetove ezt a sajatos hangulatu telepulest. Eloszor is az utcak es utak hihetetlen szelesseguek. A foutak harom-harom savban terpeszkednek, kulon leallosavval, bicikliuttal, szervizuttal es szeles fas-fuves szegelyekkel rendelkeznek, igy nemelyik teljes szelessege eleri a nyolcvan metert is. A mellekutcak is inkabb hosszu terekre emlekeztetnek, minden levegos, az epuletek megfelelo tavolsagban helyezkednek el egymastol, teret hagyva a faknak, novenyeknek, padoknak, kozossegi tereknek. Harom emeletnel semmi sem tor magasabbra a varosban, mely szinten emberi lepteket kolcsonoz az eletternek. Rengeteg es igen nagy teruletu park helyezkedik el mindenfele, zold feluleteikkel tovabb oldva a varos mertani pontossaggal szerkesztett utcahalozatat. A teljes terulet egy negyzetkilometeres szektorokra van osztva, melyek mindegyikeben megtalalhato a mindennapi elet osszes kelleke, bevasarlo kozpontok, iskolak, templomok es a tobbi, igy elvileg akar gyalogosan, akar biciklivel elerheto minden a lakokorzetunkben. Az epuletek azonban az ujkori modern kockaepiteszet termekei, melyek minosegi kivitelezesben akar esztetikusak is tudnak lenni, de az indiai anyagokbol, indiai munkaval kivitelezett hazak, ajtok es ablakok mar most adjak at magukat az enyeszetnek, es a gondos tervezes ellenere a szokasos helyi "barkacs epitkezesre" hajaznak.

Csak atutazoban voltunk es nem sok idonk volt varosnezesre, de meg eljutottunk egy fantasztikusan erdekes kokertbe is (kepek Era blogjaban), amelyet a korabbi falvak elbontasakor, illetve a varos epitesekor keletkezo tormelekekbol kezdett faradsagos munkaval kialakitani egy Nek Chand nevu egyszeru szallitmanyozasi tisztviselo. Az o tortenete is megerne egy miset, de most rovid leszek.


Nek Chand megtisztitott egy kis teruletet a tormelekektol , melyet kovekkel vett korbe, es az igy kialakitott "kertjeben" kezdte elhelyezni az ujrahasznositott szemetbol keszult szobrait. Eleinte munka utan, ejszaka dolgozott es igyekezett muvet titokban tartani, mert felt a hatosagoktol. Mikor felfedeztek a mar tobb acre teruletu kertet, a hatosagok igencsak zavarba jottek, hiszen az onjelolt muvesz tiltott, teljesen elsoprendo teruleten, minden engedely nelkul alakitott ki maganak egy kis privat szigetet. Vegul elorelato es bolcs dontes szuletett, mely pelda ertekunek szamit. Nek Chand fizetest kapott a munkajaert, hogy minden idejet a kertnek szentelhesse, valamint rendelkezesere bocsatottak 50 munkast segitsegul.


A park ma mar tobb mint 25 avre teruleten helyezkedik el, tobb ezer szobor, mesebeli kiralysagokat idezo epuletek, vizesesek, hidak, csobogok, amfiteatrumok es elvarazsolt kertek talalhatoak benne. A latogatok szama meghaladja a napi 5000-et, eddig 12 millio embert orvendeztetett meg szemelyesen. Nek Chand felrakta Chandigarh-t a turisztikai terkepre, es alkotasa mara szamtalan nemzetkozi dijat is magaenak tudhat.

Remek dolgok szulethetnek, ha a burokratak szemet hunynak, esetleg meg tamogatjak is a kreativ projekteket. Az indiaiak pedig ha mast nem is, azt mindenkeppen tobbszor is bizonyitottak, hogy szarbol is lehet varat epiteni.

:-)

2008. április 2., szerda

Love Story

Vashist-ban eppen ettermet keresunk, hogy logjunk egy kicsit, mielott kimegyunk a buszunkhoz. Felmaszunk az egyik tetoteri helyisegbe, de egy szimpatikus europai srac kozli, hogy meg csak a jovo heten fog kinyitni. Megkinalna igy is nemi itallal, kozben pedig beszedbe elegyedunk. Elmeseli tortenetet, talan ti sem banjatok meghallgatni.

Huszonnegy eves volt, amikor indiat jarva elvetodott ide Manali kornyekere, es mint oly sok utazot, ot is magaval ragadta a hely varazsa, a Himalaya csucsainak igezo latvanya, igy hosszabb idore itt maradt. Hogy csokkentse a koltsegeit, szallodai, illetve vendeghazi tartozkodas helyett berelt egy kis hazacskat a hegyekben. A hazigazdanak volt egy lanya, aki neha feltevedt hozzajuk, igy mar tobbszor valthattak szot kulonbozo "nyelveken" lefojtatott mutogatasok segitsegevel. Megtudta, hogy a lanynak van egy ferje, egy nepali szakacs es ket aranyos gyermeke is.

Egyik nap a leany beallitott a gyerekekkel es arra kerte ot, hogy vigyazzon a rosszcsontokra egy fel orat, mig o fat gyujt az erdoben. Eltelt a fel ora, egy ora, ket ora, de a lany sehol. Ot ora eltelteltevel kerult elo, megkoszonte az alkalmi babysitter faradozasait, majd tavozott. Az ido mulasaval egyre tobbszor maradtak a fiunal a gyerekek, szivesen vigyazott rajuk es a lanyhoz is egyre kozelebb kerult. Nemsokara mar nem kezzel-labbal, hanem a szerelem egyertelmu nyelvezetevel kommunikaltak. Teltek a honapok, hompolyogtek az erzelmek, mignem a lany teherbe esett. Szakacs ferje kiadta az utjat es szulei is eltavolitottak a falubol, hogy elkeruljek a rosszindulatu szobeszedet es a megvetest, az esetleges kikozositest.

A fiu erezte, hogy dontenie kell, hogy forduloponthoz erkezett az elete. Nehezen tudta elkepzelni, hogy a vegtelen szabadsagot teljesen feladja, hogy orokre maga mogott hagyja eddigi eletet. A szerelem azonban most is erosebbnek bizonyult es nemetorszagban elo edasanyja is segitette a dontest. Amikor a fiu kikerte velemenyet a helyzetrol, a mama rogton igy valaszolt: "Vedd el kisfiam, ha szereted nem hagyhatod magara!"

A fiu, hogy vilagossa tegye a helyzetet hozza tette:

-Mama, a lany indiai es nehany szon kivul nem beszel angolul!

-Nem baj, ez majd kialakul.

-Meg hindiul sem tud irni es olvasni, mert meg a masodik osztalyt sem vegezhette el.

-Ez sem allhat kozetek!

Megtortent az eskuvo, es amikor a fiu edesapjanak meselt tovabbi terveirol, hogy hazakoltozne a lannyal egyutt nemetorszagba, az apa igy valaszolt:

-Edes fiam, mit kezdene itt szegeny feleseged, aki egy teljesen mas kulturabol szarmazik, gyakorlatilag analfabeta es nyelveket sem beszel?! A ket poronty, akit orokbe fogadtal, szinten nehez helyzetbe kerulne. Neked kell alkalmazkodnod, maradj te veluk ott, ahova ok tartoznak es ahol te is megtalaltad a boldogsagodat! Mindenben tamogatni es segiteni fogunk benneteket.

-Koszonom Apa!

Igy is lett, a szuloi tamogatas es a szorgos munka eloszor egy kis kozos kuckot eredmenyezett, most pedig nyilik az elso sajat etterem. Az orokbefogadott ket lurko melle ket masik erkezett, igy a csalad mar hat boldog fot szamlal.

Igen, vannak meg ilyen tortenetek, leteznek meg ilyen emberek, ilyen szulok.

Sok boldogsagot kivanok mindannyiuknak!

Hoforrasok es a sotet pofam

Keszultunk elhagyni Manalit is. Fajo szivvel vettunk bucsut a Himalaya hegyeitol, meg akkor is, ha a bucsu csak egy idore szol, es szerencsere nem is hosszu ez az ido. Most furcsa lesz ujra megmeritkezni az "Igazi Indiaban".

Hogy enyhitsuk a bucsu fajdalmat es eletet leheljunk a homezokon lefagyott vegtagjainkba, felfedeztuk az egyik helyi nevezetesseget, a hoforrasokat, melyek egy templom kertjeben tornek fel, illetve idorendi sorrendben valoszinuleg a templom epult a hoforrasok kore. Bar a helyiek biztos meg szentebbnek tartanak a helyet, ha ez forditva tortent volna... he-he...

A kis szentely edes-aranyos, fabol faragtott az egesz epulete, a kertjeben pedig ket kofallal korulvett medenceben punnyadhatnak kulon-kulon a ferfiak es az asszonyok. A punnyadast szo szerint kell erteni, ugyanis a viz 48 fokos, igy ha esetleg tul sokat idozol, szepen puhara is fozod magad. En ki-be ugralok a vizbe, de leginkabb a parton parolgok, szerencsere a kornyezo havas csucsok latvanya nemileg husito emlekeket idez. Az egesz furdo igen messze all mindentol, amit otthonrol elkepzelhetnenk. Eloszor is a furdo helyiseg korulbelul 25 negyzetmeter alapteruletu, itt talalhato a medence maga, az elo- es utotisztalkodasra szolgalo valyu, illetve godor szeru melyedes, valamint az az 50 centimeter szeles perem a viz korul, ahol vetkozhetsz, oltozhetsz, es fellogathatod a holmidat, ami garantaltan olyan vizes lesz, mint tenmagad. A viznek biztos, hogy remek a gyogyhatasa, a szaga legalabbis erre utal, jo suru az allaga is, nem latsz le a medence aljara, igy probalom az arcom kornyeket tavol tartani tole. A helybeliek nem a gyogyhatas miatt jonnek, inkabb csak a melegvizes tisztalkodasi lehetoseg vonzza oket, ami eleg nagy kincs a hegyek kozott. Acsorgok a vizben es nezelodok, eleg furcsa dolgok is tortennek. Bejon egy munkas, festonek nezem, mert tiszta festek az egesz ruhazata, le sem vetkozik, ugy ahogy van odalep a forrashoz, es a beleses pufi dzsekije ala spriccel egy kis vizet mindket oldalra, majd tavozik, mint aki egy jot furdott, legalabbis hu de tiszta lett. Masok orakig szappanozzak es koromkefevel veresre sikaljak magukat. A medence mellett van egy kis falfulke, benne Ganesha szobor, minden furdozo locsol ra is egy kis vizet, hadd elvezze a jotekony aldast szegeny didergo istenseg is.

A lanyokkal megbeszeltuk, hogy egy orat leszunk bent, de hamarabb feladom, mar majdnem az osszes hus lefott rolam. Kiulok a templomkertbe, hogy megvarjam oket, kozben nezem az imadkozo hivoket. Egyszercsak megszolit valaki es hindiul beszel hozzam. Angolul valaszolok, hogy nem ertem, mire szabadkozni kezd es teljesen zavarba jon. Vegre kinyogi, hogy csak meg akarta kerdezni tolem, hogy a templomocska melyik istensegnek van szentelve! Basszus ez total indiainak nezett engem! Igaz, hogy alkonyat van es en most jottem le a hegyekbol, az arcom szine alapjan beallhatnek maszaj harcosnak is, de azert megis, ilyen meg eddig nem tortent. Masnap a buszpalyaudvaron viszont megismetlodik az eset. Remelem, ha hazamegyek meg meg fogtok ismerni!

2008. április 1., kedd

4200 meter (folytatas)

...az elozo bejegyzes folytatasa...
---

Tehat a valasz: Ket arc.

Az egyiket egy tukorben latod, a masikat pedig szinrol szinre.
Az arc a tukorben te magad vagy. Onmagad, akit el kell fogadnod es le kell gyoznod egyszerre. A tukorben elesen latszik a fizikai es egeszsegi allapotod, az allokepesseged, a kitartasod es elszantsagod merteke. A kep bizonyosan arra osztonoz, hogy feljebb tornaszd a mutatokat.
A masik arc, akit szinrol szinre latsz, az a termeszet, vagy ha ugy tetszik a Fold Anya arca. Egesz kozelrol bamulsz bele ebbe az ismeros, de mindig ujat mutatni kepes szemparba. Tudod, erzed, hogy egyetlen pillantasaval elsoporhet, megsemmisithet, de erzed azt is, hogy egy oldalon alltok, hogy egyutt dobban a szivetek, hogy szeretettel es melegseggel fogad, ha eltalalsz hozza, hogy ov es vedelmez, hogy mindent megad, amire csak valaha is szukseged lehet, ha hozza fordulsz.

Korulbelul 3900 meteren voltam, messze volt meg a csucs, csoportunk szetszakadozott, igy egyedul lehettem es megalltam, hogy jobban szemugyre vehessem ezt a ket arcot. Felvaltva neztem oket es egyszercsak konnyes szemmel adtam halat azert, hogy elek, hogy itt lehetek, es mindazert, ami osztalyreszemul jutott, amit kaptam eletem soran, es volt mit megkoszonni.
Elementaris erovel ontott el az elet maga. Egy pillanatra atfutott rajtem az erzes, hogy 2002-ben majdnem kiestem a nagy pikszisbol, de most itt vagyok, nagyon is itt, es mindent elsopro erovel erzem, hogy elek!

Sokaig nem mozdultam, csak furodtem az eletoromben. Aztan ujra nekiveselkedtem es minden egyes lepes uteme, a kalapalo sziv minden egyes dobbanasa es a zihalo tudo minden lelegzete egyetlen szot harsogott fulembe: Elsz! Elsz! Elsz!
Amig felkapaszkodtam a 4200 meteres magaslatra vegig ez zugott a fulemben, es a kimerultsegtol es oxigenhianytol kisse tompabb agy meg egy szocskat hozzatett: Most! Most! Most!
Most Elsz!...

...

Nem voltam biztos benne, hogy megirjam-e ezt az elmenyt. Az biztos, hogy talan tul szentimentalisra es erzelgosre sikeredett, de a ket Arccal valo talalkozas nyomot hagy az emberben, es a csoport minden egyes tagjanak szeme ugyanezt az eletoromot es boldogsagot sugarozta akar tudatosan, akar tudattalanul.

A Draga Kukac is, aki eddig nem volt a kimerito turak leglelkesebb hive, most hihetetlen oromrol es lelkesedesrol szamolt be, valamint kijelentette, hogy minden szempontbol keszen all es alig varja a 21 napos Annapurna trekkinget.
Bizony, keszen all!
Megtalalta sajat ritmusat lelegzetvetelben es lepesben egyarant, mentalisan is felkeszult, es rakapott a dolog izere.
Nagyon buszke vagyok ra, ahogy megallithatatlanul kaptat a csucsok fele, majd jatekos konnyedseggel karcolja leceivel a sokszor jeges, sokszor buckas meredelyeket.
Andi kondiciojara sem lehet panaszunk, vezetoink neha csak hatulrol szemlelhetik ot, ahogy elsokent eleri a csucsot, azutan visszafogottabb situdasa ellenere is batran es hatarozottan vag neki az ismeretlen, embertprobalo lejtoknek.

Talan meg emlekeztek, hogy Annapurna Durga-nak, Shiva felesegenek egyik megnyilvanulasi formaja, a kegyes, az etelt oszto. Nem sokaig varatjuk mar az istennot. Bar ot meghoditani nem tudjuk, mert csucsa 8000 meternel is magasabbra tor, de labainal 5400 meter fole szokkenunk majd. Most mar tudjuk, hogy kepesek leszunk ra!
Jovuuuuuuuunk!!!