2008. április 13., vasárnap

Kepzelt riport

Hat eljott ez a pillanat is! Bucsut mondunk Indianak!
Lehet, hogy junius elejen egy par napot meg Ladakhban toltunk majd, de az a resz sokkal inkabb Tibethez hasonlit a Himalaya vonulatai altal elzart volgyeivel, fennsikjaival es buddhista kozossegeivel, kolostoraival. Ez a terseg az ev atlag nyolc honapjaban kozuton megkozelithetetlen, a behavazott hagok jarhatatlanok. Mi repulunk majd egyet Leh-be, ez sem lesz egy utolso kaland, illetve az lesz, de csak idorendben.

Az igazi Indiatol azonban bucsut veszunk. Korai meg a szamadas, azt mar lehet, hogy otthon keszitjuk el, miutan elfogyasztottuk az elso paprikas csirket, vagy gardonyi bogracsos halaszlevet. Egy szakasz azonban lezarult, dobbenetes mennyisegu elmennyel gazdagodtunk, soha nem remelt kalandokat eltunk at, es hala a blogjainknak sikerult feldolgozni, megorizni ezeket a torteneseket es erzeseket. India kilenc allamaban jartunk, sorrendben: Goa, Kerala, Tamil Nadu, Karnataka, Rajasthan, Punjab es Haryana, Himachal Pradesh, Uttaranchal es Uttar Pradesh... szep sorozat. En igyekeztem foleg az igazi pozitiv elmenyeket megfogalmazni, kiemelni es felmagasztalni azt, ami erdekes, ami szeretheto, ami tanulhato, ami megmutatja azt, hogy miert is erdemes Indiaba ellatogatni. Termeszetesen rengeteg kellemetlen, vagy negativ tapasztalatrol is be tudnek szamolni, az "Elet nem habostorta, Pelikan elvtars!", plane Indiaban nem, foleg persze az atlag indiaiaknak. Azt hiszem azonban, hogy a neha fellobbano indulatok es nagativ erzelmek termeszetes velejaroi egy olyan utnak, mely egy teljesen ismeretlen, a mienktol meroben kulonbozo vilagba vezet. Az ebbol adodo kuzdelmek es esetleges megprobaltatasok csak novelik a kaland erteket, es ragyogobba teszik a pozitiv emlekeket. Egyebkent is, ugy gondolom, hogy a jorol es szeprol erdemesebb irni egy ilyen utinaploban, ezek a tapasztalatok tanitanak valamit, adnak valami maradandot, talan nem csak nekunk.

Nehany kerdes, azaz kepzelt interju magammal, hogy megis legyen valami ostoba osszegzes fele:
-Elnel Indiaban?
-Biztosan nem.
-Visszajonnel maskor is?
-Egyertelmuen igen, rengeteg helyet szeretnek meg meglatogatni, de sok helyre, amelyet mar bejartam, nem mennek vissza. Indianak nem minden resze az ugynevezett "minden evben visszanezek" celpont, bar sok ilyen is van.
-Ajanlanad masoknak?
-Igen, de mindenkinek mas tetszene. Lennenek szeretett es gyulolt reszek is.
-Megtalaltad onmagad?
-Hulye kerdes, nem is kerestem! Azt hiszem, hogy ehhez nem kell elutazni sehova. Nem kifele kell elindulni, hanem befele es elfogadni azt ami szembe jon. Az elso lepes a megismeres, a masodik a megertes, a harmadik az elfogadas, a negyedik a szeretet onmagunk iranyaban. En a harmadik es negyedik lepcsofok kozott ingazom, de ugy erzem, hogy tudom, mi a kovetkezo lepes.
-Ugy erzed, hogy a te utad "keleten" van eletvezetesi, filozofiai, vallasi szempontbol?
-Nem. Szerintem, es nalam merhetetlenul okosabb es muveltebb emberek szerint is, aki nem talalja meg az utjat a sajat kulturalis kornyezeteben, az nem fogja megtalalni mashol sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tanulhatnank, merithetnenk mas kulturakbol, sot!!! De a tapasztalatokat at kell engedni a sajat lelkunkon, pszichenken es integralni kell a sajat eletunkbe.
Egy keleti bolcselet szerint: "A boldogsagot nehez megtalalni onmagunkban, masutt pedig lehetetlen!". Ez szerintem feltetel nelkul igaz, es erdemes nagyon melyen elgondolkodni ezen a mondaton. A legtobb frusztraciot az okozza, hogy kifele indulunk el, kulso tenyezoktol, mas emberektol varjuk a remelt boldogsagot, amely pedig nem objektive, hanem szubjektive tud csak megvalosulni, ha mar elertuk a negyedik fokozatot es bekeben, szeretetben elunk sajat magunkkal.
-Megint okoskodsz te nagykepu majom?
-Nem tehetek rola, te kerdeztel baromsagokat!
-Nagy loszart! Teljesen egyszeru dolgokat kerdeztem, te meg jossz a vilagmegvalto ostobasagaiddal!
-Jo lenne, ha nem nyilvanosan veszekednenk, epp az elobb beszeltem arrol, hogy harmoniaban kell elni sajat magunkkal!
-Ki nem szarja le, ugyis mindenki tudja, hogy mekkora tusko paraszt vagy!
-Kuss!
...

4 megjegyzés:

ericska írta...

Tooook jo! Tolem meg csak ket csumpi fotora futotta! hahaha

ericska írta...

Viszont a kerdesek jok, magamnak is felteszem majd, hmmm de vajon mikor? Mert mostanaban kicsit suru lesz a progi!

Évi írta...

Jó ez a riport, nagyon jó. Pont paprikáscsírkét főzök a holnapi horukk embereimnek (Ágoston, Gergő).Igen azt hiszem mi is sokat kaptunk általad Indiából.Nagyon gyakran gondolkodásra késztettél. Már alig várom azt a bizonyos gárdonyi halászlés meghitt beszélgetős estéket.Millió puszi és élvezzétek a további nagy kalandokat. Millió puszi.

Zsani írta...

Nagyon jóóóó!!!
Az első reakcióm a vigyor volt...aztán elgondokodtattál...köszi!-)))