2008. március 30., vasárnap

4200 meter

Nem hagy bennunket nyugodni a gondolat, hogy megiscsak sielni kellene valahogyan. A kolcsonzonek alcazott ocskasoknal nem probalkozunk, inkabb korbenezunk egy-ket extrem sportra is specializalodott utazasi irodanal. Valahogy nem gyoz meg egyikuk sem. A felszerelesek ugyan itt mar nagysagrendekkel jobbak, de mindenki ellent mond egymasnak. Az egyik allitja, hogy fel tudnak vinni terepjaroval egy helyre, ahonnan csuszhatunk, majd ismet felvisznek minket lentrol, s igy tovabb. Masok viszont arrol gyozkodnek, hogy ez lehetetlen, mert a katonasag lezarja az utakat, ok viszont elvisznek minket valahova, ahol kedvunkre hancurozhatunk, csak minden kornel fel kell kapaszkodnunk a domboldalon. Nem, nem, nem...

Nem ezt keressuk!

Tudjuk, hogy ultra-felszerelt europai siparadicsomokhoz igazitott elkepzeleseinket itt nyilvanvaloan nem elhetjuk ki, de jo lenne kitalalni valamit, mar csak azert is, hogy egy sielos kalanddal is buszkelkedhessunk Indiabol.

Aki igazan keres, az talal is, es sokszor a "veletlenek" sorozata vezet el a helyes utra. Mig a lanyok ruhafelesegeket probalgatnak egy eldugott kis uzletben, en felfigyelek egy ajtot festegeto europai lanyra. Az uzlet teljesen ures, csak a foldon hever egy kis tabla siturakat hirdetve. Beszedbe elegyedunk vele es kiderul, hogy o csak eppen az ujonnan nyilo irodajukat csinositgatja, de a folyo tulpartjan megtalaljuk ferjet a fohadiszallasukon, ami, mint kesobb kiderul, a helyi extrem sport elet mekkaja. A fiatal, szimpatikus francia hazaspar evek ota foglalkozik a Himalayaban uzheto sportok minden egyes valfajaval. Minden kerdesunkre kielegito valaszt kapunk, az uzlet hangulatos es izlessel berendezett, a kepek a falon lenyugozoek, a felszereles europai szinvonalu.

Ketto percen belul mar a sicipok, dzsekik, sapkak es lecek kozott valogatunk, teljes menetfelszerelesunk osszeallitasra kerul, kitoltjuk a papirokat, befizetjuk az eloleget, kilepunk a boltbol es egymasra meredunk:

Jelentkeztunk egy haromnapos siszafarira, ahol a Himalaya hofodte sipkai kozott ejszakazunk majd, a havas lejtokon felvert satrainkban meghuzodva, az Everest-et ostromlo hegymaszok modjara!

Vauuuuuuu! Alig hisszuk el!

Elvarasaink hatalmasak, de meg igy sem ernek fel a rank varo elmenyekkel! Valogatni sem tudtunk volna jobb csapatot, utitarsaink egytol-egyig hatalmas arcok, ket ir srac, egy irani szarmazasu amerikai lany, egy angliaban elo kanadai tengeresz, egy lengyel fiu es mi harman. Nyolcunkra az elso nap 13 kisero jut! Szukseg is van rajuk, hogy a 3200 meteren fekvo taborunkba felcipeljuk az osszes felszerelest, satrat, konyhai berendezest, etelt-italt es persze sajat magunkat, ami szinten nem egy egyszeru feladat. Alighogy tabort verunk, mar csatolunk is fel es nekiveselkedunk a tabor alatti lejtoknek. Kit erdekel, hogy nincs felvono, hogy alig elunk, hogy nem kapunk levegot?! Itt sielunk a Himalayaban, erintetlen lejtokbe karcolva bele az elso nyomokat.

Delutan nekivagunk es mar 3700 meter magasbol szantjuk a hegyoldalt lefele. A tarsasagbol mindenki remekul siel, vagy bordozik, meg a legkevesbe gyakorlott Andikank is kitesz magaert. Hihetetlen erzes a vilagtol teljesen elzart, erintetlen homezokon siklani. Egyikunk arcarol sem lehet levakarni a folyamatos vigyort, a csapat minden egyes tagja szinte folyamatosan ordit es sikoltozik onkivuleteben, a "Yahoooooo" kialtas rogton himnuszunkka valik. Este az ebedlo satorban osszegyulve elokerulnek a felszereles legertekesebb darabjai a whiskey-s es rumos uvegek. A hangulatot mar egyebkent is nehez fokozni, de a hegyi levego, valamint az oxigenhiany es az alkohol kombinacioja hamar megteszi hatasat. Perceken belul mindenki magan kivul enekel es tancol, fuldokolunk a rohogestol, olyan mintha mind egyutt nottunk volna fel.

A hangulat leirhatatlan, az ejszaka szintugy...

3200 meter magasan a homezon, ejszaka nem tombol a kanikula. A szel szetrazza a satrat es kozted, valamint a jegpancel kozott csak a halofulke alja es egy polifoam matrac talalhato. Erre a kovetkezokeppen tudsz rafekudni. Eloszor is, ejszakara ruhazatod egyetlen darabjatol szabadulsz csak meg, ez a sidzseki. (Volt, aki meg ezt sem vette le.) Rajtad marad a sinadrag, a jegeralso, a zoknik, a polok, a puloverek tomkelege, neha a sal es a sapka is. Igy megprobalod belepreselni magad egy hegymaszoknak keszult halozsakba, majd ezzel egyutt tuszkolod be magad meg egy, teli taborozasra alkalmas halozsakba. Egy kicsit is meretesebb ferfi ember ettol kezdve egyszeruen nem tud megmozdulni, olyan erzes, mintha feltekertek es belekotoztek volna egy szonyegbe. Probalj meg igy aludni!

A legrosszabb dolog, ami veled tortenhet, hogy esetleg ejszaka szolit a szukseg!

Reggel forro teaval ebresztenek es mar erkeznek az elso napsugarak. O, Napocska!!! Hogyan feledhetjuk el allandoan, hogy mivel tartozunk neked, hogy nelkuled nem lenne elet a foldon! Most nyomban erezzuk aldasod minden egyes pillanatat, ahogy fagyott es elgemberedett tagjainkba visszater az elet. Eljen az uj nap, eljen az elet maga!

Reggeli utan nekivagunk, hogy ma igazan magasra mereszkedjunk. Mindig is amulattal vegyes ertetlenkedessel figyeltem a hegymaszokat. Vajon mi veszi oket ra arra, hogy hoban, fagyban, embertelen korulmenyek kozott, eletuket kockaztatva masszanak fel egy hegyre, hogy aztan az oxigenhianyos "aramszunet" kovetkezteben szinte fel se fogjak, hogy hol vannak. Hat most mar tudom...

Igaz, hogy en nem kockaztattam az eletemet, a korulmenyek nem igazan voltak embertelenek, es foldunk legmagasabb pontjanak a feleig sem jutottam el, de azt hiszem, hogy tudom a valaszt.

A valasz: Ket arc!

...sajnos ezt mar csak a folytatasban fejtem ki, mert indul a buszunk...

2008. március 29., szombat

Manali

Sokszor mondtuk mar utunk soran, hogy huuuuuuu, ez az igazi, ez a legjobb resz, ez a csucs, de mindig van feljebb es feljebb, egyre ujabb tortenesek es kalandok rakjak egyre magasabbra a mercet.



Most megint pontosan igy erzunk, ami most tortenik velunk az teljesen egyedualallo elmenyt jelent mindannyiunk eleteben. Jelenleg, ahogy ezeket a sorokat irom, eppen a 3200 meter magasan fekvo alaptaborunkban hevereszunk a hobol vajt ebedloasztalunk korul, velem szemben 5900-as csucsok hasitanak bele a felhotakaroba.





De ne rohanjunk elore!





Elhagyvan Dharamsalat uj hegyvonulatok koze vetettuk be magunkat, hogy elerjuk Manalit, india egyik kedvelt extrem sport kozpontjat. Ahogy a busz bekanyarodik a volgybe es kapaszkodunk egyre feljebb, ugy esik le egyre jobban az allunk. A folyo hatalmas hegyek kozott kanyarogva probalja megtalalni az utjat, sokszor tobbszaz meter magas sziklafalak tornyosulnak fole. A majdnem fuggoleges hegyoldalakat egeszen kulonleges novenyzet boritja, egymast valtjak a fenyok es a palmafak. Buszunk a sziklaparkanyokon szlalomozik, mi pedig inkabb a tavolba meredunk, minthogy lenezzunk az alattunk tatongo melysegbe.





Manali fekvese lenyugozo a hofeher csucsok es a meregzold fenyvesek kozott. A kornyezo erdoseg vedett reszein 40-50 meter magas fenyooriasok tornek az eg fele. labaiknal mesebe illo mohas vadon. A folyo most latni engedi szeles medret, feneken a milliardnyi gombolyded hordalek sziklaval. A viz most negy-ot kisebb patak kozt osztja szet erejet, igy csorgedezik lefele csendesen. Az egesz taj olyan ismeros, a sielesek, a teli turak nosztalgikus hangulata kisert minket. Amikor este egy hegyi kunyho belsejet idezo etteremben eszem a kivalo, fatuzeleses kemenceben sult himalayai pisztrangot, treljesen ellagyulok. Meg is irom Pittikenek SMS-ben, hogy az egesz hely egy kicsit a mindannyiunk szamara kellemes emlekeket idezo Zakopanera emlekeztet, pusztan a Tatrat csereltek fel a Himalayara.





Vendeghazunk kertjeben hevereszunk a zold fuben a viragzo gyumolcsfak alatt, mikozben a hofodte csucsok egyre intenzivebben hivogatnak minden iranybol. Kellemes es lagy a meleg a napsutesben, de alkonyat utan rohamosan zuhan a homerseklet, jol esik begyujtani a szobankhoz tartozo kandalloban. Elso estenken a romantikus tuzgyujtas a szo szoros ertelmeben befullad. Tepjuk fel az ajtokat, ablakokat a gomolygo fustben tapogatozva. Az egyetlen hely, ahova a dust nem jut el, az a kemeny. Masnap szobat cserelunk es igy mar a kellemes meleg es a parazs pattogasa ringet alomba bennunket.





Eraval teszunk egy kirandulast a helyi "siparadicsomba". Vicces egy hely! Egyetlen 50 meters felvono arvalkodik, az sem mukodik eppen, igaz, hogy nincs is miert, a hohatar mar joval feljebb huzodott, itt a zold mezon most csak lovaglasra es sikloernyozesre csabitanak. Ismerven az indiaiak minosegi termekeit, legendas igenyesseguket es precizitasukat, sikloernyozesre fegyverrel sem tudnanak kenyszeriteni. Ugy dontunk, hogy inkabb turazunk egyet lefele, a mindossze 16-18 kilometerre fekvo Manaliig a folyoparton, vizesesek mellett, edes kis falvakon at. Az ut mellett vegig ugynevezett "sikolcsonzok" sorakoznak. Az elegansabbak egy satorban, vagy hullampalabol takolt bodegaban foglaltak helyet, a kevesbe elit uzletek portekaja csak ugy hever a foldon es a kokupacokon. Lehet berelni sifelszereleseket, melyek mar a nyolcvanas evekben is elavultnak szamitottak, a ruhazat, a bundak pedig nagyszuleink tatrai kirandulasairol keszult fenykepeirol lehetnek ismerosek. Nehany darab, melyet talan harminc evvel ezelott valogattak nehany hasznaltruha kereskedes szemeteskontenerebol, lassan muzealis erteknek szamit, vitrinben lenne a helye. Szerettunk volna sielni valahol a kornyeken csak ugy a vicc kedveert, de ez most elerhetetlen alomnak tunik.



Masnap lohaton vagunk neki a hegyeknek, hogy meglatogassunk egy jegbe fagyott Shiva templomot. Ez remek kalandnak bizonyul, gyonyoru a taj es remekul szorakozunk ahogy a hoszobrokat fenykepezgetve probaljuk kicselezni a rupiat kovetelo karbantarto munkast. Lefele ereszkedunk kedves kis birka joszagainkon, amikor a lovam ralep egy kidolt kerites ottfelejtett szogesdrotjara es sikeresen labara tekeredik az egesz. Szegeny allat orult rugdosasba es ugralasba kezd, hogy megszabaduljon a fajdalmas beklyotol, de a tuskek csak egyre melyebben vajnak a husaba, mire meg orultebb tancba kezd. Vezetonk probalja megfekezni szegeny parat, en pedig a hatan az eletemert kuzdok, ahogy probalom elkerulni, hogy a sziklakra zuhanjak. Oszinten szolva, ha elore megkerdezik, nem biztos, hogy ki akarom probalni a rodeot! De most legalabb ingyen kostolhattam bele ebbe a "mennyei elvezeteket jelento" sportba. Lovacskam vegre kiszabadul, csak a labaibol csordogal a ver csendesen. Sajnalom ot, de nem csak ezert teszem meg a kovetkezo nehany szaz metert inkabb gyalogosan.

2008. március 25., kedd

Vissza az oromokhoz

Az utobbi idoben egy kicsit szomorkas, kesernyes iranyvonalat vettek irasaink, ertheto okokbol kifolyolag, de most mar eppen itt az ideje, hogy visszaterjunk az elet altal oly bokezuen felkinalt elvezetek elfogadasahoz es dicsoitesehez.

Hip-hip-hurra... vagjunk bele.

Muszaly lesz megint megpedzenem nemi-nemu gasztronomiai kalandokat. Nagyszeru -gondolhatjatok, masrol sem szol ez a blog, mint kesergos vagy paprikas hangulatu okoskodasokrol es nagy zabalasokrol.

Vegkovetkeztetes: a Krisztian meg van gyozodve arrol, hogy o hu de nagyon okos, sajat elvetemult agyszulemenyeit gogos hittel vedelmezi es kozben meg egy ontelt haspok, egy zabagep malac. Igen! Tulajdonkeppen igazatok van, amennyiben ezt gondoljatok, a fenti leiras nagyjabol illik ram, de azert hadd kerdezzem meg, hogy van-e szebb annal, kenyeztethet-e az elet kejesebben, min mikor egy remekbe szabott vacsora romjai felett, kivalo borral poharunkban, remek tarsasagban okoskodunk, filozofalgatunk. Ugye nincs?

Na jo, azert van, de megis...

Emlitettem mar, hogy szeretem az indiai konyhat, mint ahogy tulajdonkeppen minden nemzet konyhajat, es utunk soran rengeteg imadnivalo es lelkesito megnyilvanulasi formajat volt szerencsem arcomba tolni. Beszeltem azonban arrol is, hogy egy-ket honap utan ez az izvilag, a helyi fuszerkoltemnyekbol kialakulo iz es illatkavalkad, egy picit sokka valik. Kulonosen igaz ez, ha voltal ma egyszer is beteg valamitol, akkor sokszor mar az illatok is kavargato emlekekkel bombazzak gyomrodat es az izelemeny ohatatlanul osszekapcsolodhat az elfogyasztas helyenek nem mindig makulatlan emlekevel. Lasd szmog, nyitott varosi szennyvizcsatornak, az utcan, az ettermek elott dolgukat vegzo allatok es emberek, vagy egy-ket pillantas nemely etterem sufni szeru, ketto negyzetmeteres "konyhajaba", ahol a pult alatt felejtett kecskelab mar inkabb magatol ugrik a serpenyobe, mielott teljesen lebomlana.

Ez az egesz gondolatmenet csak azt hivatott szolgalni, hogy kifejtsem, miert is nem vagyunk tejbetokok csak azert, mert vagyunk az otthoni, az europai konyha izvilagara, higieniajara es csodalatos, zavarbaejto sokszinusegere. Tovabbra is jokat mulatok az olaszokon, akik csakis olasz etteremben etkeznek, es kinait sem nagyon lathatsz enni, hacsak nem egy kinai etteremben vagy. Thaifoldon is messze elkerultem a Magyar Csardat az idegen izek utani kielegithetetlen hajszaban, de ra kellett dobbennem, hogy ostoba elmeleteket gyartottam, mert az ido tenyezo mindent magvaltoztat. Ha ket-harom hetre utazunk el, akkor nyilvan ettermileg is kalandozunk, de hosszabb tartozkodas eseten oriasira no a gasztronomiai honvagy. Eme hosszu bevezeto utan raterek vegre arra, hogy mit es kit talaltunk Dharamsalaban.

Egeszen pontosan az Andi bukkant ra, mi pedig az o utmutatasai alapjan kerestuk fel masnap este, mig o egy ujabb tibeti masszazs tanfolyamon okosodott. Elindultunk lefele a McLeod Ganj-bol Dharamsalaba vezeto meredek hegyi szerpentinen. Egy ido utan elfogytak az epuletek es a vaksotetben botorkaltunk. Nem sokkal kesobb teljesen biztosak voltunk benne, hogy rossz iranyba haladunk, de egyszercsak, egy kanyarulat utan felbukkant, ott hajolt ki a hegyoldalbol a volgy fole a Boom Boom Cafe.

A hely barhol megallna a helyet a vilagban, de Indiaban, az indiai viszonyokhoz szokott szemeknek es orroknak olyan feludulest jelent ide belepni, hogy konnyek szoknek a szemedbe es a "hazaertem" melegsege arasztja el egesz lelkedet. Mint a vandor aki a sivatagban a teljes kiszaradas utan, sok delibabnak bedolve, utolso erejevel felkuszik az elete veget jelento utolso homokdunere, es mikozben lepereg szikkadt szemei elott az elete filmje, egyszercsak a kepkockak mogott felsejlik egy zoldello oazis, hat igy ultunk le asztalunkhoz. Az egesz etterem ugy festett, mint egy hamisitatlan olasz trattoria, tomorfa asztalok es fa-kovacsoltvas kombinacioju szekek, a falon filmplakatok, kandallo, talaloszekreny, rajta "muranoi" uvegkancsok es egy szeles nagy divany. Az asztalokon mecsestartok es hibatlan teritek textilszalvetaval. Vauuuuu. Hogy mikor lattam ilyet utoljara, nem is tudom, azt viszont tudom, hogy milyen messze all ez az atlag indiai ettermek viaszosvasznas, muanyag kerti szekes, hullo vakolatos valosagatol.

Mint kiderul, a tulajdonosno ausztral. Itt eleve jol hangzik, hogy a tulaj egy holgy. Nemsokara meg is jelenik teljes eletnagysagaban. Semmi esetre sem tunik ausztralnak. Aki itt felenk kozelit, az nyilvanvaloan a XIX szazadi Parizs ejszakai eletenek egy meghatarozo -es nam csak atvitt ertelemben-, sulyos egyenisege. Egy igazi madame o, vagy pontosabban fogalmazva egy kisse mar tulkoros, szebb napokat latott, sokat megelt dizoz, akin ugyan nyomot hagyott az elet, de biztos, hogy o is nyomot hagyott egy-ket eletben. Hangja barenekesnokent bug, ahogy beszedbe elegyedunk es hamar kiderul, hogy az extravagans kulso tokeletes osszhangot alkot a belsovel.

Egy hihetetlen egyeniseg o, egy igazi muvesz, eletmuvesz a gesztusaival, a mozdulataival, fanyar humoraval, megdobbento hajkoltemenyevel, sarkosan ruzsozott ajkaival es a maga rendithetetlen 100-110 kilojaval. Az etteremben minden az o egyeniseget tukrozi, rezgese mindent athat es igazi, magaval ragado angulatot teremt.

Szerencsere ez alol az etlap sem kivetel. Pikans, rafinalt, csabitoan megalmodott fogasok a legjobb europai hagyomanyok alapjan. Eloetelkent konyakos majpastetomot rendelek... nem is hiszem el, hogy letezik ilyen ezen a szubkontinensen. A terrakotta edenyben az illatos pastetom tetejet lehelletnyi fuszeres zsirreteg boritja, rogton kivankozik is a piritosra alapozas gyanant. Johet ra a Pate maga, belekostolok... mennyei...a lagy, kremes pastetom csak ugy ontja fuszereinek izanyagat a szamban, megfeleloen pikans az osszhatas, barhol, barmely etterem becsuletere valna. A csirkemell steak lelog a tanyerrol, itt indiaban nem is elnek ekkora szarnyasok a pavat leszamitva, mellette inycsiklando salata osszeallitas, zoldfuszeres vajkockakkal, serpenyos ujburgonyaval.

Meg sem emlitettem, hogy mig az altalunk megrendelt sorok beszerzesere vartunk, melyekert egy futar motoron loholt, hogy oldjak az alkohol elvonas keltette feszultseget, jofele whiskey-vel kinalnak. Kellemesen oldodnak is a varakozas percei. Gondolom ertenek ehhez, hiszen ugy tunik, nemcsak a dizoz baratnonk, hanem nem kevesbe egyeniseg indiai parja sem veti meg a maligan fokok nyujtotta elvezeteket.

Az adagok kifognak rajtunk, igy elhatarozzuk, hogy tovabb hizlaljuk a tulajdonosno "szegeny ehes kiskutyanak" egyaltalan nem nevezheto, Miss Kalma nevre hallgato kiralynojet. A kiralyno uralja az ettermet, jelenleg a helyiseg kozepen elhelyezett oriasi kanapen "uralkodik", a puha parnak kozott egykedvuen hevereszve. Alazatosan kozelitunk ofelsegehez, kezunkben az aldozati ajandeknak szant steak darabokkal. Hat o kiralyi felsege nincs tolunk beajulva, eppen csak szimatol egyet, majd arisztokratikus mozdulattal elforditja koronas fejet. Egy szaftos husi darabbal szinte esdekelve kenegetem meg az uralkodono nemesi ajkait, de igyekezetem nem hoz eredmenyt. Megszegyenulten kullogunk helyunkre, mint az egyszeri udvaribolond, aki nem tudta megnevettetni a kiralyt.

En mindeddig azt hittem, hogy az en budos-dog Oszkar fiamnak van a legjobb dolga a vilagon. Jut eszembe, de megrancigalnam azt az ostoba pofajat!

Egy masik este kicsit nagyobb a felhajtas, tobb a vendeg, keressuk kedvelt hazigazdankat, de nincs sehol. Nemsokara feltunik, es mar latszik is a kesedelem oka, teljes harci diszbe oltozott. A toilet leghangsulyosabb darabja a keleti mintakkal ekesitett, hosszu, tengerkek estelyi ruha, mely kevesse diszkreten tolmacsolja viselojnek nem kevesse gombolyded vonalait. Ismet bebizonyosodik a teny, hogy egy no gyakorlatilag testi adottsagaitol fuggetlenul tud vonzoan elegans, sot csinos lenni, ha egyenisege van, szemelyisege harmoniaban all sajat vilagaval es onmagat, valamint ruhatarat, noi mivoltanak buszke tudataban, hatarozottan vallalja.

Erre az estere leleplezodik a sarokban eddig letakart pianino is. Mint kesobb megtudom egy majdnem nyolcvaneves tibeti tanitobacsitol, ezen kivul egyetlen zongora talalhato az egesz volgyben, azt meg az angolok felejtettek itt a gyarmati idok emlekere. Ki sem mondjuk, hogy hurra-hurra, mar zongorista is kerult. Leginkabb atutazo hatizsakos turistanak latszik a srac, viszont csodalatosan jatszik. Tarsasaganak egy holgytagja melle telepszik es enekelni kezd. New York elegans piano barjainak egyikeben erezzuk magunkat. Egyszercsak hazigazdank, aki ma este minden eddiginel jobban megfelel kabare konferanszie szerepkorenek, maga is dalra fakad. Nem is akarhogy! Nagy teste hatalmas hangot tamogat, melyet teljesen egyedi eloadasmodban, szinpadi gesztusok kisereteben tolmacsol felenk.

Kar, hogy ezt a Cafet es hazigazdajat Miss Boom Boom-ot nem vihetjuk magunkkal! Isten eltesse az igazi egyenisegeket, annal is inkabb, mert szerintem a teremtovel szemben nagyobb bunt nem tudunk elkovetni, minthogy kozepszerusegunkkel untatjuk ot, aki -jobb dolga nem leven-, felulrol figyelget! :-))

2008. március 21., péntek

Lassan magara hagyjuk Oszentseget

Tudom, tudom...

Kicsit elhanyagoltam a blogot az utobbi par napban, de a sajnalatos esemenyek Tibetben teljesen mas iranyba tereltek figyelmunket es elfoglaltsagaink iranyat is. Ha az internet kozelebe kerultunk, akkor a hazai es foleg a nemzetkozi hircsatornakat bongesztuk ujabb fejlemenyek utan kutatva. Jomagam legutoljara az iwiw-en kuldtem szet egy korlevelet (bizonyara sokan ti is megkaptatok), es legnagyobb oromomre folyamatosan kapom a pozitiv visszajelzeseket, melyekre szinten reagalnom illett.

Itt McLeod Ganj-ban most, ha masnak nem is, de az internet cafe tulajdonosokank fut a szeker, mindenki bongeszik, probalja a kapcsolatot tartani az otthoniakkal, meghato latni, hogy a tuntetok kozul nehanyan kifestve, zaszlokba burkolva ugranak be, hogy megirhassak valamelyik csevegoprogramon keresztul, hogy jol vannak, itt minden rendben. Azonban a Tibetben eloket nem nagyon tudjak elerni, ott mukodik az egesz kinara kiterjedo cenzura, mely az interneten futo szalakat is probalja elvagni, felugyelni. Naluk az internetszolgaltatoknak folyamatosan archivalniuk kell a felhasznalok adatait, az altaluk latogatott oldalakat es a keresokbe beirt szavakat. Senkit nem akarok untatni internet technologiai szakzsargonnal, de erdekes cikkeket talaltam arrol, hogy mennyire maskepp alakul az egesz halo felepitese es a hozzaferes kinaban, mint a vilag nagyobbik, demokratikus felen. Amennyiben internet kapcsolatra fizetsz elo, 30 napon belul jelentened kell ezt a rendorhatosagoknak, persze gondolom az internetszolgaltato is megteszi ugyanezt, ott ugyanis nem szabad a szolgaltatasi piac, mindenki csak a kormany szarnya alatt mukodhet. Az anonim felhasznalast igyekeznek teljesen kiszurni a legfejlettebb szoftveres es hardveres technologiakat hadrendbe allitva. Ami felhaborito, hogy a nagy amerikai cegek is behodolnak ennek a profit erdekeben, es segitik a kinai diktaturat. A legnagyobb halozati eszkoz gyarto a Cisco Systems, akinek az eszkozei majdnem egyeduralkodoak az internet szolgaltatas felepiteseben, kifejezetten kinara fejlesztett routereket szallit be, melyek segitik az anonimitas es a proxyzott (most nem fejtem ki) felhasznalas kiszureset. Rengeteg weblap elerese alapvetoen blokkolt kinabol, es nem csak a keresoknel, de az egesz email forgalomban probaljak szurni a megfelelo kulcsszavakat es termesztesen minden rendbonto, tiltott tevekenyseg azonnali letartoztatashoz vezet. Nemcsak a felhasznalo, de a hozzaferes szolgaltato es a tartalom szolgaltato is felelossegre vonhato, igy ezen cegek is jofiukent mukodnek egyutt az allamapparatussal. A Google es a Yahoo, hogy ok se maradjanak ki az egyuttmokodok listajarol, modositotta keresomotorjait, hogy azok osszhangba keruljenek a kinai szuro eljarasokkal. Gratulalunk ezen cegeknek! Remek paldajat mutatjak annak, hogy a profit felulkerekedik a szolasszabadsagon, es a szabad vilag cegei is barmikor asszisztalnak a diktaturaknak.

Lehet, hogy lassan tovabb allunk. Itt "Kis Tibetben" reszt vettunk rengeteg megemlekezesen, kovettuk a tuntetok szunet nelkul masirozo felvonulasait, megneztuk az osszes archivumot, lehetosegeink szerint mindenkit tajekoztattunk az esemenyekrol es megfogadtuk, hogy nem lepunk kinai, vagy kina altal megszallt foldre. Ennel tobbet nem tehetunk es sajnos egyre tobb uzlet is bezar, a tibeti tulajdonosok a tuntetokkel valo szimpatia es szolidaritas jelekent nem nyitnak mar ki, kedvenc kavezonk is lehuzott rolokkal fogad...

Ettol fuggetlenul, ha szabad igy fogalmaznom egy ilyen helyzetben, jol ereztuk magunkat itt, jo volt reszt venni egy kicsit az emigrans tibetiek eleteben, elmenyt jelentett a kozos imakon valo reszvetel, vagy szerzetesek es tuntetok kozott kuporogva vegignezni a Dalai Lama sajtotajekoztatojanak felvetelet. Itt soha senki egy percre sem erezte azt kozulunk, hogy ne lenne biztonsagban. Lehet, hogy a kifestett tuntetok kepei a vilag tulso felen ijesztoen hathatnak, de itt minden rendben es bekeben zajlik. Erdekes megfigyelni, hogy meg a legfiatalabb, legforrobb feju tuntetok sem skandalnak eroszakra buzdito jelszavakat. Nem hangzik el nyomdafesteket nem turo jelszo, vagy eletveszelyes fenyegetes kianaiak fele! Nem! A kiabalt szovegek csak fuggetlenseget es igazsagot kernek, az ENSZ segitseget, a verontasok megallitasat, valamint nagyrabecsult vezetojuket, a Dalai Lamat eltetik, esetleg szova teszik, hogy vajon hova lett a hateves koraban, 1995-ben letartoztatott 11. Panchen Lama. Az idosebb szerzetesek pedig mar nem is kiabalnak, ha felvonulnak, azt csendben, maximum imadsagok kisereteben teszik.

Lelekemelo volt megelni a kovetkezo jelenetet. Idosebb szerzetesek es tibeti emigransok, valamint nehany turista kozott ucsorogtunk a foldon, varva a korabban emlitett Dalai Lama fele sajtotajekoztatot. Egyszercsak elozonlottek a templom komplexum teruletet a felajzott tuntetok a fiatalabb, meg vehemensebb szerzetesekkel az elen. Oriasi volt a hangzavar, visszhangzottak a jelszavak mindenfele, a tunteto korus egyemberkent uvoltott. Egyszercsak megjelent a kepernyon Oszentsege, es korulbelul tizenot masodpercen belul siri csend ereszkedett kozenk...

A kovetkezo harom oraban nagyjabol egy pisszenest sem lehetett hallani. A Dalai Lama buszke lehet nemcsak szerzeteseire, de nepere is. Naluk jamborabb, bekeszeretobb es beketurobb emberekkel meg nemigen talalkoztam. Talan neha tulsagosan is "birkak" szegenyek. Elkepzelhetonek tarthatja barki is, hogy ezek az emberek artatlan kinai polgarokra tamadtak, csak ugy a balhe kedveert Lhasaban? Marpedig a kinaiak a Dalai Lama sugalmazasara indult eroszakos terrorcselekmenyeknek titulaljak az esemenyeket. Azt, hogy a bekesen demonstralokra leadott sortuzek utan, tarsaik veres tetemeit lato emberekben elszakadt valami es felboritottak nehany autot, felgyujtottak nehany uzletet, pedig szerintem meg lehet erteni. Hozza kell tennem, hogy egyetlen ezt bizonyito videot, illetve fotot sem lattunk, pedig ha lenne ilyen, kina mar biztosan szetkuldte volna a vilagban. A teljes hirzarlat es a kulfoldi tudositok munkajanak lehetetlenne tetele ellenere, rengeteg szomoru plakat log az utcakon, rajtuk meztelen hullak lott sebekkel. Mondanom sem kell, hogy nem kianaiakat abrazolnak.

A Dalai Lama probalja megallitani az onmagukat gerjeszto esemenyeket. Ugy nyilatkozott, hogy amennyiben nem tudja elejet venni az eroszaknak, akkor inkabb vegleg visszavonul, lemond a tibeti kormany vezeteserol, megmarad spiritualis vezetonek a hatterben. Szomoru lenne...

Egeszen fiatal lama volt meg, mikor 1949-ben kina vegleg bekebelezte Tibetet. 59 eve kuzd faradhatatlanul es toretlen derulatassal azon, hogy osszetartsa szulofoldjet vesztett nepet, hogy megorizze sokezer eves kulturajukat, hogy peldat mutasson a vilagnak az eroszakmentessgrol es az emberi josagba vetett hitrol. Most is tud viccelodni az ujsagirokkal. Mikor megkerdezik, hogy mire lehet szamitani, ha o vegleg visszavonul, azt valaszolja, hogy ezzel kapcsolatban ketfele velemeny van tibeti es kinai korokben egyarant. Az elso szerint, es ebben remenykednek a kinai vezetok, ettol fog megoldodni a tibeti konfliktus, ugyanis szemelye nelkul senki nem lesz kepes egyben tartani ezt a nemzetet es fenntartani a kultura folytonossagat, azaz szepen lassan elsikkad ez a kerdes, Tibet tovabbra is kina rabszolgaja lesz, de ez mar egyre kevesebbeket fog erdekelni. A masik verzio, hogy elszabadul a pokol, mert az o szava meg kepes volt megfekezni minden tibetit, de utana az ozonviz. Nevetve hozzateszi, hogy ahhoz, hogy kideruljon melyik elmelet a helyes, mar csak egyet kell tenni, kivarni az o halalat...

Remelem, ez minel kesobb fog bekovetkezni, mert az o karizmaja sokat hasznalt mar ennek a vilagnak.

2008. március 17., hétfő

Khalistan a Sikh orszag

Visszajott az aramszolgaltatas, igy maradok meg egy kicsit, es ha mar igy alakult, ejtek nehany szot Amrtitsar-rol is. A Kukac bejegyzesevel es kepeivel nem vehetem fel a versenyt, nem is akarom persze, igy mas oldalrol kozelitenem meg a dolgot.

Amritsar a Sikh vallas es a Sikh hivok kozpontja, a legszentebb zarandok helyuk, es ami elso pillanatban szimpatikussa teszi oket, az a felfogas, hogy barkit szivesen latnak, barkivel mindent megosztanak. A vallas maga meglehetosen ujkeletu, egy Guru Nanak nevu bacsi alapitotta a XV. szazadban, hogy egy kicsit szembe helyezkedjen a kasztrendszerrel es a Brahminok uralta hindu hitelettel. Sok kozos vonas fedezheto hel a hinduizmussal es a buddhizmussal is, tobbek kozott elfogadjak a reinkarnacio es a karma tanat, viszont csak egyetlen istenben hisznek, aki azonban mincs igazan kepekben vagy szobrokban megjelenitve, ami egy kicsit az iszlamra "hajaz".

Nem tisztelnek idolokat, vagy balvanyokat, de a tiz szent Guru kepe, akik tanitasaikkal a vallas gerincet kijeloltek, mindenhol megtalalhato, kulonbozo kevesse izleses kepek formajaban meg is vasarolhato.

A Sikhek mindeg kemeny es rendithetetlen harcosok hireben alltak, az itt elo ferfiak joval termetesebbek is, mint india egyeb teruletein, es az igen hetyken es fitosan viselt bajusz-szakall parositas, valamint az oldalukon logo elmaradhatatlan tor szinten amolyan veszelyes-kulonos-misztikus-hu-de-erdekes kulsot kolcsonoz nekik. A csajok komazzak is oket, persze megjegyzik, hogy egy otthoni kornyezetben szegenyek inkabb festenenek bohocnak a bajusz koltemenyekkel, a soha nem vagott szakallal (allitolag, de szerintem nem mindenkinel), valamint a jopofa turbanokkal. A hatarzaro ceremonian szereplo katonak pedig tenyleg merges kiskakasnak vannak oltoztetve, persze a tuloldalon paradezo pakisztaniakat sem kell felteni!

A masik vallas, a masfele emberek, a nagyvaroshoz kepest, indiai mercevel merve megdobbento tisztasag, a szent tenplom befogado meghittsege egyuttesen teszi, hogy mindanyian ugy erzzuk, egy masik indiaba, vagy talan egy masik orszagba csoppentunk. Ez reszben igaz is, nem csak azert, mert elhagytuk Rajasthan tartomanyt es immar Punjab-ban vagyunk, hanem annak kovetkezteben is, hogy a jelentos vallasi-kulturalis kulonbseget a Sikhek szerettek volna egy fuggetlen allam letrehozasaval megkoronazni, melyet a Khalasa testveriseg alapjan Khalistan-nak kereszteltek volna. Oszinte lelkesedessel adoznak a kivalasztott harcos-szentek idealjanak, de megoly batorsaguk es buszke, fuggetlen szellemuk sem volt elegendo, hogy ezt elerjek, cserebe viszont kaptak az arcukra eleget a tortenelem folyaman. Hol a Mughal (muzulman) uralkodok, hol a hinduk irtottak oket rendesen, a muzeumban rengeteg festmeny orokiti meg a kegyetlen csatakat, a lelemenyes kinzasokat es a martirhalal ezernyi formajat, melyet eleg rendszeresen gyakoroltak szegenyek. A legdobbenetesebb az a festmeny, mely a Sikh noket jeleniti meg, ahogy kinzoik a feldarabolt csecsemoik testreszeibol keszult nyaklancokat aggatnak rajuk. Brutalitas teren az "emberi" fantazia mindig is hatartalan volt.

A Sikhek utoljara 1984-ben szerettek volna fuggetlensegert folyamodni, de valaszul csak Indira Gandhi hadserege erkezett, aki az ujdonsagot nem jelento meszarlassal es rombolassal szeretett volna rendet teremteni. Nem igazan ertheto, hogy az eroszakmentesseggel india atyjava valo"Nagy Lelek", azaz "Mahatma" Gandhi leszarmazottja, ezt hogyan gondolta, de azt meg kevesbe ertem, hogy ezek utan hogyan mert tovabbra is Sikh testoroket alkalmazni. Szepen ki is vegeztek ot az emlitett biztonsagi emberek.

Itt sem szabadulunk attol, hogy kulonbozo filmek helyszineit jarjuk be, meg akkor sem, ha ez most egy nem tul vidam helyszin, a Jaillanwala Bagh. Richard Attenborough Gandhirol szolo filmjeben kerult megorokitesre az a jelenet, amikor 1919-ben, a britek ujabb igazsagtalan rendelkezesei ellen bekesen tunteto tomeggel szemben felsorakoznak a katonak. Majd elhangzik az ertelmetlen es felesleges tuzparancs... A tomeg egymast taposva menekul, sokan a golyok elol egy kutba vetik magukat. A vegeredmeny 400 halott es 1500 sebesult, akik a kijarasi tilalom es a megfelemlitett emberek rettegese miatt egesz ejjel verben furodve hevernek, senki nem mer a segitsegukre sietni, tisztelet az elenyeszo szamu kivetelnek.

A mokasnak kevesse sem nevezheto tortenelmi hatter ellenere Amritsar egy vidam, eleteros varos, a Sikh emberek pedig kedvesek es vendegszeretoek. Az Arany Templom es a kornyezo epuletek szepsege magaval ragado, a turkiz szinu toban pedig orias meretu halak uszkalnak a furdozo hivek kozott. Van koztuk arany szinu, fekete, albino feher es a vizbe szort eleseg korul gyonyoru, szines kavalkadot alkotva tulekednek. A varos egyebkent a tavacskarol kapta nevet, melyet Amrit Sarovar-nak, azaz a nektar medencejenek hivnak. Megaval ragado a hely szelleme, egyreszt erezni lehet, hogy ezek az emberek nem felik, hanem szeretik az istenuket, vidaman es buszken kerengenek a to korul, masreszt rendkivuli erzes, ha ennyire odeferhetunk a szent helyek kozeppontjaba es azt senki nem veszi rosz neven, sot!

Vegigallva a sort az Aramy Templomhoz vezeto egyetlen hidon, kikerulve az etelt megaldato hivoket, valamint atbukdacsolva a Szent Konyv elott leborulokon, az epulet belsejebe erve harmonia es nyugalom fogad. Meg arra is jut ido es hely, hogy a galerian leulve majdnem egy orat szemlelodjunk gondolatainkba merulve. Ez egy kicsit ahhoz hasonlithato, mintha Mekkaban, ha egyaltalan odaengednenek, a Kaba ko korul keringo irdatlan tomegben nyugodtan leulhetnel egy kicsit szemlelodni. Felemelo erzes. Ugyancsak lelekemelo pillanat, amikor az esti ceremonia kereteben a tiz Guru tanitasait tartalmazo Szent Konyvet visszaviszik a tepmplombol a tamacsterem epuletebe. Borzongatoak a fanfarok es a tomeg egyre fokozodo ahitatos lelkesedese. Sikh ferfiak vetik keresztul magukat a tomegen, hogy ha csak nehany masodpercre is, de ok is cipelhessek vallukon a konyv orias hordszeket. Magaval ragad a kantalas, az atszellemult arcok, a kurtszo, a leborulo asszonyok hite. Ott vagyunk mindennek a kozepeben, talan meg megis erinthetnem a hordszeket... Egy fiatal vezeto szegodik mellenk, aki egy masik lepcson hatulrol felvezet minket a helyisegbe, ahol a konyvet felto gonddal elzarjak a hivek mindent elsopro lelkesultsegenek kisereteben.

A Sikhek minden emberi lelket egyforman tisztelnek vallastol, nemtol, borszintol, beallitottsagtol fuggetlenul es ennek kezzlfoghato bizonyitekait is adjak. Mindenhova ingyen belephetsz barmikor, ezen kivul akar meg is szallhatsz egy-ket napra a zarandokok kozott, szinten terites mentesen es ha ez nem lenne eleg, hogy teljesen nullszaldos legyen egy itt eltoltott hetvege, barki reszt vehet a hatalmas, tobbszintes csarnokokban felszolgalt vegetarianus etkezeseken.

Az etel gyarto es eloszto gepezet a vilag egyik legnagyobb gyorsettermekent mukodik, napi 40.000 hivet is kiszolgalva. A dolgozok elo futoszalagokka allnak ossze a tanyer es etel osztasahoz, a szennyes begyujtesehez es a mosogatashoz. A fem talcak es bogrek sebes aradatanak csengese-bongasa elobb-utobb egy erdekes ritmusu zeneve all ossze, melyet szerintem barmelyik futurista kolto is szivesen megorokitett volna valamelyik koltemenyeben.

Nem tudunk egykonnyen szabadulni az Arany Templom vonzasabol, Amritsar is orokre a szivunkbe lopta magat, megint csak halat adhatunk, hogy ot sem hagytuk ki kalandjaink sorabol.

Elszorult torkok Dharamsalaban

Nem igy terveztem.

Meg sok mindenrol szerettem volna irni, mielott raterek Dharamsala-ra, de sajnos, itt nagyon szomoru esemenyek "kozeppontjaba" kerultunk, igy kenytelen vagyok megvaltoztatni az eredeti terveimet.

Szivunkben a legnagyobb varakozassal es kicsattano orommel erkeztunk meg Himachal Pradesh tartomanyba, ahogy a neve is elarulja, igen, ez mar a Himalaya!!! Bar egyelore meg csak a labainal vagyunk alig 1700 meteres magassagban, a latohatart mar betoltik a 4000-5000 meteres hegyek sorfalai, tetejukon az orok es remelhetoleg mindorokke elpusztithatatlan hosipkakkal. Innen meg kicsit odebb vannak a legmagasabb vonulatok, csak kesobb jarunk felejuk, de igeretuket mar hozza felenk a szel a vilag legmagasabb hagoin keresztul, olyannyira, hogy az ember folyamatosan csak borzong az erzestol es a szive tulcsordul a termeszet legnagyobb hatalmainak erintesetol.

Tulcsordulnak erzeseink akkor is, amikor elerjuk Dharamsala felett a McLeod Ganj nevu kis telepulest, amely a tibeti menekultek legfontosabb elettere, egyben az emigrans tibeti kormany szekhelye es Oszentsegenek a Dalai Lamanak szamuzetes beli otthona, szent buddhista zarandokhely. Orrunkat es tundonket a friss hegyi levego fuvallatai kenyeztetik, leirhatatlan feludules ez az altalanos indiai szmog es buz utan, a homerseklet pedig kifejezetten kellemes a magassag es marcius ellenere, most dobbenunk csak ra, hogy meg eszak indiaban is elegge delen jarunk europahoz kepest, afrika eszaki reszevel vagyunk egy szelessegi koron. Az utcak edes kis kanyarokat veve, tisztan futnak fel a hegyoldalakra, az egesz telepulesen lenyugozo a panorama, akar a szobadban, akar egy etteremben ucsorogsz. Este erkezunk, fantasztikus a hangulat, mindenhol szerzetesekbe botlasz, az utcakon tibeti zaszloval ekesitett polokat viselo fiatalok korzoznak, meghitt es makulatlan ettermek valtjak egymast, zajlik az elet, ahogy illik, es ebbe az idillbe, mint egy villamcsapas hasitanak bele a kulvilag, azaz a legtobb itt elo szulofoldjenek hirei...

Mi tajekozatlanok vagyunk, mert igaz, hogy otthon sem, de itt az utunk soran meg veletlenul sem foglalkozunk politikaval, nem nezunk tevet, nem olvasunk ilyeten jellegu ujsagot. Kiderul, hogy Tibetben ismet tragedia tortent, mely, mint minden vizbe dobott ko, hullamokat gerjeszt az egesz tersegen keresztul.

Az atkozott kinai kommunista diktatura ismet kimutatta a sokszor takargatott foga feherjet es a tibeti buddhista szerzetesek vezette tuntetok koze lovetett. Lhasaban 80 halott, rengeteg sebesult, a tuntetesek sok kinai varosban is elkezdodnek, ami ujabb sebesultekhez es halalos aldozatokhoz vezet, foleg Szecsuan tartomanyban. Demonstarciok vannak vilagszerte, Nemetorszagban es Ausztraliaban is a rendoroknek kell megvedenie a kinai nagykovetseget. Mi most egy kavehaz felig lengedett roloi mogul nezzuk az utcan elvonulo, a Dalai Lamat elteto, Tibet fuggetlenseget kovetelo tuntetoket. Lelekben kint vagyunk veluk, de a kavehaz tulajdonosnoje mindenkit megkert, hogy huzodjunk be a teraszrol, mert szeretne, ha felig zart allapotaval es a kirakott zaszlokkal a tuntetok mellett tehetne le a voksat, kesobb be iz zar, mint sok etterem es bar a varoskaban. Estenkent minden kolostor es vendeghaz ablakait, korlatjait elboritjak az aldozatok emlekere gyujtott gyertyak es mecsesek, es bar a szerzetesek meg most is tudnak kedvesen mosolyogni, mindenkinek elszorul a torka...

Kozos megemlekezesek es egyuttes imadsagok tervezeterol erkeznek hirek, remeljuk, valahol mi is ott lehetunk. Itt, bar az esemenyek kozeppontjaban van az ember, hiszen ez itt talan "Tibetebb Tibet" mint maga az oshaza, megis mindenki biztonsagban van, hiszen itt senki nincs, aki a masik oldalon allna. Oszentsege, aki talan a legmegerdemeltebben birtokolja a Beke Nobeldijat, meg most is a nyugalom, a beke, es a megbocsatas mellett emel szot, es szerncsere az o szava me mindenhol, minden tibeti lelkeben es sziveben szentnek szamit. Barcsak ugyanekkora hatast tudna elerni a vilag vezeto politikai koreiben is. Hihetetlen vehemenciaval es munkabirassal dolgozik es lobbyzik Tibet autonomiajaert es az eroszakmentessegert. Vilagszerete elismerik es megbecsulik ot, de sajnos a politika es a gazdasag sokszor kovet mas, szamukra fontosabb utakat. Kinaval mar senki nem akar ujjat huzni. Nem csak az elmebeteg vezetok nuklearis raketak inditogombjain tartott keze miatt, hanem legfokepp az irdatlan gazdasagi potencial kovetkezteben. Mar mindenki ott termeltet, kina a leggyorsabban fejledo gazdasag, es senki nem engedheti meg sajnos, hogy figyelmen kivul hagyja. Javitson ki barki, ha szerinte tevedek, de az Egyesult Allamok mara mar a kinai toketol is fugg, tobbek kozott vele fedeztetve a negativ kereskedelmi merleget. Ezek utan miben remenykedhet szegeny Dalai Lama, aki tobb mint fel evszazada vivja sajat bekes harcat es megsem torik meg az emberisegbe es a szeretet bekes gyozelmebe vetett hite. Nem is lenne hiteles, ha maskepp cselekedne, buddhista vezetokent mindeg az eroszakmentesseget kell szem elott tartania. Meg olyankor is, amikor kisse zaklatottabb lelkuletu tuntetok az Olimpia bojkottjara szolitanak fel es Tibet teljes fuggetlenseget kovetelik, o kijelenti, hogy beerne egy a kulturalis ertekeket es hagyomanyokat vedo autonomiaval is. Hozzateszi, hogy a kinai nep maga megerdemli, hogy megrendezhesse az olimpiat es aterezhesse az ezzel jaro buszkeseget, mindossze a Kinai kormanyt kellene figyelmeztetni a vendeglato kotelezettsegeire es az emberi jogok tiszteletben tartasara. Az o eroszakmentes kuldetese mar az indiaiak szemeben is Mahatma Gandhieval kerul egy sikra.

Olyan kar, hogy annak ellenere, hogy a legtobb tibeti ember szamara az olimpia talan remenyt jelentett sorsa jobbra fordulasara, valoszinuleg megint nem fog tortenni semmi. Valoszinuleg senki nem fogja bojkottalni az olimpiat, meg annak ellenere sem, hogy a nemzetkozi sajtoban fejtegetesek talalhatoak ezzel kapcsolatban. A Dalai Lama is mellette foglal allast, es termeszetesen szegeny sportolokat is mindenki sajnalja, amikor negyevnyi felkeszules veszik karba, esetleg egy gyonyoru sportkarrierre soha nem kerul fel a korona, de itt megiscsak embereletekrol, meszarlasokrol, agressziorol, egy kultura majdnem teljes eltunteteserol van szo, tehat ideje lenne tenni valamit. Egy komoly fellepes, egy gazdasagi bojkott soha nem fog megtortenni, pedig ez talan hatassal lehetne az exportjatol fuggo rohadvany diktaturara, de az olimpiatol valo tavolmaradas jelzes erteku lenne szerintem. Az Olimiai Bizottsagnak, aki hallgat mint szar a fuben, pedig illene odatennie magat egy kicsit, hogy legalabb egy ejnye-bejnye erejeig megfenyegessek kinat, a megrendezes joganak esetleges visszavonasarol ejtve nehany szot, mert ennek hianyaban az Olimpia eszmenye es az otkarikas zaszlo verrel es szarral szennyezodik be. Az okorban erdekes modon fel tudtak fuggeszteni a haborukat is az eszmeny erdekeben.

Mi most itt ulunk, korulottunk zajlanak a demonstraciok, mindenki fugg a hireken es fogalmunk sincs, hogy eljutunk-e utunk vegceljahoz, azaz Tibetbe. Jelenleg zarva vannak a hatarok.

Nem tudjuk eldonteni, hogy ha kinyitnak, akkor elinduljunk-e, vagy sem, es nem csak a biztonsagi kerdesek miatt. Vajon a tibetieknek jo-e, ha a turistak tovabbra is jonnek, vagy csak egy diktaturat eltetunk, penzelunk a megjelenesunkkel.

Lassan a szunetmentes aramforrasok feladjak a kuzdelmet az aramhiannyal, igy be kell fejeznem. Nemreg Andi itt mellettem egyutt netezett egy josagos szerzetessel, most viszont ismet az utcan van mindenki, eppen elhalad egy csapat tunteto...

Kar... kar... kar...

2008. március 12., szerda

Shiva szulinapja es Bond ujra kisert

Shiva szuletesnapja eppen Udaipurban ert minket. Volt is nagy felhajtas, mindenhol hivek tolongtak a neki szentelt templomoknal, egtek a fustolok, halmokban alltak az aldozati viragok, minden es mindenki diszbe oltozott.

Jo volt a toparti etterem tetoteraszan hallgatni a minden oldlarol aramlo ritualis zenet, gyonyorkodni a kivilagitott varosban es figyelni a fel-felvillano tuzijatekok fenyeit. Megegyszer, boldog szulinapot!

Mi ezt az estet egyebkent James Bonddal egyutt unnepeltuk. Ugy latszik, hogy o mindenhol kisert engem egesz India szerte. Itt Udaipurban forgattak ugyanis annak idejen (kb. a nyolcvanas evek eleje) az Octopussy cimu epizodot.
A fogonosz kastelya az egyik hegy tetejen tornyosulo Monsoon Palace volt, az amazonszeru holgyekbol allo noi ekszercsempesz banda feje - aki termeszetesen James szeretojeve valik-, pedig a vilag egyik legromantikusabb palotajaban lakott, mely egyben a varos jelkepe is. Udaipur kozepen tobb to is talalhato, es az egyik maharadzsa jo erzekkel a legszebb tavacska kozepebol kiemelkedo szigeten is felhuzott egy amolyan nyari lak feleseget. Az epuletegyuttes teljesen betakarja a sziget egeszet, igy a gyonyoru palota orias feher hattyukent lebeg a viz felszinen.

A varos legtobb etterme este hetkor Octopussy show-val kedveskedik vendegeinek. Ez abbol all, hogy egy korulbelul a filmmel egyidos tevekeszuleken levetitik magat a mualkotast. Ez az epizod talan a legbargyubb a Bond sorozatbol, Roger Moore foszereplesevel, de mi remekul szorakoztunk rajta. Nem rossz moka igy filmet nezni egy tetoteraszon iszogatva-eszegeteve.
Amikor a Lake Palace volt a filmen, akkor leneztunk a tavon lebego palotara, ha a Monsoon kastelyt mutattak, felpillantottunk ra, ahogy a hegyteton agaskodik az eg fele. Amikor az egyik furdo Ghat kerult kepbe, csak a hatunk moge vizslattunk, vegul, amig James a turbo riksaval szaguldozott a szuk utcakon, egymas szavaba vagva kiabaltunk, hogy itt setaltunk, ott vasarolgattunk es igy tovabb. Jopofa volt, he...he...he...

Lelkesedesunkben csak a szegeny pincerek nem osztoztak annyira, ok valoszinuleg hosszu evek, evtizedek ota minden este megcsodalhatjak Bond kalandjait.
:@)

2008. március 11., kedd

Egy ujabb okoskodas

Egy kis vallastorteneti kitekintes.


Nem akarok senkit untatni, de tapasztalataim szerint az europai emberek nagytobbsege az ot nagy vilagvallas kozul a kinai univerzizmusrol es a hinduizmusrol tudja a legkevesebbet. Ertelemszeruen most a hinduizmusrol, masik neven a Brahmanizmusrol ejtenek nehany szot, csak az alapveto fogalmak tisztazasa erdekeben, mert nehany vonatkozas a blogban is megjelenik. Hozza kell tennem rogton, hogy bar erdeklodesi koreim keletre huznak, jomagam is a hinduizmusrol tudom a legkevesebbet, tehat senki ne vegye tul komolyan az altalam leirtakat.



Nem is csoda, hogy konnyu elveszni ebben a temaban, hiszen a vilagon talan a hindu mitologia a legszerteagazobb, a legatlathatatlanabb. Tobb ezer isten, istenno, istenseg, demon es egyeb lenyiseg szerepel benne es maguk az atlag hinduk is csak egy reszet ismerik. Az alap isteni triaszrol, azaz a Trimurti-rol azonban mindenki hallott mar. Brahma, Vishnu es Shiva harmasa kepezi a mitologia alapjat, ok a legfobb, mindenki altal elfogadott istenek, illetve Istennek maganak a harom arca, megnyilvanulasi formaja. Az isten szo angol megfeleloje a GOD kapora jott a hinduknak, hogy ezt megmagyarazzak:



G = Generator, azaz Teremto = Brahma


O = Operator, azaz mukodteto, vagy Fenntarto = Vishnu


D = Destroyer, azaz Pusztito = Shiva



A fo iranyvonal legtobb istene e harmas valamelyik tagjanak felesege leszarmazottja vagy megtestesulese, azaz inkarnacioja, illetve a felesegek es leszarmazottak inkarnacioja, hogy vegleg teljesen el lehessen veszteni a fonalat. Ime nehany pelda:



Brahma felesege Saraswati


Vishnu, akinek egy masik neve Hari, pedig egy Laxmi (Lakshmi) nevu istennovel el egyutt, akinek egy masik neve Padma, azaz lotusz, merthogy sokszor jelenik meg lotuszviraggal a kezeben. Vishnu eddig kilenc inkarnacioval jelent meg a foldon, koztuk volt hal, ember-oroszlan, ferfi-no, stb, most csak a legismertebbeket emlitem meg:


-a hetedik inkarnacio Rama, akirol mar biztosan hallottatok (hare Rama), tole ered a Ramayana eposz, melyben Sita oldalan (foldmuvelesugyi miniszterno az istenek kozott) kuzd meg Ravana-val, a gonosz demon kirallyal.


-a nyolcadik maga Krishna, akit szinten nem kell bemutatni, tole ered a Bhagavad Gita, szinten szent eposz, es az o felesege volt Rukarni aki onkent halt tuzhalalt Krishna maglyajan.


-a kilencedik inkarnacio talan a leghiresebb, o a tortenelmi Buddha, azaz korabbi neven Gautama Siddhartha herceg, de ez mar a Buddhizmusra tartozik!


-a tizedik eljovendo megtestesules lesz Kalki, aki elhozza a Kali Yuga veget. Aki foglalkozott mar vallastortenettel, vagy korunk nepszeru ezoterikus tanainak valamelyikevel, az tudja, hogy a Kali Yuga az "istenek alkonya", az a vilagkorszak, amikor az istenek magara hagytak egy kicsit az embert, aki teljesen lefuzodott az anyagi vilagba. Ennek a veget jelzi a New Age is, vagy a Vizonto Kora, ennek koszonheto, hogy egyre tobben fordulnak ujra a masik oldal fele, mindegy hogyan nevezzuk azt.



Jon Shiva a pusztito, aki termesztesen egyben teremto is, hiszen a halal hozza meg az ujjaszuletest, minden vegben ott van egy uj kezdet is. Amikor inkabb teremto, akkor Sankara-nak hivjak es abrazolasa sokszor egy Lingam, azaz egy fallosz szobor, mely a termekenysegre, a szuletesre utal. Kevesen tudjak, hogy ezen Lingamok talpazata egy noi nemiszervet akar abrazolni, ebbol agaskodik ki maga a fallosz. Edes dolog, hogy a tobbnyire szegyenlos hinduk mindenhol szoborra formaznak egy futyit es egy puncit. Shivanak is sok megtestesulese van, peldaul Nilakantra, akit kek torokkal abrazolnak, mert lenyelte a vilagot elpusztitani keszulo merget. Nyolcadik inkarnacioja pedig Bhairava, aki az igazi szornyu terror!


Nezzuk Shiva asszonyait:


-Sati, a megdicsoult asszony


-Devi, akinek masik formaja Durga, az igazi harcos istenno, sok karral es fegyverrel


-Durga masik formaja Annapurna, aki erejevel etelt biztosit a foldon


-szinten Durga formaja Chamundra, a legharcosabb, igazi kegyetlen halaloszto


-Parvati szinten hires istenno, az o kozos gyermeke Shivaval Ganesha, aki a joszerencse jelkepe, es szegenykenek ember teste es elefant feje volt, mindenki latta mar az o abrazolasat, gondolom.



Talan ennyi eleg is lesz izelitonek. Most meg csak a harom foistenrol es felesegeikrol beszeltem a teljesseg igenye nelkul, igy el lehet kepzelni mit jelenthet ez tobbezer istenseg eseteben.



Nagyon erdekes, hogy a hinduizmusban nincsenek szigoru regulak es eloirasok a hitelettel es a vallas gyakorlasaval kapcsolatban, barmelyik istenseget kivalaszthatjuk imadatunk targyakent es egy kis tulzassal hivo hindunak szamitunk akkor is, ha felmegyunk a hegyekbe es ott egy barlangban az altalunk keszitett plussmacit imadjuk, mert mondjuk Ganesha inkarnaciojanak tartjuk azt.



Szinten erdekes, hogy a hivok 99,9 szazaleka az isteni harmas ket tagjat, Vishnut, vagy Shivat imadja, szegeny Brahmanak alig van kozvetlen hive, ha jol tudom osszesen harom neki szentelt templom letezik a vilagon, az egyiket lattuk is Pushkarban. En nagyon sokaig gondolkodtam, hogy vajon miert van ez, fel is allitottam magamban egy elmeletet, de barkit megkerdeztem az kodos, kitero valaszokat adott. A hivok nagy resze soha nem morfondirozott ezen, aki pedig igen, az nem nagyon akarta megfogalmazni a valaszt. Meseltem korabban a Brahmin szarmazasu idegenvezetonkrol a Skanzenben. Vele is beszelgettem errol es o vegre valahara megfogalmazta azt a valaszt, mely egybecseng az en verziommal is. (Kukac kerte, hogy jegyezzem meg, hogy o is erre gondolt! Tapsi-tapsi!) A valasz az emberi gyarlosagban keresendo, nevezetesen abban, hogy a legtobb ember (vallastol fuggetlenul) nem annyira szereti az istent/isteneket, inkabb feli, rettegi ot/oket.


Igy a teremtotol, azaz Brahmatol nem sok mindent akarunk, o mar befejezte munkajat az eletunkben, el is lehet felejteni szegenyt.


A fenntarto es mukodteto mar egy fontos isten, hiszen hozza fordulhatunk egeszsegert, szerelemert, gazdagsagert, mindennapi kis elonyeinkert.


Es vegul ott a legtobb imadoval rendelkezo pusztito, akit nem lehet figyelmen kivul hagyni, vagy lebecsulni, akivel senki nem akar ujjat huzni, hiszen o a megsemmisules, a halal maga. Persze, hogy tole tart mindenki a legjobban.



Barmennyire is szabad a vallasi elet, annal tobb szabaly es iranymutatas vonatkozik a hinduk mindennapi eletere, viselkedesere es egymassal valo kapcsolataikra. Hogy csak egyet emlitsunk, ott van az igencsak szigoru kasztrendszer, mely meg a legtobb felvilagosult, nyugati eletstilust koveto ertelmisegi szamara is athaghatatlan korlatot jelent. Sokszor elofordul peldaul, hogy kulonbozo kasztbol szarmazo, tobb egyetemi fokozattal rendelkezo, igen muvelt orvosok remek kollegai egymasnak, de meg csak eszukbe sem jut, hogy esetleg egymasnal vendegeskedjenek szabadidejukben, ne adja isten, hogy kaszton kivul hazasodjanak. (A hazassagok 96 szazalaka ma is elore leszervezett, a szulok altal kivalasztott parral kottetik, a fiatalok sokszor nem is ismerik egymast elotte.)



Egyebkent, ahogy mar korabban emlitettem, a kasztrendszer es a lelekvandorlasba vetett hit rengeteg pozitiv hatassal is van az egyen es a tarsadalom eletere egyarant. Az egyen szamara ez feler a legjobb pszichiatriai kezelessel, pszichoanalizissel, hiszen , ha nem tudunk valtoztatni helyzetunkon rajtunk kivulallo okok miatt, akkor nem is okolhatjuk magunkat az el nem ert sikerek miatt, igy nem alakulhat ki a frusztracio, vagy a masok irigylesebol fakado kisebbsegi erzes. Raadasul meg azt sem kell gondolniuk, hogy a sors igazsagtalan volt veluk, hiszen szamukra nem ez a szuletestol halalig tarto szemvillanas az elet egesze. Karmajuk meg sok szep "meglepetest" es remek, sikerekben es bosegben gazdag eleteket tartogathat szamukra a jovoben. Gondoljunk csak bele, mennyi elegedetlenseg oldodik fel igy.


A tarsadalom egesze szempontjabol is sok a pozitiv hatas. Erdekes, hogy meg az eliteltek is rendszeresen szabadsagot kapnak a bortonbol, de szepen, annak rendje es modja szerint vissza is ternek, hogy inkabb most vezekeljek le buneiket es ne vigyek at a kovetkezo inkarnacioba.



A hinduizmus gyokerei es annak a tarsadalmi berendezkedesnek az alapjai, mely a XX. szazadig gyakorlatilag valtozatlanul fennallt indiaban, idoszamitasunk elott 4000 es 2000 koze nyulnak vissza. Ebbol kitunik, hogy a hinduizmus a legosibb a vilagvallasok soraban, raadasul szinte valtozatlan, es egyetlen masik tarsadalmi forma sem elt meg megkozelitoleg sem ennyi idotartamot.



Felreertes ne essek, nem akarom az egekig magasztalni ezt a vallast es rendszert, mert termesztesen megvannak a maga arnyoldalai es raadasul mas kulturkorben nevelkedett emberek szamara az egesz alkalmazhatatlan, hasznavehetetlen es roppant idegen is lehet. Nyugati kulturankban rengetegen valljak magukat mas vallasok szimpatizansainak -kitekintve sajatjukbol-, mint paldaul Buddhizmus, Taoizmus, Iszlam, esetleg a zsido Kabbalat tanulmanyozzak, de meg egyetelen emberrel sem talalkoztam, aki otthon hindunak vallotta volna magat. A Krisnasokat (azaz a Krishna Tudatu Hivok Kozosseget) ne soroljuk ide, mert ok egy masik hajtas, egy vadonatuj kozosseg, mely egeszen masfajta vonzerovel toboroz hiveket, de ebbe most ne menjunk bele.


Tehat nem nagyon van olyan hindu hivo, aki nem annak szuletett, de hogy ki is hindu tulajdonkeppen, azt nem kevesse sarkitva ugy szoktam megfogalmazni, hogy hindu az az ember, aki elfogadja a lelekvandorlast es nem buddhista.



A buddhizmus rengeteget "vett at" a hinduizmusbol, mar ha lehet igy fogalmazni. Beszelhetunk a karmarol, a Samsararol, azaz a let kerekerol, mely az egymast koveto eletek sorozata, csakhogy ezekbol az alapvetesekbol ket teljesen kulonbozo vallas szuletett, melyek mas kovetkezteteseket vontak le es sok tekintetben mas iranyvonalat jeloltek ki. Sokan valljak magukat buddhista szimpatizansnak vilagszerte, annak ellenere, hogy a buddhizmus a keresztenyseggel es az iszlammal ellentetben soha senkit nem akart megteriteni. A buddhizmus ertektelennek tart minden megszoritast, amit nem a szabad akaratunkbol valsztunk, es milyen igaza van! Mondok egy peldat. A buddhista szerzetesek egy resze onkent valsztott uton eleri azt az allapotot, amikor lemond a szexualitasrol, hogy ezt az energiat atalakitsa es athelyezze testen belul, hogy aztan spiritualis erove alakitsa. Ez ugye nem azonos a katolikus papok colibatusaval, amely egy kivulrol kenyszeritett dolog, ilyeten forman pedig nem is nagyon mukodik. Nem akarok most peldalozni.



A buddhizmus nem allit fel tarsadalmi elvarasokat a hinduizmus szigoraval, bar az egojukat hatterbe szorito, vegtelenul bekes, a vilaggal harmoniaban elo, legynek sem arto szerzetesek nem haszontalan tagjai egyetlen nepcsoportnak sem. Buddhistanak szerintem nem lehet csak ugy szuletni, meg egy alapvetoen buddhista orszagban sem, ez egy valasztott eletmod. Nincs benne semmilyen istentol valo retteges, egyeni felelossegge alakul at minden, nincsenek kibuvok! Nem torolhetunk el semmit bunbocsajto cedulak vasarlasaval, zord isteneknek bemutatott aldozatokkal, zarandoklatokkal, vagy vezeklessel, csak a sajat tetteink, az altalunk sugarzott erzelmek szamitanak. Milyen erdekes, hogy oshazajaban, Indiaban elenyeszo kisebbsegge zsugorodott. Az embereknek talan egyszerubb teljesen feladni az egyeni felelosseget es elszenderedni a kasztrendszer es veres kezu Shiva kebelen.



Nem allt szandekomban egyetlen vallas hiveit sem megbantani es meg mielott reszrehajlassal vadolnanak elmondom, hogy szerintem az osszes vallas alapvetoen ugyanonnan indul ki, azonosak a gyokereik, es ha lehantjuk az evzredek alatt rajuk rakodott uledeket, akkor azonos alapveteseket talalunk bennuk az ember lenyegerol, a termeszetrol, es ami a legfontosabb, a szeretetrol, csak ki kell bogozni es ertelmezni, illetve inkabb aterzeni a lenyeget.


Meg a tortenetek is sokszor egymasba simulnak es a szereplok is megjelennek neha itt is, ott is.


Vegyuk peldaul a keresztenyseget, az iszlamot es a judaizmust. Egy torol fakadnak, ok az "Abraham vallasok". Abraham mindegyikben szerepel, o volt az az osatya, aki elhivatasa utan osszetorte apja balvanyait es meggyozte apjat az egyistenhitrol. A csaladfo vallasa, csaladi, majd torzsi, kesobb nemzetsegi, vegul pedig harom vilagvallassa valt. Szamos kozos alakot sorolhatnank meg fel, gondoljunk csak Mozesre, vagy Jezusra, aki meg a buddhizmusban is megemlitesre kerul. Buddha pedig ugye Vishnunak, a hindu istennek kilencedik inkarnacioja.


Kicsi a vilag, ugye?!

Na, mielott barkit ongyilkossagba kergetnek unalmas fejtegeteseimmel, befejezem.

Errol a temarol nehany heten keresztul folyamatosan tudnek pofazni, ha le nem lonek, kulonosen a buddhizmusrol, amit most csak a hinduizmussal valo osszefuggeseben emlitettem meg.

Amennyiben barkinek lenne hozzafuzni valoja, kerdese, vagy csak szeretne szimplan lehulyezni, allok elebe szemelyesen, de nem akarom a blogot teljesen elvinni ebbe az iranyba.


2008. március 7., péntek

Udaipuri tortenetek

A Shiva hivo

Udaipurban, mig a csajok szemrevetelezik a kiszemelt szallast, velem szoba elegyedik egy helybeli figura, termeszetesen nemsokara mar a sajat panziojat es ettermet ajanlgatja. Ilyenkor altalaban udvariasan veget vetunk a beszelgetesnek, bar sokszor nagyon jo ajanlatokat lehet igy kifogni, ha nem menekulunk el. Miutan a lanyok most nem arattak teljes uzleti sikert (sokalljuk az arat), elhatarozzuk, hogy megnezzuk uj baratom vendeghazat.

Nem loditott, a szoba tiszta, takaros, vilagos, hatalmas ablakaibol latszik a to es a palota a tulparton. Az agy meretes, boven eleg harmunknak, igy a fejenkenti 100 rupia (450 Ft) meltanyos osszeg. Valahogy ugy alakul, hogy kiprobaljuk a nem tul meghitt tetoterasz ettermet is ( egyetlen szakacs egy 2 negyzetmeteres dobozban), es megint nem csalodunk, minden kifogastalan. Kezdjuk megkedvelni a tulajt, foleg mikor a kifutofiujat rendelkezesunkre bocsatja, hogy elkalauzoljon minket a Wine Shop-hoz.

Este mar egyutt iszogatunk a teton a varos fenyei felett, a tulaj vizespoharbol tolja a rumot. Csatlakozik hozzank egy perui lany is, aki valamilyen egyetemi kutatason vett reszt Delhiben, es ott osszejott egy Akos nevu magyar sraccal, most vele el. Egyre emelkedettebb a hangulat, egyszercsak indiai hazigazdank szol, hogy nagyon sajnalja, de itt kell hagynia ezt a rtemek tarsasagot, ugyanis holnap van Shiva isten szulinapja es neki most haza kell sietnie, hogy megkezdje a reggelig tarto imadkozast. Nem tudom, hogy milyen imakat fog osszehozni ennyi rum utan, vagy fent tud-e maradni egesz ejjel, de megigeri, hogy ertunk is szol egy-ket szot az oreg pusztitonal. Kerdezi is, hogy mit kerjen nekunk, fiut, vagy esetleg leanyt. Hmmmm...
Inkabb mast valasztunk:
"Nem kerunk semmi mast, csak azt szeretnenk tovabbra is magunkenak tudni, amivel mar rendelkezunk. Kerdd meg Shivat, hogy hagyja meg nekunk az egeszseget es a szeretetet, mely csaladunk es barataink koreben korulvesz minket es a lehetoseget a vilag tovabbi felfedezesere! Ennyivel beerjuk!"
Azt mondja rendben, elintezi ezt. Ugy legyen!

Velem kapcsolatban hozza fuzi, hogy o erzi, az en szivem olyan, mint egy maharadzsae! Bar a maharadzsak soraban is volt boven eleg faszkalap, de en azert ezt boknak veszem, mert ugy tunik, annak szanta, bar ebben az italnak is elvitathatatlan erdemei vannak. Ha pedig esetleg felkernek egy kis uralkodasra, hat majd egy kicsit szabadkozom es keretem magam, de aztan duzzogva bar, de bekoltozom valamelyik palotaba.

Masnap reggel a haziur eleg kialvatlan benyomast tesz, bar o maskepp latja. Azt mondja, hogy reggel 6-ig imadkozott egyhuzamban, mutatja is a jeleket, melyet Shiva es Khali hagyott a tenyeren.


City Palace

Ez a legnagyobb, kozponti palota a varosban, melyhez minden maharadzsa hozzatette a magaet a szazadok soran. Buszken tornyosul a toparton a varos fole. Vegeigjarjuk minden szegletet, de itt egy kicsit mesterkelt es muzeumos a tura. Jaisalmerben, az Arany Erodben oda kolbaszolsz, ahova csak akarsz, a jodhpuri Mehrangarh audio turaja pedig magaval ragad, reg letunt korokba repitve. Itt is lenne audio guide, de egy plusz vagyont kellene fizetni erte es a szinvonala sem ugyanaz. Igy szepen illemtudoan kivegezzuk a latnivalokat.
Uveg es tukor termek, miniaturokkel boritott falak, fegyverarzenal, arkados udvarok es gondozott kertek valtjak egymast.

Nezelodunk, bandukolunk szorgalmasan es egyszercsak tortenik valami igazan jopofa. Belecsopenunk egy filmforgatasba. A felvett jelenetben a palota egyik szarnyanak osszes emeleten, teraszan es ablakaban tancosok porognek, mindenki konfettit es szines szalagokat szor a szelgepek keltette viharba, majd feltarul az oriasi kapu es a foszereplok egy teljes kiralyi pompaval dekoralt elefanton jelennek meg enekelve, az udvartartas es a tomeg legnagyobb oromere. Ugy nez ki az egesz jelenet, mint egy "Incredible India" reklam a Travel Channel-en. Nagyon jo erzes eloben latni, sot a reszeseve valni, mert szinte mindenhova beengednek a szunetekben, es sok helyre meg az effektiv forgatas alatt is odalopakodhatunk a tancosok moge a boltivek, uvegablakok rejtekeben. Era meg szalagokat is szor a legfelso szintrol!

Remelem, hogy egyszer majd valahol megnezhetjuk ezt a filmet, bar valami oltari blodseg lehet. A cime "The Cheetah Girls", azaz a "Gepard Lanyok". Vaaaaaaa...
Sajnos, a harom teljesen ismeretlen angol szineszno alkata alapjan, en mas cimet adtam volna a produkcionak.


A Brahmin

Ellatogatunk egy edes kis skanzen faluba, ahol igenybe vesszuk egy szimpatikus es cseppet sem tolakodo idegenvezeto szolgaltatasait. Uj baratunk roppant segitokesz es informativ, mindent tud a kulonbozo tajegysegek epiteszeterol, mindennapi eletmodjarol, sot a kasztrendszerrel es hitelettel kapcsolatos szorszalhasogato kerdeseinkkel sem lehet zavarba hozni. Remekul szorakozunk, viccelodunk, nemsokara megoldodik a nyelve a sajat eletevel kapcsolatban is.

Szarmazasat tekintve Brahmin o, mely a legfelsobb kaszt, bar ez is tobb mint egy tucat alkasztra oszlik, es alapjaban veve a szarmazas semmilyen anyagi biztonsagot nem jelent. O egy picike falucskaban szuletett es elte a szegeny es tanulatlan gyerekek eletet, rupiat, csokoladet es tollat koldulva az arra vetodo idegenektol, eppugy mint a legtobb mezitlabas, fulig szutykos kis rosszcsont akikkel a teves, dzsippes es biciklis kirandulasaink soran osszefutunk.

Hogy -hogy nem, a vegzet, a sors, az istenek, vagy nevezzuk barhogy, mas sorsot szantak neki, es eszkozuknek egy jolelku hollandust valasztottak, aki negy even at fizette a fiu tanittatasat. Ezutan mar sajat erejebol kuzdott tovabb es vegul Bachelor es Masters fokozattal is rendelkezik az egyetemi tanulmanyai utan. Sokaig volt idegenvezeto, de megunta, hogy turistakat terelgessen kulonbozo boltokba a komissio remenyeben, es tanitonak allt. Mar csak hetvegeken es unnepnapokon segit a skanzenben eligazodni az erdeklodoknek. Addig talpalt, szervezett, kilincselt es lobbyzott mig sikerult egy iskolat osszehoznia sajat kis falujaban, ahol ma mar 130 gyerek tanul.

Soha nem szakadt el sajat kulturajatol es gyokereitol, harminceves korara igazi eletvidam bolcs lett belole. Az angolon es hindin kivul ismeri az osi szent nyelvet, a szanszkritot is. Jartas a vallastortenetben es a tortenelemben is. Falujaban nincs igazi pap, igy Brahmin (papi kaszt) szarmazasa reven o lat el sok ilyen jellegu feladatot, eskuyvok, bucsuztatok, lelki segelyszolgalat es nevadas, melyben asztrologiai ismereteit is kamatoztatnia kell.

Megragadjuk az alkalmat, hogy vegre melto indiai nevvel vertezzuk fel magunkat, a lanyok mar regota tortek a fejuket ezen. Most vegre egy szakerto segit ebben, ujja is szuletunk nyomban:
Erikabol lesz Mohini, azaz a lenyugozo szepsegu holgy, aki a legendak idejen, a jo es a rossz kuzdelmekor mindket felet magaba bolonditotta, majd furfangosan segitette a jo gyozelmet.
Andi lesz Amita, a nektar leanya, aki az egesz emberiseg fele kozvetiti szeretetet. Jomagam Parth lettem, Krishna egyik tarsa, aki allitolag az istenek kegyeltje, remek ferj es szereto (hi-hi-hi), mellesleg a fold nevu bolygo egyik ura.
Most aztan tessek velem nagyon vigyazni!

Barcsak lenne egy-ket napunk uj baratunkkal, annyi mindent kerdezhetnenk meg tole. Kivanom neki, hogy soha ne torjon meg lendulete es eletkedve, bolcsessege igazgassa tetteit es gyarapodo tanitvanyainak eletutjat.

A mesek meseszep kocsijan...

Alig birtuk kivarni az elso alvos buszutunkat!
Az indiaiak megint kitalaltak az okossagot, a buszok kihasznalatlan felso legteret, ott ahol normalis esetben a kalaptarto szokott lenni, kis uvegfalu kalitkakka alakitjak, bennuk pedig matracokat helyeznek el. Arra gondoltunk, hogy ez udito szinonimaja lehet az alvos vonatoknak, raadasul az ember meg be is tud zarkozni a zavartalan kis belso vilagaba.

Nalunk Europaban hanyan ucsorognek a 15-20 oras buszutakon ahelyett, hogy kenyelmesen henteregnenek. Nem is ertettem egy darabig, hogy mi az elmaradott nyugaton miert nem vesszuk at ezt a szokast.
Kiprobaltuk, igy most mar tudom a valaszt!
A dolog sajnos elenyeszo mennyisegu elonnyel rendelkezik, a hatranyok szama viszont szinte vegtelen. Tomoren osszefoglalva, az erzes ahhoz hasonlithato, mintha bezarnanak egy nalunk joval kisebb felebaratunkra meretezett koporsoba, majd azzal egyutt bevagnanak egy oriasi mosogepbe ugy 7-8 orara.
Amennyiben ez eddig kimeritene a leanyalom fogalmat, akkor elmeselem a reszleteket is.

Az egesz azzal kezdodik, hogy amennyiben nem a vegallomason szallunk fel, akkor szinte biztos, hogy valaki mar fekszik az altalunk lefoglalt kalaptartoban. Andi is epp igy jart...
Segitettem neki kiebrudalni az almabol felvert, bamba es ertetlen Omprakash-t, aki ezutan vagy tiz percen keresztul uvoltozott a kalauzzal, hogy o milyen szarul jart. Andi boldogan elfoglalta volna kis kuckojat, de az elozoleg ott durmolo figura elkepzelhetetlen illatokat hagyott maga utan a kb. fel legkobmeteres dobozban. A bent talalhato matrac egyetlen subaszonyeg szeru kepzodmennyel van boritva, melynek hosszu szalai a kosztol osszeallt kemeny, fekete csomokban terulnek el. Andi, aki kifejezetten rosszul turi az ejszakai higiene hianyossagait, most hanyingerrel kuszkodve szelloztet es kozben probal semmihez sem hozza erni. En kint allok es hogy lassa egyutterzesemet, szakadok a rohogestol.

Egy darabig arcomra fagy a mosoly, amikor Eraval probalunk a sajat ketszemelyes koporsonkban megagyazni, viszont utana egy fel oraig nem tudjuk abbahagyni a rohogest, annyira abszurd minden korulmeny, amelyben elvileg aludnunk kellene. Az indiai utakrol csak annyit, hogy a minoseg szo semmilyen osszefuggesbe nem hozhato veluk, igy a busz elindulasa utan, agyazas kozben folyamatosan kalapaljuk fejunkkel a plafont, lassan lukat utunk a badogon.

Lefekszunk vegre.... he-he-he...
Testunk tehetetlenul vergodik a dobozban, folyamatos mozgasban vagyunk. En kicsit felek, hogy kilencven kilommal siman atviszem a ket kis uvegajtot, mely a busz belsejetol elvalaszt es edesen landolok a padlon. Szerencsere a masik oldalon az ablak elott van egy merevito is, igy legalabb kifele nem tudjuk elhagyni a buszt egy kanyarban, csak szegeny Kukacot preselem neki rendszeresen. Minden fekezesnel faltoro koskent probaljuk attorni fejunkkel a szomszed fulke falat, tolul agyunkba a ver, igy meg jobban erzekeljuk, hogy a szereny vacsora is inkabb kijonne a levegore. Ugy dontunk megfordulunk, bar igy elbukjuk a parna jellegu dudor kenyelmet.

Probalunk szelloztetni... Az egyik ablak nem mozdul, pedig teljes erommel feszulok neki, es az osszes hindu istent segitsegul invitalom, bar lehet, hogy talan nem a megfelelo hangnemben. A masik siman nyilik, igy csak az a baj, hogy az igen gyakran tisztitott, kivanatos fuggonyt a szankban lebegteti a szel. Mersekeljuk a nyilast es egy kicsit nyitunk a busz belseje fele is. Igy idealis a legaramlas, kintrol jon a csatornaszag es a kipufogogaz, belulrol pedig utastarsaink kellemes kiparolgasai.

A busz tetejenel a fizika torvenyei szerint felerosodik minden mozgas, a kilenges sokszorosa a lentinek es a fol-le mozgas is hatvanyozodik. Eloszor hanyatt fekszem, igy minden bukkanonal a csigojaimra erkezem vissza. Nosza probaljuk meg forditva, hason fekve! Egyelore egesz jo... es most egy emberes katyu... Repulok folfele, a plafon kozeleben egy erzekelheto pillanatra lebegve megallok, mint a prerifarkas a gyalogkakukkban, mielott szokas szerint a szakadekba pottyan, majd jon a varva-vart zuhanas es mar furodok is arccal a guszta matrac melysegeibe.

Mindossze het es fel orat kell igy eltoltenunk. Eszembe jutnak alkalmi palolemi barataink into szvai: "Keruljetek az alvos buszokat! Az egy remalom!"
Ok raadasul a Hampiba vezeto 15 oras kejutazason voltak, mely atvezet egy hegyseg szerpentines hagoin!
Az emberi test alkalmazkodokepessegenek nincs hatara. Vegul mindannyian alszunk valahogy...

2008. március 4., kedd

Tejbetokok es a gasztronomia

Mindenhol vannak tejbetokok. Mi tejbetoknek hivjuk az igazi szerencsetlensegeket, akik vonzzak magukhoz a bajt. Itt most nem a pozitiv gondolkodasrol akarok ertekezni, de vannak olyan embertarsaink, nagy pechunkre akar utitarsnak is kifoghatjuk oket, akik beallitottsaguk, gondolkodasmodjuk reven minden helyzetbol ki tudjak hozni a leheto legrosszabbat. Negativ tapasztalataik pedig arra osztonzik oket, hogy meg gyanakvobbak, bizalmatlanabbak legyenek, mindeg felkeszulnek a legrosszabbra, szinte varjak a kovetkezo megprobaltatast es igy az rendszerint meg is erkezik.

Nekik a pohar mindig felig ures, soha nincs felig tele. Az biztos, hogy a szallodaban ok kapjak a legrosszabb szobat, nekik veszik el a csomagjuk, kiraboljak es atverik oket, nekik mindig van legy a levesukben, a soruk orokke meleg, a fogadtatsuk pedig rendszerint hideg. Mindezen dolgok persze neha barkivel elofordulhatnak, de nem okoznak torest, nem hagynak mely nyomot, barati korben meselendo anekdotakka alakulnak az ido mulasaval.

A tejbetokoket viszont, ha van egy kis eszunk, nemfaggatjuk utazasi elmenyeikrol, mert latasmodjuk es remtorteneteik altal igazi energia vampirokka valnak, minden eleterot es pozitiv energiat kiszivnak embertarsaikbol, ha csak tehetik.

S hogy ez az egesz hogy jon ide? Tegnap talalkoztam egy igazi diszpeldannyal a tejbetokok nemzetsegebol. Szerencsere nem kellett kommunikalnom vele, csak biztos tavolsagbol, a masik ettermi asztaltol figyelhettem egy ujabb remes sorscsapas kifejlodeset.

Az ettermet a Lonely Planet is ajanlja, tokeletes a tisztasag, rendezett belso kert, makulatlan abroszok, hangulatos vilagitas, allitolag a konyha is remek a maga indiai, mexikoi es olasz valasztekaval. Mikor mi belepunk, Tejbetok Ur es neje mar ott vannak, eppen el vannak foglalva a megfelelo asztal kivalasztasaval. Egy darabig keringenek ossze-vissza, majd dontes szuletik vegre, de ez sajnos egy ujabb kerdest vet fel, nevezetesen, hogy ki melyik szekre uljon. Probalgatjak a lehetosegeket es ropke par perc utan el is helyezkednek. Mi mar reg tul vagyunk a rendelesen, beszelgetunk, van idom megfigyelni, ahogy az etlapot tanulmanyozzak melyrehatoan korulbelul tiz teljes percig. Tejbetok ur most odainti a pincert es itt kezdodik a java.

Sajnos nem hallom, hogy mit mond, de elkezd magyarazni a pincernek az etlappal kapcsolatban, ugy tunik, minyha el akarna meselni, hogy melyik etelt hogyan kell elkesziteni, persze az is lehet, hogy hosszu es tartalmas eletutjarol anekdotazik, de ehhez nem kellene ramutatnia a menu bizonyos pontjaira. A moka az, hogy baratunk magyaraz es magyaraz, a pincer bologat es megdobbenten nez ki a fejebol, emberunk beszel, beszel es beszel...

Mar eltelt 10-15 perc miota monologjaba kezdett, a felszolgalo egyre csuggedtebben acsorog. Mi beszelgetunk es az eloetelt fogyasztjuk es nem hisszuk el, hogy akarhanyszor odapillantunk, Tejbetok ur meg mindig szonokol. Ennyit Jamie Oliver sem tudna egyhuzamban meselni a vilag osszes konyhajarol. Ujabb tiz perc elteltevel kovetkezik a masodik felvonas. Baratunk most ujra vegighalad az etlapon, de most minden tetelnel kerdeseket tesz fel. Szegeny felszolgalo egyre csuggedtebben valaszolgat, a nagybecsu vendeg urasag pedig sosem elegszik meg a kapott valasszal, ujabb es ujabb kerdesek firtatnak ujabb es ujabb reszleteket.

Egy ido utan a felszolgalo feladja. Vagy nagyon tele lett a toke, vagy az o angol tudasa mar nem elegendo a melyenszanto gasztronomiai diskurzus lefolytatasara, mert segitseget kerven odainti egyik kollegajat, majd szinte elmenekul. Ez lehet, hogy nagyon elhibazott lepes volt, mert most mintha az egesz szertartas ujra kezdodne az elejetol. Szonoklat- kerdes ozon- a valaszok kapcsan ujabb szonoklat. Rapillantok Tejbetok asszonyra, megereszkedett tartassal rogyadozik a karosszekben es lebiggyedt ajkakkal, merev, uvege tekintettel bamul mag ele, szemuvege egyik szarat fogai kozott tartja es mozdulatlan nemasagba dermed. Valoszinuleg nem most eloszor vacsorazik egyutt a ferjevel, tudja, hogy masfel oranal elobb nem kerul sor arra, hogy o is rendelhessen, igy most igyekszik fellelni belso bekejet. Elkepzelem, hogy az elso randevuk soran eppen leendo ura magasfoku inyencsege, gasztronomiai es gasztro-etimologiai fejtegetesei csavartak el a fejet. Biztos ki lett kepezve az evek soran, hogy melyik etelt hogyan kell megrendelni, mikor mire kerdezzunk ra furfangosan es milyen pajkos, extra kivansagokkal bombazzuk a chef urat.

Mostanra azonban megfaradt, kiegett no lett belole, ugy latom, hogy lassan elfogyasztja szemuvegenek egyik szarat, mikozben ura, csodak csodaja, meg mindig a pincert okositja.

Lehet, hogy vendeglatos a ficko!

En is meritkeztem ebben a szep szakmaban egy darabig es voltak olyan idoszakok, amikor szinte minden este kollegakkal egyutt mentunk vacsorazni valamelyik nepszeru etterembe. Igy biztosan allithatom, hogy a felszolgaloknal, ettermi vezetoknel es sefeknel kekecebb, gusztustalanabb, szorszalhasogatoan buzeransabb vendeg nem letezik, plane, ha tobben is ulnek egy asztalnal es mag adjak is egymas ala a lovat. Ok mindig mindent jobban tudnak es biztosak akarnak lenni affelol, hogy ezt masok is elismerik. Szeretnek elvezkedni abban a szerepben, hogy a vendegnek mindig igaza van, ha mar annyit alltak a masik oldalon.

Ujabb tiz perc elteltevel hihetetlen, de megszuletik a rendeles, a pincer verejtektol csatakosan, de megkonnyebbult sohajjal tunik el a konyha fele, mikozben tarsa jot rohog rajta.

Mi lassan kivegezzuk a pasztakat is, mikor is szegeny elgyotort felszolgalop visszater valamilyen hirrel, gondolom valami elfogyott, vagy csak nem lehet elkesziteni az inyenc altal ohajtott modon .

Nem akarom tovabb huzni a tortenetet, ujabb tiz perc, ujabb rendeles es vegul Tejbetok Ur es becses Neje duzzogva, csondben ulnek, utaljak a vilagot es sertodott arccal nezik vegig, ahogy mi kikerjuk a szamlat, majd jollakottan tavozunk meg azelott, hogy ok akar egyetlen italt is megkaptak volna. Nem tudom, hogy feltunt-e nekik, hogy meg elottunk erkeztek.

He-he-he...

2008. március 2., vasárnap

Szentek es alszenetek Pushkarban

Felkelt a nap Puskharban. Itt ulok szallodank kis teraszan egy jotekony arnyat biztosito fa alatt es nezem, ahogy a tavat korulolelo kekesfeher templomok egyre hatarozottabb es fenyesebb kepet vetitenek a szent viztukorre. Era es Andi valahol csavarog mar, gondolom napfelkelteznek valahol, nem birtak kivarni, amig az alomszuszek, lusta dog malac felkel, pedig jelenleg alig mult negyed nyolc.

A Ghat-okon mar javaban zajlik az elet, zarandokok meritkeznek a szent vizbe, tisztulnak kivulrol es belulrol a ritualis furdozes altal. Egy helyrol enekszo, mashonnan tradicionalis hindu zene dallamait kozvetiti felem a to rezzenestelen felulete. Velem atellenben egy szent ember tart szonoklatot nehany tucat hivonek. Szentekbol es al szentekbol itt nincs hiany. Rengeteg zarandok baktat, imadkozik, vagy csak ucsorog emelkedett arckifejezessel a to korul. Tegnap este lattuk, hogy jo nehany aszketa ejszakazik a parton.

Sajnos itt is sokan probalnak toket kovacsolni hiszekeny turistak romantikus aldas-vagyaibol. Minket is kerulgetnek sokan, hogy fogadjuk el a vizbe szorando aldozati viragot, a kenetet a homlokunkra, es vaskos adomany elleneben biztositsunk magunk es szeretteink szamara joletet es szerencset. Ez akkor valik hiteltelenne, amikor a "szent ember" osszevissza hadoval, fogalma sincs, hogy mirol is beszel tulajdonkeppen es meg egy kicsit eroszakos is. Era es Andi most ernek vissza, ok is beszamolnak mindenfele imakrol, kenetekrol, kokusz aldozatokrol es hokusz-pokuszokrol, melyeken vegulis atkuzdottek magukat. Amikor a szent ember odaig jutott, hogy az Era nevezze meg, hogy mennyi penzt hajlando felaldozni ertem, azaz nevezze meg a ferje erteket az adando adomany reven, akkor o igy valaszolt:

"Micsoda?! Az en vallasom tiltja, hogy a szeretteimet anyagi osszefuggesekben emlitsem!"

Pompas valasz! Igen, yulajdonkeppen lehetseges lenne az is, hogy ok sertik meg a mi vallasunk, kulturank szabalyait a hulye, kapzsi jatekaik altal, mikozben mi ajtatosan vigyazunk, nehogy barmilyen szabalyt megszegjunk. Persze tudom, mi vagyunk a latogatok, az idegenek, nekunk kell alkalmazkodni, de mi meg is teszunk mindent. Nem hoztunk ide drogot, sem a szigoru vegetarianizmussal ellentetes eteleket, nem bujunk ossze a toparton, a Ghat-ok es szent helyek kornyeken levesszuk a labbelinket, nem fotozzuk a furdozoket es egyaltalan viselkedunk, tiszteletben tartva a szent hindu zarandokhely szellemet. Az ellen viszont senki nem tesz semmit, hogy pojacak filleres elonyok erdekeben szentsegtelenitik meg az imadott to nagyrabecsult lepcsosorait. Ezek az emberek semmivel sem jobbak, mint az "itt a piros - hol a piros?" klasszikus csaloi, megis megtehetik, hogy ezzel a hozzaallassal mocskoljak be a helyet, ahonnan Ghandi hamvait szortak a vizbe annak idejen, vagy ahol maga Brahma Isten furdozott a legenda szerint, illetve vele atellenben, ahol Vishnu manifesztalodott.

Felreertes ne essek, nem vagyok csalodott, vagy merges, csak megemlitem ezen bosszanto aprosagokat. Visszanezve blogomat, talan mar-mar tul idealizalt kepet festettem, mindenben maglatva a jot, a szeretnivalot, de nem is baj ez igy, sot! De most meg kellett emlitenek, hogy sajnos a hinduizmus es a buddhizmus mindennapi gyakorlata is torzulhatott nehany helyen annyira, hogy nem mentesek az olyan visszassagoktol, amelyek boseggel fellelhetoek napjaink keresztenysegeben, elen a katolikus anyaszentegyhazzal.

Meg a Jain templomokban is, amely a buddhizmus egyik legjamborabb aga, a szentely belsejeben, ahol a "templomszolga" segit a hivoknek az aldozat elhelyezeseben, osztja az aldas kenetet es vezenyli mindenki kis szertartasat, ott is ki van irva, hogy "Ne adj adomanyt a szent embernek, helyezd el a gyujto dobozba inkabb!" Tehat a sajat szent emberukben sem biznak, aki egyebkent morcos is egy kicsit, ha a ladat hasznalod es nem az o kezebe nyomod a baksist. Persze tudom, hogy minden szentnek maga fele hajlik a keze, az alszentekrol meg mar ne is beszeljunk, de ezek sokat rontanak bizonyos helyzetek megelesen, ha hagyjuk belelovallni magunkat. De ez csak egy eszmefuttatas, hogy ne csak allando eljenzest halljatok tolem, met meg a vegen unalomba fullad a blog.

Mindennek ellenere Pushkar nagyon is rendelkezik egy ellenallhatatlan bajjal, erezni lehet a hely szentseget es az igazi zarandokok valodi vallasossagat, pozitiv erzelmeit. Nekunk is rengeteget ad a hely, nezzuk, ahogy a napfelkelte, vagy eppen a naplemente festi at a to kornyekenek szaznal is tobb templomat es az 52 furdo Ghat lepcsosorait. A varos eppen inverze Jodhpurnak es Jaisalmernek, ahol az erodok emelkednek ki a pusztabol, itt a to es a varos belesullyed a kornyezo hegyek koze, melyeket szinten egy-egy templom koronaz. Meg is latogatjuk oket sorra, nem kis aszketikus hajlam szuksegeltetik ehhez, a perzselo nap adaz csataba bocsatkozik ellenunk, nem akarja hagyni, hogy jobban megkozelitsuk. A kilatas mindenhonnan amulatba ejto es az egyik uton meg egy majomcsalad is befogad tagjai koze engem, a megfaradt vandort.

Maga a varoska is szivet melengeto, aranyos, picike utcakkal, atlathato, bejarhato az egesz es indiai mercehez szokott szemunknek a tisztasag svajcot idezi. Eltelik nehany ora, nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi is hianyzik tulajdonkeppen, aztan belenk hasit a felismeres, hogy nincs az a megszokott buz! Igen, Jodhpur utan ez egyenesen felemelo. Ott a nyitott szennyvizcsatornak, a rengeteg kobor allat, a folyamatosan kavargo por es az elkepeszto szmog, melyen a jarmuvek fenyszoroja alig tud athatolni, olyan egyveleget alkot, hogy folyamatosan konnyezel, kohogsz, vagy pruszkolsz es kozben nagy ritkan egy kis levegohoz is hozzajutsz. Az innen 13 kilometerre fekvo Ajmer sem sokkal jobb, raadasul eletunk legpofatlanabb riksasaival harcoltunk, viszont itt, a Kigyo Hegyseg tuloldalan mintha egy masik vilag letezne. Valamely aldott torvenyhozo, szenteltessek meg a neve, innen kitiltotta a tuk-tukokat es mivel a varos alig egy ora alatt gyalog korbejarhato, mas jarmu is keves van. Ebbol adodik a szmog hianya es az aldott csend.