Keralan backwaters

Arrol beszelgetunk, hogy mennyire stresszes az elet, de azert most viszonylag jol vagyunk. Hogy ezt leellenorizzem, Pittike pulzusat vizsgalgatom...
Oooo, Pittike... nadon stesszes szegenke, majd Kittianka segit nekije:
Hunyd le a szemed, lelegezz melyeket, lazulj el... Gondolj valami szepre, vlami kellemesre..., varj segitek... kepzeld el a kovetkezot, koncentralj arra, amit hallasz:

Lagy szello lebben at a latohatart betolto rizsfoldek felett, nem allja utjat mas, csak a vegtelenbe nyulo, szelesen terpeszkedo csatornak partjan teblabolo kokuszpalmak sora. Zizzennek a palmalevelek, erett kokuszdiok lognak a lakohajo fole, finom hullamok ringatjak gyengeden. A tat fedett, szalon kenyelmu teraszan terpeszkedsz egy oblos nadfotelben, labad az asztalon...
Szemed elidozik a ringatozo vizijacintokon es orias lotuszleveleken lustalkodo madarak sokfelesegen...
Bal kezedben egy pohar sor, a hus uveg paras oldalan barazdat huz a legordulo vizcsepp...
Jobb kezedben indonez dohany... a szegfuszeges fust tancot jarva keveredik a hatso fedelzet felol szallo fokhagymas tigrisrak illataval.
Buddha Bar szol a hatterben, korulotted barataid, oledbe szerelmed ebenfekete haja terul...
Ez az, most mar ellazultal.

Ebredj fel, megnyugodhatsz... ez a valosag! Remelem, minden almod valora valt!

Hat igen, ez a keralai lakohajos utazas mindenkeppen nagy kihivasokat tamaszt elenk!

Masnap egy kisebb hajocskat berelunk, hogy bejarhassuk az egeszen szuk kis csatornak halozatat is. Egeszen masfajta elmeny, a lelekvesztonk alig tud utan vagni maganak a vizijacintok, lotuszok altal teljesen befedett vizfeluleten. Testkozelbol latjuk az itt eloket mindennapi tevekenysegeik kozben. Van aki eppen gondosan furdik, fogat mos a vizben, masok edenyeket tisztitanak, vagy eppen ruhakat dongolnek, gyerekek hancuroznak, az iskolasok makulatlan egyenruhaban igyekeznk haza a kis toltesek tetejen. Szinte az osszes haz, visko, kunyho tarva-nyitva all, sok helyen nincs is ajto, igy akaratlanul is belatunk mindenhova. Kicsit olyan, mintha mindenhol vendegeskednenk egy par masodpercre. Elvarazsol az allandoan valtozo elokepek/eletkepek sora.

Masnap el kell valnunk Ildikotol es Pittiketol, ok eszak fele veszik az iranyt, varj rajuk Rajasthan tartomany, minket is var, de meg turelmesnek kell lennie egy kicsit.
Gyors a bucsu, rohannak a repterre. Megint elmegy valaki. Ugy telt el egy ujabb het, hogy szinte eszre sem vettuk a tortenesek kozepette. Hihetetlen jo ilyenkor belegondolni, hogy meg boven van hatra!