A mesek meseszep kocsijan...

Alig birtuk kivarni az elso alvos buszutunkat!
Az indiaiak megint kitalaltak az okossagot, a buszok kihasznalatlan felso legteret, ott ahol normalis esetben a kalaptarto szokott lenni, kis uvegfalu kalitkakka alakitjak, bennuk pedig matracokat helyeznek el. Arra gondoltunk, hogy ez udito szinonimaja lehet az alvos vonatoknak, raadasul az ember meg be is tud zarkozni a zavartalan kis belso vilagaba.

Nalunk Europaban hanyan ucsorognek a 15-20 oras buszutakon ahelyett, hogy kenyelmesen henteregnenek. Nem is ertettem egy darabig, hogy mi az elmaradott nyugaton miert nem vesszuk at ezt a szokast.
Kiprobaltuk, igy most mar tudom a valaszt!
A dolog sajnos elenyeszo mennyisegu elonnyel rendelkezik, a hatranyok szama viszont szinte vegtelen. Tomoren osszefoglalva, az erzes ahhoz hasonlithato, mintha bezarnanak egy nalunk joval kisebb felebaratunkra meretezett koporsoba, majd azzal egyutt bevagnanak egy oriasi mosogepbe ugy 7-8 orara.
Amennyiben ez eddig kimeritene a leanyalom fogalmat, akkor elmeselem a reszleteket is.

Az egesz azzal kezdodik, hogy amennyiben nem a vegallomason szallunk fel, akkor szinte biztos, hogy valaki mar fekszik az altalunk lefoglalt kalaptartoban. Andi is epp igy jart...
Segitettem neki kiebrudalni az almabol felvert, bamba es ertetlen Omprakash-t, aki ezutan vagy tiz percen keresztul uvoltozott a kalauzzal, hogy o milyen szarul jart. Andi boldogan elfoglalta volna kis kuckojat, de az elozoleg ott durmolo figura elkepzelhetetlen illatokat hagyott maga utan a kb. fel legkobmeteres dobozban. A bent talalhato matrac egyetlen subaszonyeg szeru kepzodmennyel van boritva, melynek hosszu szalai a kosztol osszeallt kemeny, fekete csomokban terulnek el. Andi, aki kifejezetten rosszul turi az ejszakai higiene hianyossagait, most hanyingerrel kuszkodve szelloztet es kozben probal semmihez sem hozza erni. En kint allok es hogy lassa egyutterzesemet, szakadok a rohogestol.

Egy darabig arcomra fagy a mosoly, amikor Eraval probalunk a sajat ketszemelyes koporsonkban megagyazni, viszont utana egy fel oraig nem tudjuk abbahagyni a rohogest, annyira abszurd minden korulmeny, amelyben elvileg aludnunk kellene. Az indiai utakrol csak annyit, hogy a minoseg szo semmilyen osszefuggesbe nem hozhato veluk, igy a busz elindulasa utan, agyazas kozben folyamatosan kalapaljuk fejunkkel a plafont, lassan lukat utunk a badogon.

Lefekszunk vegre.... he-he-he...
Testunk tehetetlenul vergodik a dobozban, folyamatos mozgasban vagyunk. En kicsit felek, hogy kilencven kilommal siman atviszem a ket kis uvegajtot, mely a busz belsejetol elvalaszt es edesen landolok a padlon. Szerencsere a masik oldalon az ablak elott van egy merevito is, igy legalabb kifele nem tudjuk elhagyni a buszt egy kanyarban, csak szegeny Kukacot preselem neki rendszeresen. Minden fekezesnel faltoro koskent probaljuk attorni fejunkkel a szomszed fulke falat, tolul agyunkba a ver, igy meg jobban erzekeljuk, hogy a szereny vacsora is inkabb kijonne a levegore. Ugy dontunk megfordulunk, bar igy elbukjuk a parna jellegu dudor kenyelmet.

Probalunk szelloztetni... Az egyik ablak nem mozdul, pedig teljes erommel feszulok neki, es az osszes hindu istent segitsegul invitalom, bar lehet, hogy talan nem a megfelelo hangnemben. A masik siman nyilik, igy csak az a baj, hogy az igen gyakran tisztitott, kivanatos fuggonyt a szankban lebegteti a szel. Mersekeljuk a nyilast es egy kicsit nyitunk a busz belseje fele is. Igy idealis a legaramlas, kintrol jon a csatornaszag es a kipufogogaz, belulrol pedig utastarsaink kellemes kiparolgasai.

A busz tetejenel a fizika torvenyei szerint felerosodik minden mozgas, a kilenges sokszorosa a lentinek es a fol-le mozgas is hatvanyozodik. Eloszor hanyatt fekszem, igy minden bukkanonal a csigojaimra erkezem vissza. Nosza probaljuk meg forditva, hason fekve! Egyelore egesz jo... es most egy emberes katyu... Repulok folfele, a plafon kozeleben egy erzekelheto pillanatra lebegve megallok, mint a prerifarkas a gyalogkakukkban, mielott szokas szerint a szakadekba pottyan, majd jon a varva-vart zuhanas es mar furodok is arccal a guszta matrac melysegeibe.

Mindossze het es fel orat kell igy eltoltenunk. Eszembe jutnak alkalmi palolemi barataink into szvai: "Keruljetek az alvos buszokat! Az egy remalom!"
Ok raadasul a Hampiba vezeto 15 oras kejutazason voltak, mely atvezet egy hegyseg szerpentines hagoin!
Az emberi test alkalmazkodokepessegenek nincs hatara. Vegul mindannyian alszunk valahogy...