Lendulet (3-4. nap)

Most mar kohazakban alszunk! Nagyon takaros kis szobaink vannak, bar a takarosrol valoszinuleg sokaknak mas lenne az elkepzelese.Linoleum padlo es ket priccs, ennyi, de ez eleg is, ha esetleg neg tiszta is, az kesz fonyeremeny. Persze mit varhat az ember fejenkent 100-150 forintert? De ne irigykedjetek, mert nem ilyen olcso am itt az elet! Egyre jobban nyilik az ollo az etel-ital es a szallas arak kozott. Igaz, hogy a szoba 100 forint per abrazat, de egy uveg sor mar 720 forintot kostal, mely otthon sem keves, itt pedig egy tetemes vagyon. Persze, tudom, igyunk vizet inkabb! Tesszuk is egesz nap, mert itt napi 4-5 liter folyadek bevitele elengedhetetlen. A palackos asvanyviz azonban a sor mintajara dragul, ahogy tavolodunk a civilizaciotol, es a forralt folyovizet sem ingyen adjak, sot! A jo kis viztisztito tablettank huz ki minket a csavabol, raadasul mellekize is alig van. Ugy megszoktuk, hogy otthon is ezt fogom mindenbe belehajigalni!

Ma ket hotel kozott buzgon valogatva en neztem az egyiket, a csajok pedig a masikat. Kozepen talalkozvan beszamoltam arrol, hogy en mit lattam: "Gyerekek ez nagyon fasza! Olyan mint egy odon, szaz eves hegyi kunyho, fa padlo, fa butorok, oreg mallo falak, nagyon edes!"

Vegul ezt valasztottuk es a vezetoink is biztositottak, hogy ez egy jo valasztas, mert ez egy szep uj szalloda!
-Mi van?- kerdeztem-Ez legalabb szaz eves lehet!
-Dehogy! Tavaly epult!
Hat ilyenek a felkapott hotelek az Annapurna korul.

Ket segitonk van. Egy porter, azaz teherhordo es egy porter-guide, aki valamennyit cipel is, de felig inkabb vezeto, es valamennyire meg angolul is beszel. Mar amennyire beszel...
Egy porter kb. 10 dollarba kerul naponta es max 25 kilot illik raakasztani, egy porter-guide 15 dolcsit kostal es 10-15 kilot hurcol. Kerhetsz guide-ot is, aki jol beszel angolul, de az sokkal dragabb es tojik cipelni barmit is a sajat cuccan kivul.
Tehat mi 25 dolcsit perkalunk a ket emberunknek naponta. Egyelore egy centje sem vesz karba (kesobb ez valtozik - a szerk.), a cipeles es utmutatas mellett egesz nap korulugralnak minket. Az osszes etteremben es szallashelyen intezkednek, minden kivansagunkat igyekeznek valora valtani, ok szolgalnak fel nekunk, es lesik minden gondulatunkat. Ket furcsa kis ficko, egy testverpar. A kisebbik a porter-guide. Vele talalkozni akartunk az irodanal, mielott fizetunk ertuk. Szegeny annyira izgult, hogy ossze-vissza makogott az elso meetingen, valamint lathatoan jobban izzadt, mint az egesz eddigi tura alatt barmikor. Annyira megsajnaltam, hogy mondtam a csajoknak, majd en cipelem a cuccokat, ha szegenyek nem birjak. Persze rogton nekem estek, hogy felejtsem el, meg hulye vagyok, meg minden ilyesmi! De elottem all egy ember, aki otven kilo, es a testvere sem sokkal tobb. Az egyikojuk majdnem husz kilot fog cipelni, persze meg igy is rendesek vagyunk, hogy a 25 kilot nem hasznaljuk ki, en meg itt allok, a nagy marha feher ember, es egy kb. 5 kilos zsakkal fogok szambazni!
Jojjon a tudomany, kitalaltam egy kepletet, amellyel igazolhatom magam:
Porter 50 kilo + csomag 20 kilo = 70 kilo
en 90 kilo + csomag 20 kilo = 110 kilo
Tehat loszar! Sokkal egyszerubb a porternek cipekednie, mint nekem. O igy negyven kiloval kevesebbet cipel, mint en tennem. Persze, hogy o konnyen ugral!
Nem, kedves barataim, nem akarom hallani a keplet cafolatat!

A viccet felreteve, ok egesz eletukben ezt csinaljak, hozza vannak szokva a teherhez, a magassaghoz, az oxigen hianyhoz es a huzos terepekhez. Akkor is le a kalappal az osszes porter es vezeto elott! Van egy remek nepali sor, az Everest. A jubileumi kiadas cimkejen egy fenykep, mely a Kiralyi Foldrajzi Tarsasag (London) tulajdona. A fenykepet Edmund Hillary keszitette, de nem o van rajta. Tenzing Norgay all az Everest csucsan 1953 majus 29-en. Ember meg soha nem allt ott. Kezeben negy zaszlo: Nepal, Anglia, India, Egyesult Nemzetek. O is "csak" egy guide volt, egy vezeto, egy sherpa, de nelkuluk itt senki nem jut sehova.

Nem panaszkodhatunki, nem birjuk rosszul a dolgot. Sokszor messze megelozzuk a portereket is, persze kozben ok cipekednek, de akkor is, ez nem egy rossz teljesitmeny. Sokszor sportot uzunk a sebessegbol, neha mar szinte rohanunk. Meg lehet figyelni a szallashelyek kornyeken, hogy ki honnan es mikor indul. A csoportok nagy reszere jocskan raverunk. Nem is ertem hogyan. Honnan jon most ez a kondi? Igaz, hogy trekkeltunk es sieltunk Indiaban, itt raftingoltunk stb., de megis erthetetlen. Valahogy most nagyon megy es ez rettento jo erzes. Biztos, hogy segit abszolut lelkesultsegunk, a fantasztikus kornyezet, a taj megdobbento valtozatossaga, a csodalatos ido. Ez mind-mind energiat pumpal belenk es szinte repulunk, messze tulteljesitve a napi adagokat. Ez pedig tovabb doppingol mindannyiunkat. Egyre tobbre torekszunk.
Persze most nagy az arcunk, hu de faszak vagyunk a harmadik nap vegen! Majd meglatjuk, hogy mi lesz kesobb. Tudom, az elozo sorok esetleg nagykepuen hangzottak, de en nem gondolom, hogy mi barmilyen nagy dolgot vinnenk itt vegbe, egyszeruen turazunk a sajat oromunkre. Mindossze jol esik, hogy jobban megy a dolog, mint amire szamitottam. Ennyi az egesz. Nem versenyzem senkivel, csak sajat tunyasagomat probalom legyozni.

Ismet remekul aludtunk. Felebredtem, kinyitottam a szemem, moccantam egyet a halozsakban es csak ugy megszokasbol, almosan kipillantottam az ablakon. Banggggggggggggg! Mint akit fejbe vagtak! A kornyezo hegyek meg sotetek voltak, de mogottuk a felkelo nap fenye narancsos rozsaszinure pingalta az Annapurna II es a Lamjung Himal csucsait.
-Jo reggelt kedves Krisztian- mondta az Annapurna II (7937 meter)
-Legyen egy ujabb gyonyoru napod Nepalban- mondta a Lamjung Himal (6983 meter)
-Vazze...- mondtam en... (sokaig kerestem a megfeleloen kedves es intelligens valszt, azutan ez jott ki!)

Elozoleg kicsit nagykepunek mutatkoztunk a teljesitmenyunkkel kapcsolatban. Ma reggel nekifeszultunk az ujabb meredelyeknek es ugy tunik, valami porszem kerulhetett a gepezet fogaskerekei koze. Nem ugy megy a dolog, mint ahogy elvarnam! Az izmokkal egyelore nincs baj, de az izuletek es csontok, foleg a labfejemben es kornyeken, az ejszaka folyaman mintha helyet csereltek volna egymassal, biztos, hogy nem a jo helyen vannak! Az is lehet, hogy egyszeruen berozsdasodtam ebben a paras idoben. Beletelik egy oraba, mire a rozsda lekopik es ujra minden rendesen mukodik. Mindenesetre visszaveszek az arcombol egy kicsit a tovabbiakra nezve!

Nem allunk meg ebedelni, mert reggel 10-re odaerunk a kijelolt helyre, es a nepali ebedidore egyelore nem all ra a gyomrunk. Belehuzunk meg egy picit es 12-re elerjuk ejszakai szallashelyunket. Nem banjuk... Levesszuk a bakancsokat es darabokra hullik a labunk. Jo is, hogy megalltunk, mert allitolag ebben a faluban van internet kavezo. Yahooooooo! Tudunk egyet uzenni nektek! Elindulunk felfele a faluban, kozben vegigporgetjuk a foutca mind a 111 db imamalmat. A kis hidacskan athaladvan eszlelem, hogy van egy edes vizi imamalom is, a furge patak hajtja nagy boszen. Jopofa az internet kavezo, fabol van itt is minden, csakugy mint a szobankban. Mindketto egy alpesi hutte belsejere hajaz. Csoda, hogy van itt net, de meg is kereik az arat. En tiz percet voltam, az Era tizenhatot. Az osszeg, amelyet fizettunk, fedezi egy ember nyolc napi szallasat!