Vissza az oromokhoz

Az utobbi idoben egy kicsit szomorkas, kesernyes iranyvonalat vettek irasaink, ertheto okokbol kifolyolag, de most mar eppen itt az ideje, hogy visszaterjunk az elet altal oly bokezuen felkinalt elvezetek elfogadasahoz es dicsoitesehez.

Hip-hip-hurra... vagjunk bele.

Muszaly lesz megint megpedzenem nemi-nemu gasztronomiai kalandokat. Nagyszeru -gondolhatjatok, masrol sem szol ez a blog, mint kesergos vagy paprikas hangulatu okoskodasokrol es nagy zabalasokrol.

Vegkovetkeztetes: a Krisztian meg van gyozodve arrol, hogy o hu de nagyon okos, sajat elvetemult agyszulemenyeit gogos hittel vedelmezi es kozben meg egy ontelt haspok, egy zabagep malac. Igen! Tulajdonkeppen igazatok van, amennyiben ezt gondoljatok, a fenti leiras nagyjabol illik ram, de azert hadd kerdezzem meg, hogy van-e szebb annal, kenyeztethet-e az elet kejesebben, min mikor egy remekbe szabott vacsora romjai felett, kivalo borral poharunkban, remek tarsasagban okoskodunk, filozofalgatunk. Ugye nincs?

Na jo, azert van, de megis...

Emlitettem mar, hogy szeretem az indiai konyhat, mint ahogy tulajdonkeppen minden nemzet konyhajat, es utunk soran rengeteg imadnivalo es lelkesito megnyilvanulasi formajat volt szerencsem arcomba tolni. Beszeltem azonban arrol is, hogy egy-ket honap utan ez az izvilag, a helyi fuszerkoltemnyekbol kialakulo iz es illatkavalkad, egy picit sokka valik. Kulonosen igaz ez, ha voltal ma egyszer is beteg valamitol, akkor sokszor mar az illatok is kavargato emlekekkel bombazzak gyomrodat es az izelemeny ohatatlanul osszekapcsolodhat az elfogyasztas helyenek nem mindig makulatlan emlekevel. Lasd szmog, nyitott varosi szennyvizcsatornak, az utcan, az ettermek elott dolgukat vegzo allatok es emberek, vagy egy-ket pillantas nemely etterem sufni szeru, ketto negyzetmeteres "konyhajaba", ahol a pult alatt felejtett kecskelab mar inkabb magatol ugrik a serpenyobe, mielott teljesen lebomlana.

Ez az egesz gondolatmenet csak azt hivatott szolgalni, hogy kifejtsem, miert is nem vagyunk tejbetokok csak azert, mert vagyunk az otthoni, az europai konyha izvilagara, higieniajara es csodalatos, zavarbaejto sokszinusegere. Tovabbra is jokat mulatok az olaszokon, akik csakis olasz etteremben etkeznek, es kinait sem nagyon lathatsz enni, hacsak nem egy kinai etteremben vagy. Thaifoldon is messze elkerultem a Magyar Csardat az idegen izek utani kielegithetetlen hajszaban, de ra kellett dobbennem, hogy ostoba elmeleteket gyartottam, mert az ido tenyezo mindent magvaltoztat. Ha ket-harom hetre utazunk el, akkor nyilvan ettermileg is kalandozunk, de hosszabb tartozkodas eseten oriasira no a gasztronomiai honvagy. Eme hosszu bevezeto utan raterek vegre arra, hogy mit es kit talaltunk Dharamsalaban.

Egeszen pontosan az Andi bukkant ra, mi pedig az o utmutatasai alapjan kerestuk fel masnap este, mig o egy ujabb tibeti masszazs tanfolyamon okosodott. Elindultunk lefele a McLeod Ganj-bol Dharamsalaba vezeto meredek hegyi szerpentinen. Egy ido utan elfogytak az epuletek es a vaksotetben botorkaltunk. Nem sokkal kesobb teljesen biztosak voltunk benne, hogy rossz iranyba haladunk, de egyszercsak, egy kanyarulat utan felbukkant, ott hajolt ki a hegyoldalbol a volgy fole a Boom Boom Cafe.

A hely barhol megallna a helyet a vilagban, de Indiaban, az indiai viszonyokhoz szokott szemeknek es orroknak olyan feludulest jelent ide belepni, hogy konnyek szoknek a szemedbe es a "hazaertem" melegsege arasztja el egesz lelkedet. Mint a vandor aki a sivatagban a teljes kiszaradas utan, sok delibabnak bedolve, utolso erejevel felkuszik az elete veget jelento utolso homokdunere, es mikozben lepereg szikkadt szemei elott az elete filmje, egyszercsak a kepkockak mogott felsejlik egy zoldello oazis, hat igy ultunk le asztalunkhoz. Az egesz etterem ugy festett, mint egy hamisitatlan olasz trattoria, tomorfa asztalok es fa-kovacsoltvas kombinacioju szekek, a falon filmplakatok, kandallo, talaloszekreny, rajta "muranoi" uvegkancsok es egy szeles nagy divany. Az asztalokon mecsestartok es hibatlan teritek textilszalvetaval. Vauuuuu. Hogy mikor lattam ilyet utoljara, nem is tudom, azt viszont tudom, hogy milyen messze all ez az atlag indiai ettermek viaszosvasznas, muanyag kerti szekes, hullo vakolatos valosagatol.

Mint kiderul, a tulajdonosno ausztral. Itt eleve jol hangzik, hogy a tulaj egy holgy. Nemsokara meg is jelenik teljes eletnagysagaban. Semmi esetre sem tunik ausztralnak. Aki itt felenk kozelit, az nyilvanvaloan a XIX szazadi Parizs ejszakai eletenek egy meghatarozo -es nam csak atvitt ertelemben-, sulyos egyenisege. Egy igazi madame o, vagy pontosabban fogalmazva egy kisse mar tulkoros, szebb napokat latott, sokat megelt dizoz, akin ugyan nyomot hagyott az elet, de biztos, hogy o is nyomot hagyott egy-ket eletben. Hangja barenekesnokent bug, ahogy beszedbe elegyedunk es hamar kiderul, hogy az extravagans kulso tokeletes osszhangot alkot a belsovel.

Egy hihetetlen egyeniseg o, egy igazi muvesz, eletmuvesz a gesztusaival, a mozdulataival, fanyar humoraval, megdobbento hajkoltemenyevel, sarkosan ruzsozott ajkaival es a maga rendithetetlen 100-110 kilojaval. Az etteremben minden az o egyeniseget tukrozi, rezgese mindent athat es igazi, magaval ragado angulatot teremt.

Szerencsere ez alol az etlap sem kivetel. Pikans, rafinalt, csabitoan megalmodott fogasok a legjobb europai hagyomanyok alapjan. Eloetelkent konyakos majpastetomot rendelek... nem is hiszem el, hogy letezik ilyen ezen a szubkontinensen. A terrakotta edenyben az illatos pastetom tetejet lehelletnyi fuszeres zsirreteg boritja, rogton kivankozik is a piritosra alapozas gyanant. Johet ra a Pate maga, belekostolok... mennyei...a lagy, kremes pastetom csak ugy ontja fuszereinek izanyagat a szamban, megfeleloen pikans az osszhatas, barhol, barmely etterem becsuletere valna. A csirkemell steak lelog a tanyerrol, itt indiaban nem is elnek ekkora szarnyasok a pavat leszamitva, mellette inycsiklando salata osszeallitas, zoldfuszeres vajkockakkal, serpenyos ujburgonyaval.

Meg sem emlitettem, hogy mig az altalunk megrendelt sorok beszerzesere vartunk, melyekert egy futar motoron loholt, hogy oldjak az alkohol elvonas keltette feszultseget, jofele whiskey-vel kinalnak. Kellemesen oldodnak is a varakozas percei. Gondolom ertenek ehhez, hiszen ugy tunik, nemcsak a dizoz baratnonk, hanem nem kevesbe egyeniseg indiai parja sem veti meg a maligan fokok nyujtotta elvezeteket.

Az adagok kifognak rajtunk, igy elhatarozzuk, hogy tovabb hizlaljuk a tulajdonosno "szegeny ehes kiskutyanak" egyaltalan nem nevezheto, Miss Kalma nevre hallgato kiralynojet. A kiralyno uralja az ettermet, jelenleg a helyiseg kozepen elhelyezett oriasi kanapen "uralkodik", a puha parnak kozott egykedvuen hevereszve. Alazatosan kozelitunk ofelsegehez, kezunkben az aldozati ajandeknak szant steak darabokkal. Hat o kiralyi felsege nincs tolunk beajulva, eppen csak szimatol egyet, majd arisztokratikus mozdulattal elforditja koronas fejet. Egy szaftos husi darabbal szinte esdekelve kenegetem meg az uralkodono nemesi ajkait, de igyekezetem nem hoz eredmenyt. Megszegyenulten kullogunk helyunkre, mint az egyszeri udvaribolond, aki nem tudta megnevettetni a kiralyt.

En mindeddig azt hittem, hogy az en budos-dog Oszkar fiamnak van a legjobb dolga a vilagon. Jut eszembe, de megrancigalnam azt az ostoba pofajat!

Egy masik este kicsit nagyobb a felhajtas, tobb a vendeg, keressuk kedvelt hazigazdankat, de nincs sehol. Nemsokara feltunik, es mar latszik is a kesedelem oka, teljes harci diszbe oltozott. A toilet leghangsulyosabb darabja a keleti mintakkal ekesitett, hosszu, tengerkek estelyi ruha, mely kevesse diszkreten tolmacsolja viselojnek nem kevesse gombolyded vonalait. Ismet bebizonyosodik a teny, hogy egy no gyakorlatilag testi adottsagaitol fuggetlenul tud vonzoan elegans, sot csinos lenni, ha egyenisege van, szemelyisege harmoniaban all sajat vilagaval es onmagat, valamint ruhatarat, noi mivoltanak buszke tudataban, hatarozottan vallalja.

Erre az estere leleplezodik a sarokban eddig letakart pianino is. Mint kesobb megtudom egy majdnem nyolcvaneves tibeti tanitobacsitol, ezen kivul egyetlen zongora talalhato az egesz volgyben, azt meg az angolok felejtettek itt a gyarmati idok emlekere. Ki sem mondjuk, hogy hurra-hurra, mar zongorista is kerult. Leginkabb atutazo hatizsakos turistanak latszik a srac, viszont csodalatosan jatszik. Tarsasaganak egy holgytagja melle telepszik es enekelni kezd. New York elegans piano barjainak egyikeben erezzuk magunkat. Egyszercsak hazigazdank, aki ma este minden eddiginel jobban megfelel kabare konferanszie szerepkorenek, maga is dalra fakad. Nem is akarhogy! Nagy teste hatalmas hangot tamogat, melyet teljesen egyedi eloadasmodban, szinpadi gesztusok kisereteben tolmacsol felenk.

Kar, hogy ezt a Cafet es hazigazdajat Miss Boom Boom-ot nem vihetjuk magunkkal! Isten eltesse az igazi egyenisegeket, annal is inkabb, mert szerintem a teremtovel szemben nagyobb bunt nem tudunk elkovetni, minthogy kozepszerusegunkkel untatjuk ot, aki -jobb dolga nem leven-, felulrol figyelget! :-))