A Paradicsom kapuja

Varhat meg valami ujat az ember 5 kalandokkal teli honap utan?

Ugy tunik igen!

Imadott Nepalunkat elhagyva ismet Indiaba vezet utunk. Kathmandubol, Delhin keresztul, Leh-be repulunk. Leh Ladakh tartomany fovarosa, Ladakh pedig Jammu es Kashmir allam resze. Nem, ez nem az az India, amelyet mar jol ismerunk, ez most teljesen mas!

Ha jo messzire visszamaszunk a tortenelemben, akkor kiderul, hogy Ladakh hajdanan Tibethez tartozott es ez mindent megmagyaraz. Megmagyarazza a kulturalis hasonlosagot, az emberek vegtelen kedvesseget, es nem utolso sorban azt a tajkepet, amely (de sokszor mondtam mar ezt) gyakorlatilag leirhatatlan szepsegu.

A Lonely Planet ugy fogalmaz, hogy valoszinuleg az egyik legdramatikusabb hatasu legi utunkon veszunk reszt, ha Leh-be tartunk. Tokeletesen igazuk volt! Ahogy kozeledunk, egyszercsak minden utas a repulogep ablakaira tapad, mint kisiskolasok a jatekbolt kirakatara, mert nehez elhinni amit latunk. Amerre a szem ellat, csak hegyek es hegyek, a Himalaya, ugy tunik, hogy elfoglalta bolygonk teljes feluletet. A gepmadar gyakorlatilag a csucsokkal egyezo magassagban repul. John Krakauer irt egy remek konyvet az 1996-os Everest katasztrofarol "Into Thin Air" cimmel. Amikor Kathmandu fele repul, hogy reszt vegyen a vilag tetejet meghoditani keszulo expedicioban, kipillant a repulo ablakan es az elsuhano csucsok lattan elakadt lelegzettel valahogy igy fogalmaz: "Normalis vagyok en, hogy egy Airbus repulesi magassagaba szeretnek felmaszni?"

Hat korulbelul ez tortenik velunk is, azzal a nem elhanyagolhato kulonbseggel, hogy nekunk nem kell kilencezer meter kozelebe kapaszkodnunk, viszont itt Ladakhban a gep konkretan berepul a hegyek koze, a volgyeket kovetve repulunk a folenk magasodo oriasok kozott. Mikozben ereszkedunk, tolunk nehany szaz meterre jobbra es balra is hegyoldalak es sziklaszirtek meredeznek. Vegre foldet erunk es a pilota mindent kitapos az Airbus fekberendezesebol, amit csak lehet, hogy kompenzalja a leszallopalya rovidseget.

Kilepek a gephez tolt lepcsore es korbepillantok. "Isten hozott a Paradicsomban!"-mondom csak ugy magam ele. Itt nincs mas, csak a Himalaya. Alul-felul, jobbra-balra, elol-hatul. Leh maga is 3500 meteren fekszik, ennel alacsonyabb hely szinte alig van Ladakhban, igy igencsak fejbekolintja a magassag az egyenesen ide latogatokat. Szerencse, hogy a mi akklimatizacionk meg nem mult el teljesen, de a levego soha nem tapasztalt szarazsaga meg nekunk is kihivast jelent.

Nem juthattunk el Tibetbe, de Ladakh karpotol minket. Ez nem csak egy "masolat", ez talan tibetebb tibet, ha szabad igy fogalmazni, mint a kinai elnyomas alatt gornyedo anyaorszag. A kultura viragzik, a himalayai buddhizmus minden egyes agazatanak monostora megtalalhato itt, van ahol nem kevesebb, mint 1000 szerzetes eli azt az eletet, amely evszazadok ota valtozatlan, es amely egyfajta misztikus ahitattal tolti el az idelatogatot, ha nehany percre reszeseve valhat.

A ladakhi nyelv, az iras, az emberek es a kultura gyakorlatilag Tibet ikertestverei es ez teljesen magaval ragad mindannyiunkat, ugy erezzuk, hogy jol dontottunk, most kerul fel a korona az egesz utazasra.

Mit is tehetnenk itt, ha mar az elso amulatbol felocsudunk? Hat persze! Vagjunk bele egy ujabb trekkingbe! Azonban, mint minden, itt ez is mas. Itt nincsenek kiepitett vendeghazak, ettermek es teazok az ut menten. Itt nincs semmi. Itt a legtobb telepules negy-ot hazbol all, van olyan falu, ahol csak egy csalad el. Itt semmi sem a turistakert van. Itt a termeszet meg teljesen erintetlen es az emberek az evszazadok alatt megszokott, valtozatlan eletuket elik, a teljesen valtozatlan korulmenyek kozott. Remelem, hogy a megelenkult erdeklodes nem fogja tonkretenni ezt az edenkertet. Ladakh fekvese hosszu idon keresztul gyakorlatilag immunissa tette ot a vilagban zajlo gazdasagi es politikai valtozasokra. A videk csak a Himalaya hagoin keresztul megkozelitheto, igy az ev 9 honapjaban szinte hermetikusan van elszigetelve a nagyvilagtol, mely jelentosen hozzajarult a paradicsomi allapotok megorzesehez. Ez az elzartsag sokaig lehetetlenne tette az idegen behatast vagy uralmat, es meg a mai napig is elzarja ezt a foldet a Jammu es Kashmir allam mas teruletein neha fellobbano zavargasoktol, a fuggetlensegi mozgalmaktol es a muszlim-hindu hatarvillongasoktol. Az itt elo nep tulnyomo tobbsege bekes buddhista, akik a legynek sem artanak, valamint hal' Istennek roppant keveset torodnek a politikaval. Bar a megelhetes nem konnyu, az emberek kiegyensulyozottak es boldogok. Kilometereken at vezetik egy-egy gleccserpatak vizet a kezzel asott csatornakon at, hogy a hazuk kornyeken talalhato, elenyeszo mennyisegu termofoldet megmuveljek, gyakran nomadkent koborolnak az allatokkal legelorol legelore, sokan kozuluk meg csak nem is hallottak az elektromos aramrol, hogy a civilizacio egyeb vivmanyairol ne is beszeljek. Viszont boldogok es orommel udvozolnek minden erre vetodo csodabogarat. Remeljuk, hogy ez igy is marad.

Itt nem lehet csak ugy nekivagni egy turanak, mert a megfelelo elokeszuletek es felszereles nelkul hamar befejezzuk a barangolast. A problema mindossze annyi, hogy nincs hol aludni es nincs mit enni utkozben, ezen aprosagokat leszamitva, meg esetleg meg is fagyhatunk. Hogy harman 7 napig barangoljunk ezen a gyonyoru, de avatatlanok szamara kegyetlen tajon, a kovetkezo expediciot kell osszeallitanunk:

-1 fo hegyi vezeto

-1 fo szakacs

-1 fo lohajcsar

-5 db teherszallito paci

-es kb. 200 kilogramm felszereles: satrak, tuzhelyek, konyhafelszereles, elelmiszer stb.

Komoly, igaz? Nyami-nyami, turelmetlenul toporgunk az indulasra varva, mert ez most tenyleg valami nagy dobas lesz! Nem is csalodtunk!

Alig hagyjuk el Leh-t, tiz perc autout utan mar olyan folyovolgyekben es kanyonokban vezet az ut, hogy nem marad idonk leesett allaink felkutatasara. Nemsokara elfogy az ut a terepjaro kerekei alol, es talalkozunk menesunkkel, valamint a tibeti szuleteseu paci-felugyelo-bacsival, akit azonnal a szivunkbe zarunk. Ritkan latni embert, aki egyfolytaban vegtelen szeretettel es lelkesultseggel mosolyog. Ugy tunik, hogy megis vannak, akiknek az Elet Habostorta. Persze mire is panaszkodnanak olyan emberek, akik megkeresnek majdnem evi 200 dollart?

Egy heten keresztul teljesen el vagyunk zarva a civilizaciotol. Soha nem eltunk meg meg ilyen elszigeteltseget. Azt mar nepalban is megtapasztalhattuk, hogy nincs telefon, internet, mobil, hogy nincsenek utak, nincs melegviz a kozos furdoben. De azok a turak gyakorlatilag luxus setaknak szamitanak Ladakh-hoz kepest. Itt nem hogy nincs melegviz, de meg furdo sincs. Ha mosakodni szeretnel, ott vannak a gleccserek olvadekait szallito, mondanom sem kell, milyen homersekletu patakok. Amikor 4400 meteren egesz ejjel probalta rolad lerantani a satrat a tombolo szel, akkor lassan lemondasz a megszokott higieniarol. Amikor a tura elott megkerdeztuk vezetonket, hogy lesz-e valahol lehetosegunk feltolteni a fenykepezogep es az MP3 lejatszok akkumulatorait, hat sirva fakadt a rohogestol.

De mi pontosan erre vagytunk, pontosan ezt kerestuk. Ennel tavolabb nem lehetnenk a megszokottol, es ennel kozelebb nem kerulhetnenk a termeszethez. A taj valtozatossaga mindent felulmul. Hol a "Grand Canyon"-ban setalunk, hol oriasbebik keze altal szinesre maszatolt sziklaoriasok kozott, hol folyokon gazolunk at, hol egycsalados falvakban botorkalunk, hol sziklara maszunk egy eldugott kolostor vegett, de van ugy, hogy ot kilometerrel a tenger szintje folott allunk egy hagon es a 360 fokos panorama csak ujabb hegyeket iger nehany szaz kilometeres korzetben. Na innen lesz nehez igazan visszarazodni es a fennsikon allo maganyos sator valosagat egy nagyvarosra cserelni.

Van ugy, nagyon ritkan persze, hogy az ember pontosan azt kapja, amit elkepzelt, hogy az almai szaz szazalekos pontossaggal valnak valora. Megdobbento erzes. Amikor nem kell semmit atalakitani a befogadas folyamata kozben, amikor nem kell semmin igazitani. Ilyenkor nincs szukseg arra, hogy az ember "elhitesse" magaval, hogy most van itt, hogy ezt kereste, ilyenkor minden termeszetes es ismeros. Olyan, mintha belepnenk a sajat almunkba, mintha egy kepzeletunk es vagyaink teremtette vilagban kalandoznank. Most pontosan ez tortent velunk, igy aztan atvitt ertelemben is a fellegekben jartunk, amellett, hogy fizikailag is sokszor valtunk "felhokarcolova".

Az egyik pillanatot soha nem fogom elfelejteni, minden reszlete belem ivodott. Egy fantasztikus helyen (milyen meglepo...) volt az aznapi taborhelyunk. Lerugtuk a poros bakancsokat, megejtettuk a tisztasagi "martozast" a remek homersekletu patakocskaban, majd ledoltunk a matracokra a satrak kozott, hogy egy kis napfurdovel is kenyeztessuk magunkat. Egyszercsak megjelent negy kis lurko. Kettot mar ismertunk kozuluk, jol teletomtuk oket csokival ugy husz perccel ezelott. A kis szutyi-mutyik megalltak tolunk kb. masfel meterre es onnan neztek minket. Nem kertek semmit, meg sem szolaltak, csak egy szep tornasorba rendezodve minket figyelgettek. Mi felultunk a matracon es "alltuk" a farkasszemet. Ekkor belemhatolt a pillanat nagyszerusege. Korulottem egy harsogo zold mezo, rajta legelesznek a lovaink, kozben lagyan szolnak a kolompok a nyakukban. Tobb napi jarofoldre vagyunk a civilizacio minden megnyilvanulasi formajatol az erintetlen anyatermeszet lagy olen. A tolem balra tornyosulo sziklafal fuggolegesen emelkedik a robogo gleccserepatak fole. A nap eppen elbujni keszul a csipkes peremek moge. Utolso sugaraival olyan felhokoronat fest az egyik csucs kore, melyet az "Ur eppen leszol a foldre" tipusu festmenyeken lathatunk. A negy lurko mogott a volgy a vegtelenbe nyulik, jobb oldalan ragyognak a havas lejtok a meg eppen rajuk vetulo fenyben. A hatterben szol a Samsara kis hangfalainkbol, a hangok elegyednek a szel enyhe sustorgasaval. Azzal a szellel, amelyik eppen a negy kis mano hajat borzolja. Nem szolnak... Mi sem szolunk...

Csak nezzuk egymast, neha ok, vagy eppen mi elmosolyodunk, de mas nem tortenik ugy tiz-tizenot percen keresztul. A zenei alafestessel olyan az egesz, mint a Travel Channel "Faces of the Planet", azaz "A Bolygo Arcai" kepsorai. Csak nezzuk egymast...

Elmelyedunk egymas arcaban es szemeben szotlanul.

Ket teljesen kulonbozo nepcsoport, kulonbozo kultura es korosztaly, kulonbozo foldreszek lakoi, kulonbozo eletminosegek es eletutak, kulonbozo lehetosegek es almok nezik egymast... szotlanul...elmerulve a megis olyannyira kozos emberi letben. Csak pillantasok es mosolyok, csak kivancsi es szeretetteljes szemlelodes tizenot hosszu "farkas szem" percig.

Ha ez nem egy utazas csucspontja, akkor semmi nem az...

Langtang Anyukaval

Megint vege egy kalandnak!

Remelem, hogy senkit nem untatunk a sok-sok hasonlo elmennyel, de egyszeruen nem tudtuk kihagyni ezt a Langtang turat. Viszont, hogy meg se kelljen ugyanazon jelzoket es elragadtatott omlengeseket olvasnotok, csak arrol szamolok be, amely mas volt az eddigiekhez kepest.

1. kulonbseg:

Velunk volt Zsuzsa is (alais Anyuka draga, azaz legkedvesebb anyosom) es remekul szerepelt! Az elso ket nap magunk is megdobbentunk a tura kemenysegen. Arra szamitottunk, hogy ez egy kellemes seta lesz az erdoben, majd egy kicsit felemelkedunk 3800 meterre, ami mar igazan nem nagy cucc, de mint oly sokszor, a termeszet most is megviccelte a nem elegge tajekozott okostojasokat. A terkepekbol nem lehet pontosan kiolvasni az emelkedoket es lejtoket, a legtobb esetben csak a ket aznapi vegpont magassagat tudjuk, igy a nap folyaman erhetnek meglepetesek. Igy tortent ez most is, de le a kalappal Zsuzsa elott! Zokszo nelkul caplatott velunk fel es le, aztan ismet fel es le, es igy tovabb, amig ossze nem jott ugy napi netto 6-7 ora gyaloglas. Ez nem keves senkinek, nem is beszelve arrol, aki egyaltalan nem szokott ilyen dolgokat muvelni.

2. kulonbseg:

Volt egy igazi pacink!

Hogy megkonnyitsuk es felgyorsitsuk egy picit az expedicio haladasat, a harmadik napon lovat adtunk Anyuka ala! Ettol kezdve azonban egy kicsit magas lovon ult!

Azt mondta, hogy meg sosem csinalt ilyet, de nem hittuk el neki, mert amulatba ejto profizmussal "vagtazott" a szakadekok szelen, sziklakra ugratott fel es le, egyenes buszke tartassal leptetett at a szedito magassagokban ivelo roskatag fuggohidakon!

3. kulonbseg:

Lelkesedesunket fokozta az az ahitatos meghatottsag, az a szeretetteljes racsodalkozas, amellyel Zsuzsa kozelitett a kultura es a termeszeti kornyezet egyebkent is mesebe illo megnyilvanulasai fele. Most mar negyen alltunk vallvetve egymas mellett, hogy paras szemekkel csodalkozzunk ra mindenre. Jo volt vele megosztani Nepalt, ugy, ahogy mi is szeretjuk. A vilag leghatalmasabb csucsai altal keretezett tajkepben megbuvo, csak gyalog megkozelitheto falvakat, a buddhista templomokat, sztupakat, imamalmokat, a hompolygo folyokat, duborgo vizeseseket es meg sorolhatnam...

4. kulonbseg:

Nem volt sem porterunk, sem guide-unk, igy nem csak hogy magunk cipekedtunk, hanem az utat is nekunk kellett meglelni. Ez eredmenyezett ugyan nehany kisebb utszakaszt, mellyel ugy latszik "az ordognek tartoztunk", de karpotolt ezert a meg fokozottabb szabadsag erzet es a teljes magunkra utaltsag. Nem kellett senkihez es semmihez alkalmazkodnunk!

5. kulonbseg:
Ez egy szegenyebb videk volt az Annapurna kornyekehez kepest, igy nem minden falvacska engedhette meg maganak, hogy rengeteg finoman megmunkalt fem imamalom fogadja az erkezoket es bucsuztassa az utrakeloket. Karpotolt minket a mani falak amulatba ejto hosszusaga. A mani falak buddhista mantrakat tartalmazo faragott kotablak sokasagabol allnak, es az itteniek hosszusaga eleri a tobb szaz metert. A ko mindenutt ott hever, mint alapanyag, mar csak husz-harminc generacio nehany ezer tagjanak sok szaz munkaoraja kellett az elkeszitesukhoz.

6. kulonbseg:
A frissen megvalasztott elnok sietett elenk, hogy gratulaljon a sikeres expediciohoz, de mi jol beintettunk neki.
Na jo, csak felig-meddig.

Alig, hogy megerkeztunk turank vegceljahoz Shyabru Beshi-hez, eszrevettuk, hogy egy viszonylag meretes tomeg gyulekezett a falu elotti kis reten. Gondoltuk, hogy az udvozlesunkre sietnek es ez megmagyrazta volna a 10-20 fos karhatalmi jelenletet is. Nyilvan arra voltak hivatottak vigyazni, hogy az unneplo rajongok hada ne ragadtassa el magat onkivuleteben.

Atvagtunk a kis reten, de viszonylag kevesen probalkoztak az autogramm keressel. Kicsit sertodotte valtunk ettol a nem vart kozonytol. Duzzogasunk kozepette el is hataroztuk, hogy masnap nem vegyulunk az erdektelen alatvalokkal, kihagyjuk az egyebkent maradando emlekeket okozo buszutazast, es terepjaroval hajtatunk a fovarosba. A ret mellett varakozott is nehany terepjaro, bennuk a soforok, igy azon nyomban megtudakoltuk, hogy mennyiert repitenenek minket Kathmanduba. Sertodottsegunk fokozodott, amikor valasz helyett jol kirohogtek minket.

Mit tehettunk egyebet, panzionk teraszan sorbe fojtottuk banatunkat. A felszolgalok egyfolytaban az eget kemleltek es valahogy erezheto volt az egesz faluban, hogy valami keszulodik. Erdeklodesunkre elmondtak, hogy Pachendra (igy hivjak ezt a Maoista balfeket) , akit szabad valasztasok kereteben a nep hatalomra juttatott, eppen aznap Shyabru Beshi-be latogat. Termeszetesen nem vallalta be a 10 oras buszutazast, igy inkabb helikopterrel erkezett, majd dzsippen tett egy kort ezen az Isten hata megetti videken. Eppen szallodank elott hajtatott el (ami nem meglepo az egyutcas telepulesek eseteben), igy soroskorsoinkkal intettunk fele nemi valogatott magyar szitkok kisereteben, amelyektol most megkimelem a szemermes nyomdafesteket. Az okor azt hitte, hogy meg a "feher" turistak is lelkesen integetnek, igy apait-anyait beleadott a lelkes tenyerlengetesbe.

Szerettem volna megspekelni az udvozlest a megmaradt tibeti zaszloink lengetesevel, de a Kukac (azt hiszem bolcsen) egyertelmuen betiltotta az akciot.

Hat igy sietett e tavoli videkre az elnok, hogy szemelyesen gratulaljon nekunk!

Mama (majus 23.)

Hogy is szoktak mondani?
Ez a musor nem johetett volna letre, ha...

Igen... ez az utazas, ez az expedicio, es meg rengeteg minden mas sem johetett volna letre, ha...
ha nincs O!

En sem johettem volna letre, ha nincs O!

De nem az az erdekes, hogy akar en, akar ez az utazas letrejohetett, hanem az, hogy Vele es Miatta ez a vilag nagysagrendekkel jobb es szerethetobb hely, mint egyebkent lenne!

BOLDOG SZULINAPOT MAMA!!!

Pokhara-Kathmandu-Zsuzsa

Igaz, hogy veget ert a Nagy Kaland, elbucsuztunk az Annapurnatol de nem sok tetlenkedest engedelyeztunk magunknak. Par napot lebecoltunk csak az isteni Pokharaban. Mar csak azert is, mert az Andi nem unatkozott mig rank varakozott, hanem kozben megszokott egy Kayak Klinikara, hogy egy masik tipusu lelekvesztobol is kiprobalja a vadvizi oromoket. Igy most megint mi varhatunk a "Libara". Persze, rogton tegyuk hozza, hogy jol esik ez a kis lebecolas. Vegre nem csak a trekken megszokott, mindenhol teljesen egyforma menubol valogathatunk, koktelok is becsusszanhatnak es setalgatunk ebben az idilli kisvarosban.

Pokhara a gyonyoru Phewa to partjan fekszik, melynek tukreben csillogtatjak magukat a kornyek hegyoriasai. Alig van forgalom, turafelszereleseket arusito boltok, extrem sport irodak, ettermek es barok valtakoznak, melyeknel egymasnak adjak a kilincsit a trekkingrol vagy raftingrol visszaerkezo, vagy eppen most indulo fanatikusok. Most mar mi is teljes egeszeben kozejuk tartozunk. Hogy neha kicsit kiszabaduljunk az internet kavezokbol, ahol probaljuk veletek megosztani az elmenyeinket, beulunk egyik kedvenc helyunkre, ahol zaba kozben meg filmekkel is kenyeztetheted magad. Negy honap kihagyas utan mar nem is olyan rossz moka bamulni egy piciket. Mit gondoltok, milyen filmeket nezunk? Igen! Hegymaszos-hoviharos-katasztrofas-hu-de-magas-hegyes-borzasztoan-hideges filmeket...

Kipihentuk magunkat, igy amint megjon Andi, mar loholunk is Kathmanduba, hogy ujra belevessuk magunkat egy okossagba! Igaz, hogy csak ket napra, de elrongyolunk, hogy betorjuk a Bhote Kosi folyot is. Itt mar folyamatosak a negyes, negy plusszos zugok, igy aztan nem rossz a moka. A felso folyas egy egybefuggo, lazsalas nelkuli lapatolas, allando huhogassal, sikoltozassal es Yahooooo-val. Csak nehany a hiresebb zugok nevei kozul:

Ferret in your pants - Vadaszgoreny a gatyadban

Frog in the blender - Beka a turmixgepben

Oh my God, What to do? - Jaj Istenem, mit csinaljunk?

Most Kathmanduban mulatjuk az idot. Regi baratokkal talalkozgatunk, erdekes, hogy milyen kicsi a vilag. Szinte folyamatosan belebotlasz valakibe, akivel itt- vagy-ott egyutt masztal, eveztel stb. Persze a Thamel varosresz nagy mekkaja a vilag adrenalin fuggo kalandorainak. Innen indul, es ide ter vissza a legtobb komoly expedicio is. Van egy steak haz, ahol barki konnyen hozzajuthat egy kiados, marhasultes ingyen vacsorahoz. Mindossze a Sagarmatha-t kell megmaszni hozza. Mielott lefitymalnatok a feladatot elarulom, hogy ez a Mount Everest nepali neve. A jobb turaszervezoknel ott log a falon egy-egy dedikalt jegcsakany, mely mar megjarta a vilag tetejet. Szallodank halljaban pedig egy filmplakat, az "Everest" plakatja, rajta a szereplok es alkotok alairasai, tobbek kozott Jamling Norgay-e, aki az oreg Tenzing papa fia, aki pedig elsokent allt egyutt Hillary-vel a teton. Igen, itt eleg konnyen magaval ragadja az embert ez a hegymaszos feeling, plane, ha mar bele is kostolt egy kicsit az oriasok vonzasaba. Estenkent egy kicsit ugy fest a Thamel, ha szabad ilyet mondanom, mint ahogy Saigon festhetett egykor. Biciklis riksak cikaznak a zuhogo tropusi esoben a jarokelok kozott. Mindenhol fuvet, vagy hasist probalnak eladni neked, festett lanyok szambaznak a barok fele. Az eso sok helyen teremti meg azt az igazi fulledt-azsias hangulatot, melyben oly hihetetlenul zajlik az elet.

Most egy picit megint kenytelenek lesztek nelkulozni minket. Eppen harom ora mulva erkezik meg vegre Zsuzsa (Era mamaja), akit mar nagyon vartunk. Az elkovetkezo napokat inkabb vele fogjuk tolteni, mint oreg baratainkkal a billentyuzettel es a kepernyovel. Titokban mar azt tervezgetjuk, hogy ha o is benne van, akkor a varosnezesek es buddhista templomok utan elraboljuk egy kis trekkre ot is! Na persze csak szepen-lassan, nem magasra, kenyelmesen, de annal gyonyorubb helyekre, a Langtang videkre. Hihihihihihi...

Finale (15-16.nap)

Kukaccal kitalaltunk valamit. Ugy tunik, hogy a rahagyassal 21 napra tervezett Annapurna kort legrosszabb esetben is 18 nap alatt, de lehet, hogy akar 16 nap alatt is meg tudjuk csinalni. Ez azt jelenti egyreszt, hogy sokkal jobban ment minden, mint ahogy azt eredetileg gondoltuk (persze ket hete minden nap atlag 6 orat edzunk kemenyen), masreszt pedig maradt egy-ket napunk! Tahat gondoltunk egy nagyot. Ugy dontottunk, hogy minden eddiginel jobben belehuzunk, azaz radobunk meg egy-ket lapattal. Ha ez sikerul, akkor teszunk egy eles kanyart eszak fele, es felmaszunk ujra a hegyek koze... egesz pontosan a Macchapucchre base camp erintesevel felkaptatunk az ABC-be (Annapurna Base Camp), vagyis az Annapurna fo csucsanak alaptaboraba. Ez egy teljesen kulon tura lenne, de ha igazan tokos gyerekek vagyunk, akkor az eredeti korrel egyutt beleszorithatjuk 19 napba! Ez aztan tanyleg teljesitmeny lenne! Vagy megorultunk, vagy teljesen fanatikus trekkerekke valtunk. Egyebkent a ketto nem is all olyan tavol egymastol. Ez a dontes azonban a kovetkezokkel jar: az elmult harom napban megtettunk ugyan 70 kilometert, jo reszet a folyomederben, de most majdnem ugyanekkora tempot a hegyek kozott is tartani kellene. Minden nap le kell kuzdeni minimum ket kilometernyi szintkulonbseget, mert az ut arrafele leginkabb egy hullamvasutra hasonlit. Hegyre fel, hegyrol le, majd ismet fel es le es igy tovabb...

Ismet teljesen fel vagyunk porogve! Irany a hegyek! Ujra nekifeszulhetunk az utaknak es osvenyeknek. Mar eppen kezdtunk egy kicsit letorni, hogy lassan vege a turanak, es most ismet itt az uj feladat. Hihetetlen boldogsag jar at minket, alig tudjuk elhinni, hogy megint ekkora otletunk tamadt! A volgyecske, melyben eppen haladunk, a hangulatunknak megfeleloen kenyeztet minket a szepsegevel. Ez mar csapadekos videk, a vegetacio az esoerdohoz kezd hasonlitani, kuszonovenyek, lianok, a fak torzse ki sem latszik a mohatol, minden harsogo zold, mi is harsogunk a kicsattano jokedvtol! Semmi nem allithat meg minket! Yahoooooooo!

Es akkor elered az eso... aztan egy kicsit erosodik... kesobb jobban belehuz... most pedig mar "dezsabol ontik", ahogy szoktuk mondani. Gyakorlatilag olyan, mintha a zuhany alatt turaznank, kesobb pedig olyan lesz, mintha egy medenceben setalgatnank. Mindenunkrol omlik a viz kivul belul. Az esokabatok egy ideig alljak a sarat, igy csak belulrol azunk, ahogy a paras melegben egyre jobban fulledunk be, de kesobb ok is megadjak magukat az esonek. Nincs rajtunk egy szaraz pont, bokaig sarban trappolunk, a folfele vezeto szakaszokon pedig kisebb folyocskak zudulnak le velunk szemben. Sebessegunk a felere-harmadara esik vissza, a komfort fokozatunk pedig a nullaval egyenlo. Kezdenek zord fellegek gyulekezni, es nem csak a fizikai sikon, hanem az expedicio tovabbi tervei felett is.

Szerencsere esti szallasunk ebedloje egy nagy kalyhaval kenyeztet, mely nem csak a melegedesre kivalo, de a kore acsolt fa racsozatokon a ruhak is remekul szaradnak, mert a futetlen szobakban erre esely sincs a kozel 100%-os paratartalomban. Az etlapon steak hivogat, gyorsan vigasztalodunk is vele, no meg egy kis rumocska is bejatszik. Annal is inkabb, mert ugy tunik, hogy nem kell sporolosra fogjuk a veget a rahuzando plusz napok miatt. Szinte biztos, hogy az alaptabor meghoditasara szovogetett terveket csirajabn mossa el a zuhogo egi aldas. Meg nem adjuk fel teljesen. Kukaccal masnapra halaszzuk a vegleges dontest. Nagyon szeretnenk ezt a raadast, mar csak azert is, mert Annapurna istenno legmagasabb csucsat (8091m) meg sehonnan sem sikerult megpillantani a paras ido miatt. O kiralyi fensege szemermesen rejtozkodik, felhokbol von fatylat nemes arcvonasai kore. Nem mehetunk el ugy, hogy legalabb egy kis reszletet ne pillanthatnank meg! Igaz, hogy vesztettunk idot az eso miatt, de majd holnap meg jobban belehuzunk!

Masnap omlik... a terveknek befellegzett. Csalodott vagyok es duhos, csak azt nem tudom, hogy kire es miert. Szerencsere az ertelmetelen negativ erzelmeket estere mar felvaltja a visszatero jokedv, hiszen lassuk be, az elso 13 napon a vilag egyik legszebb tajan, gyonyoruen szikrazo napsutesben, az istenek kegyeltjekent elhettem meg eletem egyik legnagyobb kalandjat, mely biztosan meg is valtoztatja az elkovetkezo eveket. Most egy "kicsit" ugyan esett, de ebben is ott a pozitivum. Egyreszt a haragoszold dzsungel minden eddiginel bujabb fiesztajat mutatja az eletnek, masreszt igy onszantunkbol vetettunk el egy tervet, mely lehet, hogy dagado buszkesegunkbol es a "most mar mi barmit negtehetunk" erzesbo is fakadt, ami nem a legegeszsegesebb alapja a hegymaszasnak. A hegyeknek minden korulmenyek kozott meg kell adni a tiszteletet. Sertes lebecsulni a feladatot, amelyet elenk allitanak, udvariatlansag folyamatosan tovabb kovetelozni, amikor mar igy is hihetetlenul sokat kaptunk. Sokan fizettek mar nagy arat a tiszteletlensegert. Mi ugyan csak egy alaptaborba akartunk felmaszni, de lehet, hogy lelkesultsegunkben lebecsultuk a faradtsagunkat, nem figyeltunk oda testunk figyelmezteto jeleire, es ahogy az a hegyekben lenni szokott, rosszul becsultuk meg a rank varo feladatot, a tavolsagokat es a varhato szintkulonbsegeket. Az termeszet kegyesen eszhez teritett minket egy kis szo szerinti hideg zuhannyal. Koszonet erte!

Ejott az utolso reggel.

Es oriasi jutalomban reszesulunk. Biztosan azzal is kierdemeltuk, hogy tegnap sikerult a csalodottsagot visszaforditani az egesz turat vegigkisero oromme, lelkesedesse, ahitatos racsodalkozassa, a termeszet irant erzett vegtelen szeretette.

Reggelizunk a teraszon, es egyszercsak egy picit oszlik a felhotakaro a horizont felett. A nap is atuti a para reteget. Kibukkan a deli csucs... keresztbe fonjuk ujjainkat ugy szoritunk, de nem igazan merunk remelni ekkora paraban. De talan megis... olyan jo lenne... csak egy pillanatra. Es mint egy csoda, lassan res nyilik, es ket csucs kozott, a deli nyereg hata mogul kipillant a Kiralyno! Rank kacsintott Ofelsege! Micsoda megtiszteltetes! Szinte hallom, ahogy kacagva hozzateszi, hogy visszavar minket, kovetkezo alkalommal mar kozelebbre is mereszkedhetunk!

Ugy Legyen!

U.I.:

UGY IS LESZ!

Meleg viz, hideg sor (13-14. nap)

Miota atjottunk a hagon teljesen megvaltozott a taj. Eloszor eltunt minden elet. Egy teljesen kihalt, holdbeli tajon ereszkedtunk lefele. Kesobb kerult egy kis sivatagi jellegu novenyzet, mely gyeren ugyan, de beboritja a vegtelenbe veszo volgyeket es hegyoldalakat. Mindenhol egigero sziklak es ezek kilometereken at lefuto tormelek folyamai. Lenyugoz a taj, de a latkep most jobban emlekeztet amerika sivatagos videkeire, mint a mi kis megszokott Nepalunkra. Elkezdtek nagyon hianyozni a havas csucsok, a magashegyi tavak, az erotol duzzado folyok, a jak csordak, a kanyargo szuk volgyek es az otven centi szeles csapasok. Alacsonyan vagyunk, mar csak 2800 es 3800 kozott szambazunk, az oxigen is szokatlanul sok. A magassagi betegseg nem tudott fogast talalni rajtam, de most azt hiszem, hogy "alacsonysagi betegsegem" van.

Kagbeni-nel zold buzamezok hullamzanak a szelben. Elenkzold potty egy sargasbarna terepasztalon. Itt probalgatja "szarnyait" a Kali Gandaki, a folyo, melynek also folyasan olyan emlekeztes rafting turat tettunk. Itt meg csak szerteagazo csermelyek osszessege, melyek itt-ott csorgedeznek csendesen az amugy sok helyen 500 meteres szelesseget is elero folyomederben. Probalom elkepzelni, ahogy a monszun idejen a folyo hompolyogve betolti a volgyet. Most szarazon olyan, mint egy hegyek kozott kanyargo koves sivatag. Itt caplatunk mi. Mar csak egy porterunk van. A masikat Andi tavoztaval, erdekes korulmenyek kozott, szelnek eresztettuk.

Neha elegge erdeksen fest a kihalt folyomeder. Itt-ott ideiglenes telepulesek, bokros-bozotos ligetek tarkitjak. Mi lesz ezekkel, ha jonnek a hullamok? Egy honap mulva bekoszont az ozonviz. Van egy furcsa erzesem. Ez a sivatagos, bozotos-ligetes, szelfutta taj valahogy olyan bibliai erzetet kelt. Indiaban sok helyen lattam egy konyvet, mely Jezus homalyba veszo harminc evevel foglalkozik. Nemely gondolkodok szerint ezt az idot Indiaban toltotte. Ezen a furcsa szepsegu nepali tajon jarva az jutott eszembe, hogy esetleg indiabol ide is atruccanhatott, harminc ev alatt boven lett volna ra ideje. Esetleg megerintette a taj lenyugozo szepsege, es ezek utan nepali tajepiteszekkel alakittatta ki a szentfoldet. Mindossze a nyolcezres csucsok reprodukalasara nem futotta a koltsegvetesbol, hiszen akkor meg sehol sem volt a vilag egyik leggazdagabb szervezete, a katolikus egyhaz. He...he...he...

Ket nap mulva ismet valtozik a kep. Eddig a folyomederben kuzdottunk a kavicsokon az oruletes szembe szellel. A volgyben menetrendszerint 9:30-kor feltamado szel nem teketoriazik. Nekidolunk, rafekszunk, nyeljuk a port es a sebessegunk 30%-at elveszitjuk, no meg az energiank felet! De most nem csak a taj valtozik, a szel is alabbhagy egy kisse. Az ismeros es imadott kep fogad. A folyomeder osszeszukul es igy a Kali Gandaki felelmetes zugok es vizesesek kepeben tor utat maganak a sziklak kozott. It mar a majdnem fuggoleges sziklafalak is zoldek. Fenyvesek, palmafak, rizsteraszok es kodbeveszo 6-7 ezres csucsok. Csak a szokasos, ismeros-otthonos, giccses tajkep. Mar azzal is megbekeltem, hogy a hago tuloldalaval ellentetben, itt mar vezet egy amolyan "ut fele", melyen orankent elmegy egy motorkerekpar es kat-harom orankent egy dzsip. Tudom, hogy ez azert egy elviselheto forgalom a Rakoczi uthoz kepest, de a Marsyangdi folyo volgyeben meg ennyi sem volt, mint ahogy mar emlitettem korabban, csak gyalog, illetve oszver haton lehetett kozlekedni. A vegen mar 9 napi jarofoldre voltunk a civilizacio atkaitol.

Tatopani, azaz szo szerinti forditasban "melegviz" falvacska ismet kenyeztet egy kicsit minket. A terkep "nepszeru hoforrasrol" beszel, persze nekunk sem kell ketszer mondani, hogy kiprobaljuk. Remek erzes! Vegre egy kis termalvizzel kedveskedunk elnyutt, kifacsart izuleteinknek es a vegletekig hajszolt izmainknak. Talan emlekeztek, hogy Manaliban egy kis hindu templom adott otthont a furdonek, hat itt sem rosszabb a helyzet. Templom gyanant itt az erintetlen termeszet a maga osszes szentsegevel. A folyo 20 meterre fut el a kis medencetol, a tuloldalrol sziklafal oriasok kacsintanak le rank. Miutan a hely nem "hivatalosan" szent, csak nekunk az, igy az elelmes uzemeltetok jeghideg sorrel es pattogatott kukoricaval ejtik egyik amulatbol a masikba a meggyotorten punnyadozo, szepen lassan puhara fozott feher trekkereket.

Lefele...(11-12. nap)

Jovunk egyre csak lefele. Mar egyet aludtunk a nagy atkeles ota. Eraval egy kicsit unnepeltunk az este nemi Khukri Rum tarsasagaban, de sajnos Andi nem tudott teljes egeszeben velunk tartani. A rengeteg fajdalomcsillapito, amit a terde miatt szed, ugy tunik, hogy egy kicsit kikeszitette a gyomrat.

Jovunk lefele... Az egyik szemem sir, a masik nevet. Nevetek, mert meg bennem van az egesz tegnapi nap. Meg velunk van mind az az orom, lelkesedes, ahitat es meghatottsag, melyet tegnap erztunk. Mindehhez hozzaadodik a gyonyoru reggel, a szikrazo napsutes, a taj igezo szepsege.

Es kozben egy kicsit sir a lelkem, mert tul vagyunk a csucson. Megcsinaltuk, de igy most mar lefele vezet az ut, megha megannyi szepseg var is rank. Lefele megyunk... a hegymaszas az egyetlen sport, melyet nem lehet a csucson abbahagyni.

Andinak teljesen kesz van a terde, alig huzza magat. Becsuletere valjek, hogy megcsinalta az atkelest. Mar a tura negyedik napjan erezte, hogy itt baj lehet, de csak gyurte-gyurte a tavokat. A hagohoz 1 km szintkulonbseget kellett emelkedni es meg aznap 1,6 kilometert sullyedni a masik oldalon. A lefele menet kesziti ki a legjobban, de most mar a felfele es az egyenes is alig megy szegenynek. Nyilvan nem tesz jot neki, mint ahogy mi is teljesen szetesunk tole, az a 20 kilometer, melyet egy jelenleg kiszaradt, kavicsokkal es kovekkel boritott folyomederben teszunk meg. Ha eddig meg egyben voltunk valamennyire, itt teljesen darabokra hullunk. A kovek miatt minden egyes lepesnel mas-mas iranyba fordul ki a labfej, a boka, a terd. Izuletek es izmok kuzdenek az eletben maradasert. Es ma meg nem tudjuk, csak sejtjuk, hogy holnap ugyanebben a mederben teszunk meg 23 kilometert.

Azt viszont mar csak ketten...

Andi feladni kenyszerul. Meg idejeben tette, jo dontes volt. Meg egy ilyen nap az egeszseget tette volna kockara. A par eve, hirtelen lelkesultsegbol, komolyabb felkeszules nelkul lefutott maraton ismet bosszut allt.

Reggel hetkor szomoruan figyeljuk, ahogy egy 16 szemelyes, valoszinuleg taviranyitasu jatekrepulovel igyekszik kiemelkedni a Himalaya lancai kozul.

Bye-bye Andika! Egyel-igyal helyettunk is a szivunkhoz oly kozel allo Pokharaban. Het nap mulva talalkozunk!