A Paradicsom kapuja

Varhat meg valami ujat az ember 5 kalandokkal teli honap utan?

Ugy tunik igen!

Imadott Nepalunkat elhagyva ismet Indiaba vezet utunk. Kathmandubol, Delhin keresztul, Leh-be repulunk. Leh Ladakh tartomany fovarosa, Ladakh pedig Jammu es Kashmir allam resze. Nem, ez nem az az India, amelyet mar jol ismerunk, ez most teljesen mas!

Ha jo messzire visszamaszunk a tortenelemben, akkor kiderul, hogy Ladakh hajdanan Tibethez tartozott es ez mindent megmagyaraz. Megmagyarazza a kulturalis hasonlosagot, az emberek vegtelen kedvesseget, es nem utolso sorban azt a tajkepet, amely (de sokszor mondtam mar ezt) gyakorlatilag leirhatatlan szepsegu.

A Lonely Planet ugy fogalmaz, hogy valoszinuleg az egyik legdramatikusabb hatasu legi utunkon veszunk reszt, ha Leh-be tartunk. Tokeletesen igazuk volt! Ahogy kozeledunk, egyszercsak minden utas a repulogep ablakaira tapad, mint kisiskolasok a jatekbolt kirakatara, mert nehez elhinni amit latunk. Amerre a szem ellat, csak hegyek es hegyek, a Himalaya, ugy tunik, hogy elfoglalta bolygonk teljes feluletet. A gepmadar gyakorlatilag a csucsokkal egyezo magassagban repul. John Krakauer irt egy remek konyvet az 1996-os Everest katasztrofarol "Into Thin Air" cimmel. Amikor Kathmandu fele repul, hogy reszt vegyen a vilag tetejet meghoditani keszulo expedicioban, kipillant a repulo ablakan es az elsuhano csucsok lattan elakadt lelegzettel valahogy igy fogalmaz: "Normalis vagyok en, hogy egy Airbus repulesi magassagaba szeretnek felmaszni?"

Hat korulbelul ez tortenik velunk is, azzal a nem elhanyagolhato kulonbseggel, hogy nekunk nem kell kilencezer meter kozelebe kapaszkodnunk, viszont itt Ladakhban a gep konkretan berepul a hegyek koze, a volgyeket kovetve repulunk a folenk magasodo oriasok kozott. Mikozben ereszkedunk, tolunk nehany szaz meterre jobbra es balra is hegyoldalak es sziklaszirtek meredeznek. Vegre foldet erunk es a pilota mindent kitapos az Airbus fekberendezesebol, amit csak lehet, hogy kompenzalja a leszallopalya rovidseget.

Kilepek a gephez tolt lepcsore es korbepillantok. "Isten hozott a Paradicsomban!"-mondom csak ugy magam ele. Itt nincs mas, csak a Himalaya. Alul-felul, jobbra-balra, elol-hatul. Leh maga is 3500 meteren fekszik, ennel alacsonyabb hely szinte alig van Ladakhban, igy igencsak fejbekolintja a magassag az egyenesen ide latogatokat. Szerencse, hogy a mi akklimatizacionk meg nem mult el teljesen, de a levego soha nem tapasztalt szarazsaga meg nekunk is kihivast jelent.

Nem juthattunk el Tibetbe, de Ladakh karpotol minket. Ez nem csak egy "masolat", ez talan tibetebb tibet, ha szabad igy fogalmazni, mint a kinai elnyomas alatt gornyedo anyaorszag. A kultura viragzik, a himalayai buddhizmus minden egyes agazatanak monostora megtalalhato itt, van ahol nem kevesebb, mint 1000 szerzetes eli azt az eletet, amely evszazadok ota valtozatlan, es amely egyfajta misztikus ahitattal tolti el az idelatogatot, ha nehany percre reszeseve valhat.

A ladakhi nyelv, az iras, az emberek es a kultura gyakorlatilag Tibet ikertestverei es ez teljesen magaval ragad mindannyiunkat, ugy erezzuk, hogy jol dontottunk, most kerul fel a korona az egesz utazasra.

Mit is tehetnenk itt, ha mar az elso amulatbol felocsudunk? Hat persze! Vagjunk bele egy ujabb trekkingbe! Azonban, mint minden, itt ez is mas. Itt nincsenek kiepitett vendeghazak, ettermek es teazok az ut menten. Itt nincs semmi. Itt a legtobb telepules negy-ot hazbol all, van olyan falu, ahol csak egy csalad el. Itt semmi sem a turistakert van. Itt a termeszet meg teljesen erintetlen es az emberek az evszazadok alatt megszokott, valtozatlan eletuket elik, a teljesen valtozatlan korulmenyek kozott. Remelem, hogy a megelenkult erdeklodes nem fogja tonkretenni ezt az edenkertet. Ladakh fekvese hosszu idon keresztul gyakorlatilag immunissa tette ot a vilagban zajlo gazdasagi es politikai valtozasokra. A videk csak a Himalaya hagoin keresztul megkozelitheto, igy az ev 9 honapjaban szinte hermetikusan van elszigetelve a nagyvilagtol, mely jelentosen hozzajarult a paradicsomi allapotok megorzesehez. Ez az elzartsag sokaig lehetetlenne tette az idegen behatast vagy uralmat, es meg a mai napig is elzarja ezt a foldet a Jammu es Kashmir allam mas teruletein neha fellobbano zavargasoktol, a fuggetlensegi mozgalmaktol es a muszlim-hindu hatarvillongasoktol. Az itt elo nep tulnyomo tobbsege bekes buddhista, akik a legynek sem artanak, valamint hal' Istennek roppant keveset torodnek a politikaval. Bar a megelhetes nem konnyu, az emberek kiegyensulyozottak es boldogok. Kilometereken at vezetik egy-egy gleccserpatak vizet a kezzel asott csatornakon at, hogy a hazuk kornyeken talalhato, elenyeszo mennyisegu termofoldet megmuveljek, gyakran nomadkent koborolnak az allatokkal legelorol legelore, sokan kozuluk meg csak nem is hallottak az elektromos aramrol, hogy a civilizacio egyeb vivmanyairol ne is beszeljek. Viszont boldogok es orommel udvozolnek minden erre vetodo csodabogarat. Remeljuk, hogy ez igy is marad.

Itt nem lehet csak ugy nekivagni egy turanak, mert a megfelelo elokeszuletek es felszereles nelkul hamar befejezzuk a barangolast. A problema mindossze annyi, hogy nincs hol aludni es nincs mit enni utkozben, ezen aprosagokat leszamitva, meg esetleg meg is fagyhatunk. Hogy harman 7 napig barangoljunk ezen a gyonyoru, de avatatlanok szamara kegyetlen tajon, a kovetkezo expediciot kell osszeallitanunk:

-1 fo hegyi vezeto

-1 fo szakacs

-1 fo lohajcsar

-5 db teherszallito paci

-es kb. 200 kilogramm felszereles: satrak, tuzhelyek, konyhafelszereles, elelmiszer stb.

Komoly, igaz? Nyami-nyami, turelmetlenul toporgunk az indulasra varva, mert ez most tenyleg valami nagy dobas lesz! Nem is csalodtunk!

Alig hagyjuk el Leh-t, tiz perc autout utan mar olyan folyovolgyekben es kanyonokban vezet az ut, hogy nem marad idonk leesett allaink felkutatasara. Nemsokara elfogy az ut a terepjaro kerekei alol, es talalkozunk menesunkkel, valamint a tibeti szuleteseu paci-felugyelo-bacsival, akit azonnal a szivunkbe zarunk. Ritkan latni embert, aki egyfolytaban vegtelen szeretettel es lelkesultseggel mosolyog. Ugy tunik, hogy megis vannak, akiknek az Elet Habostorta. Persze mire is panaszkodnanak olyan emberek, akik megkeresnek majdnem evi 200 dollart?

Egy heten keresztul teljesen el vagyunk zarva a civilizaciotol. Soha nem eltunk meg meg ilyen elszigeteltseget. Azt mar nepalban is megtapasztalhattuk, hogy nincs telefon, internet, mobil, hogy nincsenek utak, nincs melegviz a kozos furdoben. De azok a turak gyakorlatilag luxus setaknak szamitanak Ladakh-hoz kepest. Itt nem hogy nincs melegviz, de meg furdo sincs. Ha mosakodni szeretnel, ott vannak a gleccserek olvadekait szallito, mondanom sem kell, milyen homersekletu patakok. Amikor 4400 meteren egesz ejjel probalta rolad lerantani a satrat a tombolo szel, akkor lassan lemondasz a megszokott higieniarol. Amikor a tura elott megkerdeztuk vezetonket, hogy lesz-e valahol lehetosegunk feltolteni a fenykepezogep es az MP3 lejatszok akkumulatorait, hat sirva fakadt a rohogestol.

De mi pontosan erre vagytunk, pontosan ezt kerestuk. Ennel tavolabb nem lehetnenk a megszokottol, es ennel kozelebb nem kerulhetnenk a termeszethez. A taj valtozatossaga mindent felulmul. Hol a "Grand Canyon"-ban setalunk, hol oriasbebik keze altal szinesre maszatolt sziklaoriasok kozott, hol folyokon gazolunk at, hol egycsalados falvakban botorkalunk, hol sziklara maszunk egy eldugott kolostor vegett, de van ugy, hogy ot kilometerrel a tenger szintje folott allunk egy hagon es a 360 fokos panorama csak ujabb hegyeket iger nehany szaz kilometeres korzetben. Na innen lesz nehez igazan visszarazodni es a fennsikon allo maganyos sator valosagat egy nagyvarosra cserelni.

Van ugy, nagyon ritkan persze, hogy az ember pontosan azt kapja, amit elkepzelt, hogy az almai szaz szazalekos pontossaggal valnak valora. Megdobbento erzes. Amikor nem kell semmit atalakitani a befogadas folyamata kozben, amikor nem kell semmin igazitani. Ilyenkor nincs szukseg arra, hogy az ember "elhitesse" magaval, hogy most van itt, hogy ezt kereste, ilyenkor minden termeszetes es ismeros. Olyan, mintha belepnenk a sajat almunkba, mintha egy kepzeletunk es vagyaink teremtette vilagban kalandoznank. Most pontosan ez tortent velunk, igy aztan atvitt ertelemben is a fellegekben jartunk, amellett, hogy fizikailag is sokszor valtunk "felhokarcolova".

Az egyik pillanatot soha nem fogom elfelejteni, minden reszlete belem ivodott. Egy fantasztikus helyen (milyen meglepo...) volt az aznapi taborhelyunk. Lerugtuk a poros bakancsokat, megejtettuk a tisztasagi "martozast" a remek homersekletu patakocskaban, majd ledoltunk a matracokra a satrak kozott, hogy egy kis napfurdovel is kenyeztessuk magunkat. Egyszercsak megjelent negy kis lurko. Kettot mar ismertunk kozuluk, jol teletomtuk oket csokival ugy husz perccel ezelott. A kis szutyi-mutyik megalltak tolunk kb. masfel meterre es onnan neztek minket. Nem kertek semmit, meg sem szolaltak, csak egy szep tornasorba rendezodve minket figyelgettek. Mi felultunk a matracon es "alltuk" a farkasszemet. Ekkor belemhatolt a pillanat nagyszerusege. Korulottem egy harsogo zold mezo, rajta legelesznek a lovaink, kozben lagyan szolnak a kolompok a nyakukban. Tobb napi jarofoldre vagyunk a civilizacio minden megnyilvanulasi formajatol az erintetlen anyatermeszet lagy olen. A tolem balra tornyosulo sziklafal fuggolegesen emelkedik a robogo gleccserepatak fole. A nap eppen elbujni keszul a csipkes peremek moge. Utolso sugaraival olyan felhokoronat fest az egyik csucs kore, melyet az "Ur eppen leszol a foldre" tipusu festmenyeken lathatunk. A negy lurko mogott a volgy a vegtelenbe nyulik, jobb oldalan ragyognak a havas lejtok a meg eppen rajuk vetulo fenyben. A hatterben szol a Samsara kis hangfalainkbol, a hangok elegyednek a szel enyhe sustorgasaval. Azzal a szellel, amelyik eppen a negy kis mano hajat borzolja. Nem szolnak... Mi sem szolunk...

Csak nezzuk egymast, neha ok, vagy eppen mi elmosolyodunk, de mas nem tortenik ugy tiz-tizenot percen keresztul. A zenei alafestessel olyan az egesz, mint a Travel Channel "Faces of the Planet", azaz "A Bolygo Arcai" kepsorai. Csak nezzuk egymast...

Elmelyedunk egymas arcaban es szemeben szotlanul.

Ket teljesen kulonbozo nepcsoport, kulonbozo kultura es korosztaly, kulonbozo foldreszek lakoi, kulonbozo eletminosegek es eletutak, kulonbozo lehetosegek es almok nezik egymast... szotlanul...elmerulve a megis olyannyira kozos emberi letben. Csak pillantasok es mosolyok, csak kivancsi es szeretetteljes szemlelodes tizenot hosszu "farkas szem" percig.

Ha ez nem egy utazas csucspontja, akkor semmi nem az...