2008. május 12., hétfő

Meleg viz, hideg sor (13-14. nap)

Miota atjottunk a hagon teljesen megvaltozott a taj. Eloszor eltunt minden elet. Egy teljesen kihalt, holdbeli tajon ereszkedtunk lefele. Kesobb kerult egy kis sivatagi jellegu novenyzet, mely gyeren ugyan, de beboritja a vegtelenbe veszo volgyeket es hegyoldalakat. Mindenhol egigero sziklak es ezek kilometereken at lefuto tormelek folyamai. Lenyugoz a taj, de a latkep most jobban emlekeztet amerika sivatagos videkeire, mint a mi kis megszokott Nepalunkra. Elkezdtek nagyon hianyozni a havas csucsok, a magashegyi tavak, az erotol duzzado folyok, a jak csordak, a kanyargo szuk volgyek es az otven centi szeles csapasok. Alacsonyan vagyunk, mar csak 2800 es 3800 kozott szambazunk, az oxigen is szokatlanul sok. A magassagi betegseg nem tudott fogast talalni rajtam, de most azt hiszem, hogy "alacsonysagi betegsegem" van.


Kagbeni-nel zold buzamezok hullamzanak a szelben. Elenkzold potty egy sargasbarna terepasztalon. Itt probalgatja "szarnyait" a Kali Gandaki, a folyo, melynek also folyasan olyan emlekeztes rafting turat tettunk. Itt meg csak szerteagazo csermelyek osszessege, melyek itt-ott csorgedeznek csendesen az amugy sok helyen 500 meteres szelesseget is elero folyomederben. Probalom elkepzelni, ahogy a monszun idejen a folyo hompolyogve betolti a volgyet. Most szarazon olyan, mint egy hegyek kozott kanyargo koves sivatag. Itt caplatunk mi. Mar csak egy porterunk van. A masikat Andi tavoztaval, erdekes korulmenyek kozott, szelnek eresztettuk.


Neha elegge erdeksen fest a kihalt folyomeder. Itt-ott ideiglenes telepulesek, bokros-bozotos ligetek tarkitjak. Mi lesz ezekkel, ha jonnek a hullamok? Egy honap mulva bekoszont az ozonviz. Van egy furcsa erzesem. Ez a sivatagos, bozotos-ligetes, szelfutta taj valahogy olyan bibliai erzetet kelt. Indiaban sok helyen lattam egy konyvet, mely Jezus homalyba veszo harminc evevel foglalkozik. Nemely gondolkodok szerint ezt az idot Indiaban toltotte. Ezen a furcsa szepsegu nepali tajon jarva az jutott eszembe, hogy esetleg indiabol ide is atruccanhatott, harminc ev alatt boven lett volna ra ideje. Esetleg megerintette a taj lenyugozo szepsege, es ezek utan nepali tajepiteszekkel alakittatta ki a szentfoldet. Mindossze a nyolcezres csucsok reprodukalasara nem futotta a koltsegvetesbol, hiszen akkor meg sehol sem volt a vilag egyik leggazdagabb szervezete, a katolikus egyhaz. He...he...he...


Ket nap mulva ismet valtozik a kep. Eddig a folyomederben kuzdottunk a kavicsokon az oruletes szembe szellel. A volgyben menetrendszerint 9:30-kor feltamado szel nem teketoriazik. Nekidolunk, rafekszunk, nyeljuk a port es a sebessegunk 30%-at elveszitjuk, no meg az energiank felet! De most nem csak a taj valtozik, a szel is alabbhagy egy kisse. Az ismeros es imadott kep fogad. A folyomeder osszeszukul es igy a Kali Gandaki felelmetes zugok es vizesesek kepeben tor utat maganak a sziklak kozott. It mar a majdnem fuggoleges sziklafalak is zoldek. Fenyvesek, palmafak, rizsteraszok es kodbeveszo 6-7 ezres csucsok. Csak a szokasos, ismeros-otthonos, giccses tajkep. Mar azzal is megbekeltem, hogy a hago tuloldalaval ellentetben, itt mar vezet egy amolyan "ut fele", melyen orankent elmegy egy motorkerekpar es kat-harom orankent egy dzsip. Tudom, hogy ez azert egy elviselheto forgalom a Rakoczi uthoz kepest, de a Marsyangdi folyo volgyeben meg ennyi sem volt, mint ahogy mar emlitettem korabban, csak gyalog, illetve oszver haton lehetett kozlekedni. A vegen mar 9 napi jarofoldre voltunk a civilizacio atkaitol.

Tatopani, azaz szo szerinti forditasban "melegviz" falvacska ismet kenyeztet egy kicsit minket. A terkep "nepszeru hoforrasrol" beszel, persze nekunk sem kell ketszer mondani, hogy kiprobaljuk. Remek erzes! Vegre egy kis termalvizzel kedveskedunk elnyutt, kifacsart izuleteinknek es a vegletekig hajszolt izmainknak. Talan emlekeztek, hogy Manaliban egy kis hindu templom adott otthont a furdonek, hat itt sem rosszabb a helyzet. Templom gyanant itt az erintetlen termeszet a maga osszes szentsegevel. A folyo 20 meterre fut el a kis medencetol, a tuloldalrol sziklafal oriasok kacsintanak le rank. Miutan a hely nem "hivatalosan" szent, csak nekunk az, igy az elelmes uzemeltetok jeghideg sorrel es pattogatott kukoricaval ejtik egyik amulatbol a masikba a meggyotorten punnyadozo, szepen lassan puhara fozott feher trekkereket.

1 megjegyzés:

Évi írta...

Olyan gyönyörű a tájleírásod, hogy szinte filmként pereg előttem az egész út. Hihetelen szines és szép jelzőkkel. Fogalmazás csillagos 5-ös, nyelvtan 5-ös, külalak 5-ös,(he..he..he.. szerencsére géppel írsz így el tudjuk olvasni).Pusszi.