2008. március 2., vasárnap

Szentek es alszenetek Pushkarban

Felkelt a nap Puskharban. Itt ulok szallodank kis teraszan egy jotekony arnyat biztosito fa alatt es nezem, ahogy a tavat korulolelo kekesfeher templomok egyre hatarozottabb es fenyesebb kepet vetitenek a szent viztukorre. Era es Andi valahol csavarog mar, gondolom napfelkelteznek valahol, nem birtak kivarni, amig az alomszuszek, lusta dog malac felkel, pedig jelenleg alig mult negyed nyolc.

A Ghat-okon mar javaban zajlik az elet, zarandokok meritkeznek a szent vizbe, tisztulnak kivulrol es belulrol a ritualis furdozes altal. Egy helyrol enekszo, mashonnan tradicionalis hindu zene dallamait kozvetiti felem a to rezzenestelen felulete. Velem atellenben egy szent ember tart szonoklatot nehany tucat hivonek. Szentekbol es al szentekbol itt nincs hiany. Rengeteg zarandok baktat, imadkozik, vagy csak ucsorog emelkedett arckifejezessel a to korul. Tegnap este lattuk, hogy jo nehany aszketa ejszakazik a parton.

Sajnos itt is sokan probalnak toket kovacsolni hiszekeny turistak romantikus aldas-vagyaibol. Minket is kerulgetnek sokan, hogy fogadjuk el a vizbe szorando aldozati viragot, a kenetet a homlokunkra, es vaskos adomany elleneben biztositsunk magunk es szeretteink szamara joletet es szerencset. Ez akkor valik hiteltelenne, amikor a "szent ember" osszevissza hadoval, fogalma sincs, hogy mirol is beszel tulajdonkeppen es meg egy kicsit eroszakos is. Era es Andi most ernek vissza, ok is beszamolnak mindenfele imakrol, kenetekrol, kokusz aldozatokrol es hokusz-pokuszokrol, melyeken vegulis atkuzdottek magukat. Amikor a szent ember odaig jutott, hogy az Era nevezze meg, hogy mennyi penzt hajlando felaldozni ertem, azaz nevezze meg a ferje erteket az adando adomany reven, akkor o igy valaszolt:

"Micsoda?! Az en vallasom tiltja, hogy a szeretteimet anyagi osszefuggesekben emlitsem!"

Pompas valasz! Igen, yulajdonkeppen lehetseges lenne az is, hogy ok sertik meg a mi vallasunk, kulturank szabalyait a hulye, kapzsi jatekaik altal, mikozben mi ajtatosan vigyazunk, nehogy barmilyen szabalyt megszegjunk. Persze tudom, mi vagyunk a latogatok, az idegenek, nekunk kell alkalmazkodni, de mi meg is teszunk mindent. Nem hoztunk ide drogot, sem a szigoru vegetarianizmussal ellentetes eteleket, nem bujunk ossze a toparton, a Ghat-ok es szent helyek kornyeken levesszuk a labbelinket, nem fotozzuk a furdozoket es egyaltalan viselkedunk, tiszteletben tartva a szent hindu zarandokhely szellemet. Az ellen viszont senki nem tesz semmit, hogy pojacak filleres elonyok erdekeben szentsegtelenitik meg az imadott to nagyrabecsult lepcsosorait. Ezek az emberek semmivel sem jobbak, mint az "itt a piros - hol a piros?" klasszikus csaloi, megis megtehetik, hogy ezzel a hozzaallassal mocskoljak be a helyet, ahonnan Ghandi hamvait szortak a vizbe annak idejen, vagy ahol maga Brahma Isten furdozott a legenda szerint, illetve vele atellenben, ahol Vishnu manifesztalodott.

Felreertes ne essek, nem vagyok csalodott, vagy merges, csak megemlitem ezen bosszanto aprosagokat. Visszanezve blogomat, talan mar-mar tul idealizalt kepet festettem, mindenben maglatva a jot, a szeretnivalot, de nem is baj ez igy, sot! De most meg kellett emlitenek, hogy sajnos a hinduizmus es a buddhizmus mindennapi gyakorlata is torzulhatott nehany helyen annyira, hogy nem mentesek az olyan visszassagoktol, amelyek boseggel fellelhetoek napjaink keresztenysegeben, elen a katolikus anyaszentegyhazzal.

Meg a Jain templomokban is, amely a buddhizmus egyik legjamborabb aga, a szentely belsejeben, ahol a "templomszolga" segit a hivoknek az aldozat elhelyezeseben, osztja az aldas kenetet es vezenyli mindenki kis szertartasat, ott is ki van irva, hogy "Ne adj adomanyt a szent embernek, helyezd el a gyujto dobozba inkabb!" Tehat a sajat szent emberukben sem biznak, aki egyebkent morcos is egy kicsit, ha a ladat hasznalod es nem az o kezebe nyomod a baksist. Persze tudom, hogy minden szentnek maga fele hajlik a keze, az alszentekrol meg mar ne is beszeljunk, de ezek sokat rontanak bizonyos helyzetek megelesen, ha hagyjuk belelovallni magunkat. De ez csak egy eszmefuttatas, hogy ne csak allando eljenzest halljatok tolem, met meg a vegen unalomba fullad a blog.

Mindennek ellenere Pushkar nagyon is rendelkezik egy ellenallhatatlan bajjal, erezni lehet a hely szentseget es az igazi zarandokok valodi vallasossagat, pozitiv erzelmeit. Nekunk is rengeteget ad a hely, nezzuk, ahogy a napfelkelte, vagy eppen a naplemente festi at a to kornyekenek szaznal is tobb templomat es az 52 furdo Ghat lepcsosorait. A varos eppen inverze Jodhpurnak es Jaisalmernek, ahol az erodok emelkednek ki a pusztabol, itt a to es a varos belesullyed a kornyezo hegyek koze, melyeket szinten egy-egy templom koronaz. Meg is latogatjuk oket sorra, nem kis aszketikus hajlam szuksegeltetik ehhez, a perzselo nap adaz csataba bocsatkozik ellenunk, nem akarja hagyni, hogy jobban megkozelitsuk. A kilatas mindenhonnan amulatba ejto es az egyik uton meg egy majomcsalad is befogad tagjai koze engem, a megfaradt vandort.

Maga a varoska is szivet melengeto, aranyos, picike utcakkal, atlathato, bejarhato az egesz es indiai mercehez szokott szemunknek a tisztasag svajcot idezi. Eltelik nehany ora, nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi is hianyzik tulajdonkeppen, aztan belenk hasit a felismeres, hogy nincs az a megszokott buz! Igen, Jodhpur utan ez egyenesen felemelo. Ott a nyitott szennyvizcsatornak, a rengeteg kobor allat, a folyamatosan kavargo por es az elkepeszto szmog, melyen a jarmuvek fenyszoroja alig tud athatolni, olyan egyveleget alkot, hogy folyamatosan konnyezel, kohogsz, vagy pruszkolsz es kozben nagy ritkan egy kis levegohoz is hozzajutsz. Az innen 13 kilometerre fekvo Ajmer sem sokkal jobb, raadasul eletunk legpofatlanabb riksasaival harcoltunk, viszont itt, a Kigyo Hegyseg tuloldalan mintha egy masik vilag letezne. Valamely aldott torvenyhozo, szenteltessek meg a neve, innen kitiltotta a tuk-tukokat es mivel a varos alig egy ora alatt gyalog korbejarhato, mas jarmu is keves van. Ebbol adodik a szmog hianya es az aldott csend.

3 megjegyzés:

Évi írta...

Na kis vándoraim egy újabb hely egy újabb élmény és egy újabb küzdelem. A vándorélet már csak ilyen.Ölellek benneteket.

chris írta...

Pusszika! Jo volt latni teged egy kicsit a Skype-on.

Zsani írta...

"Micsoda?! Az en vallasom tiltja, hogy a szeretteimet anyagi osszefuggesekben emlitsem!"
...nagyon tetszik, tényleg pompás válasz!!!!