2008. május 6., kedd

Ujra Itt es Dobbenet

Halihoooooooooooooo!

Visszatertuuuuuuuuuuuuuuunk!

Megcsinaltuuuuuuuuuuuuuuuuuuuk!

Nehez lesz most egy kicsit ujra belekezdeni... Egyreszt rettentoen elszoktunk a billentyuzettol, ami remek erzes, masreszt mit meseljunk arrol a 16 naprol, mely eletunk egyik kiemelkedo kalandja volt. Azert valahogy csak megoldjuk. Era mar dolgozik a kepeken (2 Gigabyte az anyag), en pedig elkezdek irogatni. Azt hiszem, hogy megprobalok sorrendben haladni, de a teljesseg igenye nelkul. Majd neha csapongok egy kicsit ide-oda, ahogy tolem megszokhattatok!

Nehany mondat bevezetonek es kedvcsinalonak, nem csak az eljovendo irasokhoz, hanem a magashegyi trekkinghez ugy altalaban:

A mai napon befejeztuk a gyaloglast es az utolso allomasunkon elgyotort labainkat begyomoszoltuk egy mikrobuszba, hogy ne kelljen megvarni az egy ora mulva erkezo allami buszt. Ultunk a zotykolodo gepezetben es elkepesztoen furcsa erzes keritett hatalmaba. Aztan rajottem, hogy mi is az.

16 napon keresztul semmifele jarmuvet nem vettem igenybe, csak a sajat labam segitsegevel haladtam elore.

Belegondoltam es elszornyedtem, rogton meg is kerdeztem Erat:

-Mikor tortent meg veled utoljara, hogy 16 napon keresztul semmilyen jarmuvet nem hasznaltal?

-Azt hiszem soha, leszamitva csecsemokorom elso nehany hetet!

Bizony, bizony...

Gondoljatok csak bele egy pillanatra. Miota az eszunket tudjuk (azaz emlekeink kezdete ota) valoszinuleg egyikunkkel sem fordult elo -es most elsosorban a sajat korosztalyunkra es a nalunk fiatalabbkra gondolok-, hogy ne vettunk volna igenybe mas eroforrast a kozlekedeshez, a sajat izomeronkon kivul, legalabb ketto heten keresztul. Autok, motorok, villamosok, trolibuszok, metrok, repulogepek, helikopterek, hajok, motorcsonakok, sifelvonok, liftek, mozgolepcsok szallitjak sorvado testunket. Dobbenet... 16 nap mindossze, es meg soha korabban nem tortent ilyen velem...

Pergessetek le ti is eletetek filmjet es meglatjatok, hogy egymast valtjak benne a kulonbozo benzin, gazolaj, kerozin es elektromos meghajtasu ketyerek. Talan talaltok egy-ket nap szunetet, de 16 napot nem valoszinu. En most elegge ledobbentem magamon.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

De jóóóóóóóóóó hogy megvagytok!! És nagyon büszkék vagyunk ám rátok!!!!!!!!!! Írjatok sokat-sokat!!!!

Évi írta...

A nap minden pillanatában Rátok gondoltam. Nagyon de nagyon hibátlan gyerekek vagytok. Félelmetes amit végigcsináltatok. Ez azt hiszem mindannyiunk felejthetetlen élménye.Nem beszélve arról, hogy mindig rádöbbentesz valamire.Igen lassan már az ereinkben is benzin folyik.Én a múlt hónapban közel 80 ezret tankoltam el. Őrület.No mindegy, de remélem ez megváltozik,ha más nem is de remélem fogok tudni többet legalább bizicni.Már nagyon szeretnék én is sok mindenen változtatni, és végre megölelni titeket. Millió millió millió puszi.mama (ez most egy kisebb litániára sikeredett)