2008. január 26., szombat

Palolem

Egyebkent mar teljesen kizokkent az ido...
Neha csak ulunk mozdulatlanul, nezzuk az oceant es orakig meg sem szolalunk, fogalmunk sincs, hogy mit mutat a naptar, a vilag eppen melyik napjat gorgeti a hetnek. A hippi kultura es eleterzes melyen atitatta mar a strandok homokjat, a sziklak koveit, az arusok portekajat, a felszolgalok mozdulatait, a hennasok vonalvezeteset.
Persze nem volt nehez dolga a hippi kulturanak, a homok, a sziklak, a portekak es a mozdulatok a vilagnak ezen a reszen mar regota isszak magukba a vegtelen terre is idore oly lagyan, oly turelemmel, oly engedekenyseggel reflektalo vonalakat, mint a hinduizmus, vagy a budhizmus, meg akkor is ha Goaban a legnagyobb a kereszteny befolyas.
Palolemen minden lelassult. Az emberek csak ugy vannak. Kiegyensulyozott lassusaggal kovetik egymast a mozdulatok es a hullamok, a szavak es a palmak bologatasa, a gondolatok es a madarak lebegese, az erzelmek es a langnyelvek rebbenese. Este gyertyak, mecsesek es tuzek gyulnak a homokban, ide gyulnek az alkalmi zeneszek. Kozottunk ulunk es zenelunk, igen mi mindannyian egyutt zenelunk. Aki erre jar beszall egy gitarral, egy dobbal, szajharmonikaval. Az alkalmi bandak alkalmi kozonsegei pedig beszallnak az amugy is spontan fejlodo jammelesbe. Minden taps, minden labdobbanas, bekialtott refren, sot minden szemvillanas is alakitja a nagy kozos zenemuvet, melynek egyetlen vezerlo fonala az a nyugalom, beke, szabadsag es szeretet, amelyet mint egy kepzeletbeli bekepipat adunk korbe a tuz korul. Csakhogy ez a pipa sosem fogy el, sosem eg le. Minden egyes szippantas, minden lelegzetvetel es lehellet csak erositi.
Az energia jotekony vedoburka vesz minket korul, ide nem tud betorni a politika, a gazdasag, a mindennapi frusztraciok. Tiszta sallangmentes elet ez...
Felelotlen lenne? Talan igen, de aki most itt van, aki ezt ateli, aki kulturakon, teren, vallasokon, rasszokon ativelo kapcsolatokat alakit ki, az biztos, hogy nem art a vilagnak. Minden hur, minden egyes rezdulese javit valamit a globalis karman.
Enekelunk... rohogunk... zajlik az elet a maga termeszetes ritmusu zajlasaban.

Nincsenek megjegyzések: