2008. április 19., szombat

Nepaaaaaaal!!!

Vegre elerkeztunk Nepalba is!
Udito a valtozasok tomkelege Indiahoz kepest. A Lonely Planet ugyan azt irja, hogy Kathmandu egy koszos, budos, szmogos nagyvaros, de ugy tunik, hogy a nepali kiadas szerzoi meg nem tettek be a labukat soha Indiaba, mert ahhoz kepest az ember ugy erzi, hogy svajcba erkezett. Rogton a hatar atlepese utan megvaltozik a kep. A falvak sokkal tisztabbak, a portalok rendezettebbek, a forgalom kisebb es nem allnak uton-utfelen a "roppant elfoglalt" szajtati trogerek, ahogy Era megfogalmazta. Az arcok, a szemek nagyobb ertelmet es kulturaltsagot tukroznek, es ha veletlenul felhangzik a jol ismert gyomorforgato harakolas, melyet altalaban egy gusztusos toccsanas kovet az aszfalton, akkor biztosak lehetunk benne, hogy egy muvelt indiaival hozott ossze a joszerencse.

Az utikonyv szerzoi oldalakon keresztul ontjak remtorteneteiket a nepali buszkozlekedes veszelyeirol es viszontagsagairol, mi azonban legkellemesebb utjainkon veszunk reszt, ahol a kalauz udvariasan felhivja az utasok figyelmet az elkovetkezo pihenokre, az ott eltoltendo idotartamra es az etkezesi lehetosegekre. Kedvesek es intelligensek, indiai kollegaik ugy erzik, hogy hatalmat kaptak a kezukbe ezzel a megtisztelo hivatassal, es ki is hasznaljak ezt sokszor minosithetetlenul paraszt stilusukkal. Nepalban joval kisebb a forgalom es talan ez is hozzajarul ahhoz, hogy a soforok keze tobbszor szakad le a dudarol, ami szinten emeli a hangulatot. Egyelore nem talalkozunk a megszokott negyes-otos elozesekkel sem, amikor busz eloz kamiont, szembol traktor eloz uthengert, kozottuk probalnak elferni a tobbiek es a kisebbek kenytelenek a padkan at a fak koze hajtani, hogy ne tiporjak el oket.

Kathmandu pedig nem tulzsufolt, nem koszos es nem budos. Legalabbis nekunk most egy picit sem tunik annak. Vajon mi tunhet annak Varanasi utan? El nem tudom kepzelni...
A legtobb etterem es bar europai szinvonalu, a szemelyzet kedves es ertelmes, legtobbszor a konnyunk csordul a meghatottsagtol, amikor a nivo, vagy egy-egy iz megkongatja az ismeros harangokat. Tokeletes masszazshoz is jutunk, talan a legjobb minden eddigi kozul, es kokteljainkat kortyolgatva, vagy Thomas Kilroy steak koltemenyei folott borozgatva megallapitjuk, hogy itt igen, itt tudnank elni, pedig meg semmit nem lattunk az orszagbol, meg varatjuk a nevezetessegeket, meg csak messzirol hallgatjuk a nyolcezres csucsok es vad folyok tavoli, de egyre erosodo hivoszavat.

Nem tetlenkedhetunk sokaig. Ki sem latszunk a bokros teendok halmai mogul. Oh, mi szegeny parak! Meg kell szerveznunk egy 21 napos Annapurna expediciot felszerelessel, hordarral, vezetovel egyutt, s hogy elotte se oljon meg minket az unalom, beiktatunk elotte egy harom napos rafting turat a vilag egyik legmelyebb folyovolgyeben futo Kali Gandaki-n. Rohangaszunk, targyalunk, szervezkedunk es vasarolunk. Elkepeszto mennyisegu es valtozatossagu ruhanemu es felszereles ment mar at a kezunkon, akar vasarlas, akar berles formajaban, megtolthetnenk veluk egy kisebb sportaruhazat. Persze voltunk a tengerben es a havas csucsokon, voltunk kemenceben es jegveremben, lovagoltunk es tevegeltunk, kajakoztunk es raftingoltunk, reszt vettunk szafarikon es hegymaszo turan, sieltunk ott, ahol a madar sem jar, es meg ki tudja, mi var rank!

Most eloszor is Pokhara var rank, innen indul a vadvizi turank. Edes kis varos egy gyonyoru to partjan, melynek viztukreben tetszelegnek maguknak a kornyek hegyoriasai. A Macchapucchre capauszony szeru csucsa uralja a latkepet, s bar a tavolban all, megis tekintelyt parancsoloan magasodik a taj fole. Itt Nepalban nem tartozhat a nehezsulyu bajnokok koze, ahol a vilag tiz legmagasabb csucsa kozul nyolc talalhato, ott a maga szereny 6997 meteres magassagaval szinte "torpe" szegeny. Azonban a topart, ahonnan szemleljuk 880 meteren helyezkedik el, es ez a 6117 meteres vertikalis kulonbseg nem is tunik oly elhanyagolhatonak. :-)

Nehez elhinni, hogy itt vagyunk. Minden "pillanat-megelo" kepessegunket ossze kell szednunk, hogy ateljuk azt, ami orokke oly tavolinak es elerhetetlennek tunt, amely borzongassal tolti el az utazot, s ugy hangzik: NEPAL.

2 megjegyzés:

Évi írta...

Azt hiszem ide Nepalba én is szívesen elmennék. Most már tényleg egy extrémsport specialisták lesztek minden téren. Most olvastam Era blogját a raftingról.Mit mondjak hátborzongató és gyönyörűséges.Abba biztos voltam,hogy a legnehezebbet is megpróbáljátok. Mi meg izgulhatunk ezerrel.No de ilyen kemény legények mint ti azok az igazán f...a legények. Millió puszi.

ericska írta...

Azert nem a legnehezebb volt am. Mondjuk ugy hogy felso kozepmezony. De a Bhoti Kosit meg beiktatjuk, ha belefek, o mar a nagyok kozott van, de rendesen.
puszi.