Elszorult torkok Dharamsalaban

Nem igy terveztem.

Meg sok mindenrol szerettem volna irni, mielott raterek Dharamsala-ra, de sajnos, itt nagyon szomoru esemenyek "kozeppontjaba" kerultunk, igy kenytelen vagyok megvaltoztatni az eredeti terveimet.

Szivunkben a legnagyobb varakozassal es kicsattano orommel erkeztunk meg Himachal Pradesh tartomanyba, ahogy a neve is elarulja, igen, ez mar a Himalaya!!! Bar egyelore meg csak a labainal vagyunk alig 1700 meteres magassagban, a latohatart mar betoltik a 4000-5000 meteres hegyek sorfalai, tetejukon az orok es remelhetoleg mindorokke elpusztithatatlan hosipkakkal. Innen meg kicsit odebb vannak a legmagasabb vonulatok, csak kesobb jarunk felejuk, de igeretuket mar hozza felenk a szel a vilag legmagasabb hagoin keresztul, olyannyira, hogy az ember folyamatosan csak borzong az erzestol es a szive tulcsordul a termeszet legnagyobb hatalmainak erintesetol.

Tulcsordulnak erzeseink akkor is, amikor elerjuk Dharamsala felett a McLeod Ganj nevu kis telepulest, amely a tibeti menekultek legfontosabb elettere, egyben az emigrans tibeti kormany szekhelye es Oszentsegenek a Dalai Lamanak szamuzetes beli otthona, szent buddhista zarandokhely. Orrunkat es tundonket a friss hegyi levego fuvallatai kenyeztetik, leirhatatlan feludules ez az altalanos indiai szmog es buz utan, a homerseklet pedig kifejezetten kellemes a magassag es marcius ellenere, most dobbenunk csak ra, hogy meg eszak indiaban is elegge delen jarunk europahoz kepest, afrika eszaki reszevel vagyunk egy szelessegi koron. Az utcak edes kis kanyarokat veve, tisztan futnak fel a hegyoldalakra, az egesz telepulesen lenyugozo a panorama, akar a szobadban, akar egy etteremben ucsorogsz. Este erkezunk, fantasztikus a hangulat, mindenhol szerzetesekbe botlasz, az utcakon tibeti zaszloval ekesitett polokat viselo fiatalok korzoznak, meghitt es makulatlan ettermek valtjak egymast, zajlik az elet, ahogy illik, es ebbe az idillbe, mint egy villamcsapas hasitanak bele a kulvilag, azaz a legtobb itt elo szulofoldjenek hirei...

Mi tajekozatlanok vagyunk, mert igaz, hogy otthon sem, de itt az utunk soran meg veletlenul sem foglalkozunk politikaval, nem nezunk tevet, nem olvasunk ilyeten jellegu ujsagot. Kiderul, hogy Tibetben ismet tragedia tortent, mely, mint minden vizbe dobott ko, hullamokat gerjeszt az egesz tersegen keresztul.

Az atkozott kinai kommunista diktatura ismet kimutatta a sokszor takargatott foga feherjet es a tibeti buddhista szerzetesek vezette tuntetok koze lovetett. Lhasaban 80 halott, rengeteg sebesult, a tuntetesek sok kinai varosban is elkezdodnek, ami ujabb sebesultekhez es halalos aldozatokhoz vezet, foleg Szecsuan tartomanyban. Demonstarciok vannak vilagszerte, Nemetorszagban es Ausztraliaban is a rendoroknek kell megvedenie a kinai nagykovetseget. Mi most egy kavehaz felig lengedett roloi mogul nezzuk az utcan elvonulo, a Dalai Lamat elteto, Tibet fuggetlenseget kovetelo tuntetoket. Lelekben kint vagyunk veluk, de a kavehaz tulajdonosnoje mindenkit megkert, hogy huzodjunk be a teraszrol, mert szeretne, ha felig zart allapotaval es a kirakott zaszlokkal a tuntetok mellett tehetne le a voksat, kesobb be iz zar, mint sok etterem es bar a varoskaban. Estenkent minden kolostor es vendeghaz ablakait, korlatjait elboritjak az aldozatok emlekere gyujtott gyertyak es mecsesek, es bar a szerzetesek meg most is tudnak kedvesen mosolyogni, mindenkinek elszorul a torka...

Kozos megemlekezesek es egyuttes imadsagok tervezeterol erkeznek hirek, remeljuk, valahol mi is ott lehetunk. Itt, bar az esemenyek kozeppontjaban van az ember, hiszen ez itt talan "Tibetebb Tibet" mint maga az oshaza, megis mindenki biztonsagban van, hiszen itt senki nincs, aki a masik oldalon allna. Oszentsege, aki talan a legmegerdemeltebben birtokolja a Beke Nobeldijat, meg most is a nyugalom, a beke, es a megbocsatas mellett emel szot, es szerncsere az o szava me mindenhol, minden tibeti lelkeben es sziveben szentnek szamit. Barcsak ugyanekkora hatast tudna elerni a vilag vezeto politikai koreiben is. Hihetetlen vehemenciaval es munkabirassal dolgozik es lobbyzik Tibet autonomiajaert es az eroszakmentessegert. Vilagszerete elismerik es megbecsulik ot, de sajnos a politika es a gazdasag sokszor kovet mas, szamukra fontosabb utakat. Kinaval mar senki nem akar ujjat huzni. Nem csak az elmebeteg vezetok nuklearis raketak inditogombjain tartott keze miatt, hanem legfokepp az irdatlan gazdasagi potencial kovetkezteben. Mar mindenki ott termeltet, kina a leggyorsabban fejledo gazdasag, es senki nem engedheti meg sajnos, hogy figyelmen kivul hagyja. Javitson ki barki, ha szerinte tevedek, de az Egyesult Allamok mara mar a kinai toketol is fugg, tobbek kozott vele fedeztetve a negativ kereskedelmi merleget. Ezek utan miben remenykedhet szegeny Dalai Lama, aki tobb mint fel evszazada vivja sajat bekes harcat es megsem torik meg az emberisegbe es a szeretet bekes gyozelmebe vetett hite. Nem is lenne hiteles, ha maskepp cselekedne, buddhista vezetokent mindeg az eroszakmentesseget kell szem elott tartania. Meg olyankor is, amikor kisse zaklatottabb lelkuletu tuntetok az Olimpia bojkottjara szolitanak fel es Tibet teljes fuggetlenseget kovetelik, o kijelenti, hogy beerne egy a kulturalis ertekeket es hagyomanyokat vedo autonomiaval is. Hozzateszi, hogy a kinai nep maga megerdemli, hogy megrendezhesse az olimpiat es aterezhesse az ezzel jaro buszkeseget, mindossze a Kinai kormanyt kellene figyelmeztetni a vendeglato kotelezettsegeire es az emberi jogok tiszteletben tartasara. Az o eroszakmentes kuldetese mar az indiaiak szemeben is Mahatma Gandhieval kerul egy sikra.

Olyan kar, hogy annak ellenere, hogy a legtobb tibeti ember szamara az olimpia talan remenyt jelentett sorsa jobbra fordulasara, valoszinuleg megint nem fog tortenni semmi. Valoszinuleg senki nem fogja bojkottalni az olimpiat, meg annak ellenere sem, hogy a nemzetkozi sajtoban fejtegetesek talalhatoak ezzel kapcsolatban. A Dalai Lama is mellette foglal allast, es termeszetesen szegeny sportolokat is mindenki sajnalja, amikor negyevnyi felkeszules veszik karba, esetleg egy gyonyoru sportkarrierre soha nem kerul fel a korona, de itt megiscsak embereletekrol, meszarlasokrol, agressziorol, egy kultura majdnem teljes eltunteteserol van szo, tehat ideje lenne tenni valamit. Egy komoly fellepes, egy gazdasagi bojkott soha nem fog megtortenni, pedig ez talan hatassal lehetne az exportjatol fuggo rohadvany diktaturara, de az olimpiatol valo tavolmaradas jelzes erteku lenne szerintem. Az Olimiai Bizottsagnak, aki hallgat mint szar a fuben, pedig illene odatennie magat egy kicsit, hogy legalabb egy ejnye-bejnye erejeig megfenyegessek kinat, a megrendezes joganak esetleges visszavonasarol ejtve nehany szot, mert ennek hianyaban az Olimpia eszmenye es az otkarikas zaszlo verrel es szarral szennyezodik be. Az okorban erdekes modon fel tudtak fuggeszteni a haborukat is az eszmeny erdekeben.

Mi most itt ulunk, korulottunk zajlanak a demonstraciok, mindenki fugg a hireken es fogalmunk sincs, hogy eljutunk-e utunk vegceljahoz, azaz Tibetbe. Jelenleg zarva vannak a hatarok.

Nem tudjuk eldonteni, hogy ha kinyitnak, akkor elinduljunk-e, vagy sem, es nem csak a biztonsagi kerdesek miatt. Vajon a tibetieknek jo-e, ha a turistak tovabbra is jonnek, vagy csak egy diktaturat eltetunk, penzelunk a megjelenesunkkel.

Lassan a szunetmentes aramforrasok feladjak a kuzdelmet az aramhiannyal, igy be kell fejeznem. Nemreg Andi itt mellettem egyutt netezett egy josagos szerzetessel, most viszont ismet az utcan van mindenki, eppen elhalad egy csapat tunteto...

Kar... kar... kar...