Okoskodok egy kicsit...

Masnap doglunk a strandon...

Hihetetlen, hogy mennyien akarnak fotozkodni velunk! Igazan kellemes a hiressegek eletet elni, persze semmit sem tettunk erte, csak maskepp nezunk ki.

Viszont mi szoba elegyedunk barkivel, aki kozelit hozzank. Rengeteg baratra teszunk szert, meghivast kapunk csaladokhoz Keralaba, Chandigarh-ba es meg sorolhatnam. Azt hinnem, hogy ez mindenkinek kijar, de nehany melyebb beszelgetesbol kiderul, hogy barmilyen alazatos es magas szinvonalu a kiszolgalas, barmilyen kedvesek a helybeliek es az indiai turistak, a legtobb feher ember a szokasos hogy-vagy-mi-a-neved utan mosolyogva, de visszavonulot fuj. Cocini egyetemista barataink elmondjak, hogy meg soha egyetlen europaival sem sikrult elbeszelgetniuk, en vagyok az elso.

Mitol felnek az emberek?

Lehet, hogy kellemetlen, amig meg nem szokod, hogy a napagyadon relaxalva gyakorlatilag 15 masodpercenkent megprobalnak eladni neked valamit, a karkototol a kesudion at, egeszen a hajokazasig. Mindeg mondhatsz nemet, semmi sem kotelezo! Egy ido utan rajossz, hogy meg nemet sem kell mondanod, csak eled a sajat kis eletedet, olvasol, zenet hallgatsz, iszogatsz, ok meg bekesen elkullognak.

De mi a baj a szomszed nyugagyrol beszelgetest kezdemenyezo indiaiakkal? Az egvilagon semmi, nem akarnak eladni semmit, csak kommunikalni egy szamukra erdekes emberrel! De a helybeliek is! Kedvesek, aranyosak, mi pedig azert vagyunk itt, hogy megismerjuk oket.

Draga feher barataim! Nyissatok mar ki a szemeteket!

Nehanyan eljottok indiaba, mert otthon el lehet meselni, hogy milyen bevallalosak vagytok, kozben reszt vesztek egy otcsillagos, all inclusive utazason. Ezzel sincs baj, ha az ember kozben kommunikal. Masok mar maguk utaznak! Huuuu!

Vegignezik a templomokat es muzeumokat, majd elmondjak, hogy megismertek india igazi arcat, de meg veletlenul sem allnak szoba senkivel. Igy nem lehet megismerni egyetlen kulturat, vallast, nemzetet sem. Nem en irom le eloszor, hogy a helyi kocsmak es piacok tobbet mutatnak a vilag osszes muzeumanal es kiallitasanal. A kommunikacio, az interaktivitas a helybelikkel a megismeres kulcsa, ez az elet maga..

Az emberi kapcolataink jelentik az egyetlen fontos tenyezot az eletunkben. Ezt neha sejtjuk csaladunk, barataink koreben, de ott sem eljuk meg mindeg teljessegeben. Jo lenne felismerni, hogy az idegenekkel valtott nehany szo, egy mosoly, egy kezfogas, egy barati vallveregetes kulonlegesen fenyes pillanata az eletnek!

Vallasoktol, eszmerendszerektol es beallitottsagtol fuggetlenul mi lehet az ertelme ennek az ajandekba kapott egyszeri (esetleg sokszor ismetelt) 60-80 evnek, mint az adott es kapott erzelmek, a szertet maga. Hat nem ezt kapjuk vissza halalunk utan a Bardo Todal elso negyven akarhany napja soran? Szembesulven minden erzessel es erzelemmel, amelyet mas elolenyeknek okoztunk? Ez adja meg az indittatast a hibaink kijavitasara, az biztositja a motivaciot a karmikus kis csomagjaink elkeszitesehez, amelyek visszafele haladvan, az anyagi vilagba torteno ujboli lefuzodes utjan kiadjak majd eljovendo letunk vazat es helyzeteit.

De nem kell elmerulni a keleti filozofiaban ehhez. Georges Semprun nem errol beszel-e a "Nagy Utazasban"? Nem minden vallas etikaja innen indul ki? Az mberiseg legnagyobb muveszei es gondolkodoi nem erre a vegkovetkeztetesre jutottak mind? Az emberi let egyetlen igaz ertke, hogy ember es ember kozott letezhet erdekek nelkuli kapcsolat is, mely egy erdekes energian alapul, melynek neve szeretet. Az emberi letnek nincs ertlelme, csak celja lehet, az ertelemnek ehhez semmi koze. Itt egy melyebb, osibb dolog, egy erzelem dominal.

Nem az intelligencia emel ki minket, az csak egy nagyon is szuk bugyi a vilag feneken, nem kepes lefedni a vilag egeszet. Nekunk ugyan megadatott az onfelismeres es onreflexio kepessege (mely ketsegkivul csak az ember sajatja), de mit erunk vele, ha nem latjuk be, hogy a vilag jobba tetelenek egyetlen modja onmagunk megvaltasa. A politika, a mozgalmak, a kivulrol rank aggatott eszmek, dogmak erre nem kepesek. Ezek altalaban sajatos erdekeket szolgalnak, de meg a joszandek is elbukik igy hosszu tavon.

A megvaltas egyetlen eszkoze a szeretet lehet, melyet kifele sugarzunk. Milyen konnyen hangzik, pedig nem az. Ahhoz, hogy tenylegesen szeretni tudjunk masokat, ahhoz eloszor magunkat kellene szeretni es itt bukunk el a legtobben (ennek az onzeshez semmi koze). Onmagunk szeretete csak sajat magunk elfogadasa utan lehetseges, ehhez azonban a megismeres az elso lepes, amelynek elofeltetele az onfelismeres es onreflexio, melyet automatikusan megkaptunk emberi mivoltunkkal.

Tehat megismeres - elfogadas - onmagunk szeretete - masok szeretete.

Ez maskepp nem megy.

Viszont masok megismerese nelkul sem. Ha masokkal nem beszelunk, magunkkal sem talaljuk meg a hangot. Nekunk nyugatiaknak, akiknak megadatott az utazaslehetosege, kellene a legnyitottabbaknak, legtoleransabbnak lennunk. Megsem vagyunk. Miert?

Aki beszelget az baratkozik, aki baratokra tesz szert az talan nem itelkezik szemellenzo mogul. Csak egy pelda: aki jart mar arab orszagban es vannak muszlim baratai, annak eszebe sem jut, hogy altalanos teveszmeket puffogtasson politikarol, terrorizmusrol.

Aki arra is veszi a faradtsagot, hogy egy picit is elmelyedjen a kulturaban, rajon, hogy az iszlam egy vegtelnul tolerans vallas. Mit szolnank ha minket europai keresztenyeket Tomas de Torquemada-val, az inkvizicio osatyjaval, vagy Hitlerrel vennenek egy kalap ala?!

A szemellenzos, fanatikus itelkezes, a minden ismeretet nelkulozo velemeny alkotas teszi tonkre a vilagot. A legelvakultabb nacionalistak altalaban egy megveszekedett nyelvet sem beszelnek, soha el nem hagyjak orszaguk hatarait.

Pedig ha kommunikalnank egymassal, felfoghatnank az egyetemes kozhelyet, melyet megsem elunk at, hogy borszintol, kulturatol, nemzetektol es ideologiaktol fuggetlenul legbelul egyformak vagyunk. Mindenkinek megvannak a sajat vagyai, almai, de felelmei es frusztracioi is, ezeket segithetnenk feloldani beszelgeteseink altal.

Elnezest ezert az unalmas es bo lere eresztett bejegyzesert, mely a legtobb baratunk szamara nem is mond semmi ujat, egyszeruen csak le akartam irni, hogy: ismerkedjetek emberek!

Aki az emberek helyett a muzeumokban hisz, az nem a jelenben el, aki pedig nem probal meg kapcsolatokat teremteni utazasai soran, az eppen olyan ostoba, mint aki szkafanderben lat neki a szeretkezeshez!

Uff... en beszeltem... eppen eleget...