Manali

Sokszor mondtuk mar utunk soran, hogy huuuuuuu, ez az igazi, ez a legjobb resz, ez a csucs, de mindig van feljebb es feljebb, egyre ujabb tortenesek es kalandok rakjak egyre magasabbra a mercet.

Most megint pontosan igy erzunk, ami most tortenik velunk az teljesen egyedualallo elmenyt jelent mindannyiunk eleteben. Jelenleg, ahogy ezeket a sorokat irom, eppen a 3200 meter magasan fekvo alaptaborunkban hevereszunk a hobol vajt ebedloasztalunk korul, velem szemben 5900-as csucsok hasitanak bele a felhotakaroba.

De ne rohanjunk elore!

Elhagyvan Dharamsalat uj hegyvonulatok koze vetettuk be magunkat, hogy elerjuk Manalit, india egyik kedvelt extrem sport kozpontjat. Ahogy a busz bekanyarodik a volgybe es kapaszkodunk egyre feljebb, ugy esik le egyre jobban az allunk. A folyo hatalmas hegyek kozott kanyarogva probalja megtalalni az utjat, sokszor tobbszaz meter magas sziklafalak tornyosulnak fole. A majdnem fuggoleges hegyoldalakat egeszen kulonleges novenyzet boritja, egymast valtjak a fenyok es a palmafak. Buszunk a sziklaparkanyokon szlalomozik, mi pedig inkabb a tavolba meredunk, minthogy lenezzunk az alattunk tatongo melysegbe.

Manali fekvese lenyugozo a hofeher csucsok es a meregzold fenyvesek kozott. A kornyezo erdoseg vedett reszein 40-50 meter magas fenyooriasok tornek az eg fele. labaiknal mesebe illo mohas vadon. A folyo most latni engedi szeles medret, feneken a milliardnyi gombolyded hordalek sziklaval. A viz most negy-ot kisebb patak kozt osztja szet erejet, igy csorgedezik lefele csendesen. Az egesz taj olyan ismeros, a sielesek, a teli turak nosztalgikus hangulata kisert minket. Amikor este egy hegyi kunyho belsejet idezo etteremben eszem a kivalo, fatuzeleses kemenceben sult himalayai pisztrangot, treljesen ellagyulok. Meg is irom Pittikenek SMS-ben, hogy az egesz hely egy kicsit a mindannyiunk szamara kellemes emlekeket idezo Zakopanera emlekeztet, pusztan a Tatrat csereltek fel a Himalayara.

Vendeghazunk kertjeben hevereszunk a zold fuben a viragzo gyumolcsfak alatt, mikozben a hofodte csucsok egyre intenzivebben hivogatnak minden iranybol. Kellemes es lagy a meleg a napsutesben, de alkonyat utan rohamosan zuhan a homerseklet, jol esik begyujtani a szobankhoz tartozo kandalloban. Elso estenken a romantikus tuzgyujtas a szo szoros ertelmeben befullad. Tepjuk fel az ajtokat, ablakokat a gomolygo fustben tapogatozva. Az egyetlen hely, ahova a dust nem jut el, az a kemeny. Masnap szobat cserelunk es igy mar a kellemes meleg es a parazs pattogasa ringet alomba bennunket.

Eraval teszunk egy kirandulast a helyi "siparadicsomba". Vicces egy hely! Egyetlen 50 meters felvono arvalkodik, az sem mukodik eppen, igaz, hogy nincs is miert, a hohatar mar joval feljebb huzodott, itt a zold mezon most csak lovaglasra es sikloernyozesre csabitanak. Ismerven az indiaiak minosegi termekeit, legendas igenyesseguket es precizitasukat, sikloernyozesre fegyverrel sem tudnanak kenyszeriteni. Ugy dontunk, hogy inkabb turazunk egyet lefele, a mindossze 16-18 kilometerre fekvo Manaliig a folyoparton, vizesesek mellett, edes kis falvakon at. Az ut mellett vegig ugynevezett "sikolcsonzok" sorakoznak. Az elegansabbak egy satorban, vagy hullampalabol takolt bodegaban foglaltak helyet, a kevesbe elit uzletek portekaja csak ugy hever a foldon es a kokupacokon. Lehet berelni sifelszereleseket, melyek mar a nyolcvanas evekben is elavultnak szamitottak, a ruhazat, a bundak pedig nagyszuleink tatrai kirandulasairol keszult fenykepeirol lehetnek ismerosek. Nehany darab, melyet talan harminc evvel ezelott valogattak nehany hasznaltruha kereskedes szemeteskontenerebol, lassan muzealis erteknek szamit, vitrinben lenne a helye. Szerettunk volna sielni valahol a kornyeken csak ugy a vicc kedveert, de ez most elerhetetlen alomnak tunik.

Masnap lohaton vagunk neki a hegyeknek, hogy meglatogassunk egy jegbe fagyott Shiva templomot. Ez remek kalandnak bizonyul, gyonyoru a taj es remekul szorakozunk ahogy a hoszobrokat fenykepezgetve probaljuk kicselezni a rupiat kovetelo karbantarto munkast. Lefele ereszkedunk kedves kis birka joszagainkon, amikor a lovam ralep egy kidolt kerites ottfelejtett szogesdrotjara es sikeresen labara tekeredik az egesz. Szegeny allat orult rugdosasba es ugralasba kezd, hogy megszabaduljon a fajdalmas beklyotol, de a tuskek csak egyre melyebben vajnak a husaba, mire meg orultebb tancba kezd. Vezetonk probalja megfekezni szegeny parat, en pedig a hatan az eletemert kuzdok, ahogy probalom elkerulni, hogy a sziklakra zuhanjak. Oszinten szolva, ha elore megkerdezik, nem biztos, hogy ki akarom probalni a rodeot! De most legalabb ingyen kostolhattam bele ebbe a "mennyei elvezeteket jelento" sportba. Lovacskam vegre kiszabadul, csak a labaibol csordogal a ver csendesen. Sajnalom ot, de nem csak ezert teszem meg a kovetkezo nehany szaz metert inkabb gyalogosan.