2008. május 23., péntek

Langtang Anyukaval

Megint vege egy kalandnak!

Remelem, hogy senkit nem untatunk a sok-sok hasonlo elmennyel, de egyszeruen nem tudtuk kihagyni ezt a Langtang turat. Viszont, hogy meg se kelljen ugyanazon jelzoket es elragadtatott omlengeseket olvasnotok, csak arrol szamolok be, amely mas volt az eddigiekhez kepest.


1. kulonbseg:

Velunk volt Zsuzsa is (alais Anyuka draga, azaz legkedvesebb anyosom) es remekul szerepelt! Az elso ket nap magunk is megdobbentunk a tura kemenysegen. Arra szamitottunk, hogy ez egy kellemes seta lesz az erdoben, majd egy kicsit felemelkedunk 3800 meterre, ami mar igazan nem nagy cucc, de mint oly sokszor, a termeszet most is megviccelte a nem elegge tajekozott okostojasokat. A terkepekbol nem lehet pontosan kiolvasni az emelkedoket es lejtoket, a legtobb esetben csak a ket aznapi vegpont magassagat tudjuk, igy a nap folyaman erhetnek meglepetesek. Igy tortent ez most is, de le a kalappal Zsuzsa elott! Zokszo nelkul caplatott velunk fel es le, aztan ismet fel es le, es igy tovabb, amig ossze nem jott ugy napi netto 6-7 ora gyaloglas. Ez nem keves senkinek, nem is beszelve arrol, aki egyaltalan nem szokott ilyen dolgokat muvelni.


2. kulonbseg:

Volt egy igazi pacink!

Hogy megkonnyitsuk es felgyorsitsuk egy picit az expedicio haladasat, a harmadik napon lovat adtunk Anyuka ala! Ettol kezdve azonban egy kicsit magas lovon ult!


Azt mondta, hogy meg sosem csinalt ilyet, de nem hittuk el neki, mert amulatba ejto profizmussal "vagtazott" a szakadekok szelen, sziklakra ugratott fel es le, egyenes buszke tartassal leptetett at a szedito magassagokban ivelo roskatag fuggohidakon!


3. kulonbseg:

Lelkesedesunket fokozta az az ahitatos meghatottsag, az a szeretetteljes racsodalkozas, amellyel Zsuzsa kozelitett a kultura es a termeszeti kornyezet egyebkent is mesebe illo megnyilvanulasai fele. Most mar negyen alltunk vallvetve egymas mellett, hogy paras szemekkel csodalkozzunk ra mindenre. Jo volt vele megosztani Nepalt, ugy, ahogy mi is szeretjuk. A vilag leghatalmasabb csucsai altal keretezett tajkepben megbuvo, csak gyalog megkozelitheto falvakat, a buddhista templomokat, sztupakat, imamalmokat, a hompolygo folyokat, duborgo vizeseseket es meg sorolhatnam...


4. kulonbseg:

Nem volt sem porterunk, sem guide-unk, igy nem csak hogy magunk cipekedtunk, hanem az utat is nekunk kellett meglelni. Ez eredmenyezett ugyan nehany kisebb utszakaszt, mellyel ugy latszik "az ordognek tartoztunk", de karpotolt ezert a meg fokozottabb szabadsag erzet es a teljes magunkra utaltsag. Nem kellett senkihez es semmihez alkalmazkodnunk!

5. kulonbseg:
Ez egy szegenyebb videk volt az Annapurna kornyekehez kepest, igy nem minden falvacska engedhette meg maganak, hogy rengeteg finoman megmunkalt fem imamalom fogadja az erkezoket es bucsuztassa az utrakeloket. Karpotolt minket a mani falak amulatba ejto hosszusaga. A mani falak buddhista mantrakat tartalmazo faragott kotablak sokasagabol allnak, es az itteniek hosszusaga eleri a tobb szaz metert. A ko mindenutt ott hever, mint alapanyag, mar csak husz-harminc generacio nehany ezer tagjanak sok szaz munkaoraja kellett az elkeszitesukhoz.

6. kulonbseg:
A frissen megvalasztott elnok sietett elenk, hogy gratulaljon a sikeres expediciohoz, de mi jol beintettunk neki.
Na jo, csak felig-meddig.

Alig, hogy megerkeztunk turank vegceljahoz Shyabru Beshi-hez, eszrevettuk, hogy egy viszonylag meretes tomeg gyulekezett a falu elotti kis reten. Gondoltuk, hogy az udvozlesunkre sietnek es ez megmagyrazta volna a 10-20 fos karhatalmi jelenletet is. Nyilvan arra voltak hivatottak vigyazni, hogy az unneplo rajongok hada ne ragadtassa el magat onkivuleteben.

Atvagtunk a kis reten, de viszonylag kevesen probalkoztak az autogramm keressel. Kicsit sertodotte valtunk ettol a nem vart kozonytol. Duzzogasunk kozepette el is hataroztuk, hogy masnap nem vegyulunk az erdektelen alatvalokkal, kihagyjuk az egyebkent maradando emlekeket okozo buszutazast, es terepjaroval hajtatunk a fovarosba. A ret mellett varakozott is nehany terepjaro, bennuk a soforok, igy azon nyomban megtudakoltuk, hogy mennyiert repitenenek minket Kathmanduba. Sertodottsegunk fokozodott, amikor valasz helyett jol kirohogtek minket.

Mit tehettunk egyebet, panzionk teraszan sorbe fojtottuk banatunkat. A felszolgalok egyfolytaban az eget kemleltek es valahogy erezheto volt az egesz faluban, hogy valami keszulodik. Erdeklodesunkre elmondtak, hogy Pachendra (igy hivjak ezt a Maoista balfeket) , akit szabad valasztasok kereteben a nep hatalomra juttatott, eppen aznap Shyabru Beshi-be latogat. Termeszetesen nem vallalta be a 10 oras buszutazast, igy inkabb helikopterrel erkezett, majd dzsippen tett egy kort ezen az Isten hata megetti videken. Eppen szallodank elott hajtatott el (ami nem meglepo az egyutcas telepulesek eseteben), igy soroskorsoinkkal intettunk fele nemi valogatott magyar szitkok kisereteben, amelyektol most megkimelem a szemermes nyomdafesteket. Az okor azt hitte, hogy meg a "feher" turistak is lelkesen integetnek, igy apait-anyait beleadott a lelkes tenyerlengetesbe.

Szerettem volna megspekelni az udvozlest a megmaradt tibeti zaszloink lengetesevel, de a Kukac (azt hiszem bolcsen) egyertelmuen betiltotta az akciot.

Hat igy sietett e tavoli videkre az elnok, hogy szemelyesen gratulaljon nekunk!

Nincsenek megjegyzések: