Ice Lake (7. nap)

Masnap, csak ugy magan szorgalombol es persze az akklimatizacio vegett, felmaszunk a 3540 meteren fekvo Manangbol az Ice Lake-hez, mely 4600-on terul el. Ez olyan emelkedes, csak meg magasabbrol indulva, melyet az indiai si-szafarinal tettunk meg a Kothi Peak fele haladvan. Most mar nagysagrendekkel jobban birjuk az ilyen mokakat, mint akkoriban. Csodalatos az emberi szervezet alkalmazkodokepessege, hogy igy ra tud hangolodni egy tevekenysegre alig nehany nap alatt, valamint az altalanos kondicio is ugrasszeruen novekszik (persze atlag napi hat orat edzunk tisztan). De vajon, hogy van ez az akklimatizacios dolog? Folmegyunk, lejovunk es mar at is alltunk egy magasabb szintre. Mitol? Mi kattan at az emberi szervezetben, hol van ez a kis rejtett kapcsolo? Talan ha rabukkannank, akkor maszas nelkul is atkattinthatnank! he...he...he...

En azt hiszem, egesz jol birom, na nem mintha barkivel is versenyezni akarnek, csak magamat akarom legyozni /hu de nagy szavak! :-)/, es orulok minden egyes kis nyertes csatanak, mint majom a farkanak. Erre jonnek szembe a nepaliak strandpapucsban, faronkokkel, helyesebben fogalmazva villanyoszlopokkal a hatukon es szaladnak lefele, vagy eppen felfele! Erthetetlen a teherbiro kepesseguk, de az biztos, hogy ezek nelkul a porterek nelkul itt semmi nem lenne ebben a volgyben.

Miutan sokat sielunk, azt hittem, hogy tudom, hol van a novenytakaro felso hatara, illtve az orok ho szintje, de tevedek. Itt egeszen mas a helyzet, mint Europaban. 4200 meter magasan zoldello, fuves reteken setalgatok, a szemkozti oldalon pedig boszen nonek a fenyofak meg 4000 kornyeken is. Ez a deli oldal, itt az elso kosza hofoltocskakat 4600-nal erjuk majd el.

Egy kihalt, felig romos yak pasztor falucskan haladunk keresztul. Azon gondolkodom, hogy esetleg helyre pofozhatnank az egyik hazikot, felkoltoznenk ide egy kicsit. Nem lenne rossz, bar a kilatas nem tul fenyes, csak a fel Himalaya latszik mindenhonnan.

Felerunk a tohoz. Ez maga a csoda! A kristalytiszta kek viz nehol turkizbe hajlik, a szelfutta kis hullam redokon ket vizimadar ringatozik, hogy kerulnek ezek ide? Egy kis fennsikon vagyunk, a volgybe innen mar nem lehet lelatni, termeszetesen sehol senki. Elottunk az Annapurnak (II, III, es IV), valamint a Ganggapurna, a to tuloldalan, a hatunk mogott pedig a Chulu East ragyog a napsutesben. Mikozben a Himalayaban egy gyonyoru gleccserto partjan setalok, a Himalaya cimu albumrol hallgatom a The Lake (a to) cimu szamot. Hat kell ennel tobb?! Nekem biztosan nem, mar megint nem tudnek megszolalni a gyonyorusegtol.

Ezen a reggelen az idojaras is kitesz magaert. Lehet, hogy Annapurna es Ganggapurna kiralynok intezkedtek a tiszta latasi viszonyokrol, mert szerettek volna jol megnezni maguknak, hogy mit fog itt ossze szerencsetelenkedni, esni-kelni ez a ket balfek, akik egy teljesen lapos orszagbol idejottek okoskodni.

A to melletti kis epulet romnal - lehet, hogy szentely volt valamikor-, talaltam egy yak koponyat. A Kukac azonnal elkobozza tolem es vad fotozasba kezd. Mai temaja a koponya es a viztukor viszonya egymashoz. Egyszercsak megjelenik egy nagy yak csorda. Remeljuk nem akarnak elegtetelt venni ezekert a fotokert. Nem, egyelore hal`istennek ugy tunik, hogy ezek a megtermett tehen meretu, hosszu szoru, nagy szarvu joszagok elegge be vannak tolunk rezelve, nem is nagyon tudjuk kozelrol fotozni oket. Persze az is lehet, hogy meg soha nem lattak nagyra nott, ket labon jaro citromokat. Igy festunk ugyanis az esokabatjainkban.

A tuloldalon, a tavat taplalo kis patak partjan eletunk egyik legjobb piknikjet koltjuk el. Termeszetesen a helyszin is onmagaert beszel, de az eleseg sem hagy semmi kivannivalot maga utan. Igazi feher cipo (mely nagy kincs itt a volgyben), yak sajt, fott tojas. Nyami! A vegen az egeszet jofele gleccservizzel oblitjuk le! Ez az elso viz egesz eddigi utunk soran, melyet nem a boltban vettunk, es nem is forraltunk fel, es nem is raktunk bele fertotlenito tablettat. Csak ugy jon, csak ugy itt van, csordogal a gleccserbol lefele, mi meg szomjunkat oltjuk vele. 4600 meteren mar megengedhetjuk magunknak ezt a luxust, a legszigorubb egeszsegugyi hatarertek is maximum 4500 meter.

Alighogy megettuk kenyerunk javat, valaki feltunik a szemkozti parton. Ki mereszeli megzavarni ezt a meghitt pikniket? Lefogadjuk, hogy Chris az! Na persze nem en, hanem a masik Chris, az angol DHL sofor, akivel a tura soran minden falu minden vendeghazaban, az osszes teaarusnal, a legeldugottabb tavaknal es minden egyes felreeso osvonyen, az isten-hata-megett is allandoan osszefutunk. (Ez kesobb is pontosan igy folytatodik -a szerk.)

Ismet nagy az oromkodes, keszulnek a ket sarga, egy kek jellegu fotok legkedvesebb tavacskanknal.

Visszafele a masik uton, Braga fele ereszkedunk le. Itt legalabb latszik valami osveny fele, amit felfele jovet hiaba kerestunk. Ez jelentosen megnehezitette a maszast. Amikor alig tudod mar felemelni a labad, akkor nem kellemes azt keresgelni allandoan, hogy eppen hova tudod ujra lerakni. Erre jobb az ut, kevesbe meredek, viszont hosszabbnak tunik. Konkretan rohad le a labunk mar. Arra gondoltunk, hogy lefele benezunk a bragai buddhista monostorba, ahol eppen egy ijasz fesztival zajlik. Borzalmasan erdekelne a dolog, de ugy suvitunk el a monostor mellett hazafele, hogy meg csak ra sem pillantunk. Ha egyszer megallunk, tobbet el nem tudunk indulni a mai nap folyaman.

Kemeny dolog a hegymaszo elet. Alig varod, hogy elerd a menedeket. Beesel a fogadoba, veged van, mint a botnak. Nincs futes, sokszor meg langyos viz sem folyik a csapbol. Fagyoskodsz egy bortoncella szepsegu zuhanyzo-wc-ben, majd folytatod ezt a tevekenyseget a huzatos jegverem szobadban. Azonban igy is fantasztikus erzes az egesz, az ilyen napok mindent megernek.