Khalistan a Sikh orszag

Visszajott az aramszolgaltatas, igy maradok meg egy kicsit, es ha mar igy alakult, ejtek nehany szot Amrtitsar-rol is. A Kukac bejegyzesevel es kepeivel nem vehetem fel a versenyt, nem is akarom persze, igy mas oldalrol kozelitenem meg a dolgot.

Amritsar a Sikh vallas es a Sikh hivok kozpontja, a legszentebb zarandok helyuk, es ami elso pillanatban szimpatikussa teszi oket, az a felfogas, hogy barkit szivesen latnak, barkivel mindent megosztanak. A vallas maga meglehetosen ujkeletu, egy Guru Nanak nevu bacsi alapitotta a XV. szazadban, hogy egy kicsit szembe helyezkedjen a kasztrendszerrel es a Brahminok uralta hindu hitelettel. Sok kozos vonas fedezheto hel a hinduizmussal es a buddhizmussal is, tobbek kozott elfogadjak a reinkarnacio es a karma tanat, viszont csak egyetlen istenben hisznek, aki azonban mincs igazan kepekben vagy szobrokban megjelenitve, ami egy kicsit az iszlamra "hajaz".

Nem tisztelnek idolokat, vagy balvanyokat, de a tiz szent Guru kepe, akik tanitasaikkal a vallas gerincet kijeloltek, mindenhol megtalalhato, kulonbozo kevesse izleses kepek formajaban meg is vasarolhato.

A Sikhek mindeg kemeny es rendithetetlen harcosok hireben alltak, az itt elo ferfiak joval termetesebbek is, mint india egyeb teruletein, es az igen hetyken es fitosan viselt bajusz-szakall parositas, valamint az oldalukon logo elmaradhatatlan tor szinten amolyan veszelyes-kulonos-misztikus-hu-de-erdekes kulsot kolcsonoz nekik. A csajok komazzak is oket, persze megjegyzik, hogy egy otthoni kornyezetben szegenyek inkabb festenenek bohocnak a bajusz koltemenyekkel, a soha nem vagott szakallal (allitolag, de szerintem nem mindenkinel), valamint a jopofa turbanokkal. A hatarzaro ceremonian szereplo katonak pedig tenyleg merges kiskakasnak vannak oltoztetve, persze a tuloldalon paradezo pakisztaniakat sem kell felteni!

A masik vallas, a masfele emberek, a nagyvaroshoz kepest, indiai mercevel merve megdobbento tisztasag, a szent tenplom befogado meghittsege egyuttesen teszi, hogy mindanyian ugy erzzuk, egy masik indiaba, vagy talan egy masik orszagba csoppentunk. Ez reszben igaz is, nem csak azert, mert elhagytuk Rajasthan tartomanyt es immar Punjab-ban vagyunk, hanem annak kovetkezteben is, hogy a jelentos vallasi-kulturalis kulonbseget a Sikhek szerettek volna egy fuggetlen allam letrehozasaval megkoronazni, melyet a Khalasa testveriseg alapjan Khalistan-nak kereszteltek volna. Oszinte lelkesedessel adoznak a kivalasztott harcos-szentek idealjanak, de megoly batorsaguk es buszke, fuggetlen szellemuk sem volt elegendo, hogy ezt elerjek, cserebe viszont kaptak az arcukra eleget a tortenelem folyaman. Hol a Mughal (muzulman) uralkodok, hol a hinduk irtottak oket rendesen, a muzeumban rengeteg festmeny orokiti meg a kegyetlen csatakat, a lelemenyes kinzasokat es a martirhalal ezernyi formajat, melyet eleg rendszeresen gyakoroltak szegenyek. A legdobbenetesebb az a festmeny, mely a Sikh noket jeleniti meg, ahogy kinzoik a feldarabolt csecsemoik testreszeibol keszult nyaklancokat aggatnak rajuk. Brutalitas teren az "emberi" fantazia mindig is hatartalan volt.

A Sikhek utoljara 1984-ben szerettek volna fuggetlensegert folyamodni, de valaszul csak Indira Gandhi hadserege erkezett, aki az ujdonsagot nem jelento meszarlassal es rombolassal szeretett volna rendet teremteni. Nem igazan ertheto, hogy az eroszakmentesseggel india atyjava valo"Nagy Lelek", azaz "Mahatma" Gandhi leszarmazottja, ezt hogyan gondolta, de azt meg kevesbe ertem, hogy ezek utan hogyan mert tovabbra is Sikh testoroket alkalmazni. Szepen ki is vegeztek ot az emlitett biztonsagi emberek.

Itt sem szabadulunk attol, hogy kulonbozo filmek helyszineit jarjuk be, meg akkor sem, ha ez most egy nem tul vidam helyszin, a Jaillanwala Bagh. Richard Attenborough Gandhirol szolo filmjeben kerult megorokitesre az a jelenet, amikor 1919-ben, a britek ujabb igazsagtalan rendelkezesei ellen bekesen tunteto tomeggel szemben felsorakoznak a katonak. Majd elhangzik az ertelmetlen es felesleges tuzparancs... A tomeg egymast taposva menekul, sokan a golyok elol egy kutba vetik magukat. A vegeredmeny 400 halott es 1500 sebesult, akik a kijarasi tilalom es a megfelemlitett emberek rettegese miatt egesz ejjel verben furodve hevernek, senki nem mer a segitsegukre sietni, tisztelet az elenyeszo szamu kivetelnek.

A mokasnak kevesse sem nevezheto tortenelmi hatter ellenere Amritsar egy vidam, eleteros varos, a Sikh emberek pedig kedvesek es vendegszeretoek. Az Arany Templom es a kornyezo epuletek szepsege magaval ragado, a turkiz szinu toban pedig orias meretu halak uszkalnak a furdozo hivek kozott. Van koztuk arany szinu, fekete, albino feher es a vizbe szort eleseg korul gyonyoru, szines kavalkadot alkotva tulekednek. A varos egyebkent a tavacskarol kapta nevet, melyet Amrit Sarovar-nak, azaz a nektar medencejenek hivnak. Megaval ragado a hely szelleme, egyreszt erezni lehet, hogy ezek az emberek nem felik, hanem szeretik az istenuket, vidaman es buszken kerengenek a to korul, masreszt rendkivuli erzes, ha ennyire odeferhetunk a szent helyek kozeppontjaba es azt senki nem veszi rosz neven, sot!

Vegigallva a sort az Aramy Templomhoz vezeto egyetlen hidon, kikerulve az etelt megaldato hivoket, valamint atbukdacsolva a Szent Konyv elott leborulokon, az epulet belsejebe erve harmonia es nyugalom fogad. Meg arra is jut ido es hely, hogy a galerian leulve majdnem egy orat szemlelodjunk gondolatainkba merulve. Ez egy kicsit ahhoz hasonlithato, mintha Mekkaban, ha egyaltalan odaengednenek, a Kaba ko korul keringo irdatlan tomegben nyugodtan leulhetnel egy kicsit szemlelodni. Felemelo erzes. Ugyancsak lelekemelo pillanat, amikor az esti ceremonia kereteben a tiz Guru tanitasait tartalmazo Szent Konyvet visszaviszik a tepmplombol a tamacsterem epuletebe. Borzongatoak a fanfarok es a tomeg egyre fokozodo ahitatos lelkesedese. Sikh ferfiak vetik keresztul magukat a tomegen, hogy ha csak nehany masodpercre is, de ok is cipelhessek vallukon a konyv orias hordszeket. Magaval ragad a kantalas, az atszellemult arcok, a kurtszo, a leborulo asszonyok hite. Ott vagyunk mindennek a kozepeben, talan meg megis erinthetnem a hordszeket... Egy fiatal vezeto szegodik mellenk, aki egy masik lepcson hatulrol felvezet minket a helyisegbe, ahol a konyvet felto gonddal elzarjak a hivek mindent elsopro lelkesultsegenek kisereteben.

A Sikhek minden emberi lelket egyforman tisztelnek vallastol, nemtol, borszintol, beallitottsagtol fuggetlenul es ennek kezzlfoghato bizonyitekait is adjak. Mindenhova ingyen belephetsz barmikor, ezen kivul akar meg is szallhatsz egy-ket napra a zarandokok kozott, szinten terites mentesen es ha ez nem lenne eleg, hogy teljesen nullszaldos legyen egy itt eltoltott hetvege, barki reszt vehet a hatalmas, tobbszintes csarnokokban felszolgalt vegetarianus etkezeseken.

Az etel gyarto es eloszto gepezet a vilag egyik legnagyobb gyorsettermekent mukodik, napi 40.000 hivet is kiszolgalva. A dolgozok elo futoszalagokka allnak ossze a tanyer es etel osztasahoz, a szennyes begyujtesehez es a mosogatashoz. A fem talcak es bogrek sebes aradatanak csengese-bongasa elobb-utobb egy erdekes ritmusu zeneve all ossze, melyet szerintem barmelyik futurista kolto is szivesen megorokitett volna valamelyik koltemenyeben.

Nem tudunk egykonnyen szabadulni az Arany Templom vonzasabol, Amritsar is orokre a szivunkbe lopta magat, megint csak halat adhatunk, hogy ot sem hagytuk ki kalandjaink sorabol.