2008. április 2., szerda

Love Story

Vashist-ban eppen ettermet keresunk, hogy logjunk egy kicsit, mielott kimegyunk a buszunkhoz. Felmaszunk az egyik tetoteri helyisegbe, de egy szimpatikus europai srac kozli, hogy meg csak a jovo heten fog kinyitni. Megkinalna igy is nemi itallal, kozben pedig beszedbe elegyedunk. Elmeseli tortenetet, talan ti sem banjatok meghallgatni.

Huszonnegy eves volt, amikor indiat jarva elvetodott ide Manali kornyekere, es mint oly sok utazot, ot is magaval ragadta a hely varazsa, a Himalaya csucsainak igezo latvanya, igy hosszabb idore itt maradt. Hogy csokkentse a koltsegeit, szallodai, illetve vendeghazi tartozkodas helyett berelt egy kis hazacskat a hegyekben. A hazigazdanak volt egy lanya, aki neha feltevedt hozzajuk, igy mar tobbszor valthattak szot kulonbozo "nyelveken" lefojtatott mutogatasok segitsegevel. Megtudta, hogy a lanynak van egy ferje, egy nepali szakacs es ket aranyos gyermeke is.

Egyik nap a leany beallitott a gyerekekkel es arra kerte ot, hogy vigyazzon a rosszcsontokra egy fel orat, mig o fat gyujt az erdoben. Eltelt a fel ora, egy ora, ket ora, de a lany sehol. Ot ora eltelteltevel kerult elo, megkoszonte az alkalmi babysitter faradozasait, majd tavozott. Az ido mulasaval egyre tobbszor maradtak a fiunal a gyerekek, szivesen vigyazott rajuk es a lanyhoz is egyre kozelebb kerult. Nemsokara mar nem kezzel-labbal, hanem a szerelem egyertelmu nyelvezetevel kommunikaltak. Teltek a honapok, hompolyogtek az erzelmek, mignem a lany teherbe esett. Szakacs ferje kiadta az utjat es szulei is eltavolitottak a falubol, hogy elkeruljek a rosszindulatu szobeszedet es a megvetest, az esetleges kikozositest.

A fiu erezte, hogy dontenie kell, hogy forduloponthoz erkezett az elete. Nehezen tudta elkepzelni, hogy a vegtelen szabadsagot teljesen feladja, hogy orokre maga mogott hagyja eddigi eletet. A szerelem azonban most is erosebbnek bizonyult es nemetorszagban elo edasanyja is segitette a dontest. Amikor a fiu kikerte velemenyet a helyzetrol, a mama rogton igy valaszolt: "Vedd el kisfiam, ha szereted nem hagyhatod magara!"

A fiu, hogy vilagossa tegye a helyzetet hozza tette:

-Mama, a lany indiai es nehany szon kivul nem beszel angolul!

-Nem baj, ez majd kialakul.

-Meg hindiul sem tud irni es olvasni, mert meg a masodik osztalyt sem vegezhette el.

-Ez sem allhat kozetek!

Megtortent az eskuvo, es amikor a fiu edesapjanak meselt tovabbi terveirol, hogy hazakoltozne a lannyal egyutt nemetorszagba, az apa igy valaszolt:

-Edes fiam, mit kezdene itt szegeny feleseged, aki egy teljesen mas kulturabol szarmazik, gyakorlatilag analfabeta es nyelveket sem beszel?! A ket poronty, akit orokbe fogadtal, szinten nehez helyzetbe kerulne. Neked kell alkalmazkodnod, maradj te veluk ott, ahova ok tartoznak es ahol te is megtalaltad a boldogsagodat! Mindenben tamogatni es segiteni fogunk benneteket.

-Koszonom Apa!

Igy is lett, a szuloi tamogatas es a szorgos munka eloszor egy kis kozos kuckot eredmenyezett, most pedig nyilik az elso sajat etterem. Az orokbefogadott ket lurko melle ket masik erkezett, igy a csalad mar hat boldog fot szamlal.

Igen, vannak meg ilyen tortenetek, leteznek meg ilyen emberek, ilyen szulok.

Sok boldogsagot kivanok mindannyiuknak!

5 megjegyzés:

Évi írta...

Szép történet,ölel mama

Névtelen írta...

Nem szeretnék már több párás szemüveget, de most megint könnyem csordult!

chris írta...

Szia Krisz!

Lassan ideje lesz beszerezned egy szemuveget is ezekhez a muveletekhez!

Egyebkent pedig igazan sajnalom, hogy ennyi szomoru percet okoztam!

Pusssz, Domenek is

Névtelen írta...

Nem szomoróságtól csorgott a könnyem, hanem a meghatottságtól:-)

Zsani írta...

Jó érzés volt olvasni...borzongatóan jó...