Egerke (8-9. nap)

Befordulunk az utolso eszaki volgybe, ennek a vegen mar ott a hago, ott a nagy kihivas. A volgy bejaratanal van egy erdekes kapu. Nincs elotte semmi, mogotte sem. Csak ugy all egy nagy kapu az ut kozepen es a semmibe nyilik. Valami megiscsak motoszkal mogotte, egy lovacska. Mindenki gondosan becsukja maga mogott a kaput miutan athaladt, valahogy mindenkinek igy van rendjen, ennek igy kell lennie, nem tatonghat ott egy nyitott kapu. Ki tudja miert rogzult ez igy belenk. Szegeny paci lathatoan szeretne atjonni erre az oldalra, minden athaladonal probalkozik, megindul, azutan csalodottan toporogni kezd. Valoszinuleg sokan ugy gondoljak, hogy mi mas celja lehet ennek a keritesnek, ha nem az, hogy pont ezt a lovat a tuloldalon tartsa. Igy senki sem engedi at.

Egyszercsak sikerul neki, egy amerikai srac nem volt eleg szemfules es az elszant negylabu mar at is jutott az annyira ahitott tuloldalra, mely, tegyuk hozza, semmiben sem kulonbozik a masik resztol. Szegeny amerikai nagyon megijedt, hogy milyen galibat okozott. Szabadjara engedett egy haziallatot. Latszik rajta az az elszantsag, mellyel a kisgyerek, aki rossz fat tett a tuzre, igyekszik eltuntetni "sulyos" tettenek kovetkemenyeit, mielott meg valaki leleplezne. Megragadja a lovacska kantarjat es probalja joszerevel attessekelni a tulso oldalra. Persze szegeny pacinak esze agaban sincs visszamenni, orul, hogy vegre atjuthatott. A srac meg jobban nekifeszul, most mar teljes erejet latba veti, 45 fokban dol hatrafele, ugy rangatja a kotofeket. Az eredmeny nulla, a lovaknak tudniillik negy laba van, ezeket mind jol megvetette, egy centit sem hajlando megmozdulni. Baratunk taktikat valt, elengedi a kantarat, megkeruli az allatot es a setabotjaval jokorat rasoz szegenyke hatso felere, igy lathato ez a nepaliaktol is. Ez hatott. A joszag ugrik egyet es maris a megfelelo oldalon van ismet. Az amerikai nagyon boldog, most mar nyugodtan folytathatja turajat, sikerult mindent rendbe hoznia. El is tunik a kanyarban. En meg fenykepeket keszitek, amikor latom, hogy a szel egyszercsak szelesre tarja a kaput es a lovacska taltoskent iramodik neki a szabadsagnak.

Felkaptatunk 4100 meterre, itt fogunk ejszakazni, megdontve ismet alvasi magassag rekordunkat. Miutan szorgalmas gyerekek vagyunk, akik minden alkalmat megragadnak egy kis aklimatizaciora, teszunk egy jo ketoras setat meg vacsi elott, ezzel 4300 fole kapaszkodvan. Visszaterven orommel tapasztaljuk, hogy a fogado ebedlojeben futenek. Nem is akarhogy! Eletunkben eloszor jak-szar tuzelesu kalyhanal melegszunk! Nagyon jonak tunik a futoerteke es a varakozasokkal ellentetben semmi szaga nincs. Itt mar egyaltalan nincs elektromossag, a futoanyag a hegyoldalban hever, csak ossze kell gyujteni, kivalo modja ez a rezsi csokkentesenek es igazan kornyezetbarat.

Vacsora kozben azon filozofalunk, tobb emberrel es vezetovel is eszmet cserelve, hogy masnap milyen magassagban szalljunk meg. Van aki 4500-ra eskuszik (ez Thorung Phedi), van aki a High Camp-et ajanlja 4925 meteren. Megoszlanak a velemenyek. Nekunk egy kicsit tul nagy alvasi magassag emelkedesnek tunik a 825 meter a masodik esetben. 3500 felett az ajanlott szallas emelkedes 500 meter/nap, igy meg viszonylag jol lehet aludni. Legalabbis a lehetoseg megvan hozza. Igy Thorung Phedi biztonsagosabbnak tunik, viszont ebben az esetben masnap sokkal tobb kell a hago eleresehez. A High Camp kicsit konnyebb masnapot iger, persze csak abban az esetben, ha egyaltalan alom jon a szemedre ebben a magassagban. Nehez dontesek ismet...

Radaasul, hogy lassatok milyen cudar az aklimatizacios elet, el kell mondanom, hogy napok ota nem iszunk egy korty alkoholt sem! Ez is roppant modon megneheziti a donteshozatalt.

Probaltam egy jot aludni itt 4100-on, erre egesz ejjel egy egerrel kellett kuzdenem! Arra ebredtem, hogy valaki egy nagy kupac kavicson jarkal a szobankban. Mig kotorasztam a zseblampa utan, radobbentem, hogy ez elegge abszurdnak hangzik, de a zaj erre utalt. Vegre megvan a kis lampa, felkattintom es persze sehol senki, a zaj is rogton megszunt...

Ezt meg egy parszor eljatszottam, mire gyanakodni kezdtem, hogy a zaj talan valamifele eros ragcsalassal lehet osszefuggesben. Most mar kitartobb kutatasba kezdtem, pakolasztam a cuccainkat, mozgattam a taskakat, es hopp... egyszercsak az egyik mogul ott menekul a kis bestia! Rogton ujra el is tunt valahova. Felpakoltam a taskakat az ablakparkanyra, de tiz perc utan hallottam, hogy ez sem hozta meg a kivant eredmenyt. Futottam meg egy-ket eredmenytelen kort es vegul feladtam. Elhataroztam, hogy behodolok es magadom magam. Elokotortam a maradek mandula keszletunket tartalmazo zacsit a taskambol, addigra mar gyanus nyomok ektelenkedtek rajta, es jol lathato helyen elhelyeztem az ellatmanyt a szoba kozepen. Hatha igy vegre csondben jollakik es odebball ez a kis dog. Most mar valoban nyugodtan aludtam reggelig, amikor is tapasztalhattam, hogy az egyik csokis muzliszeletemet is felzabalta a kis halatlan bestia. Hogy tud ez ennyit magaba tomni? Eskuszom fele akkora volt az egesz teremtmeny, mint a muzliszelet, es akkor a mandularol meg nem is beszeltem, amibol hirmondot sem hagyott.

Szerencsere a harc kozben nem keltettem fel az Erat. O, bar nem irtozik az egerektol, nem hiszem, hogy egykonnyen visszaaludt volna a tudattal, hogy eppen egy ragcsalo zabalja fel az osszes holminkat!

Masnap egy laza tura Thorung Phedi-be (4540m), majd a szallas elfoglalasa utan csinalunk egy jo kis szorgalmi maszast a High Camp-be (4925m). Utkozben van szerencsenk vegignezni, ahogy a mentohelikopter tobb eredmenytelen leszallasi kiserletet tesz az orkan jellegu szelben. Valakit ismet hatalmaba keritett a magassagi betegseg es feladni kenyszerult. Nem jo erzes ezt figyelgetni itt! Vegre fent vagyunk! Itt mar rendkivuli modon erezheto a hago feeling. Korben a konyortelen csucsok meredeznek, koztuk csak egyetlen kis osveny kapaszkodik at a homezokkel tarkitott lejtokon. Nekunk allatoknak meg mindeg nem volt eleg a maszas, igy rateszunk meg egy lapattal es felkuszunk a High Camp fole magasodo kilato csucsra. A fenti sztupat mar alig merjuk korbe jarni, harom oldalon szinte fuggolegesen szakad le a hegy.

Eloszor vagyunk 5000 meteren! Yahoooooooo!

Innen pislogunk a hago fele es mar nem is tunik olyan elerhetetlennek. Holnap megkuzdunk vele! Nicsak ki maszik itt fel egyszercsak! Megerkezett az angol Chris is!

Egyre magasabbra vagyunk, egyre tobbet es messzebbre akarunk trekkelni, most mar semmi sem eleg! Valoszinuleg orokre fuggove valtunk. Nem hiszem, hogy sokaig ki fogjuk birni kemeny turak, nagy magassagok es a vilag legmonumentalisabb hegylanci nelkul. Teljesen el vagyunk veszve!