2008. május 12., hétfő

Finale (15-16.nap)

Kukaccal kitalaltunk valamit. Ugy tunik, hogy a rahagyassal 21 napra tervezett Annapurna kort legrosszabb esetben is 18 nap alatt, de lehet, hogy akar 16 nap alatt is meg tudjuk csinalni. Ez azt jelenti egyreszt, hogy sokkal jobban ment minden, mint ahogy azt eredetileg gondoltuk (persze ket hete minden nap atlag 6 orat edzunk kemenyen), masreszt pedig maradt egy-ket napunk! Tahat gondoltunk egy nagyot. Ugy dontottunk, hogy minden eddiginel jobben belehuzunk, azaz radobunk meg egy-ket lapattal. Ha ez sikerul, akkor teszunk egy eles kanyart eszak fele, es felmaszunk ujra a hegyek koze... egesz pontosan a Macchapucchre base camp erintesevel felkaptatunk az ABC-be (Annapurna Base Camp), vagyis az Annapurna fo csucsanak alaptaboraba. Ez egy teljesen kulon tura lenne, de ha igazan tokos gyerekek vagyunk, akkor az eredeti korrel egyutt beleszorithatjuk 19 napba! Ez aztan tanyleg teljesitmeny lenne! Vagy megorultunk, vagy teljesen fanatikus trekkerekke valtunk. Egyebkent a ketto nem is all olyan tavol egymastol. Ez a dontes azonban a kovetkezokkel jar: az elmult harom napban megtettunk ugyan 70 kilometert, jo reszet a folyomederben, de most majdnem ugyanekkora tempot a hegyek kozott is tartani kellene. Minden nap le kell kuzdeni minimum ket kilometernyi szintkulonbseget, mert az ut arrafele leginkabb egy hullamvasutra hasonlit. Hegyre fel, hegyrol le, majd ismet fel es le es igy tovabb...

Ismet teljesen fel vagyunk porogve! Irany a hegyek! Ujra nekifeszulhetunk az utaknak es osvenyeknek. Mar eppen kezdtunk egy kicsit letorni, hogy lassan vege a turanak, es most ismet itt az uj feladat. Hihetetlen boldogsag jar at minket, alig tudjuk elhinni, hogy megint ekkora otletunk tamadt! A volgyecske, melyben eppen haladunk, a hangulatunknak megfeleloen kenyeztet minket a szepsegevel. Ez mar csapadekos videk, a vegetacio az esoerdohoz kezd hasonlitani, kuszonovenyek, lianok, a fak torzse ki sem latszik a mohatol, minden harsogo zold, mi is harsogunk a kicsattano jokedvtol! Semmi nem allithat meg minket! Yahoooooooo!

Es akkor elered az eso... aztan egy kicsit erosodik... kesobb jobban belehuz... most pedig mar "dezsabol ontik", ahogy szoktuk mondani. Gyakorlatilag olyan, mintha a zuhany alatt turaznank, kesobb pedig olyan lesz, mintha egy medenceben setalgatnank. Mindenunkrol omlik a viz kivul belul. Az esokabatok egy ideig alljak a sarat, igy csak belulrol azunk, ahogy a paras melegben egyre jobban fulledunk be, de kesobb ok is megadjak magukat az esonek. Nincs rajtunk egy szaraz pont, bokaig sarban trappolunk, a folfele vezeto szakaszokon pedig kisebb folyocskak zudulnak le velunk szemben. Sebessegunk a felere-harmadara esik vissza, a komfort fokozatunk pedig a nullaval egyenlo. Kezdenek zord fellegek gyulekezni, es nem csak a fizikai sikon, hanem az expedicio tovabbi tervei felett is.

Szerencsere esti szallasunk ebedloje egy nagy kalyhaval kenyeztet, mely nem csak a melegedesre kivalo, de a kore acsolt fa racsozatokon a ruhak is remekul szaradnak, mert a futetlen szobakban erre esely sincs a kozel 100%-os paratartalomban. Az etlapon steak hivogat, gyorsan vigasztalodunk is vele, no meg egy kis rumocska is bejatszik. Annal is inkabb, mert ugy tunik, hogy nem kell sporolosra fogjuk a veget a rahuzando plusz napok miatt. Szinte biztos, hogy az alaptabor meghoditasara szovogetett terveket csirajabn mossa el a zuhogo egi aldas. Meg nem adjuk fel teljesen. Kukaccal masnapra halaszzuk a vegleges dontest. Nagyon szeretnenk ezt a raadast, mar csak azert is, mert Annapurna istenno legmagasabb csucsat (8091m) meg sehonnan sem sikerult megpillantani a paras ido miatt. O kiralyi fensege szemermesen rejtozkodik, felhokbol von fatylat nemes arcvonasai kore. Nem mehetunk el ugy, hogy legalabb egy kis reszletet ne pillanthatnank meg! Igaz, hogy vesztettunk idot az eso miatt, de majd holnap meg jobban belehuzunk!

Masnap omlik... a terveknek befellegzett. Csalodott vagyok es duhos, csak azt nem tudom, hogy kire es miert. Szerencsere az ertelmetelen negativ erzelmeket estere mar felvaltja a visszatero jokedv, hiszen lassuk be, az elso 13 napon a vilag egyik legszebb tajan, gyonyoruen szikrazo napsutesben, az istenek kegyeltjekent elhettem meg eletem egyik legnagyobb kalandjat, mely biztosan meg is valtoztatja az elkovetkezo eveket. Most egy "kicsit" ugyan esett, de ebben is ott a pozitivum. Egyreszt a haragoszold dzsungel minden eddiginel bujabb fiesztajat mutatja az eletnek, masreszt igy onszantunkbol vetettunk el egy tervet, mely lehet, hogy dagado buszkesegunkbol es a "most mar mi barmit negtehetunk" erzesbo is fakadt, ami nem a legegeszsegesebb alapja a hegymaszasnak. A hegyeknek minden korulmenyek kozott meg kell adni a tiszteletet. Sertes lebecsulni a feladatot, amelyet elenk allitanak, udvariatlansag folyamatosan tovabb kovetelozni, amikor mar igy is hihetetlenul sokat kaptunk. Sokan fizettek mar nagy arat a tiszteletlensegert. Mi ugyan csak egy alaptaborba akartunk felmaszni, de lehet, hogy lelkesultsegunkben lebecsultuk a faradtsagunkat, nem figyeltunk oda testunk figyelmezteto jeleire, es ahogy az a hegyekben lenni szokott, rosszul becsultuk meg a rank varo feladatot, a tavolsagokat es a varhato szintkulonbsegeket. Az termeszet kegyesen eszhez teritett minket egy kis szo szerinti hideg zuhannyal. Koszonet erte!

Ejott az utolso reggel.

Es oriasi jutalomban reszesulunk. Biztosan azzal is kierdemeltuk, hogy tegnap sikerult a csalodottsagot visszaforditani az egesz turat vegigkisero oromme, lelkesedesse, ahitatos racsodalkozassa, a termeszet irant erzett vegtelen szeretette.

Reggelizunk a teraszon, es egyszercsak egy picit oszlik a felhotakaro a horizont felett. A nap is atuti a para reteget. Kibukkan a deli csucs... keresztbe fonjuk ujjainkat ugy szoritunk, de nem igazan merunk remelni ekkora paraban. De talan megis... olyan jo lenne... csak egy pillanatra. Es mint egy csoda, lassan res nyilik, es ket csucs kozott, a deli nyereg hata mogul kipillant a Kiralyno! Rank kacsintott Ofelsege! Micsoda megtiszteltetes! Szinte hallom, ahogy kacagva hozzateszi, hogy visszavar minket, kovetkezo alkalommal mar kozelebbre is mereszkedhetunk!

Ugy Legyen!

U.I.:

UGY IS LESZ!

1 megjegyzés:

Évi írta...

Rátok kacsintott a királynő, mert bátrak voltatok és alázatosak.Ez is megadatott. Ölel mamma.